Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

VASÁRNAP, 1973. MÁJUS 13. Madárcsőrtől Alma-Atában Népi Ipar­művészeti Múzeum nyílt. Ez Kazahsztán huszonötödik múzeuma. A kazah lakásban a ha­gyományosan sokféle haszná­lati tárgy egyben a dísztárgy szerepét is betölti. Minden mintának jelenté­se van. B" a menyasszony .félhold alakú fülbevalót kap, ez azt jelenti, hogy békét kivannak lelkének. A kar­kötőn a háromszögek halha­tatlanságot ígérnek. A ma­dárcsör szabad szárnyalást, a tevenyom hosszú utat je­lent. Az újabb alkotásokat né­segetve a látogató felfigyel arra, hogyan változik és mi­lyen a kiállítási tárgyak mai „nyelvezete". A kelmék szo­kásos mintáihoz szervesen il­leszkedik a sarló és a kala­pács, a repülőgép, és a ra­kéta. Ezek a tárgyak már Szovjet-Kazahsztánról „szól­nak", ahol hatalmas ipar fej­lődik, s ahonnan messzi út­ra indulnak az űrhajók, hi­szen ebben a köztársaságban van a Bajkonur-űrrepiilőtér. (APN — KS) Társadalmi bíróságok - új igények szerint Nagyüzemek. vállalatok üzemekben. Az Igazságügyi kozást; más esetben a szocia­dolgozói sokhelyütt emlékez- Minisztérium szakemberei- lista együttélés elemi nor­nek még rá, hogy tíz, tizen- nek véleménye szerint ezt a máit kezdi semmibevevöen a két évvel ezelőtt nem volt törvényt, s a társadalmi bí- kollega. És sorolhatnánk sok ritka esemény a társadalmi róságok korábbi működési hasonló példát, amelyek fog­bíróságok működése. Néhol elveit bizonyos fokig valóban lalkoztatják a szakszervezeti helyes okból, szükségesen — időszerűtlenné tették az el- bíróságokat, a vállalatveze-. másutt viszont indokolatla- múlt esztendők. A jogszabály tést, próbálnak is tenni el­nul is nagy port felverve elavult, újat kell alkotni, lenük, de a figyelmeztetés kerültek ügyeik szűkebb-tá- amely a mechanikus kötött- nem használ. Az ilyen esetek gabb kollektívák elé. Nem- ségek helyett modern elvek- igényelnék, sőt megkövetel­egyszer személyi ellenétekből kel, a mai üzemi gyakorlat- nék, hogy üljön össze a tár­kovácsolódott, mondvacsinált hoz igazodva ad hatáskört és sadalmi bíróság, s a kollek­ügyekben. vagy olyan anyagi feladatokat. tíva fegyelmező erejével te­természetú vitákban asszisz- Nem arról van tehát szó, gyen valamit a negatív élet­tált Pépes hallgatóság, ame- hogy a társadalmi bíróságok vitel, szemlélet ellen, lyek akaratlanul az ülésezés teljesen megszűnjenek. Dif- A SZOT illetékesei most és ülésezésért érzést keltet- ferenciálás, az ügyek helyes dolgoznak azokon a javasla­ték. Azután — éppen a tor- kiválasztása és a társadalmi tokon, amelyek — az igaz­zulásokat elkerülendő — rit- igény figyelembe vétele szük- ságügyi tárcával történő kult a társadalmi bíróságok séges a működésükhöz; ott egyeztetés után — alapját je­összehívása, sokan úgy tud- és akkor kell tevékenyked- lenthetik a társadalmi bíró­ják, hogy megszűntek, mert ni, amikor a munkájuk nem ságok működését szabályozó nem váltak be, nincs rájuk „formális", hanem nevelő, korszerű törvénynek. Véle­szükség. eredményes lehet. ményük szerint a következő Jogalkotók és szakszerve- Száz és száz esetről tudnak ügyekben kívánatos hatás­zeti tisztségviselők ezekben a az üzemi kollektívák, amikor kört biztosítani a társadalmi hetekben vizsgálatokat, elem- egy-egy dolgozó évekig nem bíróságoknak: a kollektívát zéseket végeznek: valóban fizet az elvált feleségnek, a is érintő, a