Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

MAGASHÁZAK HUMOR Orvosnál — Egy borzalmas lényt kell közölnöm... ün allergiás a tollra! Mérkőzés közben Fogadalom — Esküszöm, drágám, soha többé egy kortyot sem! VASÁRNAP, 1973. MÁJUS 6. lek, vagy egyszerűen nem érdemes. Amit a ma embere (és amit a következő generáció) elvár, nem kevés. Lakása nyugalmas, szeparált legyen; érintkezzen a zöld-j del, a természettel; szigetelje el lakóját a külvilágtól. És- ugyanakkor közel feküdjön munkahelyéhez, nyújtsa mindazt az előnyt, amit a kor technikája: távfűtés, telefon, hideg-melegvíz-ellátás —, s elérhető összegbe kerüljön. Tehát városias is legyen. Nyilvánvaló ellentmondás — vélhetjük. Milyen forma egyesítheti magában gazdaságosan ezeket a szempontokat? A kertvárosi kétháromszobás magánházak építői a magukéra esküdnek. Ráadásul ez a fajta építkezési mód hagyományos, a tégla nagyszerű univerzális anyag. A tulajdonos pénze és tudása szerint akár évekig, gépek, különleges anyagok nélkül építkezhet. De így már nem vagyunk képesek végrehajtani a lakásprogramot. És érdemes Tarjánt említeni: az ötszintes, egymás mellé ragasztott, felvonó nélküli házak felelnek meg leginkább realitásainknak — gazdaságosan, gyorsan, tömegesen lakást építeni. Tulajdonképpen a józan és okos tömörítés példája a víztorony köré régebben és legújabban épített szalagszerű ötszintes tömb, amely a helyet is gazdaságosan használja, ugyanakkor kellően laza ahhoz, hogy az emberek ne érezzék magukat falak közé zárva. Amikor mérlegelhetünk De egyértelműen mégsem törhetünk pálcát a magasház-ügyben. Nem, mert egyedi esetekben mind gazdaságossági, mind pedig más, funkcionális célok kifejezetten igénylik ezt a módszert. Ismét Borvendég Bélára hivatkozom, aki szerint a belvárosba szánt irodaházat és szállodát a rentábilis kihasználás érdekében érdemes magasra húzni. A megoldás további előnye, hogy lehetőséget nyújt a városkép megfelelő átalakításához. Aztán eszembe jut más szempont, ha az irodaház témájánál tartunk. Első pillanatban is előnyösebbnek látszik korszerű magasházakban elhelyezni több tucat intézményt, vállalat, hivatal irodáit, mint szerte a városban. Takarékoskodni lehet az úttal, a telefonközponntal és a fenntartási költségekkel. És ezt a szegedi rekonstrukciós tervek végrehajtásakor sem hagyhatjuk figyelmen kívül... Van-e létjogosultságuk napjainkban a magasházaknak? Lakás céljára tudunk jobbat, ám minden más esetben érdemes újból és újból feltenni a kérdést a tervezőmérnöknek, a várospolitikusnak egyaránt. MATKÓ ISTVÁN Sokan kérdik manapság: Szegeden miért nem épülnek magasházak? Egy-két modern „torony" igazán jót tenne a városképnek — akár a Széchenyi tér közelében vagy Odesszában —, akár pedig Tarjánban. Valóban, miért nem építünk? Csupán anyagi megfontolások miatt, vagy akad más ok is? Egyáltalán van-e létjogosultságuk a látványosságon túl? A kérdések mindenképpen megérik, hogy megpróbáljunk elfogadható válaszokat keresni rájuk. De előbb néhány dolgot érdemes tisztázni. Drága lakások A magyar szabvány szerint a magasház tíz emeletnél több szintet tartalmaz. S ez nem pusztán fogalmi megnevezés: a magasházban biztonsági szempontok miatt két felvonót, két különálló, füstmentes lépcsőházat, a vízellátáshoz nyomásfokozót, külön szellőzőket és biztonsági (akkumulátoros) vészvilágítást kell alkalmazni, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Szerte a világon azért építenek „felhőkarcolókat", mert viszonylag kis területre sok lakást, irodát, szállodai szobát lehet — „feltornyozni". A nagyvárosok centrumaiban a horribilis telekárak egyenesen sugallják a megoldást. Nálunk az -utóbbi években Budapesten, Gyöngyösön, Veszprémben és Szolnokon emeltek ilyeneket. Bővebb tapasztalatokért