Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-22 / 117. szám

4?!)9, 1978. HATOS SK Négyméteres rendet vág A lucernatáblán négyméteres rendet vág a Felszabadulás Tsz hatalmas kaszálógépe a sándorfalvi út mellett. Ezen a területen, ha az időjárás úgy kívánja, öntözéssel pótolják a csapadékot, így nyár közepéig újabb kaszálásra számíthatnak Kifizetődő igenyesseg A múlt nyáron voltam kéretlen és véletlen fültanúja egy beszélgetésnek az Oskola utcában, amely két vidéki, pontosabban pesti férfi között zajlott le, s mindkettőről gyanítható volt a fővaros éjszakai életében való jartasság. Maga a beszélgetés, vagy legalábbis az a részlet, melyet véletlenül sikerült meghallanom, talán nem is túlságosan érdekes. Egy kérdéssel kezdődött: — Voltál már az Égő aranyban? — Még nem. — Okvetlenül nézd meg! Jobb mint a Remy Martin bár. Hogy ez egy pestitől dicséret a javából, az aligha vitatható. De talán nem is e dicséret a fontos, hiszen a presszó belsőépítészének komolyabb fórumon is jutott a dicséret, munkájáért városi alkotói díjat kapott. Sót, talán nem is a valóban nagyon szép belsőépítészeti megoldás a figyelemre méltó, hanem valami más: általában véve az igényesség. Valóban ritka eset, ha egy-egy olyan szép hely megnyílik, mint az Égő arany vagy a Royal presszó, drink bár. Annál többször lehetett viszont bárki tanúja, hogy egy új étterem vagy presszó néhány hónappal megnyitása után elveszti minden vonzerejét, megszűnik a kiszolgálás, a környezet igényessége, és egyre több alaposan beállított, hangoskodó vendég jelenik meg. Ez már-már általános gyakorlat, éppen ezért figyelemre méltó ha egy-egy hely megőrzi, sőt mindig újra teremti születéskori kulturáltságát és igényességét. Erre pedig alighanem a Hungária vállalat szegedi helyiségei nyújtják a legjobb példát. És itt érdemes visszatérni a címben feltett kérdésre: kifizetődő-e az igényesség? Gazdaságos-e tartani, sót magasabbra tenni az eleve magasra szabott mércét? Alighanem igen, erről beszédesen vall az, hogy a nemrégiben kiváló címmel kitüntetett Hungarhotels szegedi vállalata megkapta a kiváló egység címet. S ennek egyik oka az volt, hogy nyereségtervüket több mint 160 százalékra teljesítették. Az eredményt pedig nem az árak emelésével érték el, hiszen amint Balikó Béla. a vállalat szegedi igazgatója mondta: a Tiszában például négy éve nem változtak az éttermi árak, jóval kisebb haszonkulccsal dolgoznak a megengedettnél. — Gazdálkodásunkban megelégszünk az így elérhető eredményekkel — mondta Balikó Béla. Nem kell egyszerre nagyot markolni, hogy utána semmi se maradjon. A színvonalat nem engedjük csökkenni, sőt állandóan növelni igyekszünk, amennyire anyagi lehetőségeink megenElutazóit a jugoszláv páitmunkásküfedöttség Befejezte magyarországi látogatását a jugoszláv pártmunkásküldöttség. Vasárnap délután elutazott Budapestről a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökségének küldöttsége, amely az MSZMP Központi Bizottsága meghívására Niko Mihaljevicsnek, az elnökség tagjának vezetésével május 13— 20 között tartózkodott hazánkban. A delegáció tanulmányozta az MSZMP kádermunkával kapcsolatos tapasztalatait, s a ICB székházán kívül ellátogatott a Nehézipari Minisztériumba, a Szakszervezetek Országos Tanácsába, a budapesti pártbizottság oktatási igazgatóságára, és felkereste HajdúBihar, valamint Győr-Sopron megyét. Pullai Árpád, a KB titkára fogadta a jugoszláv küldöttséget. A jugoszláv pártmunkásküldöttséget a Keleti pályaudvaron Nagy Tibor, a KB osztályvezető-helyettese búcsúztatta. Jelen volt Ziga Vodusek, Jugoszlávia magyarországi nagykövete. gedik. Ezekkel a költségekkel nem lehet takarékoskodni. Ennyit a vezető véleményéből, hiszen a fejlesztés néhány adata legalább ugyanennyit mond. Csak szőnyegre 300 ezer forintot költ az idén a vállalat, új székeket kapott a Virág, a napokban kap új bútorokat a Tisza étterme, még az idén átalakítják a Virág cukrászda Kelemen utcai oldalát, s jövőre sorra kerül a Royalpresszó is. Vajon megéri-e? A vállalat éttermei általában ráfizetéssel dolgoznak, a szállodák, presszók, cukrászdák viszont nyereségesek. De akad egy kiváló példa: az Alabárdos. Megnyitása után négy évig veszteséges volt. A vállalat ennek ellenére megtartotta igényes színvonalát, nem mondott le a színvonal olyan drága, s talán hívságosnak tűnő elemeiről, mint az ezüst evőeszköz, a herendi porcelán és az udvarias, gyors kiszolgálás. S az Alabárdos ma már nyereséggel dolgozik. Érdemes a példákra odafigyelni. Hiszen eleven bizonyítékul szolgálnak arra, hogy nem a számolatlanul mért csapolt sör vagy a hangoskodó, sokat ivó vendégek megtörése az egyetlen megoldás a tisztességes üzleti haszon megszerzésére. Igaz, az a könnyebb és gyorsabbnak tűnő út. Rossz példának kínálkozik ide az új kempingcsárda, amelyben esténként bizony nem éppen szolid és csendes a hangulat, s ez a kemping nyári vendégei számára sem lesz túlságosan vonzó. Alighanem érdemesebb az igényes, bár nehezebb utat választani. mint ahogyan az a maga kategóriájában a Tisza gyöngyének sikerült is. Hosszabb távon mindenképpen ez a célravezető. Sz. I. Mondjuk vagy csináljuk ? S

zövegelni, azt tudunk. Aki évek óta képtelen valamilyen eredményt fölmutatni az egyetemi tudományos munkában, aki esetleg gyengének érzi magát saját mesterségében, aki netán tudja, hogy intézményvezetési módszerei túlhaladottak, ennek ellenére azonban tovább szeretne „valaki" lenni, szeretne nagy tekintélyű személyiségnek látszani — nos, az ilyen ember gyakran folyamodik sajátságos, valamikor eléggé beválj módszerhez: elkezd radikálisan szónokolni, forradalmi közhelyeket ismételni, mások gyengeségeire célozgatni, hogy elterelje magáról a figyelmet. Aki pénzesrangos beosztásban sem ért egyet „a föntről terjedő liberalizmussal", de rosszulesnék neki újra megfogni a szerszámot, az szívesen apellálgat az úgynevezett régi szép időkre, az minduntalan „szuperéberségét", „ultraforradalmiságát" hangoztatja, gondolván, hogy ebből soha nem lehet különösebb baj. az ilyen „rátartást" mintegy bocsánatos bűnnek szokás tekinteni. Abból él tehát, hogy még régi, harcedzett kommunisták füle hallatára is mondogatja: Föl kell lépni a kispolgári nézetek ellen; Ideje megteremteni az ideológiai egységet; Előre a kommunizmusért; Megvédjük a békét; Éljen a világforradalom ! Tévedés azt gondolni, hogy az ilyen visszatetsző módon viselkedők kivétel nélkül mind az idősebb generációhoz tartoznak. Szegeden sok-sok ötven-hatvan éves „veterán" képes megérteni, söt kezdeményezni az újat, a kor követelményeit, ugyanakkor a fiatalabb korosztály tagjai között is akadnak, akiknek csak a „hivatal", az „állás" a fontos, az a beosztás, ahonnan zavartalanul bírálgathatják a jelenlegi politikát, és a gazdálkodást. Hosszadalmas pártvizsgálatok, több órás viták, idegtépő várakozások, értelmetlen jegyzőkönyvböngészések, tehát drága időpocsékolások tanúsítják, hogy a notorius gyanúsítgatóknak, és feljelentgetőknek. a mániákus „osztályharcélezőknek" nálunk általában ritkán szokták megmondani, hogy maradjanak csendben, ma már nem okvetlenül az ellenség kezét kell keresni ott, ahol fogyatékosságok mutatkoznak. Az egyik szegedi igazgató elnézi, hogy üzemében háborítatlanul viruljanak olyan kapitalista jelenségek, mint a „kenés", a nyerészkedés; ráhagyja, hogy a pártszervezetre oda se figyeljen senki. Közben ez az igazgató önmagát feljogosítja arra, hogy gyakran felelőtlenül bírálja a legkülönbözőbb szerveket, amiért — úgymond — „eltűrik a gazdasági mechanizmus okozta jelenlegi állapotokat". Más, úgynevezett jóakarók megpróbálnak kikezdeni, alkotó munkájában megzavarni Európa-hírű tudóst, mert az nem tűri maga körül a semmittevőket: az olyanokat, akik, ha kéri tőlük a kutatási jegyzőkönyvet, ehelyett — képletesen szólva — párttagsági igazolványukat veszik elő. Miért fordulhatnak elő ilyen esetek? Tudjuk, a hozzáértés. és az iparkodás rendszerint szerénységgel párosul, s alantas eszközök nélkül is megtenni gyümölcsét. Tudjuk, hogy aki fázik a munkától, ugyanakkor kicsinyesen irigykedik a körülötte sikereket produkálókra, az ilyen ember rendszerint fölcsap a szocializmus első számú védelmezőjévé, az ilyen ember ellenség után szaglász ott is. ahoi egyszerűen hanyagságról. hozzá nem értésről van szó. Bizony nagyon üdvözítő lenne kinek-kinek a munkáját szemügyre venni először, és csak ezután meghallgatni, hogy miket beszél! Felesleges, sőt bosszantó időtöltés kommunisták között minduntalan kommunista jelszavakat ismételgetni. Ha közel harminc esztendővel a fölszabadulás után, közel harminc éves kommunisták között valaki így viselkedik, sokakban fölvetődik a kérdés; a türelmetlenek, az ökölemel getők félnek talán valamitől, vagy nem elég bizonyosak abban, hogy a mi rendünknek szilárdak az alapjai? Esetleg sértve érzik magukat, hogy „fene-nagy" harcosságukat az illetékesek nem méltányolják eleggé? A párttagság, és az ország lakosságanak többsége dolgozik: házakat tervez vagy zsaluzatot készít a betonozáshoz, szakdolgozatot ír vagy értetleneket világosít föl. A „hőskorban" ragadt elvtársak némelyike azonban még ott tart, vagy már odáig jutott: „a bírálatra nincs szükség, csak esetleg néha megengedhető"; Hát ennyire még az ötvenes évek elején se rugaszkodtunk el a valóságtól, akkor — ha jól emlékszem — a kritika fontosságát a víz- meg a levegőszükséglethez hasonlítottuk. Nem valószínű, hogy ma kevésbé fontosak számunkra az éles szemű, tárgyilagos, jószándékú kritikusok, mint húsz esztendővel ezelőtt. A hibakra segítő szándékkal rámutatok legalább olyan jószolgálatot tesznek a szocializmus ügyének, mint azok, akik csak az eredményeket hangoztatják. Az utóbbi években kétségtelenül megélénkült mindenütt a kezdeményezés. Aki azonban ebben csak rosszat lát, aki csupán az egyén i érvényesülés vágyát veszi észre, a társadalom hasznát azonban nem, az inkább csak lábatlankodik a nyüzsgő, valóban az egén nép részvételével folyó országépités közepette. Vajon hányan vannak még, akik nem értik a X. kongresszus határozatait? Vajon hányan mondogatják most is, hogy „üssünk oda" (hova?), annak ellenére, hogy a párt első titkára minden lehetséges fórumon arra int: türelmes érvelő és tartós politikai meggyőzésre van szükség mindenekelőtt. Az elbámészkodás. a szájtátiság megszüntetésére, mindenféle hanyagság