szocialista együtt­túlnőtte-e a társadalmi fejlő- gyerekeknek tartásdíjat; vagy élés szabályait sértő maga­dés azt a bizonyos, 1956-ban amikor ivócimborákkal szór- tartás; fegyelmi vétség, mu­szü letett intézkedést, amely ja el valaki évszám a fizeté- lasztás; munkaviszonnyal azután, 1962-ben törvényere- sét, veszélyeztetve a gyerekei összefüggő szabálysértések; a jfi rendeletben is kimondta ellátását, nevelését. Előíor- dolgozók között felmerült be­a társadalmi bíróságok köte- dúlnak olyan károkozások, csületsértés, rágalmazás, lező megalakítását a száznál felelőtlenségek, amelyek kis könnyű testi sértés; esetleg több dolgozót foglalkoztató körben keltenek megbotrán- vitás anyagi ügyek. Megfon­tolást igényel, vajon ne le­A konyha és jövője A konyha sok helyütt még közvélemény szerint a kicsi ni is lehet. S lehet, hogy nem ma is a családi élet legmoz- konyha nem ideális a csa- túl sokára itt helyezik el gal masabb helyisége.' Itt ké- láaok számára, az építészek, majd a mosogatógépet is, szül a család számára azétel. lakástervezők szerint ez a mert a konyha egyre tovább és rendszerint itt is fogyaszt- legmodernebb, legideálisabb, modernizálódik. Tíz év múl­ja el azt Ezért építenek a mondván, hogy az élelmisze- va talán már csakugyan nem két vagy többszobés. össz- rek, az ételek előkészítését, jelent gondot egy ifjú házas­komfortos falusi jellegű csa- feldolgozását ma már nagy- párnak, vagy új lakásba köl­ládi házakban még ma ie részt az élelmiszeripar vég- töző csalódnak, hogy kony­nagyméretű, úgynevezett la- zi. Ez részben már így is van. habútort kell vásárolni, mert kókonyhákat Ez a tervezés de... Egyelőre a háziasz- a konyhát a lakással együtt helyes és érthető is. s a két szony otthoni feladata nem készen kapja, beépítve. Erre dolog a korszerű elvek sze- korlátozódik csupán az ét- már most is van példa. A rint is nagyon jói megfér rend összeállítására és szer- családi házakban azonban egymással, sőt a tálalas. a vírozására. Talán majd a szá- még sokáig megmarad cél­felszolgálás sok felesleges zadíordulón. Ki gondolta vol- szerűsége, létjogosultsága járkálástól kíméli meg a na azonban akárcsak 10—15 folytán az úgynevezett lakó-, rendszerint második műszak- évvel ezelőtt, hogy a szek- de inkább étkezőkonyha mo­iát végző háziasszonyt. A rériysorban elhelyezett hideg- dern változata, konyha — amelynek még meleg-vízcsap alatt mosogat- K. M. évekkel ezelőtt is nagymére­gyen-e módja a vállalat ve­zetőségének is eljárást kez­deményezni? Felmerült az is, hogy szabad kezet kelle­ne adni a társadalmi bírósá­goknak ahhoz, hogy maguk is indíthassanak eljárást. (Tudni kell, hogy eddig csak felszólításra, megbízásból járhattak el.) Igen érdekes és demokratikus javaslat ezeken kívül, hogy a dolgo­zók közvetlenül is kezdemé­nyezhessenek szükség esetén eljárást, a szakszervezeti bi­zottságnak biztosított jog­körben. Az új szabályozós, a tár­sadalmi bíróságok élethez közelítő megszervezése nem azért történik, hogy most eggyel több bírósági fórum működjék. Korszerű, s a gaz­dasági, társadalmi következ­ményekhez jobban igazodó társadalmi bíróságok meg­szervezése a cél. VARKONYI MARGIT Gyakorlaton Fotó: Törö* Párizs Sándor foglalkozást vezet Amikor az őrsre érkéz- Egyébként Fórizs Sándor tünk, Forizs Sándor hallgató már törzszászlós és szakasz­politikai foglalkozást veze- parancsnok. Gyalai Imre pe­tett, Gyalai