Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

SZERDA, 1913. JÜNIUS fi. ¥ Ki fizeti a gázkészüléket? POSTA­LADA Ostrom­állapot? Szinte lavinát indított el a Postaládánkban megjelent panasz, amely arról szólt, hogy a Korányi rakpart 5-ös számú házban a felső eme­leteken akadozik a vízszol­gáltatás, mert — G. György panaszos szerint — a ház­felügyelő rövid ideig működ­teti a hidrofort. Azóta hoz­zászólt a házfelügyelő, aki hosszú levélben fejti ki, hogy sérelmezi ezt a pa­naszt, mert nem tudja el­dönteni, hogy kinek adjon igazat, ugyanis a földszinten lakó embereket viszont za­varja a hidrofor zaja. Mint leírja, nagyon elkedvetlení­tette ez a panasz, mert min­dig is igyekezett munkáját becsületesen ellátni. Egy másik levélben a ház földszinti lakói több alá­írással igazolják, hogy kéré­sükre kapcsolja le a házfel­ügyelő a zajos készüléket es­te fél 9—9 óra körül, ugyan­is az ö pihenésüket zavarja. Ehhez a véleményhez a ka­zánház kezelői is csatlakoz­nak. Ezzel kapcsolatban szeret­nénk elmondani, a panasz alapján azzal példálóztunk, hogy bizonyára ezt is meg lehetne beszélni szépen és emberien. Éppen ezért, mert ennyire ütköznek a vélemé­nyek, feltehetőleg érdemes lenne megbeszélést tartani azokkal az emberekkel, akiknek az érdekei ebben az esetben ellentétesek. Bizo­nyára egyezségre jutnának, mert azt a felső emeleten lakóknak is meg kell érte­niük. hogy a földszintieket a készülék zavarja, de az emeleten lakóknak is igen kínos, ha nincs vizük. Mind­két féltől pedig azt kérjük, hogy értsék meg a házfel­ügyelő nehéz helyzetét, aki ebben az esetben éppen a két érdek ütközőpontjában A földgázszolgáltatásra át­térés miatt át kell alakítani vagy ki kell cserélni a ké­szülékeket. Több olvasónk kérdezte, kinek kell megfi­zetnie az új készüléket. Dr. Varga János, a DÉ­GÁZ igazgatója válaszolt, rendeleteket idézve fejti ki, hogy a költséget az esetek többségében a gázszolgáltató vállalat , fedezi. Vannak azonban olyan esetek, ami­kor rossz készülékekről kell dönteni. Ha valakinek olyan gázkészüléke van, amely ugyan átalakítható lenne, de már annyira elhasználódott, hogy biztonságos üzemelteté­se már városigázzal sem len­ne lehetséges, s ez a földgáz­ra való átalakításkor derül ki, ebben az esetben a gáz­készüléket a fogyasztónak kell saját költségén kijavít­tatni, vagy megfelelő föld­gázzal működő készülékre kicserélni. Az elmúlt idő­szakban az olyan típusú ké­szülékek helyett, amelyeket nem lehetett átalakíttatni, a szolgáltató vállalat bérbe­adott a fogyasztóknak ké­szüléket, és bérleti díjat szá­molt fel érte. Közben azon­ban megjelent egy jogsza­bály, s ennek értelmében — 1970. július l-ig — vissza­menő hatállyal visszatérítik a beszedett bérleti díjakat. Tehát a gázszolgáltató válla­latnak visszaadott készülé­kek ellenében cseréléskor té­rítés nélkül biztosítja a gáz­szolgáltató vállalat a föld­gázra alkalmas készüléket. Ez azonban csak a magán­tulajdonban levő készülé­kekre vonatkozik, az IKV tulajdonában levő készülé­kek cseréjével kapcsolatban a költségviselésről az IKV jogosult rendelkezni. Egy konkrét panaszra válasz: Szirovicza Zoltán (Szeged, Török utca 4/B) levelére dr. Varga János elmondja, hogy a panaszos által befizetett bérleti díjat 1970. július l-ig visszamenő hatállyal a DÉ­&ÁZ visszatéríti. Két illetékes - két válasz A Csongrád megyei Ven­déglátó Vállalat igazgatójától kaptunk válaszlevelet la­punkban megjelent olyan cikkekre, amelyek a vállalat munkáját is érintették. Kezdjük talán azzal, hogy a Postaládában május 23-án megjelent és a Szőke Tisza hajóbárral kapcsolatos írásra a vállalat igazgatója azt fe­lelte, hogy egyetértenek, nem alkalmas ez a helyiség zenés bár számára, és ezért meg­szüntetik. Ezzel a szálló ven­dégei számára