Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-26 / 121. szám

\ SZOMBAT, 1073. MÁJUS 38. 500 éves a magyar könyvnyomtatás » • Ünnepi ülés, kiállítások Szegeden ötszáz évvel ezelőtt, 1473, (június 5-én, pünkösd napján Hess András budai nyomdá­jában megszületett az első magyar nyomtatott könyv, a Chronica Hungaroruim. A magyar nyomdászat úttörője ezeket írja könyvének aján­lásában : egy hatalmas munkaba fogtam minden időmmel: kinyomtatni Pan­nónia krónikáját, amiről azt gondoltam, hogy minden ma­gyapnak kedves és örvende­tes dolog lesz". Az első ma­gyar nyomtatott könyv meg­születése után fél évezred­del Magyarországon egy év alatt, 1972-ben 6648 mű je­lent meg 62,8 millió pél­dányban. A fél évezred nyomdászatának, könyvmű­vészetének történetére, ki­magasló alakjaira, s különös­képpen az olasz származású, magyar nyomdásszá lett Hess Andrásra emlékezünk ezek­ben a napokban. Tegnap, pénteken délelőtt a szegedi városi tanács dísz­termében ünnepi ülést tar­tottak az 500 éves magyar könyvnyomtatás évfordulója tiszteletére. A műszaki hó­nap keretében rendezett ün­nepi ülésen többek között ott volt dr. Varga Dezső, a vá­rosi pártbizottság titkára és Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese. Kovács Im­renek, a Csongrád megyei ta­nacs elnökhelyettesének meg­nyitó szavai után Tóth Béla, a Somogyi-könyvtár igazga­tója, és Lengyel Lajos Kos­suth- és Gutenberg-díjas könyvművész, a Nyomdá­szati Egyesülés elnöke mél­tatta az évforduló jelentősé­gét. Tóth Béla előadása a be­tű, az írás és a nyomdászat történetének állomásait vil­lantotta fel, részletesebben szólva a szegedi nyomdászat históriájáról. Lengyel Lajos többek között azt emelte ki ünnepi megemlékezésében, hogy a magyarországi nyom­tatott könyv a humanizmus jegyében és bölcsőjében szü­letett. Megemlékezett a ma­gyar tipográfia legjelentő­sebb alakjairól, Misztótfalusi Kiss Miklósról, Kner Imré­ről és társaikról, s elmondta, hogy a könyvnyomtatás, a könyv kultúrpolitikánk je­lentős része. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a számadat, hogy 1972-ben 6648 mű jelent meg Magyarorszá­gon 62,8 millió példányban. Az ünnepi megemlékezé­sek után a könnyűipari mi­niszter megbízásából Kovács Imre a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést nyúj­totta át Bene Gyulának és Kókai Gyulának. A Cronica Hungarorum évében kiadott Augsburgi ős­nyomtatvány bemutatásával Részlet a könyvkiállításról kezdődik az a kiállítás, mely a Móra Ferenc Múzeum ku­polacsarnokában végigvezet a Somogyi-könyvtár régi ma­gyar könyveinek segítségé­vel a magyar nyomtatott könyv útján, bemutatja a Szegedi Nyomda díjnyertes kiadványait, valamint neves könyvtervezők és illusztráto­rok: Erdélyi János, Haimann György, Kass János, Kovács Imre, Lengyel Lajos, Murá­nyi István, Reich Károly és Würtz Ádám munkáit. A könyvtörténeti érdekessége­ket bemutató tárlókban lát­hatjuk többek között Temes­vári Pelbártnak az 1500-as évek fordulóján nyomtatott könyvét, Káldi György 1626­ból viló bibliafordítását, Ká­rolyi Gáspár 1590-ben ki­adott vizsonyi bibliájának második kötetét. A kiállítás bemutatja az 1801-ben léte­sült első szegedi nyomdater­mékeit is. A kortárs könyv­művészeket bemutató tabló­kon illusztrációkat, könyvbo­rítókat és kész könyveket, valamint miniatűr könyvecs­kéket láthatunk. A kiállítá­son láthatjuk még a Szegedi Nyomda díjnyertes produk­tumait is. A magyar könyv­nyomtatás 500 éves évfordu­lója tiszteletére rendezett ki­állítást Gerlach Ferenc, a Nyomda-, Papíripar