Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-02 / 127. szám

SZOMBAT, 1973. JŰNTOS 2. 3 Pártküldöttséglink hazaérkezett Pénteken délelőtt hazaérkezett Varsóból az MSZMP küldöttsége, Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Katona István, a KB tagja, az agitációs és propagandaosztály vezetője, akik a. Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására május 30. és június L között tartózkodtak Lengyelországban. Az indiai parlamenti delegáció gyárlátogatása A dr. G. S. Dhillon-nak, az indiai népi kamara elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodó indiai parlamenti küldöttség pénteken a Finommechanikai Vállalathoz látogatott. A küldöttséget elkísérte dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke. A vendégeket, alsó- és felsőházi képviselőket Láng Géza vezérigazgató tájékoztatta a gyár tevékenységéről, a magyar híradástechnikai ipar indiai kapcsolatainak alakulásáról. A finommechanikai vállalat igen jelentős, több mint 6 millió dolláros indiai megrendelésnek tesz eleget, s ezt nem pusztán áruszállításnak, hanem az indiai és a magyar híradástechnikai ipar kooperációja megindításának is tekintik. Az indiai küldöttség elismerően nyilatkozott a látottakról, a megtekintett berendezések magas műszaki színvonaláról. (MTI) Uj rí üzem A Pécsi Kesztyűgyár 112 éves működése alatt először változtatott gyártmányszerkezetén. A világ szinte minden táján ismert pécsi kesztyűk készítése mellett a választék bővítés, a gazdaságos termelés, valamint a divat igényeit követve, bőrruházati cikkekkel is megjelent a hazai és nemzetközi piacokon. Az erre a célra létesített új üzemet pénteken adták át rendeltetésének Pécsbányán. A bőrruházati üzeme kedvező piaci körülmények között indul. A legutóbbi napokban az Amerikai Egyesült Államokba félezer. Kanadába száz darab sertésvelúr férfizakót, Angliába kétszázdarabos kollekciót indítottak útnak. Ezenkívül tárgyalások folynak több európai országgal. EEsI- x- t A (S U f ? \ ^ KIVÁLÖ BRIGÁD Ha az ember alaposan odafigyel egy-egy építkezésre, kiderül, hogy a kőművesek munkáját egy egész sereg más szakmabeli segíti, olyanok, akik nélkül aligha készülhetne el a lakóház, vagy bármi más épület. Sohasem gondoltam volna, hogy az állványozás szakmunkás kategória. hogy komoly tanfolyamot kell végezni és eredményes vizsga után lehet bizonyítványt szerezni. Az állványozók munkája éppen olyan láncszem egy építkezés menetében, mint a kőművesé, s ha késnek, akkor mindenki késik, ha megállnak a harmadik emeletnél, akkor senki sem mehet tovább, mert addig nem lesz negyedik emelet, amíg ott nincs az állás, az állvány. 1 Az építővállalatnál egyetlen állványozó brigád dolgozik Körmöczi András vezetésével. Most az építők napjára készülnek, és az újszegedi sportpályán — saját tulajdonukban levő telepen — dolgoznak, vascsövekből állványsort raknak össze, hogy tető kerüljön az ünneplő emberek feje fölé, hátha nagyon tűz a nap, esetleg megerednek az ég csatornái. Az építők napi tradicionális ünnepséget pedig nem lehet elhalasztani, az időjárás sem zavarhatja meg a pihenő, szórakozó munkásokat. A Körmöczi-brigád egyik felét találom a pályán, hatan csavarozgatják össze a hosszú állványsort. A brigádvezető markáns arcú, nyílt tekintetű és beszédű ember. Félrehúzódunk a nyárfák árnyékába. — A többiek az újszegedi szövőgyárban dolgoznak, egy üzemcsarnok épül ott és belül gördülő állványzatot készítenek. Fontos munka — magyarázza Körmöczi András. — De ezt is időre el kell Eötvös-díjat alapított a Minisztertanács Kiemelkedő ipari és mezőgazdasági tevékenység elismerésére Eötvös Lórándról elnevezett díjat alapított a Minisztertanács. A