biztosítják a csendet és a nyugalmat. — A május 22-én megjelent Kifizetődő igényesség című cikkünkben leírtuk, hogy az új kempingcsárda esténként zajos, kulturálatlan. Az üze­meltető vendéglátó vállalat még ilyen panaszt nem hal­lott, és nem is tapasztalta, hogy ez így lenne — írja az igazgató. Kérdezi, hogy a cikk szerzőjének információ­ja honnét származik. El­mondhatjuk, hogy saját ta­pasztalatból. Sót, újabb láto­gatásunk ismét megerősítette ezt a rossz tapasztalatot, a válasz kapcsán szeretnénk hát elmondani, hogy mielőtt rossz hírnevet szerez, ez a különben igazán szép építé­sű, szépen berendezett csár­da, gondoskodni kellene ar­ról, hogy a szórakozás ne süllyedjen a duhajkodás „színvonalára". Észrevéte­lünk mindenképpen segítő szándékú, hiszen ez a csár­da valójában többet jelent Szeged számára, mint egy átlag szórakozóhely, ponto­san azért, mert a kemping­hez tartozik, és bizonyára nagyon sok olyan átutazó vendége lesz, aki pihenni tér be a kempingbe, és eset­leg mást nem is lesz alkal­ma megismerni városunkból, mint ezt a környéket. Ne csodálkozzék hát senki, hogy szívügyünknek tekintjük, mi­ként mutatkozik be a vá­ros! Az Aszfaltútépítő Vállalat építésvezetőségétől Tanai Miklós válaszolt május 30-i Postaládánkban, a szerkesz­tői üzenetekben megjelent pár sorra, miszerint a fris­sen elkészült Hajnóczy utca torkolatóban máris kátyúk vannak. Elmondja, hogy a Hajnóczy utca aszfaltozása a Lenin körúttól a nagykörútig még tavaly decemberben el­készült, azonban a nagykör­úti csatlakozás még nincs kész. A különféle közművek úgynevezett szekrényeinek környéke még ezután készül el, ez ugyanis géppel nem végezhető munka, és hama­rosan elvégzik az utolsó munkafolyamatot is ezen a szakaszon. ajándékok Budapest cente­náriumára A főváros centenáriumó­nak eddigi társadalmi ese­ményeit értékelték a Haza­fias Népfront budapesti bi­zottságának keddi elnökségi ülésén. Megállapították, hogy a tavaly meghirdetett jubi­leumi program nyomán az elmúlt hónapok rendezvé­nyekben, eseményekben gaz­dagok. A megyék és a fóvárosi kerületek együttműködésé­nek eredményeként egész sor képzőművészeti dísszel gyarapodik, szépül a fővá­ros. így Baranya megye ajándékát, egy Zsolnay-em­lékkutat a Tóth Árpád sé­tányon, Borsod és Csongrád megye fővárosba küldött térplasztikáját Üj-Palotán, illetve a Gorkij fasorban, István király alumíniumból készült mellszobrát. Fejér megye ajándékát a XXI. ke­rületi népfront bizottság székházában helyezik el. Szobrot küld Somogy me­gye a IX. kerületnek: a XIV. kerületi szolnoki park­ban állítják fel azt a mun­kás-paraszt szövetséget szim­bolizáló képzőművészeti al­kotást, amelyet Szolnok megye adományoz a főváros­nak. A Veszprém megyeiek kompozícióját a X. kerületi Rottenbiller parkban helye­zik el. M Nagyüzem a a könyvutcában Könyvheti programok Nagyüzem volt tegnap, kedden a szegedi könyvutcá­ban. Az ünnepi könyvhét szegedi rendezvényeinek so­rában tegnap délelőtt a könyvutca pavilonjaiban de­dikálta műveit Cseres Tibor és Palotai Boris József At­tila-díjas írók, Kormos Ist­ván és Takáts Gyula József Attila-díjas költők. Délután Dávid Katalin művészettör­ténész dedikálta könyvét, majd pedig Örkény István Kossuth-díjas író látogatott el a szegedi könyvutcába. Fél 6-kor Író-olvasó találko­zóra Örkény István a Sze­gedi Tanárképző Főiskolára látogatott, ahol Koczkás Sándor irodalomtörténész mutatta be az érdeklődőknek. Ma, szerdán délután 6 óra­kor a Bartók Béla Művelő­dési Központ zeneszobájá­ban Beszélgetés a zenélő Pest-Budáról címmel Keszi Imre mutatja be új zenei könyvét, zenével és vetített­képes előadással. A találko­zó után dedikálja könyvheti művét. Ma délután 4 óra­kor a Klauzál téren gyer­mekrajzversenyt rendeznek. Az IBUSZ-tól a Virág-cuk­rászdáig