Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

2 KEDD, 1973. ÁPRILIS 1®. Szeged évről évre dinamikusan fejlődik i A tanácsok munkája a párt politikáján alapul Dr. Komócsin Mihály az újszegedi szövőgyárban Zsúfolásig megtelt tegnap szavazatra volt szükség a jedélután a KSZV újszegedi lölt megválasztásához, raunszövőgyárának kultúrterme a kások lakta körzetekben 10— választási nagygyűlésre. A 15 ezerre. Himnusz elhangzása után Kónya Sándorné, a vállalat pártbizottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd dr. Komócsin Mihály, Csongrád megye tanácsának elnöke lépett a szónoki emelvényre. — Belpolitikai életünk jelenlegi legfontosabb eseménye előtt állunk, a vasárnap, április 15-én sorra kerülő tanácsválasztások előtt — kezdte beszédét dr. Komócsin Mihály. — A jelölő Visszatérve a jelenhez, a választás előtti legfontosabb kérdés talán az, hogyan gondoskodik a tanács a dolgozókról, s ezen belül a dolgozó nőkről? E gondoskodást a tanácstörvény kötelezővé teszi a tanácsoknak, s a tanácsi munka is a párt munkáspolitikáján alapul. A párt Központi Bizottságának novemberi határozata számos feladatot tűzött a tanácsok elé. A megyűlések két hétig tartó idő- gyei és a Szeged városi taA kábelgyári nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról.) je kevés egymagában ilyen lózat kiépítése, a vízellátás hatalmas munkához, nem további javítása és a belvá- fukarkodtak a segítség rosi tiszai partfal újjáépíté- megajánlásával és a bíráló se. szóval sem. — Nem kis program ez, de — Amikor április 15-én bizakodással nézhetünk a szavazni megyünk — monkövetkező dolgos évek elé. A dotta befejezésül a városi lakosság felelőssége, segítő tanács elnöke — gondoljunk aktivitása és megértése arra, hogy a szocialista épíóriási segítséget jelent a ta- tés meggyorsítása mindanynácsnak. Erről megbizonyosodhattunk a márciusi jelölő gyűléseken is. amelyeken a lakosság ugyanezeknek a nagy vállalkozásoknak a megoldását sürgette. Választópolgárok százai erősítették meg szándékaink, elnyiunknak elsőrendű érdeke. Gondoljunk arra, hogy Szeged nagyarányú megújulásának időszakában szavazunk bizalmat pártunk politikájának és a lakosság választott képviselőinek, akik a következő években felelősképzeléseink helyességét, és séggel döntenek majd Szebelátva, hogy a tanács ere- ged ügyeiben. Első a közösségi érdek — Több okunk is van arra ezen a tavaszon, hogy politikai és társadalmi számvetési készítsünk — kezdte beszédét Sipos Géza, a városi pártbizottság első titkára. Most ünnepeltük hazánk felszabadulásának 28. évfordulóját, és pár nap múlva tanácstagokat választunk. Mindennek politikai tartalmát azon mérhetjük, hogy miként végeztük szocializmust építő munkánkat. A visszatekintés arról győz meg bennünket, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság és más dolgozó rétegek nem fáradoztak hiába. Nem vagyunk módos, gazdag ország, de teremtő kedvünk és lelkesedésünk kiemelte hazánkat a nyomorból, a szegénységből, a létbizonytalanságból. Gyakran hasonlítgatjuk eredményeinket és népünk életszínvonalát más országokéhoz — s ha ez a hasonlítás reális szemlélettel párosul, ebben a tükörben is láthatjuk politikánk és munkánk eredményességét. Hol maradtak azok a kapitalista országok Magyarország mögött, amelyekkel 1945-ben azonos színvonalról indultunk? Gyönyörű alkotások tucatjait építettük fel, iparunkat magas színvonalra emeltük, szocialista mezőgazdaságunk terméseredményei már nagyszerűen bizonyítják a szocialista gazdálkodás előnyeit. — Ebben az általános mérlegben