Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

SZOMBAT, 1973. JÜNIUS » Á politikai irodalom növekvő népszerűsége A Kostíuth Könyvkiadó- Kiváló Vállalat ~\'Mr. utóbbi időiben a Kossuth Könyvkiadó sok olyan könyvet adott: az ol­vasod kezébe, ameityek is­mertelik a tudományos szo­cializmus tanításait, .'időtálló aktualitásait, atkalmázasát a jelenkor viszonyaira- A ki­adó eredményeihez: nagy mértékben hozzá/tárult az is, hogy a legkkválóbb marxista tudóa-író-forditó wáodát tö­mörítette maga körié. A Kos­suth Kiadó, „az egykori Szikra, a hegjobb kladói szakembereket nevefc'e", s úgy hozta hétre a szocialista könyvterjesztést. bofcv a könyvek „elmentek" a .mun­kásokhoz, a munkapadoühoz. Munkájának elismeréseiként — a könyvkiadók közötti el­sőként — a Kossuth Könyv­kiadó elnyerte a kiváló vál­lalat címet. Az elmúlt tíz év alatt a kiadványok ívszáma 50 szá­zalékkal, példányszáma több. mint 50 százalékkal nőtt.: Ezek a számok önmagukban: még nem mutatói a Kossuth: Kiadó általánosan elismert: minőségi eredményeinek. Ugyanis a kiadó gondozásá­ban évről évre megjelenő 200—250 könyv és a hét fo­lyóirat az ideológiai-politikai kérdések mind szélesebb kö­legiontosabb törekvése, hogy gyorsan és sokrétűen reagál­jon a párt tanácskozásaira, határozataira, és más politi­kai megnyilvánulásaira, a bel- és a nemzetközi politika eseményeire. A kiadúspolítlka egyre nagyobb gondot fordít a marxista filozófia, a poli­tikai gazdaságtan, a mun­kásmozgalom és a legújabb kor történelmének problé­máit tárgyaló írásokra. Ma­gyar és külföldi szerzőktől 1962-ben 332 000, s 1972-ben mér 872*000 példányban je­lentek meg ilyen művek. A Kossuth joggal lehet büszke a marxista—leninista elmé­leti és ismeretterjesztő iro­dalom kiadásának föllendí­tésére. A korszerű világné­zeti és társadalomtudományi Ismeretterjesztés szempont­jából különösen népszerűek n kislexikonok és más lexi­kális jelhegű kiadványok. 1972-ben például öt kislexi­kont jelentettek meg, össze­sen 190 000 példányban, és a legtöbbnek tervbe vették újabb kiadását. Sok olyan művet adnak közre, amelyek a polgári ideológia, az antimarxista nézetek legújabbkori meg­rét öleli fel, tartalmuk egyre enyilvánulásainak leleplezé­igényesebb. Erről taraisko- sét, illetve a revizionista és dik, hogy a kiadványok át- - dogmatikus nézetek bírála­lagos példányszáma az Í962. tát tartalmazzák. Tavaly évi 15 000-ról, 1972-benv több kiadvány foglalkozott 21 000-re nőtt; ez jóval meg-ii a tőkés országokban jelen r- 4 lei ralizmussal, az úgynevezett „új baloldaM" áramlaton be­lül fellépő anarchista és trockista téveszmékkel. A kiadónál már hagyo­mánnyá vált, hogy különös figyelmet fordítanak a társa­dalmi haladás szempontjából jelentős magyar és nemzet­közi évfordulók megünnep­lésére. A Dózsa-felkelés év­fordulójára három művet Je­lentettek meg, 35 000 pél­dányban, a Petőfi-jubileum­nak öt könyvet szenteltek, 127 000 példányban. A Szov­jetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából hat könyvet adtak ki, csaknem 100 000-res példányszámban. Minden mű — sok ember munkája — a szerzőé, for­dítóé, szerkesztőé, lektoré, tervezőé, nyomdászoké, sze döké, korrektoroké, kötőké, terjesztőké. S