Imre hallgató dig zászlós rendfokozatot vi­pedig határőrizeti kiképzést sel. tartott. Kívülről érkező ta­pasztaltabb tisztek rögtön következtetni tudtak, hogy afféle vizsgagyakorlatok foly­nak. És a foglalkozást ve­zetőkkel beszélgetve meg is tudtuk, hogy a Kossuth La­jos Katonai Főiskola határ­őrtanszékén tanulók gyakor­lati szolgálaton vannak. Fórizs Sándor IV. éves hallgató Szegedről került a főiskolára. — Kiskoromtól fogva ér­dekelt a katonaság — mond­ja a hallgató —, s a hatór­őrszakot meg azért válasz- nak készülni. Harcászatból, Fórizs hallgató — a sza­kaszparancsnoki beosztása mellett — a főiskola KISZ végrehajtó bizottságának is tagja. Négy év alatt már tíznél több elismerést kapott. Köztük a KISZ KB Dicsérő oklevelét is. Az első évet 4,67, a másodikat 4,00, a har­madikat 3,53 eredménnyel zárta. A hetedik félévben Fórizs jeles' lett, Gyalai jó eredménnyel vizsgázott. Most a gyakorló szolgáját után az államvizsgára fog­tottam, mert ez a fegyver nem békeidőben is harci fel­adatot lát el. Eddig termé­szetesen még nem is csalód­határőrizetből, tudományos szocializmusból és pedagógi­ából kell államvizsgázniok. A gyakorlati munka során Bór az alapkiképzésen egyébként a legnagyobb gon­tobbszor is ugy éreztem, dot _ mondták a hallgatók hogy nem fogom végig bírni. _ a szolgálatszervezés és az Évente ugyanis 14-15 tan- őrs egés2 tevékenységének tárgyból kell vizsgázni es a az összehangolása okozta megterhelesunket csak fo- számukra. véleményük sze­kozza, hogy a foglalkozások rint a centrális vezetés, az egyharmada terepen van, egyszemélyi vezetési elv és meg aztán a tanulas mel ett a demokratikus vezetési meg a szolgalati feladatokat módszer dialektikájának ér­ís el kell latm. De negy éven át eddig sikerült a ne­hézségeket leküzdeni. vényesítése nagyon bonyolult feladat. Az iskolán tanult el­vek gyakorlati helyes alkal­— Én ™eg katonacsa- m~Má7ához' visz^nt'^z "őrsö ladban nevelkedtem - jegy- kön dolgozó tisztekt61 ™ zi meg Gyalai hallgató aki a kiskunhalasi II. Rá­kóczi Ferenc mezőgazdasági technikumból került a főis­kolára. — Édesapám határőr főtiszt, s az ő munkáját les­ve kerültem kapcsolatba a határőrizettel. gyon sok segítséget kaptak, ami egyrészt az államvizsgá­ra való felkészítést, más­részt a főiskola befejezése után a tiszti pálya kezdését is megkönnyíti. Gazsé Béta tű konyhakredenc, nagy asz­tal hokedlikkel voh a jel­legzetes berendezése —, na­gyot változott. Talán leg­ősibb formájában az étkező­asztal maradt (de az is sok helyen már összecsukható). A fa-, illetve széntüzelésű asz­taltűzhelyeket felváltotta a korszerű gáz-, vagy villany­tűzhely, amely már valóban gombnyomásra működik. A mai lakáskultúrában legin­kább a konyhaberendezés korszerűsítése jelzi a XX. század fejlődési ütemét. A mai lakásokban — így a la­kókonyhákban is alapvető tényező a jó helykihaszná­lás. Ehhez az új feladathoz tervezik és készítik a bútor­gyárak a korszerű konyhabe­rendezéseket, amelyek edény­és élelmiszertárolásra egy­aránt alkalmasak. A Tisza Bútorgyár kezdte meg elsőként a falusi lakó­konyhák modern szekrényso­rainak kialakításához alkal­mas bútorok gyártását, a különféle méretű alsó. illet­ve felső részen (falon füg­geszthető) elhelyezhető, ele­mekből álló szekrénysorok készítését. A szükség szerint variálható, egymásra és egy­más mellé rakható egy-, két­és háromrészes alsó és felső