Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

2 ' CSÜTÖRTÖK, 1973. ÁPRILIS 12. Agytakarítás Somogyi Károlyné felvétele) Tavaszi nagytakarítás folyik az újszegedi strandon és az uszodában. Festik a medencéket, egyengetik a partot és rendbe hozzák a fák, virágoskertek környékét. Képünk az uszodában készült, a medencét teljesen rendbe hozzák, világoskékre festik majd a falát Üttörővezetők tanácskozása Tegnap délelőtt megkezdte tanácskozását az úttörővezetők V. országos konferenciájának több mint 400 résztvevője. A konferencián — amelyen Szabó Ferenc, az Úttörő Szövetség főtitkára mondott vitaindító előadást —, sokoldalúan foglalkoznak majd a szövetség politikai nevelőmunkájával, az iskola és az úttörőcsapat kapcsolatának fejlesztésével. A háromnapos tanácskozáson újjáválasztják az Üttörő Szövetség országos vezető szerVeit. A konferencián részt vesz a szövetség sok külföldi testvérszervezetének küldöttsége. (MTI) Áll a csarnok — alig rakotton Január közepén még azt ge állja a sarat. A tető alá írtuk, hogy Szegeden, a Marx került piaci csarnokba a natéri vásárcsarnokon az utol- pókban költözik a Szegedi só simításokat végzik a munkások, s a hónap végén a vásárlók birtokukba is vehetik a fedett piacot Az ígéret elhangzott, s az Választási tudnivalók A vasárnapi választások szavazatunkat a helyi előtt érdemes néhány hasz- lőttre. nos tudnivalót újra ismertet- Ez főleg azokra vonatkoni. Mivel most csak a helyi zik> akik ideiglenes lakásban, tanácsokba választunk ta- albérletben laknak valahol nácstagokat, mindenki csak (például egyetemisták stb.). a lakóhelye szerint illetékes Ha valaki például Szegeden szavazókörzetben adhatja le él albérletben, de állandó szavaztát. Aki tudja, hogy lakása nem itt van, otthon április 15-én nem tartózko- töröltetheti magát a névdik otthon, éppen ezért kér- jegyzékből, és itt szombat je a lakóhelye szerint ille- délig fölvetetheti magát a tékes kerületi tanácsi hiva- választói névjegyzékbe, és — táltól, vagy községben a ta- bár ideiglenes lakos — szanács végrehajtó bizottságától, vazhat lakóhelyének körzehogy töröljék a névjegyzék- tében. bőL A tanácsi hivatal, vagy Fontos megjegyezni a dáa községi tanács végrehajtó ^mot: felvételünket a vábizottsaga az ilyen kérést lasztól névjegyzékbe legkéazonnal teljesíti, és igazolast söbb szombat déiig kell kéris ad rola. . ni. A választás napján, a Erre két ok miatt is szuk- szavazókörzetekben ugyanis seg van. Az egyik: ne vá- csak az adhatja le szavazarakoztassuk hiaba a szava- tót> aki szerepel a névjegyzatszedo bizottságokat, ne zékben A s2avazatszedő biadjunk nekik fölösleges zottságok mástól szavazatot munkát, ha előre tudjuk, semmilyen körülmények köhogy a választas napjan nem zött sem fogadhatnak el, és leszünk otthon. Ha pedig már fel sem vehetnek senkit máshol akarunk szavazni, a névjegyzékbe nem állandó lakhelyünkön, akkor az igazolás alapján, Még egy hasznos tudnivamelyet az állandó lakóhe- ló: az első kerületi tanácsi lyünk szerint illetékes tanács hivatal elköltözött a Széállít ki arról, hogy töröltek chenyi térről a Deák Ferenc bennünket a névjegyzékből, utca 28—30. szám alá. Ebtehát az igazolás alapján áp- ben az épületben, a földszint rilis 14-én déli 12 óráig kér- 2-es szobában intézik az elhetjük a tartózkodási he- ső kerületben lakók válaszlyünk szerint illetékes taná- tással kaocsolatos ««"- s-bacsot, illetve tanácsi hivatalt, jos