Szeged fejlődése is alapot ad az optimizmusra. Gondoljuk csak meg: Szegeden 1956-ig mindössze 200 lakás épült — most ezrekkel számoljuk. Űi iparágak honosodtak meg itt. Ma már évente mil'iárdokkai gazdálkodhat a vár-tó, s közel egymilliárddal maga a tanács. Az igényekhez képest ez a pénz keves, s éppen ezért nagy felel "sspg ésszerűen elkölteni. Sokan beleszólnak ebbe, sok jó javaslattal járulnak hozzá az ésszerű gazdálkodáshoz, de olyan ötletekkel is táplálják a tervezést, amelyeknek megvalósítására egyelőre semmi reális remény nincsen. — Nagyon szigorúan és megfontoltan kell gazdálkodni, ha közmegelégedésre akarunk cselekedni. Ehhez mindenekelőtt a szakemberek. segítségét igényli a város politikai vezetése, mégpedig olyan fajta segítséget, hogy a legésszerűbb tervezéssel és a leggazdaságosabb megvalósítással járuljanak hozzá, hogy a dolgozó nép által megtermelt forintokat a legésszerűbben használjuk fel. Be kell látni, hogy a közösségi érdekek megkövetelik a realitások tiszteletét. Szeretnénk, ha a közgondolkodásban a közösségi érdekek maximális tisztelete dominálna; ha minden körülmények között ebben a keretben gondolkozna mindenki az egyéni érdekekről is. Az érdekek bonyolult szövetében lássuk meg, hogy gyakran azért emelkedik az ár az üzletben, mert olykor a termelő munkás sem gondol rá, hogy az így szerzett magasabb részesedést mint vásárló adja majd vissza. — Bármit csinálunk ebben az országban, ebben a városban, fontoljuk meg azt is: nemcsak szakmánk van, hanem politikai kötelességünk is. A szocializmusban nem lehet a munkát, a szakmát és a politikát elkülöníteni. A legegyszerűbb munkáért is érezzük a politikai felelősséget, hiszen ha egy munkás rossz cipőt készít — egy másik dolgozó ember látja kárát. Ha rossz a kenyérellátás — az a politikai közhangulatban is érezhető. Érezni kell ezért mindenütt a felelősséget, munkapadnál, irodában, de különösen a vezető beosztásokban. Beszélt Sípos Géza a közéleti demokratizmusról is. — Sajnos, még mindig gyakran találkozunk egyoldalú szemlélettel — sokan külön értelmezik a jogokat és a kötelességeket. A demokratizmus nem pusztán azt jelenti, hogy ki-ki mondja a magáét, hanem az együttes gondolkodás, határozás és megvalósítás folyamatát. A demokratizmus a nép alkotó energiáinak kibontakoztatását szolgálja, s ebben a kifejezésben mindig az alkotás legyen számunkra az első! Olyan demokratizmus a szocializmus körülményei között elképzelhetetlen, hogy a társadalom egyik része izzad a kötelességteljesítés közben, a másik része pedig bírál, kifogásol. — A gondok, az eredmények, a mindennapi örömök és bosszúságok sorozatában egyformán kell osztozni. A szocialista társadalomban dolgaink előmenetelét csak a kollektív erőfeszítésektől, a kollektív szorgalomtól és a kollektív felelősségtől várhatjuk. Nyilvánuljon meg mindez a készségünk április 15-én, a tanácsválasztások napján is, és minden további munkálkodásunkban. A nagy tapssal fogadott beszédek után Kakuszi Géza mondott zárszót szakában az ország lakóinak közel egynegyede, a választópolgároknak mintegy egyharmada, majdnem 2 és fél millió ember vett részt közös dolgaink megvitatásában és e gyűléseken közel 68 ezer jelöltet állítottunk. Napjainkban országszerte folynak a választási gyűlések, melyeken a vezetők számot adnak az elmúlt két évben végzett munkáról, fejlődésünkről, a feladatok teljesítéséről. Igaz, a tanácsok és a tanácsi testületek, szervek munkája nyilvánosság előtt zajlik, beszámolnak róla a hírközlő szervek, de a vánacs végrehajtó bizottsága