Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

VASÁRNAP, 1973. JÜNIUS 3. 7 Alma alva ring az ágon, alma álma áhitat, se érzés, se gondolat, tiszta fény az alma-álom. Az N a Név, az N a Nem, az állítás, a tagadás, semmiben villám-hasadás, a férfinem s a nőinem. Rázd a rongyot, míg ropogás repeszt, ront, villám-robogás! Rontsd a rezet, zöld rozsda rágja, a rózsa ritkább ragyogás. A világ, a virág világít és virít, valameddig vakít, valamikor veszít. Weöres Sándor versei Ji könyv nemcsak szellemi, hanem művészi és ipari munkának eredménye is." (Kner Imre) A könyv útja N

emrégiben egy ragyogó fotográfiát láttam. Zsíros kalapban öregember szorongatott szántásnál is barázdáltabb, kérges kezével egy könyvet, egészen közel tartva betűkhöz nem szokott szeméhez. Egyszerre volt ez a fénykép természetes és természetellenes. Természetes, mert ma nem szenzáció, ha egy öregember olvas, hiszen felszámoltuk az analfabétizmust, mindenkit egyformán megillet a könyv, a szellem kincsevirága. De természetellenessé tette a képet a róla tükröződő fáziskésés. Az öregnek gyermekivé satnyult csodálata, az a szomorú felismerés, hogy vénségére maradt az első rácsodálkodás termékenyítő élménye. Jelképes is az említett fotó: az „Olvasó Nép", ha nem teljes egészében, társadalmi méretekben megvalósult eredmény, de nem is fellegekben járó illúzió. Problémákkal, visszahúzó erőkkel küszködő, de eredményes harc. Aztán ez a kép gondolkodtatott el azon is, hogy milyen hosszú az az út, mely az író fehér papírlapokra rótt. sorokba szedett gondolataitól elvezetett az öregember őszinte csodálatáig. Hogyan válik az írói szubjektum érzékelhető, tömeges társadalmi objektivitássó? S melyek ennek az útnak az állomásai? Kik segítik világra, kik gondozzák, nevelik, s kik fogadják társukká, barátukká? Ezekre a kérdésekre kerestem választ, amikor ehhez az íráshoz fogtam. Az olvasóval szeretném végigjárni az utat a szűkebb pátria, Szeged határain belül. Bepillantunk néhány alkotóműhelybe. ahol a gépelt sorokba rendezett gondolatok még aligha sejtetik a majdani könyvet, ellátogatunk oda, ahol alakot ölt, és megsokszorozódik, ahol polcokra rendezve kínálja magát, s oda is, ahol küldetése beteljesül: az olvasóhoz. Két szegedi költő és egy novellista szól munkájáról és a könyvről. Polner Zoltán már túl van az első kötetek izgalmán, Veress Miklós nemrég megjelent első verseskönyvéért már átvette a József Attila-dljat, Annus József pedig most várja első elbeszéléskötete megjelenését. Polner Zoltán: „Verseket írok, nem köteteket" — Űj versesköteten dolgozom. Most világosodnak meg a horizontjai. Ennek a kötetnek minden egyes darabja babonákról szól majd. Sámánok nyara lesz a címe. Egy tömböt szeretnék faragni a modern költői jegyekből és az ősi pogány babonákból. Eddigi könyveim felemás kötetek voltak. Formálódó kötetemben olyan kompozíciós megoldásra törekszem, amely szimfóniaként szól. Nincsenek külön hangsúlyos pontjai. Bárhol megsebzem, vérzik, fj kötetbe mindössze 30—35 verset tervezek. — Egy verseskönyvet az avat igazi könyvvé, hogy emlékezetes verseket tartalmaz. A költő viszont attól költő, hogy verseket ír. s nem köteteket. Emlékezetes verseket. Soha nem kötetekben gondolkodtam, hanem versekben. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy könyvön belül éppúgy vannak pontok és ellenpontok, kontrasztok, érzelmi és hangulati egységek, mint egyegy versben. — Hogy a könyvformát öltő versek segítik-e a költői mondandót? Kényszerhelyzetben vagyunk. Nemigen szólhatunk bele sem a tipográfiába, sem a formába, sem a fedélbe. Tudomásul kell venni ezt. Ennek ellenére meg lehetünk elégedve. Hiszen a széD könyv nemcsak az írók. de a kiadók, a nyomdák, az egész magyar könyvkiadás és irodalom érdeke is. Veress Miklós: „A könyv minden elemének a művet kell szolgálnia" — A művészet mindig is alkalmazott dolog volt a történelem kezdetén. így a vers is Gondoljunk csak a varázslatra, az egyházi énekekre, imádságokra. A XVI. század táján volt egyedivé a vers. Ekkor találkozott a történelmi szükségszerűség és az egyéniség kibontakoztatásának igénye. A vers a szubjektum kifejeződésévé vált. Egy vers azonban mindig kevesebb, mintha a többivel összhangban harmonizál. Egy vers is lehet hatással, de a költő verseiből mégiscsak építkezik. Egy-egy kötet. ilyen építmény. Hogy a versnek milyen a megjelenési formája, az egyáltalán nem mindegy Kneréknek éppen az volt az egyik nagy felfedezése, hogy minden egyes alkotó és mű sajátos formát követel magának. A nyomtatás is egyfajta építkezés. Olyan, amely egybefoglal, szintetizál. Összekapcsolja az írói szubjektumot a társadalommal. A magyar könyvnyomtatás történetét többek között ezért nem lehet elválasztani a magyar irodalom progresszív vonalától. — Annak ellenére, hogy a magyar költészet mindig társadalmi érdeklődésű, politikus igyekezett lenni, még ma is ott tartunk, hogy éppen azok nem értik, akikhez szól. Mert sokan nem hajlandók venni a megértéshez vezető út fáradságát. Ennek párhuzama a könyvpiacon is megtalálható. Hallani napjainkban is olyan véleményt például, hogy miért nem készítenek jóval drágább gyerekkönyveket, mert a mostani 15—20 forintosokat nem lehet ajándékba adni. (?) — Nyomdászatunk figyelemre méltó erőfeszítése, hogy mindenkori mértékeit a mindenkori imdalomhoz igyekszik szabni. Első kötetemmel szerencsém volt. Ügy érzem, megfelelő formában jelent meg. Mert a legfontosabb, hogy minden műnek megtalálják a neki legmegfelelőbb formát. Fontos, hogy ne uniformizálják a költőket. Egy kötet is kifejezheti a teljes embert. Ezért a könyv minden elemének a mű(Folytatás a 8. oldalon.) Juhász Ferenc A betű Szeretem a vékony hegyű tollakat, a keskeny finom lándzsahegyűeket, a vágott gerincű hosszú fémleveleket, mert szeretem nagyon, írás közben ha látom: tollam hegyéből hogyan születik a betű, hogy formálódik a betű teste, hogy születik meg hajlékony, gyönyörű élete, hurkos, gömbölyű. madárcsőrszerű, tornyos, szálkás, hullámos, görcsös alakja, a k ámulatos hurokösszege, az e, vagy az a gömbölyded, ködmagzattal áldott asszonyisága, a z titokzatos ábrakeresztje, s mind a többié, a betűké, az 1 kanalasgémcsőre, az ü csigabigaszarva. Ó, a betű, a jel, az összevont titokzatosság, az eredendő jelképi ábra, hogy összeláncolt sorozatával lekötözzük az időt. megláncoljuk a múlandóságot, rögzítsük a semmibe-csobogni-vágyó létezést, önmagunkat a létben, a létet bennünk és körülöttünk, ó, a betű, akinek folyamatos hurkaiba fonjuk emberi szívünket, és érdemünket, bűneinket és történelmünket, szePablo Neruda: relmünket és álmainkat, bánatainkat és a halált, a lehetetlent, a kegyetlent, a beteljesülőt. A betű: a megvalósulás és a megmaradás, a betű: a szent őstalaj, amibe elvetjük maradandó, vagy elfoszló gondolatainkat, a betű: szellemiségünk kriptája is, a föld, amiben mondataink holtteste elrohad, a betű: valahány apró szülöanya, magzatterhes kicsi ősasszony. nemzőideáktól meghasasodó, hurokcsecsűvé, gyűrű-emlőssé hurkosodé és dagadó, örvénylő, anyaság, festék-drótkeretekbe, ólomhurkokba, tintatekervényekbe, grafit-szálkatemplomokba fogott buborék-asszonyiság, a betű: költészetünk atomi pontanyaga, sugárzó anyagpont-felhője és égő atompont-sorozata, a jóság, és a fönnmaradás, a hit és a lemondás, a törvény és a gyalázat idő-kristályból kimetszett bölcsője, idő-kristálvba vésett temetője. Ö, betű. reményünk és reménytelenségünk, hódolok előtted szent Betű, mindenem, egyetlenem! Óda a Nyomdához — részlet — egy percre áldozz annak, ki rendbe tereli a betűket, a szedőnek, ki lámpással kezében, révkalauzként, a nyelv viharzó hullámai fölött vezérli a szél s a tajték, csillagfény és homály közt a könyvet: az embert, ki újból összefog az acéllal a titkok fekete szárnya ellen. hajózva, küzdve és teremtve. Nyomda, én költő vagyok csak, de te a szellem tömör virága, az értelem hírvivőinek gyors futása, ki sose rettensz se tél fagyától, se éjszakától. MOSESNEC ELSŐ KÖNYVE, MELLYET KÖZÖNSEGES NEWEL MAGYAROL, TEREMTESRÓL VALÓ KONVW NEC NEVEZNEC. Fi EltSKütyibnMafii mrgeUtt Pll^jpuc iter filéfpméfSmié jlcnr Egyh*?**c Ketdrtir. Nmrkrdcjrt. Ttdomémyét, h I/Irmfiolgiltrn r>irtn?rtftmntfxJ'girtj^d.imn*<í Notést,s~4bmbémm*(, ^aiw, lé* ceUér, ii lófipbmcc hjhrlétét, Mrllykrn U fagUlUl ezer, Uram fér , Utimm rjólrz rfundöt. E L S Ó R É SZ. ftoMvikn ViltgScEEtAIfirma, .lm—t— Un. fcoaal m. uatm máén bm» vN4 lúluefi <• IULUMTM. illmfEal agyat Jhantl tam *t» kaaalnua batfiZa Sut h* apó*. Naa valtaiIIürbN pa«tfctnaa fcaalbZU II Tataaatfraa araJataZa:*. IMMM ti IEMWC Zriaba vaja VakaaMa. EtaaL. -affitli*,, fcfcMtfthxitUra. eulNtr » át MM. -ír— "-. „Ja HÍM. W.MÜI N-r. »J|4 ' —Vr. c: „ — trr itt porta frc'.rfo pcrhibefur: ."J? ptirr ánoy cjuíncj; per ípm fcrame exire & íntrare latis l.irge potuiflet.F Jvto naof Ipcctaculo hü, Parorum & greco.v :paratacj> arca ad crrtandum jntr portáin urbis.parua bora hmul in unü dirrucantesigrccus 111 terram p hungarum eft dctrufus. & flatirr line mora Ipiriium eralauit. quod faftum.