és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének titkára nyitotta meg. A meg­nyitón és az ünnepi ülésen közreműködött a budapesti Gutenberg-kórus. Ugyancsak az évforduló jegyében ren­deztek kiállítást miniatűr könyvekből a Szegedi Nyom­da tárgyalóhelyiségében. Az évforduló tiszteletére a Szegedi Nyomda kiadványt jelentetett meg. A díszes ki­állítású kötet Gaál Endre, Oltvai Ferenc és Szabó Fe­renc tanulmányát közli, be­mutatva a szegedi nyomdá­szat jelentőségét, fejlődésé­nek főbb állomásait és a nyomdai munkások 1874— 1919 közötti történetének fontosabb mozzanatait. A ki­vitelezést társadalmi munká­val készítette el a Szegedi Nyomda kollektívája. Péter Dános hazaérkezett Pénteken hazaérkezett Szó­fiából Péter János külügymi­niszter, aki hivatalos baráti látogatáson töltött néhány napot Bulgáriában. Fogadá­sára a Ferihegyi repülőtéren Újabb területek kapnak védettséget „Az ember és az erdő" címmel tartottak tanácsko­zást pénteken Zircen, a Veszprém megyei termé­szet- és környezetvédelmi napok keretében. A több mint 200 erdészt, egészség­ügyi és növényvédelmi szakember részvételével le­zajlott tanácskozáson dr. Madas András, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter helyt te se vitaindí­tó előadásában elmondotta, hogy az ország erdőgazdasá­gai most készülő hosszú­távú terveikben arboré'umot jelölnek ki minden jelleg­ZCT6S tájegységen, és ott összegyűjtik a tájegységre jellemző' növény- és állatfa­jok példányait. A városrendezések, új la­kótelepek létesítésével kap­csolatban elmondotta, hogy az új lakótelepek körül er­dösávokat, ligeteket, facso­portokat telepítenek. Veszp­rém megyét pedig természet­védelmi modell megyévé kí­vánják fejleszteni, mivel itt van az ország védett terüle­tének 34 százaléka, és a nagy fokú iparosodottság miatt itt éri az erdőket a legnagyobb méretű károsítás is. megjelent Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyet­tese, ott volt Sztrasimir Iliev, a Bolgár Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Szófiában közös közle­ményt adtak ki Péter János külügyminiszter bulgáriai látogatásáról. A közlemény kiemeli, hogy a szívélyes, ba­ráti légkörű megbeszéléseken a külügyminiszterek véle­ménycserét folytattak a két ország kapcsolatairól, vala­mint az időszerű nemzetközi kérdésekről. (MTI) Mimózák és Herkulesek H ány arcon látni a felelősség fényét, mikor ügyes-bajos dolgainkról esik szó! Hány arcon látni a íelelősség­szántotta ráncokat, a felelősség-mélyítette barázdakat, amelyek a közösségért, mind­annyiunk boldogulásáért keletkeztek s mé­lyültek. Párttagok és pártonkívüliek, mun­kások, parasztok, tanárok és tudósok, a munkahelyen vagy a közélet fórumain szót kérők mondják véleményüket, javaslatai­kat: hogyan kellene, mit is lenne célszerű tenni szerintük. A felelősség fényét jó érzés látni az em­berek arcát. S a barázdák is megszépülnek ebben a fényben, hisz célja, értelme van keletkezésüknek, az ősz hajszálak korábbi jelentkezésének. Különösen fontos, hogy a kommunisták ezzel a sugárzással hívják föl magukra a figyelmet. Hirdetni, képvi­selni csak mély felelősségtudattal lehet a párt politikáját. S ezzel a felelősségtudattal kell mérni a közvetlen környezet munkál­kodását is; mennyiben felel meg a párt határozatainak, politikai, gazdasági célja­inknak, annak az etikai követelményrend­szernek, amely a mi társadalmunkra jel­lemző. amelynek mind szélesebb körben kell érvényt szereznünk. A közösség, a város, az egész ország sor­sáért érzett felelősség dominál az élcsapat tagjai között. A maga helyén ki-ki igyek­szik