éppen ezért intézkedési tervet dolgozott ki a Központi Bizottság határozatainak végrehajtására. A dolgozókat elsősorban talán a foglalkoztatottság kérdése érinti közelről. Alighanem mindenki emlékszik a 10—12 évvel ezelőtti helyzetre, amikor csak Szegeden 6 ezren kerestek munkát. Akkoriban 14 ezren jártak az ország más területeire dol. gozni, sokan pedig elvándoroltak a megyéből. Ma munkaerőhiánnyal küszködik Szeged és Csongrád megye. Budapest után itt a legmagasabb a foglalkoztatottság aránya, főként az iparban, épílasztási gyűlések'jó alkalmat Jfflparban és a közlekedés biztosítanak arra, hogy olyasmiről is számot adjanak a vezetők, amiről ritkábban esik szó. A mostani választási folyamatnak két jellemző vonása van. Részint a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakozása, részint pedig a munkások, a dolgozó emberek, a dolgozó nők érdekeinek központba állítása. Nem elvont fogalom, hanem a dolgozó nép hatalmának igazi megnyilvánulása a szocialista demokrácia fejlődése, érdekeinek és akaratának érvényesülése. 1939 májusában, a Horthyrendszerben Csongrád megye lakóinak mindössze 33 százaléka volt választásra jogosult, szemben a mai 72 százalékkal. Számtalan feltételhez kötötték, hogy valaki választhasson: iskolai végzettséghez, hat év helyben lakáshoz, sok helyen az adófizetés mértékéhez is. A korhatár is jóval magasabb volt a mainál. S amíg a kormánypárti körzetekben 200—800 ben volt nagy a növekedés. A gyors és nagymértékű iparosodás következtében gyorsan növekszik a népesség, az elvándorlás helyett az jdevándorlás a jellemző. A jövedelmek színvonala is sokat változott. Néhány esztendeje, 1962-ben a családok több mint felében az egy főre jutó jövedelem alatta maradt a 800 forintnak, míg tavaly a családok 72 százalékában egy családtagra 800—2000 forint jövedelem jutott. Csak 1968 és 1972 között 18 százalékkal emelkedtek a megyében a bérek. ' Beszédének további részében dr. Komócsin Mihály szólt még a kereskedelmi ellátás helyzetéről és a szociális gondoskodás alakulásáról, valamint a tömegközlekedés gondjairól. A lakáskérdésről elmondotta, hogy Szeged meglehetősen rossz helyzetben van. Még a múlt században, az árvíz után sok szükséglakást építettek, melyek tekintélyes részében ma is laknak. A város mély fekvése miatt magas a talajvíz Együttes erővel Dr. Ozvald Imre Algyőn Algyőn tegnap este zsúfolásig megtelt az Ady Endre Művelődési Otthon, ahol választási gyűlésre jöttek öszsze a nagyközség lakói. Vörös Lajosnak, a községi tanács elnökének megnyitó szavai után dr. Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára emelkedett szólásra, tartott választási beszédet. Olyan állomáshoz érkeztünk el ma — hangsúlyozta —, amikor a vasárnapi választással hivatalosan egyesül Algyő Szegeddel, noha a város és a nagyközség között eddig sem volt nagy a távolság. Algyőre jövet úgy érzi az ember, látva az út egyik oldalán elterülő modern, korszerű mezőgazdaságot, a másik oldal felől pedig az olajmezőt, a rajta levő építményekkel, berendezésekkel, mintha Szeged és Algyő eddig is összetartoztak volna. Valójában ez eddig is így volt, mert az 5600 lélekszámú nagyközség felnőtt lakóinak mintegy 70 százaléka talált biztos megélhetést a város különböző üzemeiben, gyáraiban, illetve helyezkedett el az olajiparban. Kiemelte a választási gyűlés előadója, hogy a Szeged előtt elterülő olajmedence Algyő nevével is összeforrt, s ezt így örökítik majd meg a magyar nehézipar fejlődésének történetében. Az örömök ás a problémák ezután közösek lesznek, de együtt