valamennyiük ügyszeretete testesül meg egy-egy könyvben vagy ki­adványban. Hogy a politikai könyvki­adás a jelenleginél is hatéko­nyabbá válásáért, a Kossuth Könyvkiadó főfeladatának tekinti, hogy a gondozásá­ban megjelenő művek az eddiginél is magasabb szín­vonalon, még népszerűbben és meggyőzőbben foglalkoz­zanak országunk és korunk legaktuálisabb kérdéseivel. Még nagyobb figyelmet for­dítanak arra, hogy a marxis­ta—leninista irodalom mara­dandó értékeit minél előbb haladja a könyvkiadás or-i leg divatos konvergencia-el- hozzáférhetővé tegyék a ma­szágos átlagát. méletekkeL a technicizmus gyar olvasók számára. A kiadó tevékenységének bálváinyozásával, a struktu- G. R. Száz éve .született Beck Ö. Fülöp Azok közé tartozott, akik a század első évtizedeiben fellázadtak az úri Magyaror­szág szellemi és társadalmi konzervatizmusa ellen, s Így méltó arra, hogy évtizedek­kel halála után, születésének 100. évfordulóján mint kor­társunkról emlékezzünk meg róla. Legnagyobb művé­szeink egyike, munkássága úttörő jelentőségű a modern magyar szobrászatban. W- m UJ Az elmúlt évek alatt a ki- jmikroelekiródák segítségével kezik a második. És ezt a •érietek ezreit és tízezreit tanulmánjuozzák. E kisérle- „tananyagot", hogy tudniil­végezték el az Eötvös Ló-; teik során a pavlovi félté- lik az első ingert fél má­ránd Tudományegyetem ösz-. teles reflexre emlékeztető je- sodperc múlva egy második szehasonlító Élettani Tan- lenségeket találtak az ideg- követi, az idegsejt körülbe­székének kutatói dr. Ádám sejtek viselkedésében. A sej- lül húsz percen át meg is György akadémikus vezeté- tek körülbelül fél másod- tartja „emlékezetében", sével, hogy új ismereteket percnyi időközökben két­szerezzenek az állati szer- féle ingemkaptak és az agyi vezetben lejátszódó elemi ta- elektromos áram mindegyik nulási, emlékezési folyama- inger hatására valamilyen el­tokról. Ezeken természetesen változás volt megfigyelhető. Ha az ingerlést ilyen for­mában sokszor. legalább százszor megismetelték, a to­nem az értelmes ember ta­nulásának megfelelő folya­matot kell érteni, hanem minden olyasmit, ami nem veleszületett jelenség az idegrendszeren belül, de az individuális életben alakul ki és átmenetileg vagy vég­legesen megváltoztatja az idegrendszer valamely részé­nek tevékenységét. Ezeket a folyamatokat tanulmányoz­zák a molekulák, a sejtek, az egész agy szintjén és em­berrel is végeznek ilyen kí­sérleteket. E téren a legszo­rosabb együttműködésben dolgoznak a tanszéken bio­kémikusok és biofizikusok, fiziológusok és pszichológu­sok. Nemzetközileg ls nagy fel­tűnést keltett egyik meg­állapításuk azzal kapcsolat­ban, hogy a valamire meg­tanított állatok agykivonata más. nem tanított állatok agyába vagy testébe fecs­kendezve elősegíti-e, és ha igen, milyen módon segíti elő az utóbbiak tanulását. Nekik sikerült ugyanis először meg­határozniuk azokat a felté­teleket. melyek között az ilyen eljárás eredményes le­het. Sőt azt is kiderítették, hogy ilyen esetben nem tu­dást, emlékanyagot visznek át, hanem a tanulás közben az első állat agyában egy olyan speciális anyag sza­badul fel, amely a másik ál­latra olyan serkentő hatás­sal