Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

2 ' CSÜTÖRTÖK, 1973. ÁPRILIS 12. Agy­takarítás Somogyi Károlyné felvétele) Tavaszi nagytakarítás folyik az újszegedi strandon és az uszodában. Festik a medencéket, egyengetik a partot és rendbe hozzák a fák, virágoskertek környékét. Képünk az uszodában készült, a medencét teljesen rendbe hoz­zák, világoskékre festik majd a falát Üttörővezetők tanácskozása Tegnap délelőtt megkezdte tanácskozását az úttörőveze­tők V. országos konferenciá­jának több mint 400 részt­vevője. A konferencián — amelyen Szabó Ferenc, az Úttörő Szövetség főtitkára mondott vitaindító előadást —, sokoldalúan foglalkoznak majd a szövetség politikai nevelőmunkájával, az iskola és az úttörőcsapat kapcsola­tának fejlesztésével. A há­romnapos tanácskozáson új­jáválasztják az Üttörő Szö­vetség országos vezető szer­Veit. A konferencián részt vesz a szövetség sok külföldi test­vérszervezetének küldöttsége. (MTI) Áll a csarnok — alig rakotton Január közepén még azt ge állja a sarat. A tető alá írtuk, hogy Szegeden, a Marx került piaci csarnokba a na­téri vásárcsarnokon az utol- pókban költözik a Szegedi só simításokat végzik a mun­kások, s a hónap végén a vásárlók birtokukba is vehe­tik a fedett piacot Az ígéret elhangzott, s az Választási tudnivalók A vasárnapi választások szavazatunkat a helyi előtt érdemes néhány hasz- lőttre. nos tudnivalót újra ismertet- Ez főleg azokra vonatko­ni. Mivel most csak a helyi zik> akik ideiglenes lakásban, tanácsokba választunk ta- albérletben laknak valahol nácstagokat, mindenki csak (például egyetemisták stb.). a lakóhelye szerint illetékes Ha valaki például Szegeden szavazókörzetben adhatja le él albérletben, de állandó szavaztát. Aki tudja, hogy lakása nem itt van, otthon április 15-én nem tartózko- töröltetheti magát a név­dik otthon, éppen ezért kér- jegyzékből, és itt szombat je a lakóhelye szerint ille- délig fölvetetheti magát a tékes kerületi tanácsi hiva- választói névjegyzékbe, és — táltól, vagy községben a ta- bár ideiglenes lakos — sza­nács végrehajtó bizottságától, vazhat lakóhelyének körze­hogy töröljék a névjegyzék- tében. bőL A tanácsi hivatal, vagy Fontos megjegyezni a dá­a községi tanács végrehajtó ^mot: felvételünket a vá­bizottsaga az ilyen kérést lasztól névjegyzékbe legké­azonnal teljesíti, és igazolast söbb szombat déiig kell kér­is ad rola. . ni. A választás napján, a Erre két ok miatt is szuk- szavazókörzetekben ugyanis seg van. Az egyik: ne vá- csak az adhatja le szavaza­rakoztassuk hiaba a szava- tót> aki szerepel a névjegy­zatszedo bizottságokat, ne zékben A s2avazatszedő bi­adjunk nekik fölösleges zottságok mástól szavazatot munkát, ha előre tudjuk, semmilyen körülmények kö­hogy a választas napjan nem zött sem fogadhatnak el, és leszünk otthon. Ha pedig már fel sem vehetnek senkit máshol akarunk szavazni, a névjegyzékbe nem állandó lakhelyünkön, akkor az igazolás alapján, Még egy hasznos tudniva­melyet az állandó lakóhe- ló: az első kerületi tanácsi lyünk szerint illetékes tanács hivatal elköltözött a Szé­állít ki arról, hogy töröltek chenyi térről a Deák Ferenc bennünket a névjegyzékből, utca 28—30. szám alá. Eb­tehát az igazolás alapján áp- ben az épületben, a földszint rilis 14-én déli 12 óráig kér- 2-es szobában intézik az el­hetjük a tartózkodási he- ső kerületben lakók válasz­lyünk szerint illetékes taná- tással kaocsolatos ««"- s-ba­csot, illetve tanácsi hivatalt, jos dolgait, n hivatal