dolgait, n hivatal uj tele hogy vegyenek fel a név- fonszáma: 11-051, jegyzékbe, és ott adhatjuk le 13-110. Állami Gazdaság első halszállítmányával. A városi tanács kereskedelmi osztályától már megérkezett a többi kilenc inidő elszállt... Már áprilist tézményhez a felhívás: 18-ig mutat a naptár, a csarnok jelentsék be, mikor kezdik ugyan készen áll, s a házi- az árusítást a csarnokban. A asszonyok is készek a vá- késlekedők remélhetőleg ezsárlásra, csakhogy ott bizony úttal gyors választ adnak, s nemigen akad még venni- a szolgáltató üzem által művaló. ködtetett „piacon" május Egyelőre az Oj Élet Tsz, l-re egyetlen késlekedő béra baksi Magyar—Bolgár Ba- lő helye sem tátong üresen, rátság; Tsz és a Városellátó A város kereskedelmi háSzovetkezet egyik kis egyse- lózatát hivatott bővíteni a vásárcsarnok. Az Üj Élet Tsz jelenleg konzerveket, száraztésztát árul, holott a vásárló ezeket könnyen beszerzi bármely élelmiszerüzletből. A darabolt csirkéhez már nehezebben lehet hozzájutni. Az Üj Élet és majd a Móra Tsz kínálni fogja a felbontott baromfit. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az olcsó és keresett belsőségeket viszi így piacra, többek között a 3,60-ért kapható, levesnek való csontot is, melyet az üzletek nem szívesen rendeltek meg. Az ÁFÉSZ, a MÉK, a Városellátó Szövetkezet is mindig friss árukkal — főként zöldséggel — várja majd a vevőket. A Tejipari Vállalat új tejtermékeivel mutatkozik be. A vendéglátó vállalat pedig házi süteményekkel, kávéval kínálja — a tervek szerint — a csarnok látogatóit. Szóba került az állva elfogyasztható, egytál ételek árusításának lehetősége is. S hogy mindebből mikor lesz valóság, mikor válik a 12 millió forintból épült csarnok nyüzsgő piaccá, az csupán attól a néhány vállalattól, téesztől függ, amely — az épület kivitelezői nyomdokán haladva — szintén „csúszott a határidővel". Ch. A. jeA közszolgálat fizetsége V

a közszolgálat? Aligha. Van-e áldozatosabb vállalkozás, mint a lakosság érdekeit képviselni? Nem sok lehet. Van-e hálásabb szerep, mint a társadalmi tevékenység? Gyakran úgy tűnik, igen, tehát itt kevésbé egyértelmű a válasz. Akinek már volt ilyen vagy olyan megbízatása, vagy jelenleg is közösségi gondokügyek nyomják a vállát — nos, az ilyen ember elfásul és panaszkodik néha. De csak néha. Mert aki legjobban fogadkozik, hogy soha többé nem csinálja, mert — úgymond — hálátlanok az emberek, az újra és újra, évről évre ismét talpalni, kilincselni, érvelni, vitatkozni kezd mások ügyében és érdekében, egyáltalán figyelmen kívül hagyva, kap-e érte valami fizetséget, vagy akár csak köszönetet is. Nagyon sokan már szabadságunk születése óta nyűvik-koptatják magukat önzetlenül, más tízezrek csak később, vagy esetleg néhány esztendeje léptek a régi harcosok nyomdokába, de egyben hasonlítanak egymásra öregek és fiatalok, kisebb és rangosabb funkciót viselők egyaránt: választóik, megbízóik bizalmának igyekeznek tisztességesen megfelelni. Jó részük már 1945-ben a rohammunkát, az újjáépítést is úgy szervezte, szorgalmazta, mintha Dárius kincsét kapta volna érte, s szinte természetesnek vesszük, hogy őket most a „kényelmesebb" időszakban is mindig ott látjuk, ahol komolyan meg kell fogni a dolog végét, ahol a legtöbb, legnehezebb problémákat kell megoldani. Miért? Vajon milyen belső impulzusok kényszerítenek 50—60 éves, olykor gyenge egészségű embereket, vagy éppenséggel robbanó életkedvű fiatalokat is arra, hogy vállalják, nemcsak a rendkívüli fáradságot, a néha kétségtelenül meddő erőfeszítést, a kötöttséget, hanem a gyakori legyintést, a gúnyos és lekicsinylő megjegyzéseket, sőt olykor a szidalmakat is? Mi az a láthatatlan indíték, amely háttérbe parancsol mindenfajta természetes érzékenységet, fittyet hány a manapság oly fontosnak tartott „sikerélménynek", megfeledkezik nemcsak az ékes kitüntetésről, hanem az igazán semmibe nem kerülő elismerő szóról vagy kézszorításról is? Sokak számára mindennél fontosabb a társadalom céljainak elérése. Talán jó hírért, névért, dicsőségért lobognak az ilyen emberek, akár az örök tüzek? De hiszen ahol majdnem az egész ország munkálkodik az általános szimpatikus, áttekinthető és reális pártprogram megvalósításán, ott nem könnyű kimagasodni, babérokat érdemelni. Milliók veszik nagyon komolyan az alaptörvényt, amely a munka dicsőségét rögzíti és hirdeti, de ugyanezek a milliók nyilvánvalóan azt is látják, hogy egy bizonyos réteg' akkor is „urasan" él, ha kineveti mások természetes erőfeszítéseit. És akik kisebb-nagyobb tisztségeket viselnek, akik ismételten vagy az idén először „indulnak" a tanácstagválasztáson, akik a társadalmi munkában, a közösségi szempontok érvényesülésében látják az egyén boldogulásának előfeltételeit, azok alighanem még hamarabb észreveszik a lármás, pöffeszkedő önzés károkozó, erkölcsromboló hatását. Hamarabb, hiszen az ilyesmi élesen szemben áll az 6 forradalmi szemléletükkel, törekvéseikkel. Lehetnek különféle vélemények, a borúlátók hihetetlenkedve nyilatkozhatnak a kommunista erkölcs érvényesüléséről, a józan ész mégis azt mondja: ebben az országban mindenekelőtt a közszolgálatban álló párttagok és nem párttagok azok, akik határozottan és kitartóan, legtöbbször egyéni bajaikat is félretéve képesek küzdeni mindenféle ingyenélés, ügyeskedés és harácsolás ellen. Ez tudniillik hivatásuk természetéből következik, hiszen munkájuk gyümölcse csakis abban az esetben érhet be, ha kíméletlenek mindenféle közömbösséggel, felelőtlenséggel, megvesztegetéssel szemben. És ez igazán elismerésre méltó és fölemelő dolog, az ilyen munkának akár a mikroszkopikus eredménye is képes páratlan boldogságérzést okozni. Nagyon sokan megtapsolták a rádió- és tévékészülékek előtt is Kádár János elvtársat, aki a Láng-gyári nagygyűlésen megfogalmazta azt, amit tulajdonképpen minden rendes magyar honpolgár érez és gondol: „a választott tanácsokban és a tanácsapparátusban dolgozó emberek megfelelő megbecsülést és tiszteletet érdemelnek azért a munkáért, amit nap mint nap végeznek". Mert olykor bizony a legnagyobb erőkifejtés, jószándék, következetesség és felelősség ellenére sem valósulnak meg határidőre a város, a kerület tervei, vagy legalábbis másképpen alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt egyes jóhiszemű, ám türelmetlen választók elgondolják. Mégsem szabad csüggedni, mégsem lehetséges lemondani a választók képviseletéről. Lehet, hogy egy-egy javaslatot — bármennyire ésszerű és fontos ügyet sürget is — pénzhiány vagy egyéb okok miatt félre kell tenni, vagy megvalósítását muszáj későbbre halasztani. Nem a tanácstag, a képviselő dolga, hanem az illetékes testületé annak megítélése, hogy akár a legjogosabb igények kielégítésére is mikor és milyen formában kerülhet sor. Aki azonban közszolgálatba szegődik, az „beleuntam" alapon soha nem dobhatja lovak