van, mint a koffein, a sztrichnin stb. Vizsgálják a „tanulás" ké­pességét az idegsejtek szint­jén is. A csiga, a macska stb. egy-egy idegsejtjére ingere Ugyanilyen tanulásra ké­pesnek bizonyult a macska agyának a többi részétől el­különített egy-egy kéregré­sze is, pedig az legalább 300 ezer sejtből áll. Ezeknek az állatkísérle­teknek különös jelentőséget vábbiakban már elég volt ad az a tény, hogy az ember csupán az első ingert adni a és az állat között csak az sejtre és az agyi áram nem­csak erre, hanem a második ingerre is reagált, pedig a sejt azt meg sem kapta. Va Az első, aki nálunk szo­borban gondolkozik. Nem meghatározott modellt, vagy témát mintáz meg, hanem a mozdulat szépségét, a lépés ritmusát, egy alak körvona­lait keresi a kőben, fémben, monumentális alkotásban és plakettben. Korán ráébredt: ' ha a szobrász méltó akar lenni a régi nagy művészek­hez, mindenekelőtt az anyag­gal való harmóniát kell megtalálnia. Tudatosan sza­kított tehát kora eklektikus, naturalista-impresszionista módszereivel, s a klasszikus korszakok szobrászatéból vonta le a plasztika törvé­nyeit: az anyagszerűséget és a zárt formát. 1873. június 23-án született Pápán. Még gyermek volt, amikor iparosember apja Pestre költöztette a családot. Itt, a Mintarajziskola ötvös szakán kezdte meg művésze­ti tanulmányait, olyannyira megkedvelve a fémeket, hogy vezeték és keresztneve közé csakhamar fölvette az ötvös­ségre utaló ö-betűt Még ötvösként sajátította el a megmunkálandó anyag­ra vonatkozó tudnivalókat, a szerszámok ismeretét. Mind4 össze huszonegy éves, ami­kor elnyeri a millenniumi emlékéremre kiírt pályázat mindhárom díját. A pénzen külföldi tanulmányutakra megy, így jut el Párizsba, Münchenbe, s keresi fel Itá­liát és Görögországot. Ezek­ben az években fordult ér­deklődése a monumentális szobrászat fel, ami Hildeb­rand, a nagy német esztéta eszméivel való megismerke­dése után egyre inkább ki­teljesedett. Hildebrand fejte­getéseiben önnön törekvései­nek igazolását találta meg: a szélsőséges gesztusokat ke­gyis a sejt „megtanulta", hogy az első inger után meg­határozott idő múlva jelent­értelem szintjén van különb­ség, így tehát az állatokon szerzett új ismeretek a ké­sőbbiekben lehetővé tehe- , ... klí,..,ikus nvueaimú tik bizonyos következtetések rul0' klasszlKus nyugalmu­levonását az ember biológiá- kiegyensúlyozott szobrászát jara is. elméletét. Már érmei is túlmutattak kora ízlésén a maguk meg­szerkesztettésgével, világos kompozíciójukkal, szobraival azonban gyökeresen újat ho­zott. Bennünk a kő adta törvények tiszteletben tartá­sa, az archltektonlkus fel­építés, a zárt, határozott kontúrok, a tömbszerűség hangsúlyozása közvetlen for­mában, programszerűen je­lentkezett. Szobrait maga fa­ragta hallatlan kitartással és szorgalommal, mély meggyő­ződése volt ugyanis, hogy a puha gipsz és az agyag más­ként idomul a kézhez, mint a keményebb anyagok, a mesternek pedig éreznie kell az anyag súlyát, erejét, s a faragás küzdelme is megkí­vántatik a jó műhöz. Az 1910-es évektől megszaporo­dó nagy alakos szobraiból súly, erő és robusztusság, női figuráiból telivér életszerű­ség sugárzik. A realitás va­lóságos formáit