húzódó aszfalton általános iskolás gyerekek mesélhetik el rajzban leg­kedvesebb ifjúsógiregény­élményeiket. A legsikerül­tebb rajzok készítői könyv­jutalomban részesülnek. A Klauzál téri színpadon több műsor zajlott le, töb­bek között felléptek a Ság­vári gimnázium és a Tisza­parti gimnázium művészeti együttesei. Épülő állomás Szolnokon épül az ország legkorszerűbb vasútállomá­sa. Elkészült már a modern forgalmi irányítótorony, va­lamint a személypályaudvar épületének postaszárnya. A korszerű vasútállomás postaszárnyi részét a ne­gyedik negyedév elején adják át rendeltetésének. Örkény István dedikál Irodalmi est Hétfőn este a József Atti­la Tudományegyetem aulá­jában az ünnepi könyvhét Válasz egy kismamának Arról ír Tótfa Gézáné (Baj­csy-Zsilinszky u. 24—26.), hogy két hete keres a város­ban 2-es betétes gyógy gumi­nadrágot. Mint leírja, orvosi utasítás miatt kellene kisba­bájának ez a nagyon hasz­nos, a csípőficamot megelőző kisnadrág. Valóban fontos lenne, hogy minden rászo­ruló kisbaba megkaphassa, hiszen nagyon kellemetlen betegséget lehet vele meg­etóem — annál szomorúbb, hogy olyan nehéz beszerezni. Vajon miért nem gyárt be­lőle többet a Gyógyászati Se­gédeszközök Gyára? Tóth Gézónénak a Delta Kereskedelmi Vállalat vevő­szolgálata segített. A vevő­szolgálat 11-177-es telefon­ján kértük, szerezzenek a kisbaba számára 2-es Rugi­nadrágot. Megkaptuk a vá­laszt : az anyuka átveheti a vállalat Camea illatszerbolt­jában (Kárász utca). Szerkesztői üzenetek Csipei Sándor (Bajcsy-Zsilinszky u. 9., I. emelet 3.): Nehéz helyzetüket megértjük, valóban nagy zajt és füstöt, port kell elviselnie a ház lakóinak az autóbusz-végállomás miatt. A városban igen sok helyen okoz hasonló panaszokat az autóbusz-megálló. K. Imre (Szent Miklós utca 5.): Tü­relmüket kérjük, panaszukkal foglalkozunk, és megpróbá­lunk segíteni. Makláry László (Április 4. útja 49.): A fel­vetett problémákra hamarosan levélben válaszolunk. Koz­ma András (Béke utca 1.): Ígéretet kaptunk, hogy pana­szukat hamarosan orvosolják. Figyelemmel kísérjük, így történik-e. Dr. Párducz Gyulóné (Hunyadi sugárút 59.): Levelét továbbítottuk a 10. sz. Volánhoz. Választ tőlük kap. Tóth László (Bécsi körút 8—16.): Lapunk június 5-i számá­ban irtunk a város vízellátási gondjairól. Nehéz helyzetü­ket megértjük, és bízunk abban, hogy az újonnan alakított bizottság hathatós intézkedései nyomán csökkennek a vfc­eSátasi gondok. Dinnyés Ferenc-emlékkiállítás Hétfőn este ünnepelte a Sajtóház Müvészklubja fennállásának 5. évfordu­lóját. Ez alkalomból dr. Trogmayer Ottó, a Sze­gedi Móra Ferenc múzeum igazgatója megnyitotta Dinnyés Ferenc kamara­tárlatát. Az alábbiakban részletet közlünk tárlat­nyitó beszédéből.­Mai világunk az egyéné is, a közösségé is; olyan épü­let. melynek köveit elődeink tette és élete faragta. A figyelmes szemlélő azonban tudja, hogy nemcsak az épü­let egészét kell nézni, hanem alkotóelemeinek funkcióját is. Vannak olyan elemek, melyek díszesek ugyan, pe­dig éppen a világra szóló ablakot takarják, szembe va­kítanak, hogy a valóság ha­tárai elmosódjanak. S van­nak olyan életművek, me­lyek emberségükkel, tiszta­ságukkal, funkcionális fon­tosságukkal nélkülözhetetle­nek. Azért választottuk Dinnyés Ferenc festőművész kamaratárlatát, a szegedi művészklub ötödik születés­napján a bemutatásra, mert a művész a szegedi kultúra épületének egyik legfonto­sabb tartóoszlopa. Hite, pat­riotizmusa. városszerte, át­ütő művészi ereje példa, s illő, hogy a nemes példákat állandóan emlékezetünkbe idézzük. Személyére emlék­szem én is, aki halála előtt két évvel, idegenként ke­rültem c városba, Szegedre, mely hozzá hasonlóan ma­gához kötött. Szeged őszinte azokhoz, akik őszinte sze­retettel közelednek hozzá. Dinnyés Ferenc 1886-ban Budapesten született. Az iparművészeti iskolában ta­nult Papp Henrik irányí­tásával. 