Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-10 / 107. szám
CSÜTÖRTÖK 1973. MÁJUS 10. 7 Túlórák nélkül A Szegedi Fémipari Vállalat nem tartozik a nagyüzemek közé, ám gépei mellett sok nő dolgozik. A statisztika szerint pontosan 133. Amikor párt- és kormányhatározat szólította fel az egész társadalmat, hogy minden munkahelyen fokozott figyelemmel forduljanak a iányok, asszonyok felé, mérlegeljék, miként lehetne könynyíteni gondjaikon, a fémipari vállalatnál „haditanácsot" tartott a párt-, a szakszervezet és természetesen az igazgató is. Ennek már több mint egy esztendeje, csak azért érdemes felemlíteni a dolgot, mert azóta nagyot változott a fémipari munkásnők helyzete. A kisvállalat anyagi erőforrásait latba vetve új, kényelmesebb öltözőt építtetett, ahol megkülönböztetett gondoskodással helyezték el az asszonyokat. Ez azonban csak a kezdet volt. A fontosabbés szinte minden munkásnőt egyformán érintő átszervezés a műhelyekben zajlott le. Az üzem szakemberei megvizsgálták, a termelést miként szervezhetik át oly módon. hogy sem a termékek minősége, sem pedig gazdaságossága ne romoljon, ugyanakkor csökkenteni lehessen a nők terhelését. A felmérésekből kiderült, hogy a sajtoló üzfemrészben viszonylag sok túlóra kell ahhoz, hogy a megrendeléseknek eleget tegyen a vállalat. A gépeket itt lányok, asszonyok — köztük sok édesanya — kezeli. És az is beigazolódott, hogy egy másik üzemrészben — a szerelőcsarnokban — kis beruházással meg lehetne szüntetni a második műszakot, azaz új gépek beállításával a vállalat egy műszakban is megoldaná, elvégezné termelési Katonaélet és folklór Szegeden vendégszerepelt a román hadsereg művészegyüttese Acs S. Sándor felvétele A vrlncfoafct mamáról szóló táncköltemény egy pillanata Kettős célt tűzött maga elé a Román Szocialista Köztársaság 26 éve alakult „Doina" művészegyüttese. A román hadsereg égisze alatt működő művészegyüttes hirdeti, hogy programjaikkal hozzá szeretnének járulni a katonák neveléséhez, a forradalmi hagyományok ápolásához, a párt és a nép kapcsolatának erősítéséhez, az erkölcsi színvonal és harckészültség növeléséhez. Másik céljuk pedig, hogy bemutassák a román nép sokszínű művészetét. Ezért műsoraikban a román népdalkultúra, tömegdalok, forradalmi dalkincs, hazafias és katonadalok, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alkotásai, népi táncok és táncköltemények szerepelnek. Erről győzött meg bennünket kedden este a Szegedi Nemzeti Színházban megtartott műsoruk. Az édesanyának hét vitéz fia című zenés, táncos összeállítás ízelítőt adott sokszínű művészetükből. Az est első részét a katonaélet bemutatásának, a román nép évezredes, szabadságért vívott harcai megismertetésének, az építő katonák bemutatásának szentelte. A táncköltemények balettelemeket éppúgy felvonultattak, mint népi ihlete sű táncjáték motívumait és a modernebb pantominjáték kísérleteit, valamint akrobatikus és humoros betéteket. Sajnos, ez a stílusgazdagság egy-egy produkción belül jelentkezve stílustöréshez, stíluszavarhoz vezetett. Az énekkar nagyszerű muzikalitással adta elő a táncokat összekötő katonadalokat. A művészegyüttes tánckarának tagjai, akik meglehetősen kényelmetlenül érezték magukat a kissé didaktikus hangvételű és nem egységes stílusú tánckompozíciókban, a második rész néptáncszvit betéteiben feloldódtak, s színes, színvonalas és fergeteges néptáncokkal örvendeztették meg a nézőket. Külön ki kell emelnünk az együttes népi zenekarát, akik között ragyogó képzettségű szólistákat ismerhettünk meg. Szép színfoltja volt az est második részének a román népművészet sokszínű felvonultatása. A román hadsereg „Doina" művészegyüttese — tánckara, énekkara, szimfonikus zenekara, népi zenekara és szólistái — műsoruk legsikerültebb számaiban magas szintű, művészi felkészültségről tettek tanúbizonyságot. X. h. feladatait. Tavaly augusztusban az iménti vizsgálatok eredményeképpen azután új rendet vezettek be. Százötvenezer forintos költséggel három ponthegesztő gépet és három szegecselőberendezést állítottak fel a szerelőműhelyben, ezzel 26 asszonynak megszűnt a második műszak, ezután csak délelőtt kellett bejárniuk A vállalatvezetés most már nem hiába fordult kéréssel a szerelőüzem szocialista brigádjaihoz: az anyák túlóra alóli mentesítése érdekében vállaljanak védnökséget a sajtolóüzem fölött. Amennyiben túlórában kell dolgoztatni a sajtológépeket, a szerelöüzemből önkéntesen menjenek át a brigádok, s ne az édesanyákat, vagy többgyermekes aszszonyokat kelljen erre igénybe venni. A szocialista brigádok vállalkoztak, s az elmúlt több mint fél év bebizonyította :' a Szegedi Fémipari Vállalatnál jól bevált ez a védnökségi rendszer. A termelés jelentősen. csaknem 10 millió forinttal növekedett. ma meghaladja a 70 millió forintot egy évben, nem kellett új munkásokat felvenni, s ugyanakkor az anyákat, a többgyermekes asszonyokat felmenthették a túlórák alól. A fémipari vállalat törekvése, és eredménye jó példája annak, hogy miként lehet valóraváltani a párt és kormány, nők érdekében hozott határozatait — anélkül, hogy a gazdasági érdekeik csorbát szenvedtek volna. M. I. Orvoskonferencia A Heves megyei Parádfürdőn szerdán megkezdődött a Magyar Gastroenterológiai Társaság 1973. évi nagygyűlése, amelyen mintegy 300 orvos, kutató vesz részt. A megnyitó ünnepségen hangoztatták: a Parádfürdőn évenként megrendezett orvosi nagygyűlés mind nagyobb hazai és nemzetközi érdeklődést vált ki, ez a gyógyhely fontos bázisa lett a belgyógyászok nemzetközi tapasztalatcseréjének. Ezúttal négy napon át a bélrendszer idült gyulladásos megbetegedéseinek okait kutatják és ismertetik a korszerű gyógymódokat. Négy napon át száznál több előadás és felszólalás hangzik majd el a belgyógyászat területéről. H mentőszolgálat jubileuma Emlékülést tartottak Az Országos Mentőszolgálat — fennállásának 25. évfordulója alkalmából — szerdán jubileumi emlékülést tartott Budapesten, a TIT Bocskai úti stúdiójának épületében. Az emlékülésen megjelent és köszöntötte a 4500 dolgozót tömörítő szervezetet dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterhelyettes. Ott volt dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke és dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára is. Dr. Bencze Béla, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója rövid visszatekintést adott a mentőszolgálat 25 éves működéséről, és szólott a további feladatokról is. A jubileumi eseményen kitüntetések, emléklapok, emlékplakettek átadásóra is sor került. Dr. Vajas Károly, az Országos Mentőszolgálat ügyvezető igazgatója a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta, az Országos Mentőszolgálat öt dolgozóját ezüst, illetve bronz fokozattal tüntették ki. Tizenketten részesültek az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben, és ugyanennyi kapott miniszteri dicséretet. Mintegy 250 hazai és külföldi szakember részvételével a Bocskai úti TIT-stúdió épületében szerdán megkezdte munkáját a VI. nemzetközi mentőorvosi kongreszszus. Lányok a szakmunkásképzésben