díj azoknak a műszaki, mezőgazdasági és közgazdasági szakembereknek adományozható, akik népgazdasági szempontból jelentős, új termékek előállítását vagy új eljárást dolgoztak ki, új létesítmények rr egvilós'tásában vagy különböző létesítmények magas színvonalú üzemeltetésében jeienvtős alkotó, irányitó, szervező tevékenységet fejtettek K Az Eöfcnös laorand-du összege 20 ezer forint. A díjat évente — első ízben 1974ben — hazánk felszabadulásának évfordulója, április 4-e alkalmából a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, az ágazati szakszervezet és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság véleményének meghallgatása után az ágazati miniszter (a vízügy területén az Országos Vízügyi Híva* í elnöke) adományozza. A kitüntetett műszaki, mezőgazdasági vagy közgazdasági szakember jogosult az „Eö. o_> Ls.'ár.--díjas" cím használatára. (MTI) készíteni — mutatja az előttünk levő állványerdőt. A brigád történetéről kérdem. Tizedik esztendeje vesznek részt a szocialista brigádversenyben. A létszám tizenkét fő, szakképzett állványozók. A legnagyobb siker: ebben az esztendőben elnyerték a vállalat Kiváló brigádja címet. A kitüntetéseket és az azzal együtt járó pénzjutalmat, 18 ezer forintot az építők napi ünnepségen adják nekik. Minden brigádtag 1500 forint jutalmat kap. Az erkölcsi és anyagi elismerés szép példája. Körmöczi is megelégedéssel nyugtázza munkájuk megbecsülésének ilyen magas értékelését, j " A brigád tagjai régóta együtt egy-két került FEGYELEM, MEGÉRTÉS vannak, mindössze fiatalabb szakember hozzájuk az elmúlt évtizedben, de aki legutóbb jött, Habik László, az is lassan törzsgárdatagnak számít. A brigádvezető dicséri munkatársait : — Ilyen csoport alig. akad a DÉLÉP-nél, szinte mindenki elnyerte már egyénileg is a kiváló címet. Jómagam és Vidács László is megkaptuk az Építőipar kiváló dolgozója című miniszteri kitüntetést. A munkáról: — Állványozó szakemberekből álló stabil brigád nincs is több a szegedi körzetben. De elmondhatom, hogy miattunk soha sem maradt el munka, vagy miattunk nem késtek az építkezésekkel. Egyszerű a magyarázata; megértés van közöttünk, itt ismeretlen az igazolatlan hiányzás, mindenki érti a munkáját. Azt nem állítom, hogy soha sem volt összezördülés, de az olyan, mint a családi perpatvar, ránk tartozik és magunk között tisztázzuk is a súrlódást, s aztán még jobb akarattal megyünk tovább. — Mit tart a legfontosabbnak a munkában? — Az emberséget, a fegyelmet és a szakmai hozzáértést. Hosszan magyarázza még a megértés szerepét. Azt vallja, hogy a megértés nem azonos a megalkuvással. A vezetők és a beosztottak közötti viszonyra vonatkoztatja állítását. — Vannak akiknek első dolguk az, hogyan lehetne ujjat húzni a művezetővel, vagy az építésvezetővel, kibúvót. kifogást keresni. De kérdem én, ez a legfontosabb? Aligha. Persze azt is tudom, hogy az ilyen dolgok gyakran emberi alaptermészetből fakadnak. Társai nem állnak meg egy pillaszorgalmasan uecLuIPARKODNI, KERESNI I natra • em „dolgoznak. Kezükön kesztyű, vasbilincseket erősítenek a csövekre, meghúzzák a csavart. Látszólag egyszerű munkának tűnik az állványzatok elkészítése. Ezt a benyomást nyilvánvalóan az sugallja, hogy az előttünk levő állvány legmagasabb pontja alig több 2 méternél. Valójában ez nem is állvány, hanem a sátor vázszerkezete. Az állvány egészen más, s néha igen magas. — Épülethomlokzatoknál emeltünk már negyven méter magas állványzatot is, például a szalámigyári érlelőtoronynál. Viszonylag magas állványnak számítanak a tízemeletes hasak munkái. Visszaemlékszem a Roosevelt téri épületre, az MTA kutatóintézetének újszegedi épületére, a