1903-tól kenyerét művészete adja. ötletgaz­dagsága. technikai érzéke jó módot biztosított volna a számára, ha művészetében a könnyebb, a divatosabb utat választotta volna. De ő nem vált megalkuvóvá. Az Aka­démia esti tagozatán Fe­renczy Károly és Hegedűs László voltak mesterei, ha­tásuk alatt a nagybányaiak színvilága és technikája öt­vöződik egésszé líraiságában. Párizsi útja után 1910-öen kerül Szegedre. ízig-vérig e táj festőjévé válik. Ex­presszív színei a látszólag statikus témák belső indula­tát árasztják. Egyik mélta­tója így ír róla: „Az eszté­tikai felemelkedés nem volt könnyű akkoriban, mikor az átlagos szegedi ízlés inkább a naturális fontosságot és az idillt kérte számon a fes­tőktől. Talán Dinnyés szo­katlan lokálpatriotizmusa ra­gadta meg őket, mely a sze­gedi festő munkáiból su­gárzott, a szolid életkép-té­mákat új értelmezésbe he­lyezte dübörgő formáival. Dinnyés Ferenc művészeté­nek értékelése során meg kell emlékeznünk erről az ízlést és szemléletet formáló funkcióról, mely közel öt évtizedes munkája során a szegedi értelmiség soraiban betöltött. Arról a finom, de határozott transzmisszioná­lásról, mellyel a társadalom különböző rétegei között kapcsolatot létesített. For­radalmi felfogását, a sze­gény emberek sorsáért, a haladásért síkra szálló vi­lágnézetét, alkotásainak hi­telével húzta alá, s egy ne­héz korban a humánum szó­vivője lehetett." Pedig nem volt könnyű ez a tudatosan vállalt művészi hitvallás. Nem volt könnyű ellenállni a köztudott kispolgári ízlés anyagi csábításának. Nem volt könnyű az ellenforra­dalmi időszakban a haladást képviselni. Nyíltan kiállni őszinte humánus eszmék mellett. 1932-ben megjárja a Csillag-börtönt is, meg­hurcoltatása azonban töret­len művészetét csak meg­erősítette. Be kell ismer­nünk, hogy több sérelem ér­te a felszabadulás után is. Művészete halála után ka­pott elégtételt, s ez a mos­tani kamarakiállítás is le­gyen ^iégtétel. Eszmei tisztasága, a csen­des, Szegeden átérzett drá­maisága, a „festőpoéta" mű­vészete megtisztelő példa mindannyiunk előtt. Diny­nyés Ferenc a szegedi, az alföldi festészet egyik nagv mestere. Ezt mi jól tudjuk. Ráadásul igazán a városé, nem pedig elszármazott, má­sutt, idegen hatásokra nagy­gyá lett mesteri. < alkalmából megtartott Iro­dalmi est azért vált tartal­mában itt-ott sztereotippá, mert a négy-öt perces be­szélgetések így. sokszemközt, anekdotázásra alkalmasak, bölcselkedésre-bölcsülésre már kevésbé. Az esten Jó­zsef Attila-díjas alkotókkal. Palotai Boris, Cseres Tibor íróval és három költövel. Kormos Istvánnal. Takács Gyulával, Veress Miklóssal beszélgetett Vargha Balázs. Egy-egy beszélgetés után került sor az igazabb és va­lódi mondanivalóra, a mű­vek bemutatására. A közön­ség és az irodalmi alkotások tényleges „párbeszéde" el­lenőrizhetetlen, fogódzónak csupán a tetszést jelző taps marad. Most elsősorban a novellákat, verseket tolmá­csoló előadóművészek válta­kozó teljesítményét jelezte. Egy irodalmi est mondandó­jának súlya és értelme a művekben és ezzel együtt a művek megszólaltatásában van. Ebből a találkozásból az utóbbi jócskán hiányzott. Takács Gyula egy-któt ver­sét nyelvének íze-zamata, bukolikus bájának megérté­se nélkül adták elő. Cseres Tibor Gyermekrajzok című novelláját iskolásán felol­vasták. Jobba Gabi szenve­délyes előadásmódjával mintha a többiek erőtlensé­gét akarta volna feledtetni. Veress Miklós néhány ver­sének szuggesztív tolmácso­lásával az est legszebb pil­lanatait teremtette meg A művek színvonalukhoz méltóbb, igényesebb bemu­tatást érdemeltek volna, az alkotók jobb lehetőséget a tartalmas megnyilatkozásra. a a

Next

/
Thumbnails
Contents