úgy élni, alkotni, hogy az példa le­gyen, követésre sarkalljon. Jó lenne, ha ez mindenkire egyformán vonatkozna. De látunk ellenpéldákat is. Olyanokat, hogy egy üzemi párttitkár a vezetői gőgöt nem ítéli el, sőt, éleszti-gyújtja saját sima al­kalmazkodásával is. S aztán hallhatjuk „az én párttitkárom" megjelölést az igazgaó részéről. Valóban: csak övé, s nem az üzemé az ilyen titkár, vagy akár egysze­rű párttag is. Hogy mennyire csak az, azt néhány gazdasági visszaélés leleplezésekor is fölemlegetjük: hol volt a kommunisták felelőssége, miért nem vágtak közbe még a kezdet kezdetén: „Most már elég, be­csüld meg magad a rád bízott pozícióban!" Nemcsak a közösség becsületét, nemcsak önbecsülésüket, de az illető vezető értékeit is megóvhatták volna idejében szólva, bí­rálva, a ballépéseket, visszaéléseket meg­akadályozva. A csikó elszaladásánál rend­szerint nemcsak egy ember ludas: kötő­fékre foghatná tíz is, húsz is. — De mért éppen én? — mondta egy ismerősöm, aki az üzemi légkör, az úgy­mond parancsnoki stílus ellen berzenke­dett — négyszemközt, „természetesen". Sze­rinte jobb félreállni, hallgatni, tudomásul venni. És kész? — Kész! — válaszolta. — Úgysem az én szavamon múlik — tette hozzá. A szemlélődő, kiváró, háttérbe húzódó párttagok közé tartozik ő is. Hányan vaunak? Valószínűleg kevesen, de az ő tetteik nagyon hiányoznak azon a mun­kahelyen, ahol a cselekvés helyett vára­koznak, szemlélődnek. Bef előfordulás? „Köldöknézés?" Méltatlan póz egy kom­munistához; ugyanakkor, mikor társai, a nagy többség, idegeiket és idejüket nem kímélve, a percnyi előnyökre ügyet sem vetve égetik magukat, sugározva a felelős­ség fényét. És az igazuk, küldetésük tuda­ta szinte emberfeletti erőt ad nekik, oly­kor nagyon nehéz helyzetben is. Olyankor is, amikor az embernek választania kell, a személyi kapcsolatokat, a jóbarátságot — s ezzel együtt akár gyors egyéni boldogu­lását — tartja-e többre, vagy az elveit? Kétféle szemléletmód, két világ. Nem kétsége*-, melyik a mi világunk, melyik il­lik a piros tagkönyvhöz. Akik visszahúzód­nak, s passzív szemlélői csak a körülöttük zajló eseményeknek — ők a történelem mimózái. Kétségkívül olyan párttagok is akadtak már, akiket az anyagiasság, a kis­polgári önzés elragadott, belekeveredtek a helyi és csoportérdekek szövevényébe. Az ő példájuk is eltántoríthat embereket. Egy ízben olvashattunk olyan párttagról is, aki éppen az anyagiasság, a gőg ottani megnyilvánulásaira hivatkozva lépett ki a munkahelyi pártszervezetből. Ez a tette azonban csak azt bizonyította, hogy ő maga is a történelem mimózái közé tartozik, hi­szen, ha még oly látványosan is, a vissza­húzódást választotta a cselekvés helyett. Megtehette azt, hogy nem tesz semmit a káros jeienségek ellen, s ilyen módon dek­larálja is, hogy a továbbiakban sem akar tenni — megtehette —, hisz ennek semmi káros következménye nem lesz, semmifé­le hátránya nem származik belőle. S má­sok is megtehetik, hogy a mimóza szerény szerepét alakítsák. De a történelemnek nem mimózákra van szüksége, a mi történelmünkben, a mi újjászülető társadalmunkban különösen nem helyénvaló mimózaszerepben tetsze­legni, flangálni. A személyes felelősségi vállalást nem pótolhatja semmi, semmifél* okos és jó elvi hatarozat, nem helyettesít­heti a kommunisták cselekvését egy-egy konkrét esetben, konkrét munkahelyen. Hogyan is lehetne másként politikai és erkölcsi vezetőerő a párt, mint az elvek és cselekedetek ilyen egybevágása révén? Ady muszáj -Herkulesnek nevezte magát egyik versében. Vannak ilyen