Károlyi utcai kilencemeletes házra, s elmondhatom, hogy a tarjáni városrészben csak a mi brigádunk készített állványzatokat, senki más. Kiderül közben az is, hogy vannak speciális állványzatok. A víztornyok belsejében másképpen kell elkészíteni a szerkezetet, megint más megoldást kíván a szövőgyári csarnok belső állványzata, amelyet a festők használnak. Érdeklődöm, hogy az állványozókat hogyan fizetik. — Aki iparkodik, kereshet is. — mondja az örök igazságot Körmöczi András. — Mi általában 3000—3500 forintot keresünk havonta, én, mint csoportvezető néhány százassal többet. Azt vallom, hogy ha eljön az ember hazulról a munkahelyére, felveszi az overállját, akkor ne sétáljon és tengjen-lógjon, hanem fogja meg a munkát. Nagyon szimpatikus volt Körmöczitől. hogy szép eredményüket, magas kitüntetésüket, a szocialista munkaversenyben való szereplésüket nem misztifikálta elcsépelt szólamokkal, „brosúra ízű" szöveggel. Nyíltan és egyszerűen mondja: — Nem kell itt valami emberfeletti tulajdonságokra gondolni, mi éppen olyanok vagyunk, mint a többi esendő munkás. De egyet szem előtt tartunk; első a munka, a vállalat érdeke, amely közben a mi saját érdekünk is, s aztán jöhet bármi más. Nem is igen emlékszem olyan esetre, hogy a vezetőkkel veszekedtünk volna. Gyakran jönnek hozzám: Bandi bátyám, ezt meg ezt kellene megcsinálni, de sürgősen. Jól van, mondom én erre, megbeszéljük a társakkal és azt mondjuk, gyerekek, zsiványbecsület is van a világon, legfeljebb ráverünk a tempóval, néha később megyünk haza egy órával, de amit ígérünk, azt teljesítjük. Ennyi az egész. Gazdagh István A könyv ünnepe Ritka jubileumát ünnepeljük a betűnek, a nyomtatott magyar szónak. Gutenberg után az elsők között megszületett magyar könyvnyomtatás fél évezredes jubileuma jegyében nyitják meg ma az ünnepi könyvhetet, ünneplünk most írót és írást, ólomba metszett betűk és betűszedők, könyvet és tipográfust, nyomdát és vándor könyv, árusok mai örököseit, könyvtárost és olvasót. A magyar könyvkultúra és irodalom ráéri föl ezen az ünnepen 500 éves múltját — emlékezve a budai nyomtatóműhelyben egykor szorgoskodó Hess Andrásra, az első magyar nyomtatott könyvre, a magyar nemzet történetét megörökítő Chronica Hungarorumra. És emlékezve a folytatásra is, mindazokra, akik a kezdetektől máig hozzájárultak a magyar könyv felvirágoztatásához. Ezen az ünnepen — mert a megszaporodott évfordulók, jubileumok, ünnepségek sorában ez a mostani a szó legnemesebb értelmében ünnep — felmérjük azt is, hol áll ma a magyar könyv, hogyan tölti be a fél évezreddel ezelőtt ráruházott hivatását. Soha ennyi könyvvásárló és olvasó nem volt ebben a hazában, mint éppen napjainkban. 1972-ben több mint a 6 és fél ezer könyv jelent meg, 63 millió példányban. A messze szóló eredmények mellett sem ülhetünk babérjainkon a szellem Kánaánjának földjén. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy még sokan vannak olyanok, akik nem olvasnak rendszeresen. Ismernünk kell a könyvet fenyegető valódi és vélt veszélyeket, de azt is tudnunk kell, hogy a tudományos technikai forradalom korában, felgyorsult világunkban, szocialista társadalmi viszonyaink között, a tömegkommunikációs eszközök robbanásszerű térhóditása idején sem mondhatunk le a nyomtatott betű varázsáról, nagyon is racionális feladatairól, a könyv kulturális missziójáról, a nyomtatott gondolatok magvetéséről. Hogy a könyvet és annak szerepét komolyan veszi társadalmunk, többek között olyan, országot átfogó akciók bizonyítják, mint a néhány évvel ezelőtt elindított „Olvasó népért", vagy a most útjára bocsátott „500 év — 500 iskolai könyvtár" mozgalmak. Helyi példáink is vannak