osztoznak majd a sikerben, ahogy haladunk előre a szocializmus építésében. A tanácstagsággal vállalt munkát és felelősseget már azzal is lehetett mérni, amilyen aktivitással Algyő lakossága az előző hetekben részt vett a jelölő gyűléseken. A nagyközség lakói nap mint nap szemtanúi lehettek annak, hogy néhány esztendő alatt valóságos olajváros nőtt ki a földből Algyő szomszédságában. Óriási anyagi erő futott itt öszsze beruházásokban, 6 és fél milliárd forint gépekben, építményekben, az olajiparhoz tartozó lakóházak sorában. Annak idején az ország első hároméves terve igényelt ekkora összeget. S' ahogy megváltozott a táj arculata, ahhoz mérten formálódott az alkotó ember is. Igényei nőttek és növekednek. Ezt a fejlődési ütemet lehet látni és lemérni Algyőn szintje, ami egészségtelenné teszi az alacsonyan fekvő lakásokat. Ráadásul sok a pincelakás is. A felszabadulás után nem telt tömeges lakásépítésre, s így a helyzet csak rosszabbodott. Gyorsan növekszik a város lakosainak száma is, az 1950-es 87 ezerrel szemben ma 131 ezren élnek Szegeden. Napról napra növekszik tehát a lakásigénylők száma. Igaz, évről évre több lakás épül a városban. A negyedik ötéves terv idejére tervezett 19 ezer lakás is felépül, hiszen 1971ben 4,1 és 1972-ben 4,8 ezer lakás már elkészült a megyében. A tanácsok viszont jóval kevesebb lakással gazdálkodhatnak, mert ezek egy része magánerőből, vagy OTP-beruházásban épült. S a tanácsi lakások tekintélyes hányadát lekötik a szanálások, az életveszélyes vagy egészségtelen lakásokból kiköltöztetett családok. A lakáselosztás rendszeréről szólva dr. Komócsin Mihály elmondotta, hogy a megyei tanács felülvizsgálta a szegedi gyakorlatot. Az új lakások 83 százalékát munkások, 79 százalékát fiatal házasok kapják. A gépi elosztás pontrendszerén viszont változtatni akarnak, hogy a jövőben a végzett munka fninősége, a munkahelyhez való hűség, a társadalmi munka is érjen pontot, s a szociális helyzetet is jobban vegyék figyelembe az adatok összeállításánál. A nehéz helyzet ellenére Csongrád megye így is az élvonalban van az ezer lakosra számított lakásépítkezésben : harmadik helyen Európában. A továbbiakban a tanácsok feladatairól beszélt, többek között » ötödik ötéves terv előkészítéséről, melynek fő feladata a lakásépítkezés gyorsítása, az óvodák, kórházak, a kereskedelem stb. fejlesztése lesz. Egyszóval az elmúlt időszak gyors ütemű fejlődésének további folytatása, a lakosság segítségével. Vasárnap a választók e gyors fejlődésre is szavaznak — fejezte be nagy taps kíséretében beszédét dr. Komócsin Mihály. A nagygyűlés Kónya Sándorné zárszavával, majd az Internacionálé hangjaival ért véget. is, ahol egymás után emelkednek az új családi házak, s újabban is 50 házhely vár beépítésre. Az összefogás erejével, a szocializmus ügye mellett tettek hitet eddig is az algyőiek, amikor arról volt szó, hogy bővíteni kell iskolájukat, építeni kell óvodát. Ilyen összefogásra a jövőben is szükség lesz még, noha a község gondjaival, problémáival nem marad magára, mert beletartozik egy nagyobb közösségbe, amelynek dinamikus fejlődése magával ragadja Algyőt is. Beszédében dr. Ozvald Imre kitért a nők társadalmi megbecsülésére, a család- és anyavédelemre, az öregekről való gondoskodásra, kulturális és egészségügyi kérdésekre, a még fennálló közlekedési problémák megoldására, általában a falu és a város között ma még meglevő különbségek folyamatos megszüntetésére. A választási gyűlés u: kulturális műsor következeit, amelyben szerepeltek óvodások, úttörők, KISZ-esek. /