az utóbbi városba utaztam, ahol két 18 emeletes lakóház már évek óta funkcionál, a harmadik most készül. Fauszt Sándort, a tanács műszaki osztályvezetőjét arról kérdeztem: vajon Szolnokon mi szükség volt rájuk. Így válaszolt: — A városrendezési tervben meghatározott feladat a magasházépítés. Gazdasági indokok is vannak: a negyedik ötéves tervben több mint 6 ezer lakást kell átadni, és ehhez, valamint más fejlesztésekhez sok lakást, szám szerint 800-at szükséges lebontani. A magasházak enyhítenek a bontás gondjain. Ilyen okokat valamennyi magyar városban felsorolhatnánk, Szolnokon alighanem akadt egyéb is. A közvélemény szerint például a volt építési osztályvezető személyes ügyének tartotta, hogy a rekonstrukciós tervekbe bekerüljenek a magasházak. Meg aztán a város valami nagyszabású látványosságot akar 1974-re, Szolnok alapításénak 900. évfordulójára. Hogy ezekben mennyi az igazság, nehezen lehetne megmérni — viszont tény: a harmadik, a 24 emeletes lakóházat az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium külön engedélyével szívósan tovább készítik, sőt meglehetősen nagy nehézségekkel —, de a magas irodaház is születőiéiben van. Még mindig maradjunk a tényéknél. Egyik toronyház sem nyújt ideális otthont tulajdonosainak (egyenként 111 lakással). A magasabb szinteken a konvektoros gázfűtés roppant drága, egy-egy kéthavi számla 1400— 1600 forint! Ennek oka az, hogy az ablakok, ajtók nem zárnak tökéletesen, áthűlnek a falak. A Várkonyi téri toronyház szobái benedvesedtek — de a ház fönntartása is nagyon sokba kerül a lakóknak. A szolnoki tanács -mindkét házat szövetkezeti tulajdonba adta. Csak összehasonlításul álljon itt egy háromszobás „tornyos lakás" havi költsége: Részlet 357 forint (rögzített fix ár); felújítás, közös költség 200 forint; villanyszámla 250 forint (havonta); fűtés (télen) 600—850 forint (havonta). Persze tudnivaló, hogy a lakást 1969-ben adták el; hasonlóért most körülbelül dupla felújítás és OTP-részlet járna. Ez egy munkás havi keresetének felel meg. Tarján példája A magasházakat tervezőik azzal vették védelmükbe, hogy építési költségeik „nem sokkal" haladják meg a hagyományosnak nevezhető házgyári lakások árát. A gyöngyösi toronyház 19 emeletes, tervezői szerint csak 45 millió 600 ezerbe került, s egy átlagos, 55.66 négyzetméteres lakás 330 ezerbe. (Régi áron!) Miskolcon és Szolnokon is lényegében ilyen összegeket említenek. Ám ez csak az egyik oldal. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a magasházak kiszolgálása, kezelése — szóval használata — aránytalanul nagy összegekbekerül. Az ÉVM mindezekre tekintettel tiltotta meg a hazai „felhőkarcolók" építését, illetve beruházásukhoz külön engedélyt kell kérni. Borvendég Béla, a Szegedi Tervező Vállalat főmérnöke külföldi és hazai ismeretei alapján mondta: — A magasházak durván 50 százalékkal drágábbak — sem mellőzhető. Ám a szubjektív oldalra sem lehetünk tekintet nélkül — magasan lakni más* szokatlan életforma. A 18. emelet — még lifttel is — elég nagy távolságban van az utcától, a játszótértől — a közélettől. Onnan nem lehet csak úgy leszólni a gyereknek, hogy ne másszon fel a hinta vasrúdján, nem lehet „leugrani" a trafikba, és így tovább. Kiszakítottan, túlontúl elidegenedetten érezheti magát az ember, amihez magasság miatti kellemetlen hatás, tériszony is járulhat. Egy alföldi ember, aki ráadásul faluból költözött ide a U emeletre — roppant kényelmetlenül viseli el. Mi Tarjánváros terveinek elkészítésekor nem véletlenül szabtuk meg a 10. emeletben a felső határt, ugyanis meggyőződésünk, hogy lakóházat tekintve — a költségek éá emberi szempontok miatt — nem szabad magasabbra mennünk. Nem értek meg ehhez a fettéteAz épülő, 22 emeletes szolnoki irodaház