Gyárkorszerűsílés A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat nagykanizsai téglagyárában nagyarányú korszerűsítéshez kezdtek. Többek között műszárítóval ellátott gépsorokat állítanak munkába, hogy függetlenítsék a téglagyártást az időjárástól. A tapasztalat szerint az általános iskola nyolcadik osztályát elvégzetteknek mintegy 83—85, ezen belül a fiúknak 95, a leányoknak pedig 71 százaléka tanul tovább. A gimnáziumokban továbbtanulóknak kétharmada a szakközépiskolákban pedig a fele leány. Milyen lehetőségeik vannak a leányoknak a szakképzés területén? A kérdésre Létási István, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese válaszolt. — Jelenleg az országban dolgozó szakmunkások 13,7 százaléka nő, ugyanakkor a szakmunkásképzésbe felvett leánytanulók hányada ennek mintegy kétszerese. Ez azt jelzi, hogy a fejlődés helyes irányban halad; egyre több leány választ élethivatásul szakmunkás pályát. Közelebbről vizsgálva az adatokat azonban kiderül, hogy a lányok még mindig a hagyományosan női, és az úgynevezett „divatos" szakmák iránt vonzódnak. Több mint 80 százalékuk — csakúgy mint 10 esztendővel ezelőtt —. elsősorban a kereskedelmi, és vendéglátó, valamint a könnyűipari (döntően a ruházati) és a szolgáltatóAutóstanya Opel Rekord áll a mórahalmi Haladás Szakszövetkezet irodájánál. Barna kordbársony ruhában jól megtermett vezetője és egyben tulajdonosa. Széli István, 50 esztendős. Életét tanyán élte le. Jó közepes földeket örökölt, szerzett is hozzá, most kilenc holdon gazdálkodik, sikerrel. Két családja van, a fiú 22, a lány 21 éves. Tanyán laknak. A fiatalabb, István apja szakmáját követi, földműves. Széli István tanyája lakható. Modern tanya. Napközben legtöbbet ott virít a vajszínű kocsi. Autóstanya — mondják az arra járók. — Éppen tart otthon a festés — mondja —, kicifrázzuk a tanyát, mint a menyaszszonyt. A miénk nagyot változott, elélhetünk itten holtunk napjáig. Attól függ, hogy lesz a gyerek sorsa. A faluban már 1959-ben felhúztuk a nagyházat, ha gyarapodik a család, vagy mi, öregek költözünk be, vagy a fiatalok. A tanya megmarad a földhöz, a gazdálkodáshoz. Itt a tanyák között 159 televíziót tartanak, és azt mondom, ha semmi más nem lenne jó, csak ez az egy, már akkor is fényes élet. Széli István nem járt mindig Opel Rekordon. Kerek iskolája van: 6 elemi, 3 gazdasági ismétlő. Nézegetem. A barna ruha alatt zöld ing, zöld pulóver, a keze érdesfekete, őszülő haját hátrasimítva hordja. Hat holdat örökölt, hármat saját erőből szerzett, apródonként. 1961től szakszövetkezeti tag. — Jól megy a szakszövetkezetieknek — mondom ugratva —, Opellal járnak már a tejcsarnokba is. — Terem többféle, azt piacozzuk. De éltem én azelőtt is. A kocsit 1965-ben vettem. Régebben úgy láttam, hogy nálunk értelme csak annak van, ha a földnél maradok, a földművelés az én szakmám. Az Opel mégiscsak a látszat. A munka több. A tanya körül egv ló, egy Zetor — mindkét szerszám öregecske —, két fejőstehén, két bika hizlalásra, tíz süldő, egy anyakoca, hét kismalac és rengeteg baromfi. A kilenc holdból hat hold szántó, 400 négyszögöl szőlő, szétszórt gyümölcsfákkal, a többi rét és legelő. Nyaranként rozs, árpa, búza, kukorica díszlik. Ezekkel is van némi vesződnivaló. A munkacsúcs ősszel van, kukoricatörés, fűszerpaprikaszedés — 1100 négyszögöl van belőle —, és fűzés, olyankor talpon az egész család, nincsen akkor römiszezon. A termeléshez meg mindig akad még más munka is. — Vezetőségi tag vagyok, reggelenként benézek a szövetkezetbe, tejet viszek a csarnokba, vásárlás, szerződéskötések, szóval mindig akad valami, ami csak viszi az ember idejét. Főképp meg termelni kell, mert abból élünk. Az utóbbi öt esztendőben 70 ezer forintot költöttem a tanyára. Lakájos. Aztán még mindig kéne valami. Villany, víz van, két nortonkutat fúrattam, tévé, hűtőgép, mosógép, rádió, különösen a hidrofor jött sokba, most meg kifestetjük, megérdemli ez a tanya. Széli István a jobbmódúak közé tartozik Mórahalmon. Munkával és igen kemény, szigorú takarékoskodással küzdötte fel eddig magát. A pénzt szereti, de dolgozik is érte. Néhány éve még nyaranként cséplőcsapatban dolgozott, mert mindig több és egyre több kellett volna. — Nem szerettem tétlenkedni, azon iparkodtam, minél többet össze tudjak keresni, nyaranta 7—8 mázsa búzát is. Nagy kereset volt az. Annak idején háromnégy csapat elszorult Innen fekete földekre, én Deszken csépeltem. Szerettem a gépnél, zsákoltam, erőm is volt hozzá, meg is fizettek. Széli István elégedett. Sokszor végignéz hajnalonként a tanyán, a módos tanyán, a hozzátartozó földeken, és büszkén arra gondol: a gyerekeknek kell-e még dolgozni egyáltalán, merthogy minden készen van. — A kocsi messzi elviszi — mondom. — Á — legyint —, csak a piacokra. Szegednél még messzebb sem voltam. A jószág a szenvedélyem, azokat meg nem hagyhatom. Meg a televíziót. Akkor se engedném a tanyából elvinni, ha húszezer forintra büntetnének meg a használatáért. Dehogy büntetik. Sz. Lukács Imre ipari jellegű szakmákat választja, s csak a fennmaradó 20 százalék dönt a többi ipari, illetve építőipari szakmák javára. Azokban a műszeripari szakmákban, amelyekre. az aprólékos, finom, pontos munka a jellemző, és amelyek elvégzésére a nök alkalmasabbak a férfiaknál — a lányok részvétele még messze elmarad a lehetőségektől. Kevés a leánytanuló egyebek között az elektronikai, az általános irodagép-, és a mechanikai műszerész szakmákban is. Az idei felvételeknél azt kell szorgalmaznunk, hogy a képzésben részt vevő leányok arányát mindenekelőtt a gép-, és a műszeripari szakmákban növeljék. Ehhez természetszerűleg mielőbb meg kell teremteni a szükséges szociális feltételeket is. Többek között növelni kell a szakmunkástanuló leányotthonok számát — új beruházásokból vagy a meglevők átalakításával — elsősorban a falvakban és a tanyai településeken. Az előzetes számítások szerint átalakítások útján 1975 végéig csaknem félezernyi leányotthoni helyet nyerhetünk, s ezzel az otthonban elhelyezhető leányok száma mintegy 6200-ra emelkedik. A jelenlegi tervidőszakban felépülő új otthonok összesen 7950 fiatalnak biztosíthatnak helyet: 1975 végére a tanulók mintegy 20 százalékának. Ezen belül a leánytanulók aránya a jelenleginek csaknem kétszeresére növekszik. A leányotthoni férőhelyek számának további növelését az V. ötéves tervidőszakban is egyik kiemelt feladatunknak tekintjük. Ismeretes. hogy a szakmunkásképzési alap első ízben az idén kerül felosztásra a gyakorlati képzésben közvetlenül részt vevő vállalatok, szövetkezetek között. Ebből — a lányok számára különösen ajánlott 53 szakmában — a vállalatok évente mintegy 200 millió forintot kapnak vissza, s ennek felét a szakmunkásképzéssel kapcsolatos munkahelyek, szociális helyiségek fejlesztésére, folyamatos korszerűsítésére használják fel. A pályaválasztási tanácsok megyénként munkabizottságokat hívtak életre. Feladatuk annak vizsgálata, hogy a lányoknak melyik vállalatnál, milyen szakmában nyílnak képzési lehetőségek — fejezte be nyilatkozatát Létási István,