részeknek, szekrényelemek­nek elég nagy a választéka. A korszerű szekrénysorba beillesztették vagy beilleszt­hető vízcsappal, lefolyóval) együtt a mosogatószekrényt (amely edénytárolásra ls al­kalmas), a hűtőszekrényt, a gázt, vagy villanytűzhelyet. A házgyári lakások, emele­tes házak konyhái viszont igen sok helyen egyre szű-1 kebbek, csupán az éltei elké- | Imre László: Rét év nyolc hónap volt. hogy küzdött. Küzdött akkor is, amikor tűzkarikák táncoltak már a szeme előtt, amikor rádöbbent, hogy talán nem is szereti annyira azt a lányt. Hivalkodott az álhatatosségával, holott nyilvánvaló volt, hogy itt és most a győztes nem ő lesz. — Hét ezt akartad? — lihegte az arcába Bika. — Te ócska tetű! Mit gondolsz Te, milyen anya szült engem? Kicsi, amikor meglátta, hogy Kapellénó immár végérvényesen a földre került, s Bika azt csinál vele, amit akar, elkezdett szaladni. Ott benn, a másik épületben Marika erre a futásra figyelt fel. Már hazafelé ké6zült, dúdolós este hívta. A lányok friss énekével köszönt el ettől a hétköz­naptól, amely egy az életéből. Az esti randevút Ütesek. kínok kínja. Ütések, amik a vereség már el is felejtette, egy vállrándítással térve na­nyomorÚ6ágára emlékeztetnek. Ütések, jaj, hoi pirendre felette; ugyan már! Talál ő másmilyen az erőm? Ütések, hova lett a dühöm, a bosszú- Ferit is, ha épp randevúzni akar, nem ilyen állás vágya az öklömből. Ütések, hogyan van az, börtöntölteléket. Látszik az arcszinén, hogy be hogy halálos fáradság jár át? Ütések, a tagjaim van zárva. Sápadt, nyűtt arc. Csak a szemei, lo­ólomnehezek. De most majd! összeszedni ma- bogó barna szeme. Nem, azt nem lehet csakúgy gam. Csak egyetlen visszaütésre, rúgásra, hara- egyszerűen elfelejteni. Tiszta a szeme és szomo­pásra. Bika, sajnálni fogod, hogy a világra szü- rú. Miért csukhatták le? Lopott? ölt? Nem, nem lettél. Az anyádat fogod keresni, sírva akart rá gondolni. Bánja is ő, javítóba került és Kapelláró szédült. Nem találhatott célba, mint kéSz. So6e lesz az ilyenből rendes ember. Aki szerette volna. Valahogy félrecsúszott ez a len- egyszer a sárban hempergett... Be kellett val­VL dülete i6. Maguk körül felbolygatták a döngölt földet is. A pusztai csönd puha ágyában rugdalóztak, messziről játéknak tűnt az egész. Sugarak, nyár­lania, ő nem ilyennek képzelte a bűnözőket. Azoknak kiül az arcukra a gonoszság. Hiába akarnak jók lenni, elhúzódik tőlük, akire rávetik a szemüket. Igen, ez biztosan igy van, szemet eleji fények burája domborult keserűségük fö- vetett rá. Valami elkezdődött, ez ellen hiúba is lé. Közelükbe érve elhalkultak a messziről ér- tiltakozik. Csak a folytatás marad el. Talán a kező köznapi zajok. Már azt mondták volna legjobbkor jött az a másik, az a vadfekete. Nem legszívesebben: béküljünk ki. De az élet nem en- lenne jó vele sötétben összetalálkozni. Csókolni gedi meg az ilyen kibéküléseket. azt tudhat. Milyen lehet a csókja? Haragudott És akkor Bika azt gondolta: birkózni kezdtünk, magára ezért a kérdésért, s ugyanakkor borzon­de ő ütött is. Ha pedig ő ütött, én miért ne Bá6 futott át raita. Jaj. csak ne lennének olyan rúghatnék? Sajnálta, hogy rúgása eltalálta Kapellárót. Nem tudta volna megmondani, hogy mit saj­nál rajta. El is hessegette magától az érzést, mert úgy gondolta, nem ő támadott. Sajnálja magát az, aki úgy üt először, hogy előtte nem méri fel az erejét. Sajnálja