átgyúrta és megnemesítette, de sosem hamisította meg, amiért is a kor értetlenül állt művei előtt, nem értette, nem akar­ta őket megérteni. Élete és művészete hősies szembefordulás a két világ­háború közötti Magyarország sekélyes szellemével és ízlé­sével. Feladatokat, megbízá­sokat alig kapott, már csak azért sem, mert a Tanács­köztársaság alatt közéleti funkciót vállalt. Nagy leíkierőre vall, hogy kedvét nem vesztve derűsen munkába temetkezett; visz­szavonult alsógödi műtermé­be és fáradhatatlanul foglal­koztatta teremtő fantáziáját. Már nem is az elismerés és a siker ösztönözte, hanem az emberi nagyság tisztelete, a kimagasló értékek megbe­csülése, amikor többek kö­zött Madách, Gárdonyi, Ady síremlékének megformálásá­ra készült, vagy éremsoro­zatban dolgozta fel a hazai és külföldi kultúra nagyjai­nak portréit. Erős egyéniség veit, szi­gorú önelemzéssel, de el­nyomhatatlan igénnyel, hogy maradéktalanul kifejezze ön­magát. Bizonyos, hogy mű­vészetének magasrendűsége is ebből adódik. Tasnádi Attila A Delta új száma A durrdefektnek üzen haJ dat az autózás fokozott biz­tonságára törekvő technika. A hagyományos gumiabron­csot olyan újfajta kerék­pánttal erősitik fel, amely megakadályozza: hogy gumi­defekt esetén a levegő hir­telen eltávozzék és a kerék­pánt a talajra érjen; a kocsi kormányozható marad, a na­gyobb baj elkerülhető. Az új találmányról szemléletes képekkel számol be a Delta Magazin új száma. A címlapon egy új magyar hélium-neon gázlézer fotó­ját közli, tudósít a rák korai felismerésének új irányzatát jelenti vérvizsgálati eljárás­ról, a Kréta történetét fel­táró új ásatásokról, a gép­alkatrészeket romboló kavi­tácló elleni küzdelemről s az állandó pályán mozgó, mun­kára fogható gázionokról, a „lengő elektronokról". Külö­nösen látványosak a felhőku­tatás új eredményeit illuszt­ráló fényképek s azok a szí­nes felvételek, amelyek a „modern Ikaruszokról" szá­molnak be: a technikai civi­lizáció furcsa divatos sport­járól, a szárnyakkal repülő emberekről. Részletes cikk szól a WW magnetoszférájának kutatá­sáról, bemutatja a lap a pi­lótavizsga nehéz pillanatait, a Geraszimov-féle koponya­rekonstrukciós eljárás to­vábbfejlesztését, valamint a korszerűen berendezett lakás szép és jól használható für­dőszobáit. Sok-sok hfr, informácfS, újdonság, ötlet és találmány, továbbá Delta-lexikon s száz­nál több — javarészt színes — fotó egészíti ki a Delta Magazin most megjelent ás* érdekes számát. M. IJ. Niagara j Tóth Béla Céhmesteri irományok tL Szabósok, mellyeket af Vándorló Mester Legény büntetés alatt megtartani köteles. 1-ször: Különös engedelme nélkül a' Felsőség­nek, a Császári Királyi Tartományokat elhagy­ni nem szabad. 2-szor: Köteles kiki kemény büntetés mellett ezen Vándor-Könyvetskére vigyázni, az ide 's tova és fel tett czél ellen szolgáló kóborlástól; nem különben az alkalmatlan kéregetéstől ma­gát tartóztatni, 's azzal megelégedni, a' Czéhek­től, vagy közönséges Kassákból nyújtatott. 3-szor: Oda vándoroljon csak, a' hol mester­ségében munkát remélhet; és mennyire lehet, hasznos dolgokban vándorló idejét töltse. 4-szer: Ha munkát nem talál egy helyen, 48 óránál tovább az Elöljárók' engedelme nélkül ket bocsátanak és ennek kö- | mulatni nem szabad. 