uj tele hogy vegyenek fel a név- fonszáma: 11-051, jegyzékbe, és ott adhatjuk le 13-110. Állami Gazdaság első hal­szállítmányával. A városi tanács kereske­delmi osztályától már meg­érkezett a többi kilenc in­idő elszállt... Már áprilist tézményhez a felhívás: 18-ig mutat a naptár, a csarnok jelentsék be, mikor kezdik ugyan készen áll, s a házi- az árusítást a csarnokban. A asszonyok is készek a vá- késlekedők remélhetőleg ez­sárlásra, csakhogy ott bizony úttal gyors választ adnak, s nemigen akad még venni- a szolgáltató üzem által mű­való. ködtetett „piacon" május Egyelőre az Oj Élet Tsz, l-re egyetlen késlekedő bér­a baksi Magyar—Bolgár Ba- lő helye sem tátong üresen, rátság; Tsz és a Városellátó A város kereskedelmi há­Szovetkezet egyik kis egyse- lózatát hivatott bővíteni a vásárcsarnok. Az Üj Élet Tsz jelenleg kon­zerveket, száraztésztát árul, holott a vásárló ezeket könnyen beszerzi bármely élelmiszerüzletből. A dara­bolt csirkéhez már nehezeb­ben lehet hozzájutni. Az Üj Élet és majd a Móra Tsz kí­nálni fogja a felbontott ba­romfit. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az olcsó és keresett belsőségeket viszi így piacra, többek között a 3,60-ért kapható, levesnek való csontot is, melyet az üzletek nem szívesen rendel­tek meg. Az ÁFÉSZ, a MÉK, a Városellátó Szövetkezet is mindig friss árukkal — fő­ként zöldséggel — várja majd a vevőket. A Tejipari Vállalat új tejtermékeivel mutatkozik be. A vendéglátó vállalat pedig házi sütemé­nyekkel, kávéval kínálja — a tervek szerint — a csar­nok látogatóit. Szóba került az állva elfogyasztható, egy­tál ételek árusításának lehe­tősége is. S hogy mindebből mikor lesz valóság, mikor válik a 12 millió forintból épült csarnok nyüzsgő piaccá, az csupán attól a néhány vál­lalattól, téesztől függ, amely — az épület kivitelezői nyomdokán haladva — szin­tén „csúszott a határidővel". Ch. A. je­A közszolgálat fizetsége V a közszolgálat? Aligha. Van-e áldo­zatosabb vállalkozás, mint a lakos­ság érdekeit képviselni? Nem sok lehet. Van-e hálásabb szerep, mint a társadalmi tevékenység? Gyakran úgy tűnik, igen, te­hát itt kevésbé egyértelmű a válasz. Aki­nek már volt ilyen vagy olyan megbízatá­sa, vagy jelenleg is közösségi gondok­ügyek nyomják a vállát — nos, az ilyen ember elfásul és panaszkodik néha. De csak néha. Mert aki legjobban fogadkozik, hogy soha többé nem csinálja, mert — úgymond — hálátlanok az emberek, az újra és újra, évről évre ismét talpalni, ki­lincselni, érvelni, vitatkozni kezd mások ügyében és érdekében, egyáltalán figyel­men kívül hagyva, kap-e érte valami fi­zetséget, vagy akár csak köszönetet is. Nagyon sokan már szabadságunk szüle­tése óta nyűvik-koptatják magukat önzet­lenül, más tízezrek csak később, vagy eset­leg néhány esztendeje léptek a régi harco­sok nyomdokába, de egyben hasonlítanak egymásra öregek és fiatalok, kisebb és rangosabb funkciót viselők egyaránt: vá­lasztóik, megbízóik bizalmának igyekez­nek tisztességesen megfelelni. Jó részük már 1945-ben a rohammunkát, az újjáépí­tést is úgy szervezte, szorgalmazta, mintha Dárius kincsét kapta volna érte, s szinte természetesnek vesszük, hogy őket most a „kényelmesebb" időszakban is mindig ott látjuk, ahol komolyan meg kell fogni a dolog végét, ahol a legtöbb, legnehezebb problémákat kell megoldani. Miért? Vajon milyen belső impulzusok kényszerítenek 50—60 éves, olykor gyenge egészségű embereket, vagy éppenséggel robbanó életkedvű fiatalokat is arra, hogy vállalják, nemcsak a rendkívüli fáradsá­got, a néha kétségtelenül meddő erőfeszí­tést, a kötöttséget, hanem a gyakori le­gyintést, a gúnyos és lekicsinylő megjegy­zéseket, sőt olykor a szidalmakat is? Mi az a láthatatlan indíték, amely háttérbe parancsol mindenfajta természetes érzé­kenységet, fittyet hány a manapság oly fontosnak tartott „sikerélménynek", meg­feledkezik nemcsak az ékes kitüntetésről, hanem az igazán semmibe nem kerülő el­ismerő szóról vagy kézszorításról is? So­kak számára mindennél fontosabb a társa­dalom céljainak elérése. Talán jó hírért, névért, dicsőségért lobognak az ilyen em­berek, akár az örök tüzek? De hiszen ahol majdnem az egész ország munkálkodik az általános szimpatikus, áttekinthető és reá­lis pártprogram megvalósításán, ott nem könnyű kimagasodni, babérokat érdemelni. Milliók veszik nagyon komolyan az alap­törvényt, amely a munka dicsőségét rög­zíti és hirdeti, de ugyanezek a milliók nyilvánvalóan azt is látják, hogy egy bizo­nyos réteg' akkor is „urasan" él, ha kine­veti mások természetes erőfeszítéseit. És akik kisebb-nagyobb tisztségeket viselnek, akik ismételten vagy az idén először „in­dulnak" a tanácstagválasztáson, akik a társadalmi munkában, a közösségi szem­pontok érvényesülésében látják az egyén boldogulásának előfeltételeit, azok aligha­nem még hamarabb észreveszik a lármás, pöffeszkedő önzés károkozó, erkölcsrom­boló hatását. Hamarabb, hiszen az ilyesmi élesen szemben áll az 6 forradalmi szem­léletükkel, törekvéseikkel. Lehetnek kü­lönféle vélemények, a borúlátók hihetet­lenkedve nyilatkozhatnak a kommunista erkölcs érvényesüléséről, a józan ész mégis azt mondja: ebben az országban mindenekelőtt a közszolgálatban álló párt­tagok és nem párttagok azok, akik határo­zottan és kitartóan, legtöbbször egyéni ba­jaikat is félretéve képesek küzdeni min­denféle ingyenélés, ügyeskedés és harácso­lás ellen. Ez tudniillik hivatásuk természe­téből következik, hiszen munkájuk gyü­mölcse csakis abban az esetben érhet be, ha kíméletlenek mindenféle közömbösség­gel, felelőtlenséggel, megvesztegetéssel szemben. És ez igazán elismerésre méltó és fölemelő dolog, az ilyen munkának akár a mikroszkopikus eredménye is képes pá­ratlan boldogságérzést okozni. Nagyon sokan megtapsolták a rádió- és tévékészülékek előtt is Kádár János elv­társat, aki a Láng-gyári nagygyűlésen megfogalmazta azt, amit tulajdonképpen minden rendes magyar honpolgár érez és gondol: „a választott tanácsokban és a ta­nácsapparátusban dolgozó emberek megfe­lelő megbecsülést és tiszteletet érdemelnek azért a munkáért, amit nap mint nap vé­geznek". Mert olykor bizony a legnagyobb erőkifejtés, jószándék, következetesség és felelősség ellenére sem valósulnak meg határidőre a város, a kerület tervei, vagy legalábbis másképpen alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt egyes jóhiszemű, ám tü­relmetlen választók elgondolják. Mégsem szabad csüggedni, mégsem lehetséges le­mondani a választók képviseletéről. Lehet, hogy egy-egy javaslatot — bármennyire ésszerű és fontos ügyet sürget is — pénz­hiány vagy egyéb okok miatt félre kell tenni, vagy megvalósítását muszáj később­re halasztani. Nem a tanácstag, a képvi­selő dolga, hanem az illetékes testületé annak megítélése, hogy akár a legjogo­sabb igények kielégítésére is mikor és milyen formában kerülhet sor. Aki azon­ban közszolgálatba szegődik, az „beleun­tam" alapon soha nem dobhatja lovak kö­zé a „gyeplőt", annak soha nem szabad le­vennie napirendről a közérdekű problé­mák megoldásának szorgalmazását. Öt az­zal bízták meg, azért szavaztak neki bizal­mat, vagy éppenséggel azért kapja a fize­tését, hogy üsse a vasat rendületlenül vá­rosa, választókerülete érdekében. Termé­szetesen nincsen semmi értelme annak, ha valaki — mint legutóbb — hatsávos sze­gedi hidat, télen fűthető úttestet stb. kö­vetel a tanácstól. Amikor következetesség­ről beszélünk, komoly, meggondolt, a lehe­tőségekkel is mindig számolni képes fele­lős emberek tevékenységét föltételezzük. I gen, hiába megfelelő az országos nagypolitika, hiába sugározna — ahogyan sokan mondják — Buda­pest, optimizmust és szép távlatokat, ha a helyi politika csak torz képe lenne a köz­pontinak, ha egyre-másra gyűlne a panasz némelyik közvetlen tisztségviselő tehetet­lensége, elbizakodottsága, türelmetlensége miatt. A teremtő munkához jó közérzet szükséges, aki tehát nem táplálja, hanem ellenkezőleg, elfojtja a dolgozók jó közér­zetét, az akarva, nem akarva céljainak el­érését késlelteti. Enyhén szólva anakro­nisztikus, korszerűtlen figura az, aki ma­gas lóról beszél mindenkivel, akinek ala­csonyabb a sarzsija; aki rögtön begorom­bul, mihelyt „rázós" kérdéseket tesznek föl neki, mert rangjához méltatlannak tartja érvekkel türelmesen válaszolni. Igaz, hogy a sohasem fogyatkozó társadalmi gondok, az elintézendő közügyek sokasága miatt általában nem irigylésre méltó dolog a közszolgálat (a csupán magukkal törődő én-pártiak azt mondják, semmi pénzért nem vállalnák el), mégis megtiszteltetés akár a legkisebb közfunkció is. Átlagon fölüli szerény és hozzáértő szolgálata szo­cialista fejlődésünknek, amelyért a legna­gyobb fizetség a lakosság erősödő bizalma, alkotó, teremtő munkakedve. F. NAGY ISTVÁN Konferencia a kollégiumokról Szerdán a fővárosi műve­lődési házban megkezdődött a III. országos kollégiumi konferencia. A középiskolák és a szakmunkásképző inté­zetek kollégiumainak és di­az 1964-ben, illetve 1966-ban megtartott I., illetve II. kon­ferencia óta eltelt időszak nevelési kérdéseit. Napirendre kerül a tanu­lói önállóság és öntevékeny­Alkatrész bútorokhoz Bútoralkatrészeket gyárt .. ejd a Budapesti Faipari Szövetkezet Jászkíséren. Az üzemet nemrég rendezték be, vagy I a termelést 1974 első felében kezdik meg. Évente 14 I millió forint értékű árut készítenek. ákotthonainak háromnapos ség fejlesztése a bentlakásos tanácskozására az ország va- intézményekben, és különös lamennyi középfokú bentla- hangsúllyal foglalkoznak a kásos intézményéből mintegy fiatalok társadalmi aktivitás­400 delegátus — diák és fel- ra, közéletiségre történő ne­nőtt vezető — vitatja meg velésével. A plenáris ülés első refe­rátumát Szűcs Istvánné, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára tartotta. Beszá­molt arról, hogy az utóbbi időszakban jelentős mérték­ben előrehaladt az új típu­sú kollégiumi nevelés kibon­takoztatása, a, diákotthonok­nak kollégiummá fejlesz­tése. Több szolgál­tatás A Központi Statisztikai Hi­vatal most összesített adatai szerint a lakosság 1972-ben 6330 millió forint értékű ipa­ri. építőipari és személyi szolgáltatást vett igénybe. 50 százalékkal többet, mint 1960-ban. A legnagyobb ösz­szeget. 667 millió forintot a mérték utáni ruházati cik­kekre költötték, a leggyor­sabban a gépkocsiszervizek forgalma emelkedett. Jóval kevesebben javíttat­nak azonban cipőt, csizmát, a tavalyi forgalom az 1960. évinek csupán a fele volt.

Next

/
Thumbnails
Contents