és rosszindulat észrevételére kétségtelenül szükség van, jó lenne azonban, ha mindenki önmagába nézne legelőször. Az nem megy, hogy fölháborodom egy mosdatlan suhanc láttán, de eltűröm, hogy saját csemetém közbotrányt keltsen a városban. Szemet szúr az is, ha valaki mindent „vonalasan" mond, általában az építő bírálat szükségét sem vitatja, de aki netán az ő gyarlóságait teszi szóvá, annak mindjárt elviselhetetlenné teszi a helyzetét. Vannak még olyan főnökök, akik a leggyengébb dolgozókat is képesek pártfogolni anyagilag, ha azok különféle jószolgálatokat tesznek neki, ugyanakkor mélységesen föl tud háborodni a részrehajlások. a kivételezések ellen. Visszatetsző, ha egy beavatott, jól tájékozott politikus, tehát aki az okozati összefüggéseket is látja-ismeri, minduntalan szidja az áremelkedést, a maszekok gazdagodását, de ha ugyanezek a jelenségek kevésbé informált embereket is ingerelnek, akkor türelmetlenül leinti óket és csodálkozik, hogy azok miért nemcsak az eredményeket veszik észre. F

élti a szocializmust" — a sokat háborgó, ám keveset cselekvő ember •• általában ezzel indokolja radikális viselkedését. Ez azonban valójában kényelmességigényt takar. Azt álcázza, hogy „minek kellett az ötvenes évek tervutasításos stabil rendjét ezzel az önállóskodó, kockázatos gazdálkodással fölcserélni". Hogy most az egész ország ég a munkalázban, hogy a kezdeményezés és tenniakarás izgalma milliókra jellemző, hogy hatékonyabb a termelés — a maradiakat ez kevésbé érdekli. Pedig ez a lényeg, ezért kezdtünk el 1968 januárjában újszerűen gazdálkodni. F. NAGY ISTVÁN TűzoStóverseny Vasárnap Földeákon rendezték meg Csongrád megye önkéntes tűzoltóinak versenyét. összesen 101 csapat vett részt a versenyen. A labdarúgópályán úttörők csakúgy részt vettek a veA megyei tanács elnöke a Sajtóházban Tegnap, hétfőn délelőtt — a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap meghívására — ellátogatott a szegedi Sajtóházba dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei Tanács elnöke. Tájékoztatta a két lap munkatarsait a tanácsok munkájáról, a megye fejlesztésének terveiről, s a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatairól. télkedésben, mint a felnőttek, szinte valamennyi részt vevő csapat már többször is bebizonyította a gyakorlatban, hogy alapos felkészülésük, gyorsaságuk, gyakorlottságuk százezres értékeket menthet meg A megyei versenyen jó eredménnyel szerepeltek a szegedi járás községeirtek, üzemeinek és termelőszövetkezeteinek önkéntes tűzoltói. A községek vetélkedőjében a gépjárműfecskendő szerelésének versenyét a pusztamérgest férficsapat nyerte. A percenként 800 liter vizet szállító kismotor-fecskendő szerelésében a kiskundorozsmai férfiak jeleskedtek, megosztozva az első helyen az árpádhalmi csapattal. .Ugyanebben a versenyszámban, a nők versenyében a rúzsaiak győztek. Az ifjúsági versenyben, a percenként 400 liter vizet szállító kismotor-fecskendő szereléséből a forráskúti fiúk vizsgáztak a legjobban. Ugyanők nyerték az osztott sugár szerelésének versenyét. Ugyanebben a számban a nők között a rúzsai ifjúsági csapat győzött. Az üzemek önkéntes tűzoltóinak versenyében a 800as kismotor-fecskendő szereléséből a szegedi jutagyár férficsapata vizsgázott a legjobban. A 400-as fecskendők szerelésének versenyében a ruhagyár férficsapata végzett az első helyen, a gyar női csapata pedig az osztott sugár szerelésének versenyeben lett első.