5-SZÖK Minden, helyen, hoi Mesterségének vetkezmenyeit a sgjtbe szúrt) Mestereinél munkát nem kapott, és tovább utaz, a' Czéh-Mester, vagy ha ez nem volna, más Mester által ezen Vándor-Könyvetskébe írassa bé, talált e' munkát vagy nem? ha talált, miért nem válalta fel? 6-szor: Ha szolgálatját változtatja, az ő Mes­tere szorosan irja bé Vándor-Könyvébe, hogy vi­selte magát, meddig, és kinél dolgozott, és végre azt a' Helység Elöljárója erősítse meg, hogy an­nak idejében törvényes bizonyságul szolgáljon, a' meghatározott Vándorlás bizonyításában. Nem volt kisebb öröm nékünk Szeged látké­pével díszített passport, vagy útlevél sem, mely­nek minden betűje meleg emlékezetünkbe ol­vaszt : „Mi szabad királyi Szeged városának főbírája, polgármestere és tanácsa, adjuk tudtára jelen­való levelünk rendeiben mindeneknek, akiknek ülik, hogy ennek előmutatója ÖRÖKÖS JÁNOS valóságos polgártársunk és igy városunkban minden igazi és polgári szabadságaiban részes, leginkább pedig néhai boldog emlékezetű kirá­lyaink által hajdan emgedett s adott szabadság­levelek szerint minden és bárminemű harmin­czadok, vámok és réveken (legyenek ezek akár királyiak, akár pedig más akárkié és akárhol Magyar hazánk határai között) való fizetésektől, a helypénztől kivétetve és felszabadítva legyen. Melyre való nézve minden harminczados, réves s uti felvigyázó urakat, nemkülönben országunk minden tekintetes törvényhatóságait és ezeknek parancsolataitól függőket, ugy más bármi mél­tóság, kar, hivatal s rendben levőket meg-kér­jük és megkeressük, hogy fenntebb nevezett polgártársunkat minden javai s jószágaival, va. lamint vizén, ugy szárazon a fennt érintett Ma­gyar hazában minden harminczad, rév, vám, vontatásbéli és fizetésektől szabadon, biztosan és békességesen utazni, visszatérni, általmenni és mulatni engedni s engedtetni ne terheltessenek. A hazai igazak, fenntérintette szabadságaink s felidézett törvényezikkely tartalma ugy hozván magukkal. Melynek hitelére kiadtuk városunk szokott pecsétjével megerősítve ezen három esz­tendőre szolgáló és az elolvasás után a megmu­tatónak visszaadandó utazó levelünket. Kelt. Szegeden, 1830. augusztus 12-kén Mire ennyire elkészültünk, éppen rakodtan állt Gutman tőzsér úrnak három terjes hajója, indulatban arra le Alsó Tiszának a Dunára, s azon föl Bécsnek. Egy kis jóindulattal fölfértünk mi is a fazsindellyel, háztető módra beborított hajók egyikére. Egyben búza volt, kettőben meg dohány. Közötte az ilyen nem nagy igényű ván­dorok, suhancérok, kiknek az útipapírjaik azért rendben, elevickélhetnek a soktornyú Bécs vá­rosáig, hogy is lakik maga a huncut német, ki­nek is nem nagyon kell ám hinni, még a saját hazájában is, de amit csinál, ahogy csinálja, azt el kell tőle tanulni! Mivel ő azt addig tanulta, amíg mi magyarok épp az ő érdekében a kar­dot hurcolásztuk. Hogy rájuk ne menjen a török. Eddig ő tanulhatta az ipart. A kasszacsinálást, kitalálhatta az őrakötyögőt. S erre most azt mondja, hogy mi bunkó, bugris magyarok va­gyunk, nem tudunk még egy trombitát se sike­ríteni. 0Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents