Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

8 VASÁRNAP, 1973. JÚNIUS A (Folytatas a 7. oldalról.) vet, az alkotói mondandót kell szolgálni. Atiniis József: „Nem föltétlenül akkor szép, ha drága" — Sokan vagyunk tfyanok, akiket gyerekkorunkban nem kényeztettek a könyvek. A biblia és a kalendárium volt az otthoni könyvtár. Az első könyvekre valót a diókzsebből kuporgattuk. Azt hiszem, ezért is szeretjük, becsüljük tán értéküknél is jobban a könyvet, minden nyomtatott! betűt, a bennük rejlő gondolatot. — Első kötetemet leadtam. Nekem. aki Móra és Tömörkény írásain nőttem fel, hosszú időre volt szükségem, míg hatásaiktól megszabadulva megtaláltam egyéni hangomat. Azt a fajta novellatípust, mely abszurd bicsaklásai, groteszlc elemei ellenére is valóságos, reális, rögzíthető mondandót közöl. A kiadásra váró novelláskötetemből nem hagyhattam ki néhány napilapban publikált tárcanovellát sem. Nemcsak hagyományápolásból vagy személyes ragaszkodásból, hanem mert biztos vagyok benne, hogy a mai életnek is vannak olyan pillanatai, melyek csak ilyen, 4—5 flekkes írásokban rögzíthetők. Ez ideig nem éreztem a saját kötet hiányát, s most. hogy leadtam az elsőt, már a második tervét forgatom fejemben. A történelem mellékszereplőiről szeretnék írni. Azokról, akiknek nevét nem őrizte meg a történelem. Ezek a ti?Hénelmi intermezzók érdekelnek, ezekből szeretnék novellafüzért írni. — Szeretem a szép könyvet, úgyis, mint tárgyat. Az a véleményem, hogy egy könyv nem föltétlenül akkor szép, ha drága, ha különleges bőrbe kötötték, ha valami egyedien igényes munka. A magyar könyvnyomtatás sokszor bizonyította, hogy lehet olcsón is szép és ízléses könyvet készíteni. Ma már annyi a szép -könyv, hogy az ember alig tud ellenállni csábításuknak. TANDI LAJOS rrcfffTrr/m Is BooaxMcaúccooooQai M

iután elhagyjuk a szászfaívak csapottvégü, zárt zsalugáteres, hallgatag házait, és feltünedeznek a kékfalú, kicsiny szemű, itt-ott rozoga hajlékok. már tudjuk, hogy székelyek lakta vidékre érkeztünk. Különben nincs semmi különös. Amerre forog a szem, körbe-karikára hegyek húzódnak, jobb kézről Odorhei föliratú tábla mutatja, hogy Udvarhelynek kanyarog az országút. A Hargit. még nem látszik, ezernyolcszáz méteres csúcsát is "eltakarja a ködös pára. s a 40—50 kilométeres távolság. Székelykeresztúr jellegtelen kisváros, talán olyasféle és akkorácska, mint nálunk Békés: néhány emeletes épület, tucatnyi csinos villa, sok pirosfedelű családi ház, és már ki is futottunk belőle. Célunk Nagygalambfalva, ez az 1200—1300 lakosú kis település, amely ügy megbújik a dombok hajlataiban, az erdők lombjai alatt, hogy a magaslatokról is bajos észrevenni. Templomának fehér tornya azonban messzire világít a haragoszöld hátterű Nagyküküllő-völgyben, s szinte csábítja-csalogatja megállásra a vándort. Számos erecske kocog itt lefelé a folyóölbe, a Nagypataknak azonban sajátságos varázsa van. Most mind egy szálig magyarok élnek itt, régebben azonban egy hegyeken túli román ember, a jóságos Duka bá' is megtelepedett a faluban, aki meggyőződéssel vallotta: aki egyszer megmossa lábát a Nagypatakban, az többé nerin megy el Nagygalambfalváról, s ha el is menne, holtáig visszakívánkozik. S mindjárt, érkezésem másnapján magam is hallottam égy erről szóló dalt, hadd idézzem egyik strófáját,„Csak