Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

2 KEDD, 1973. ÁPRILIS 1®. Figyelmünket alapvetően az epítésnek szenteljük (Folytatás az 1. oldalról.) életszínvonalt érintő fejeze- ahol a tavaly novemberi KB- állásfoglalása nem marad az első munkás lakásépítő téből a másik kérdés, amit állásfoglalást megyei vi- pusztába kiáltott szó, és a szövetkezetek. kiemelünk; a munkások bér- szonyainkra adaptáltuk —, a helyi tanácsi munka fö tar­Győri Imre beszédének az emelésével kapcsolatos« megyei tanács intézkedési talmát is ezek az eszmék és terve mind azt mutatják, törekvések kell, hogy adják £2 ©X©!1" ffl II17L'-íí S hogy a Központi Bizottság az elkövetkezendő években. béremelése Mint ismeretes, a Közpon­ti Bizottság határozata nyo­mán ez március elsejével a kormány egyszeri központi bérintézkedést hajtott végre a nagyüzemi munkások, se­gédmunkások és művezetők bérének felemelésére. Csong­rád megyében ez közvetlenül 52 ezer dolgozót érintett. az állami iparban és építőipar­ban dolgozók 90 százalékát, a legtöbb dolgozót Szegeden és Hódmezővásárhelyen. — Megyénk az elmúlt két év alatt is együtt fejlődött, gazdagodott az ország egé­szével — folytatta az elő­adó. Csongrád megye szor­galmas népe, munkásságunk, termelőszövetkezeti paraszt­ságunk, az értelmiség, a kis­árutermelők teljesítették az országépítő munkából ra­juk háruló feladatokat Mi, akik szeretjük hazánkat, megyénket, jó érzéssel ta­pasztaljuk: az országgal együtt előre lép Csongrád megye, és teljes mértékben igaz ez Hódmezővásárhelyre vonatkoztatva is. A továbbiakban meleg szavakkal szólt arról a nagy gazdasági-társadalmi válto­zásról, amely ebben a város­ban bekövetkezett, Hódme­zővásárhely munkásvárossá lett. Azok, akik a Vásárhely szerelmeseiként, mint írók, művészek realista műveket alkottak e városról, ha ma élnének és alkotnának, bizo­nyára ez a változás tükrö­ződne műveikben. Noha a város munkásváros, nagyon fontos mezőgazdasági város is maradt. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma kö­rülbelül egyharmada a há­ború előttinek, az előállí­tott mezőgazdasági termék viszont másfél, kétszerese a harminc évvel ezelőttinek. A mezőgazdasági üzemek való­ban modern, szocialista nagyüzemmé váltak és vál­nak. Erősödik és lendületes a város gazdasági élete, az ipar, a mezőgazdaság, a kul­túra fejlődése, előrelépés van az egészségügyi, a szociális és kommunális ellátás terü­letén is. Mindebben a döntő szerep a dolgozóké, akik lét­rehozták a fejlődés anyagi alapjait, és természetesen nagy szerepe van ebben a helyi párt-, tanácsi vezetés­nek, a Hazafias Népfront mozgalomnak — mondotta többek között Majd azt hangsúlyozta, hogy a nagy fejlődés mellett gondok, ba­jok, esetenként még hibák és tévedések is akadnak. Emberi — szubjektív okok­ból is —, de jócskán a fej­lődést kísérő jelenségként, abból az objektív helyzet­ből, hogy a termelőerők, az üzemek, a szövetkezetek gyors fejlődését nem követ­ték elég gyorsan a gazda­gabb, szebb társadalmi lét­feltételek — a lakás, az óvo­da, az üzlethálózat, a keres­kedelmi, egészségügyi és kulturális ellátottság. A nemzeti jövedelem szem­pontjából elsődleges volt és marad a nemzeti jövedel­met létrehozó termelési be­ruházások és fejlesztések megvalósítása, s ezt követ­heti a jobb és szebb élet feltételéit biztosító kommu­nális, szociális fejlesztés. Hódmezővásárhely fejlődése és fejlesztése esetében most éppen abban