magát, mert elha­markodottan indult harcba, s azt hitte, elégeny­nyi a győzelemhez, hogy neki van igaza. Mivel­hogy hinni mindig könnyebb, mint tudni vala­mit. Azt várta volna, hogy Kapelláró mikor tart­ja fel mind a két kezét. De erre hiába várt. Ka­pellárót nem olyan fából faragták. Csak most derült ki társai előtt, hogy milyen kevésre be­csüli az épségét, az életét. Talán mert nagyon buta volt ehhez, de az is lehet, túlontúl okos. A szilesére alkalmasak. Bar ai lényeg — Bika szamara minden eseuae — aa üvöltve kiáltozott felé: unalmasak a helybéli fiúk. Aki számitana vala­mit, elment, oda van. eljáró lett. hetenként, kéthetenként járnak haza. akkor aztán, ha egyáltalán pillantásra méltatnak valakit a lá­nyok közül, adj uramisten, de rögtön. Sírhat utánuk, aki sírni tud még, hamar fölteszik az i-re a pontot, viszi őket a vonat, legközelebb pedig már meg se nagyon látják. Ez a Feri is ilyen? Többet kellene tudni róla. De érdemes? Mindegy, nincs randevú. Nem kell mindjárt elő­szörre odáig jutni. Felöltözve és útra készen az ablakból, mielőtt becsukta volna, arrafelé né­zett, ahol a fiúi: azóta mór bizonyára nagyot ha­ladtak a munkával. Az első, amit meglátott. Ki­csi futása volt, az a kétségbeesett szaladás. A kislány kilépett az ajtón. Amint a fiú meglátta, — Tessék jönni! Tessék szaladni! Vérzik! Ka­pelláró vérzik! Nem tud a lábára állni! Segít­ség!!! Megölik Kapellárót! Marika önkéntelenül szaladni kezdett Kicsivel együtt, a verekedők felé. — Valami kötszert. Legalább egy fehér rongy­darabot hozzon. Baj van, kisasszony. Nagy baj történt. Mi lesz velünk, jaj nekünk mostmár. A küzdelem, mire odaértek, már végetért. Kés akkor támogatta lábra Kapellárót. Bika az arcát törölgette. Morgott. Földagadt szájaszélén eltor­zult a mosolygás, hogy Marikát meglátta, aki rá se nézett. Kicsi segített Késnek. Nagy nehezen a kút felé vonszolták Kapellárót, nem is volt teljesen magánál a Fiú. A kútnál vigyázva leül­tették, hátával a vizeshordónak támasztva. Csú­nyán elbántak vele. Nem bírta volna a kezét fölemelni. Kés vizet húzott. Kicsin most látszott, mennyire az anyja mel­lett lenne a helye. Sírt. Marika megmártotta a vízben a törülközőt, óvatosan csavart rajta egyet. Anyás mozdulattal kezdte letörölni Kapelláró piszkos-poros sebeit. Jó simogatással hajolt fölé, torkában a rémület szorításával, mégis valami végtelen türelmű nyu­galommal, mire azután Kapelláró lassan fölnyi­totta a szemét. Amint Marikát meglátta, fájda' ­ma mélységeiből áhítat sugárzott rá a szökésé ­re, a kék szemekre, tekintetében hálával é; röstellkedéssel, olyan felismerésekkel, amelyek­nek szenvedés az áruk. Nem tudták még, ahhoz túl fiatalok voltak, hogy az élet már ilyen. Nagy ütéseket kell kibírni ahhoz, hogy a simogatás értékét fölfogja az ember, és illően megköszön­je, nem a szavaival, hanem az életével annak, aki ezt a simogatást úgy adja, mint lénye értel­mét. szavak nélkül is mindegyre érthetőbben, azzal az érett jósággal, amit csak a szerelme­sek oszthatnak meg egymással. — Eljössz velem, amerre én járok? kér­dezte Kapelláró. — Eljövök — hagyta rá Marika, a szánakozás forróságával. — Érted kellett verekedni — Tudom. — De ha akarod, én mindennap verekszek érted. — Tudom. — Kiszabadulok ám nemsokára. Nem akar­tam én rosszat senkinek. Nem is akarok. — Tudom. —• Igazán tudod? — Igazán. WeaeA

Next

/
Thumbnails
Contents