&calum grecorü Imperátor :qui ltibat in urbis fppugnaculocü cöiugeijp inget: uerccundia reputantes: facies auerterüt iuas pergentes in palacium. V eruntarrc cü hügari cenium repctiiTent: ,p quo ce. tame cómilTü tüerat & pugnatü & dum rilum faccret grecorum Imperátor Je celu poftulato: receíTerunt hungari de oblidicne ciuitatis:drpopuLntcs totam gretiam baurientefcp ex ea aurum.gémas & atmenta infinita. ficcp ad propria iónt reuerfi tpőmunitas itacj) hungaroy cum fuiscapitaneis liue ductbus hec & aha buiuimodi ulq; ad tépa Toxun ducts geíTifTe perbtbetur. 'é? 'é/ & Vté 'éé M. TÓTFALUSI K. MIKLÓSNAK EE D ZTBEMate. rrmté 11T E w jx Mennyet * ti as FSIdet. i Az Fúld pedig vall ékefl?g. nflkül való ci pulii a. Ejfctétíég vala az mélfégnec ti inén , és él •W RN.CL IIzeiptijlya va. la az vizeket. I Ackor monda az Ilién: Lé. gven viligoíTjg.ézlönviligoíTig. 4 F.jljti Ilién hogyidvólnai vil.'coflag, él el vilafni ii vili. poll.icot az frreitegtöl. a Et neueíé az ViligofTagot Napn.u . ei a Semfeget Ettzakiu. . yi ISu ai eliue ei az 'epgel eétó n.'p. « Ae 'Win mondaaa Ifcwl* Wx kíxítt, meüy el xUibb, zt vizeket az viaekzúl. n aki" 7 Ei úerieat Ifién ki lenefnett IfC^TS EÍrtHegee, mellyel viliManá »i— ki zeziefiteteet EzöíTég alazzvalo viaeket^aki itziefiteteti Eri Meg felúte való f vi zektúl, éa Vgy lún. naa t Eaaaki lerieztereti LeSíTégei ,nnxié Eegoec, éa Itn aa eftue év az reggel mi/od • zp. p , Aa viin monda az Iften : a GyíllyenecegybeaiEegalan va ' ló viiec egy helyre,kogyreteügyéc meg az fiiraz, c'i Vgy lúo. to Az fiirazr pedig neuezé |( zen FúlJnec: Az vireknec tokaji gar Tengernec.éi líra Ilién hooz ez IÖ vólna. W Monda anaeéelticaezzinazr Í

)e genentene fanéli $tephani pmi rcgis jgzric:polt lecudu ii grefum de ícitiai pancma.ac de uita -Eíira mcite tiulde. -^"^(DrroTotungrtteitCtycEam SC AJicbaelem. Micbael Kj^uero Penuit caluttm Ladizlaum & Va^u'-®eycba uero l^-^diiainoprronitusoracu!o:ánodn-ce incarnatőis.d.cccc. • lx.nono.guéadmodü in legenda faníli $tephani regis fcptü eft genuit lem fttepbanü regetx Saroltbftlia (Byulc. fit íüex $tephanuspluresquidé genuit fihos.fed iter ahos bábuit unü filium nomie tmericum deo amabilem.&böibtis l-orcrabifc. cuius memória in benediíhone eft.Jíic aufem ptr infcrutabile diuini confilii iudicium: raptus eft de mediorne malicia ifnu' tarét intelleclü eíus.őí ne ftílto decipet aiam eius.queadmodu de immatrara morte fcribitttr in hbro fapientic, V t ergo adi* maya ízemólyének, életének, és különös tsolekedelinek tíl MENTSÉGE. Mellyet az Irégyek ellen, kik a' közöníóges Jónak ezaránt meqeátolói, irni kénfzcrittctett. K O I. O SVÁHAT T. llélH. Klztendöben. Mrlli/rt most ujjolay kinyomtattuk TOLNAI GÁBOR bérekefztö-bofzódrvpl. G Y O M Á N. HíOjjJi. Nyomtattatott K NEit IZIDOH BPIÜÍVPI i^Üfe- I 94 Ü. EiülpnvlObPM. fiíC* <v ' i I