közé a „gyeplőt", annak soha nem szabad levennie napirendről a közérdekű problémák megoldásának szorgalmazását. Öt azzal bízták meg, azért szavaztak neki bizalmat, vagy éppenséggel azért kapja a fizetését, hogy üsse a vasat rendületlenül városa, választókerülete érdekében. Természetesen nincsen semmi értelme annak, ha valaki — mint legutóbb — hatsávos szegedi hidat, télen fűthető úttestet stb. követel a tanácstól. Amikor következetességről beszélünk, komoly, meggondolt, a lehetőségekkel is mindig számolni képes felelős emberek tevékenységét föltételezzük. I

gen, hiába megfelelő az országos nagypolitika, hiába sugározna — ahogyan sokan mondják — Budapest, optimizmust és szép távlatokat, ha a helyi politika csak torz képe lenne a központinak, ha egyre-másra gyűlne a panasz némelyik közvetlen tisztségviselő tehetetlensége, elbizakodottsága, türelmetlensége miatt. A teremtő munkához jó közérzet szükséges, aki tehát nem táplálja, hanem ellenkezőleg, elfojtja a dolgozók jó közérzetét, az akarva, nem akarva céljainak elérését késlelteti. Enyhén szólva anakronisztikus, korszerűtlen figura az, aki magas lóról beszél mindenkivel, akinek alacsonyabb a sarzsija; aki rögtön begorombul, mihelyt „rázós" kérdéseket tesznek föl neki, mert rangjához méltatlannak tartja érvekkel türelmesen válaszolni. Igaz, hogy a sohasem fogyatkozó társadalmi gondok, az elintézendő közügyek sokasága miatt általában nem irigylésre méltó dolog a közszolgálat (a csupán magukkal törődő én-pártiak azt mondják, semmi pénzért nem vállalnák el), mégis megtiszteltetés akár a legkisebb közfunkció is. Átlagon fölüli szerény és hozzáértő szolgálata szocialista fejlődésünknek, amelyért a legnagyobb fizetség a lakosság erősödő bizalma, alkotó, teremtő munkakedve. F. NAGY ISTVÁN Konferencia a kollégiumokról Szerdán a fővárosi művelődési házban megkezdődött a III. országos kollégiumi konferencia. A középiskolák és a szakmunkásképző intézetek kollégiumainak és diaz 1964-ben, illetve 1966-ban megtartott I., illetve II. konferencia óta eltelt időszak nevelési kérdéseit. Napirendre kerül a tanulói önállóság és öntevékenyAlkatrész bútorokhoz Bútoralkatrészeket gyárt .. ejd a Budapesti Faipari Szövetkezet Jászkíséren. Az üzemet nemrég rendezték be, vagy I a termelést 1974 első felében kezdik meg. Évente 14 I millió forint értékű árut készítenek. ákotthonainak háromnapos ség fejlesztése a bentlakásos tanácskozására az ország va- intézményekben, és különös lamennyi középfokú bentla- hangsúllyal foglalkoznak a kásos intézményéből mintegy fiatalok társadalmi aktivitás400 delegátus — diák és fel- ra, közéletiségre történő nenőtt vezető — vitatja meg velésével. A plenáris ülés első referátumát Szűcs Istvánné, a KISZ Központi Bizottságának titkára tartotta. Beszámolt arról, hogy az utóbbi időszakban jelentős mértékben előrehaladt az új típusú kollégiumi nevelés kibontakoztatása, a, diákotthonoknak kollégiummá fejlesztése. Több szolgáltatás A Központi Statisztikai Hivatal most összesített adatai szerint a lakosság 1972-ben 6330 millió forint értékű ipari. építőipari és személyi szolgáltatást vett igénybe. 50 százalékkal többet, mint 1960-ban. A legnagyobb öszszeget. 667 millió forintot a mérték utáni ruházati cikkekre költötték, a leggyorsabban a gépkocsiszervizek forgalma emelkedett. Jóval kevesebben javíttatnak azonban cipőt, csizmát, a tavalyi forgalom az 1960. évinek csupán a fele volt.