azért szeretek Patakszegben lakni / oda jár a babám, lovát megitatni / Míg a lova iszik, szabad megölelni / szép piros orcáját szabad megcsókolni." Ez azért érdekes, mert a Patakszegben csobogó Nagypataknak olyan szürke-zavaros a vize. hogy a közismerten finnyás jószág, a ló, aligha ütné bele az orrát. Igen, mondják az itteniek, de csak az 1970-es nagy árvizek óta piszkos a patak vize, azelőtt csillogott, mint a gyöngy. Medrét a zúgó ár kivájta-mosta a paláig, s most a víz ennek a talajrétegnek a színével rohan a Küküllőbe. Buja zöld és merő virág a határ. A szelíd lankák rétjein virít a kikirics, a szarkaláb, a margaréta, iramlik a szarvas, iszkol a sunyi róka, baktat a nyúl. A farkas ilyenkor ritkán mutatkozik, a sötét erdőből inkább csak télidőben ólálkodik le az udvarokba. Kányádi Sándor író. a falu szülöttje Hallgat az erdő című kedves gyermekversében jól érzékelteti az ordas viselkedését: „Éhes a farkas / éhében vesz meg / Szimatol. szaglász / horpasza reszket / Ura a két fül / minden kis nesznek." özvegy Samu Imréné ott lakik, ahol a bokros szegélyű Nagypatak eléri a falut és sárgás kavicsokon, partoldalból kiálló fagyökerek közt lejárt ösvények mentén szalad lefelé. Kicsi, kékre meszelt házikója a víz meg a hirtelen kapaszkodójú domb közé ékelődik. Egy-egy őzbak fényes nappal is átszökken az alacsony kerítésen és a tenyérnyi udvaron találja magát, a tolvaj róka is gyakorta lebukfencezik ide a kertek felöl, nyitva felejtett tyúkól reményeben. A rigó meg a kakukk itt soha be nem fogja a száját, de a többi csivitelő népség is feszt mondja a magáét. Mint a meseben. A szomszédban Csomor Péter lakik a 72 esztendős nótafa, naponta áthallatszik elnyújtott, búsongó éneklése, amint tesz-vesz a ház körül magányossagaban. Látszólag csupa idill, tündéri kep itt minden alföldi szem be nem telik a látásával. De Csomor Pétertől ilyen sóhajokat hallottam: Bárcsak arra ébrednék, hogy meg vagyok halva". Nem mintha unná az életet, hanem a betegségtől irtózik. És így is rázott kezet: „Isten áldja meg. Éljünk soká és haljunk meg hamar." Máskor ezzel búcsúzott huncutkás mosollyal: „Isten adjon erőt kimúlásunk előtt. A bivaly nyalja ki a szemét, aki haragszik ránk." Átnézeget Samunéhoz is néha, megbeszélik a dolgok színét és fonákiát Tudja róla, mennyi kínnal-bajjal nevelte föl negy gyermekét, mily sokat kellett szegény asszonynak szaladoznia kereseti lehetőségek után, mire a hitvány kicsi házat megragasztotta a családnak. Józan számítás szerint ma sem ér többet húszezer leinél, pedig öt diófa és vagy húsz szilvafa is megkapaszkodott a telkecske emelkedő tflajrban. Nagygalambfalvi utcarészlet De hallgassuk magát, Samu Imrénét, aki ötvenhetedik évében jár, törékeny termetével fürge, mint a halcsík, s oly szaporán kapkodja a lábát, hogy a lánya igencsak lemarad tőle. Beszélik, mire a nap fölkel, ő háromszor körülnyargalja a falut, megeteti a malacot, kitakarít, s úgy megy a nagyja dolga után. Mindenkit névről ismer, nincs olyan ház, ahol legalább egyszer meg ne fordult volna, de őt is megszólítják a Csíki utcában csakúgy, mint a Fölszögben. — Mondja, Samuné, miből él tulajdonképpen? Megáll, csípőre emeli a kezét, elereszti kicsit magát pihenésképpen és tűnődve mondja: — Most már megélek. Meg biz' isten. De a háború után, mikor ittmaradtam a gyermekekkel, bizony