azt bizonyítandó, hogy e mozgalmak értő fülekre találtak, tetteket eredményeztek. Szeged lakói az elmúlt évben 40 millió forintot költöttek könyvre, közel 18 ezer olvasó majd 600 ezer kötetet kölcsönzött a könyvtárakból, és közel egymillió könyv hagyta el a szegedi nyomdagépeket A JATE hallgatói saját könyveikből adták össze az ásotthalmi iskoláknak ajándékozott könyvtárakat, a szegedi Dózsa György általános iskolában önerőből: szülők, patronáló vállalatok, tanárok és gyerekek társadalmi munkájával, összefogásával alakítottak ki modern iskolai könyvtárat. A ma megnyíló 1973-as ünnepi könyvhét, a könyv, utcák, a megjelenő 101 új mű, az író-olvasó találkozók egyszerre legyenek az emlékezés és gazdagodás eseményei. S a szellemnek ez az egyhetes lakomája váltódjék a hétköznapok azon ünnepi óráira, amikor mindenki könyvet vesz kezébe, mindennapi szellemi táplálékát. Pedagógusnap A pedagógusokat köszöntjük holnap: óvónőket, tanítókat, tanárokat. Azt a hatalmas társadalmi erőt, azokat az embereket, akiknek mindennapos munkáján múlik jövőnk, a szebb és gazdagabb holnapi társadalom. Sok-sok irodalmi-művészi alkotás őrzi a tanító ember alakját. Azét az emberét, akinek a tanítás, nevelés nem foglalkozás, sőt még nem is hivatás, hanem életforma. Azokét a pedagógusokét, akik a legnehezebb körülmények között is, a történelem legsötétebb pillanataiban is irányt mutató lámpások, forradalmi tüzeket élesztő fáklyák tudtak lenni. Hány kiváló államférfi, világhírű tudós és művész emlékezik első tanítójára, szeretett tanáraira, akik pusztán azzal, hogy igazi tanító emberek voltak, hétköznapi munkájuk során természetes életformájukkal gyerekeket indítottak el a világhír felé. Tény, hogy nem minden pedagógusnak adatik meg az a kivételes pillanat, de mindenkinek megtisztelő kötelessége, hogy a reá bízott gyerekekből olyan embereket formáljon, akik a társadalomnak hasznos tagjai lesznek. Ha jól meggondoljuk, ez legalább akkora, ha nem nagyobb és minden bizonnyal sokkal fontosabb feladat. Az idei pedagógusnap kettős ünnep, hiszen emlékezünk a magyar iskolák államosításának 25. évfordulójára is. Arra a nem minden konfliktustól mentes időszakra, amikor megteremtődött a magyar állami iskolahálózat, a szocialista iskolaügy alapja. Ebből a nehéz munkából a megyei pedagógus szakszervezet felmérése alapján 99 Csongrád megyei pedagógus vette ki részét, elősegítve az államosítás meggyorsítását, oroszlánrészt vállalva az indulás kezdeti nehézségeinek leküzdéséből. Hatalmas eredmények tárulnak fel előttünk, melyet a magyar pedagógustársadalom mindennapos áldozatkész munkájával teremtett meg. Ennek a munkának is eredménye az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 15-i, az állami oktatásról szóló határozata, mely nemcsak felmérte a magyar oktatásügy jelenlegi helyzetét, de konkrétan meghatározta a feladatokat is. „Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és technika rohamos fejlődése* az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igényli társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünknek egyik alapvető kérdése" — állapítja meg a határozat. A siker végső soron azon múlik, hogy mit tesznek azok, akiknek mindennapi munkája, élethivatása az oktatás és nevelés, akik napról napra találkoznak tanítványaikkal, az ifjúság több százezres táborával. A ma pedagógusainak feladata tehát óriási, hiszen ez az első olyan társadalom, mely nem reprodukálni igyekszik önmagát, hanem nálánál fejlettebb, magasabb szintű társadalmi formációt igyekszik teremteni. Ezért lehet a pedagógusélet egyre gazdagodó élet, s munkájuk egyce tartalmasabb, megbecsültebb hivatás. Tandi Lajos