muszáj-Her­kulesek a mi kommunistáink között is: őket a kicsinyesség, a kispolgári önzés, az emberi hitványság megnyilvánulásai szin­tén „új "hitnek, dalnak, tűznek" hajtják. Tettekre ösztönzik, példaadásra, helytállás­ra. A költő „nem szabad, nem lehet meg­állni" felkiáltása igaz lehet azokban az esetekben is. mikor a visszahúzó erőkkel, az anyagi bőség kísértéseivel, a hatalmi megszállottsággal kell csatázni egy-egy te­rületen. A „Tökmag-Jankók" ellen, akik, mivel itt erkölcsi nagyságról van szó, ül­hetnek magasabb polcon is a helytálló, szólni, cselekedni merő kommunistánál. N em az ilyen konfliktusok vállalása a legnagyszerűbb, s legnépszerűbb ré­sze a pártmunkának. De éppen mo­rális töltése miatt ez is fontos — párt­megbízatás. Attól függően kerül vagy nem kerül rá sor, milyen közösségben él, te­vékenykedik a párttag. S ha a történelem mimózáinak statisztaszerepét a muszáj­Herkulesek történelemformáló szerepével hasonlítjuk össze, nem nehéz megítélni az igazi vízválasztót. Az elveikért mindenkor tenni készek, az ízig-vérig kommunisták: ők azok, akiknek erkölcsi nagysága törté­nelmi lecke is arról, milyen morális fű­tésű emberek munkálták ki jelenünket a múlt tárnáiból, s arról is, milyen jellem­beli tulajdonságok készítik elő az ember jövőjét. SIMÁI MIHÁLY BNV, BNV, BNV Tegnap délelőtt a villamos­ipart, a vegyipart és a mű­anyagipart képviselő hazai és külföldi kiállítók meg­erősített információs gárdá­val, teljes apparátussal vár­ták termékeik felhasználóit, a kereskedelem és az ipar más képviselőit a BNV utol­só szakmai napján. A tapasztalatok alapján a vásár rendezői a szakmai Fehér Lajos fogadta Remo Gasparit Fehér Lajos, a kormány zánkban. A látogatásnál je­elnökhelyettese pénteken a len volt dr. Szabó Zoltán Parlamentben fogadta Re- egészségügyi miniszter és mo Gaspari olasz egészség- Mario Franzi, az Olasz Köz­ügyi minisztert, aki küldött- társaság budapesti nagykö­ség élén tartózkodik ha- vetz. napok napok rendkívüli sikeréről számoltak be. Az eddigi szakmai nap alatt 10—14 óra között össze­sen mintegy 200 ezer látoga­tót fogadott a BNV, s teg­nap az eladott szakmai je­gyek alapján is újabb, több mint 50 000 érdeklődő volt A nemzetközi árubemutató iránt egyébként délutánon­ként is változatlanul nagy az érdeklődés, hiszen a csü­törtök esti zárás adatai sze­rint mindent összevetve, több mint 650 ezer — csu­pán csütörtökön 105 ezer — vendége volt a BNV-nek. Tegnap látogattak el a vá­sárra a megyei pártbizottsá­gok első titkárai, akik dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter kalauzolásával dél­előtt a kőbányai kiállítást tekintették meg. Ugyancsak Kőbányán kezdte a vásár­nézést — s ez természetes, hiszen az élelmiszer- és a fagazdaság kiállítása ott -«an — de. Dimény Imrei, mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter. Szurdi Ist­ván belkereskedelmi mi­niszter és munkatársai elő­ször a városligeti kiállitók kínálatát, elsősorban a könnyűipar, a fogyasztási cikk-ipar és a külföldiek ha­sonló termékeinek bemuta­tóját tekintették meg. A Budapesti Nemzetközi Vásáron pénteken végére ért a szakmai napok sora. Szombattól hétfő estig, a vá­rosligeti végleges kapuzárá­sig ismét a nagyközönségé mind a két kiállítási terü­let. a pavilonok, a vállalatok tárgyalói pedig változatlanul nyitva állnak az érdeklődő partnerek, az üzletfelek előtt. Tegnap újabb jelentős üz­letkötésről kaptunk hírt A Trar.seloktro külkereskedel­mi váPalet négymillió ru­bel értékű szerződist irt alá a téngyeá partneréval.

Next

/
Thumbnails
Contents