reménytelen volt a sorsom. S még önpusztításra sem gondolhattam, mi lett volna akkor szegénykéimmel. De hál' istennek, túl vagyok rajta. Mindhárom fiamat mesterségre taníttattam, Imre vasöntő, Misi asztalos, Jancsi cipész, Ida leányom Udvarhelyre jár a cérnagyárba. Ezer—ezerkétszáz leieket keresnek, annyit kapnak a levonások után. Misi meg Jancsi Fogarason dolgozik, onnan jövögertnek hetenként haza. — Hagyjuk most a gyerekeket, önmagáról beszéljen, inkább! — Magamról? Hát kapok az uram után kétszázhetvenhét leit, régebben ez se volt, csak most, a kultúrotthon takarításáért 188 lei jár, s a kollektívben is művelek harminc ár földet, a termés harmada az enyém. Iszunk. A szíves kínálatú szilvapálinka után, mikor asztalra koppantottuk a poharat: — Biza, jártam feketézni. Egyszer Segesvárott elfogtak. El, eL Ugye, muszáj volt menjek, mert ezek a kolonc kölykök megkövetelték, kellett ez is, az is, kicsik voltak. Elfogott az egyik milicista, s átaladott a másiknak, hogy vigyen be a milíciára. S mondom a milicistának: az anyátoknak a jóistenit, engemet akartok bevinni a milíciára, engemet, aki négy gyereket nevelek, az uram meghalt a háborúban, nem a luxért jövök én a piacra. S sírtam, mert végtelen meg voltam keseredve. S kiáltja a másik, amelyik átaladott: „Adj utat neki, hadd menjen haza." Npm tudott bevinni az úristennek se. Mondom, ebből, ami itt van az átalvetőmben, ebből nem női meg a hasatok, ezt nem veszitek el tőlem, mert én ezt a gyermekeimért hoztam ide. Mindenki csodálkozott, hogy mi lesz velem. Én sokat küzdöttem, s harcoltam a gyermekekért, annyit, hogy azt nem is lehet kibeszélni. Sóhajt, de máris folytatja: — Jól megjártam volt lelkem itt az egyik magyar jegyzővél is akkorjában. Három éve volt már, hogy átment rajtunk a front, és még nem kaptunk hadisegélyt semmit. Ugye. itt voltam négy gyermekkel, s egyszer kérdezem a jegyzőnket: jegyző úr, nem tetszett hallani, hogy valami segélyt nem kapnánk? Azt mondja nekem: Maga azoktól vár segítséget, akik ellen a férje harcolt? Miért ment el? — így csinált nekem. Mondtam: mért ment el, hát én küldtem, vagy ki küldte? Elkezdtem káromkodni. ahogy kifért belőlem, leszidtam, mindenféle tolvajnak a jegyzőt. S akkor másnap ideadták nekem az óvodát, hogy takarítsam ki. Hát jönnek utánam, hogy menjek be az irodába. Mondom az irodaszolgának, amelyik hív, hogy a csíkizgák összegyűltek ugye, hogy ítélkezzenek fölöttem az azelőtti napi dolgok miatt. Azt mondja, jöjjön be, Ida éni, mert hívatják. S bemegyek, hát ott van a sejttitkár, ott van a bíró, ott van a jegyző. Elő van készítve az írógép, hogy vegyenek jegyzőkönyvet. Azt mondja nekem a jegyző: maga tudja, hogy tegnap nagyon szemtelenül viselkedett? Jól tudom — mondom. — Amit akkor mondtam, most is azt mondom. Erre a sejttitkár: Hallgass, most mi beszélgetünk. Hijj — így én —, a Bokor Sanyik? Se tanácsotok, se kalácsotok nem kell. S ki az irodából! Hát jönnek mind utánam. A sejttitkár befutott az őrsre, mert ott volt szemben, én mentem vissza az óvodába, hogy takarítsam tovább. Azt mondja nekem a jegyző az ajtó között, hogy nem kell már magának, hogy bankót adjunk. Nem kell. mondom, nekem csak az kell, amit evvel keresek, a tiszta kezemmel. Hát kérem, elvégzem a dolgomat, estefelé van, jön a csorda, kecském volt akkor, jövök haza, mikor elérek a sarokig, hát jön biciklivel utánam egy Fiú, hogy menjek azonnal a milíciára. Mondom, várjon már, legalább a kecskét rekesszem be. Hazajövök, berekesztem, s veszem a két gyermeket, Misi fiamat, s Jancsit, mert azok voltak itthon, gyertek lelkeim, megyünk az őrsre. Hát miért édesanyám? Mert hívatnak. Elmegyünk oda, volt egy tolmács, ugye, hogy román volt az őrmester. Azt kérdezi az őrmester, mit mondtam a jegyzőnek? Azt, hogy egy nagy tolvaj. Honnét tudja? Az egész falu tudja, mondom. De a gyermekeket miért hozta ide magával? Mondom, azért, hogy ha a pincébe tesznek, legyenek velem. mert eddig is velem voltak. Lehajtja a fejét a román őrmester, s azt mondja: Menjen haza. jóasszony, s nézzen a dolga után. Engem többet soha, soha sehova se hívtak. Mindez sajátságos, utánozhatatlan akcentussal ömlik ki belőle, s a szeme könnybe borul tőle. Megint fölemeli a gyűszíLiyi kuCsomor Péter nótafa picát. már nevetősen néz, s kacsint: — Igyunk, mert más is iszik. Egyébként most nincs elöljáróság nálunk, Bögözre jár a nép kicsi ügyeket intézni, itt van nem messzire. Délután menyasszonynézés. Feleki Róza és Kádár Lajos esküvőjére hivatalos a fél falu, közel kétszáz család, a másik fele meg nézi a zajos templombavonulást. Nézné, ha nem esne az eső vigasztalanul, de így is nagy tömeg ácsorog a főutcán. Harisnyás székelyt alig látni, a férfiak többsége pantallót, divatos öltönyt vett magára. Amíg a menet ide ér, a sarki italboltban élénk a forgalom, s mivel sör nincs, olcsó vodka mellett darvadozik a nép. Mindenki barátságosan köszönget. bólogat, sőt szíves szóba elegyedik: hogy s mint megy az élet Magyarországon? De már itt vannak a lakodalmasok, néhányan kilépnek a sorból, sörösüveget erőltetnek a markomba, hogy kortyoljak belőle. Szent ég, ez pálinka, méghozzá cukrozott pálinka! Szörnyű ital, nekik azonban tetszik, így simábban megy lefelé. Emlékek: Miskolc, Pécs, Békéscsaba, Szeged. Ki hol katonáskodott. A fiatalok egymásba bújnak, az öregasszonyok sorban gunnyasztanak az ereszek alatt. Van miről pusmogni, a vőlegény a szülők akarata ellenére vette el a Feleki leányt. Nem az első eset, s nyilván nem is az utolsó. Néhány hónapja még leányszöktetés is megesett. Egy nagykendi legényke, a húszéves László Károly azért választotta az egybekelésnek e romantikus formáját, mert a szülők mindkét részről ellenkeztek. Valaki bizalmaskodva odaáll mellém: — Tudja, én azért nem vagyok: kibékülve a demokráciával, mert nem lehet egy jót mulatni. Valamikor négy kocsma is nyitva volt éjfélig, ma ebben az egy bodegában topoghatunk, de csak kilencig, mert akkor bezár. Látom, van már benne némi nyomás, s ráhagyom. Aztán elkezdünk nevetni. Tulajdonképpen nem tudjuk, mit nevetünk, talán csak jólesik, hogy a hangulat nem szomorúságos. A hazafelé tartó csordából kiválik egy tarka tinó és sokáig bámul bennünket. Ezen is nevetünk. — Olyan hideg, mint a Nagypatak vize — dohog egy kackiás legény hasonló korú cimboráinak, akik a kultúrház bejáratában szívják-fújják a cigarettát. Vajon mire mondhatta? A húslevesre? Esetleg valamelyik leány szerelmére? Azt hiszem, sohasem sikerül megtudnom. Még nyitva a vegyes áruház ajtaja. Bemegyek és kérem, vegyék le az állványról Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvét. Nyolc leit kémek érte mindössze. F. NAGY ISTVÁN \ i