a periódusban vagyunk, amikor ezt az egyensfilyt kell okos helyi politikával, a fejlesztés köz­ponti, megyei és helyi lehe­tőségeivel megteremteni. Ez nem könnyű központi fel­adat, de nem könnyű helyi feladat sem. Az igények is nőnek, de a feltételek is na­gyon sok tekintetben Javul­tak és javulnak ehhez. Fejlődik a tanácsok munkája A párt politikája stabil A továbbiakban é felté­lelek némelyikéről beszélt Győri Imre. Hangsúlyozta: — Az első és egyben a legfontosabb a párt politiká­jának stabilitása. Az állam­élet fejlesztésének, a tanácsi munka gazdagításának jó alapot ad, hogy a politiká­ban nincsenek cikcakkok. Az elmúlt másfél évtized politikai fő vonala nem vál­tozik. A Központi Bizottság az elmúlt évi, novemberi ál­lásfoglalásában meghatároz­ta azokat a tennivalókat, amelyeket a X. kongresszus határozatainak következetes megvalósítása érdekében szükséges megoldani. Fő kö­vetkeztetése volt ennek az állásfoglalásnak, hogy a X. kongresszus irányvonala nagy eredményeket hozott minden területen. A X. párt­kongresszus bevált fő irány­vonalának megfelelően foly­tatjuk munkánkat. Nagyobb hatékonysággal, a felvető­dött hiányosságok követke­zetes kiigazításával. Folytat­juk azt a munkáspolrtikát, amely a parasztság, az ér­telmiség felemelkedését, a dolgozó kispolgárság javát szolgáló politika, tehát a ha­zát szolgáló nemzeti politika. — Tovább folytatva a szo­cialista alapokon nyugvó nemzeti egység politikánkat, még nagyobb figyelmet for­dítunk a munkásosztályra, a nagyüzemi munkásokra — állapította meg. — A mun­kásérdek, a munkásosztály erdeke össznépi érdeket fe­jez ki, abban az értelemben, hogy egész rendszerünk szi­lárdságának, szocialista jel­lege erősítésének kulcskérdé­se a munkásosztály vezető szerepének mind teljesebb érvényesítése. Nem pusztán munkásérdek az, hogy a munkásság, ameiy legna­gyobb áldozatokat hozta a felszabadulás első percétől kezdve, megfelelő súllyal ve­gyen részt államunk irányí­tásában, a tanácsokban, és minden kérdésben döntő mértékben hallassa szavát mind az ország, mind a vá­ros, mind a munkahelye ügyeiben, és végül anyagi értelemben — ha nem is gyorsabban, mint más dolgo­zó osztály és rétegek — legyen élvezője gazdasági gyarapodásunknak. — A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása a becsületes dolgozók túlnyo­mó többségének igényeit fo­galmazta meg, amikor hang­súlyozta, hogy társadalmunk anyagi és szellemi életében kapjon nagyobb hangsúlyt a munkásosztály, és váljon mind általánosabbá a mun­kásosztály politikai és erköl­csi szemlélete. A Központi Bizottság állásfoglalását kor­mányunk érvényesíti, és en­nek máris számos kedvező jelét tapasztaljuk. A kor­mány 72 pontból álló mun­kaprogramja, az országgyű­lés legutóbbi ülésszakának munkája, a megyei pártbi­zottság február 28-i ülése — — A másik dolog, amit az újonnan választott tanácsok munkájának kedvezőbb fel­tételeként kiemelnék, az az, hogy a tanácsi munka nagy fejlődés kezdetén van. Ezt mozdította elő az alkotmány módosítása, az új tanácstör­vény, az új választási tör­vény, általában társadalmi életünk demokratizmusának szélesítése. — Előrehaladásunkkal együtt jár, hogy mind több embert vonjunk be a köz­ügyekbe, elképzeléseink meg­vitásába, s természetcsen az elhatározottak végrehajtásá­ba. Ha nehezebb is, sohasem az utasítás, a parancsolga­tás, hanem a meggyőzés út­ját kell járnunk. Erről be­szélt Kádár elvtárs a múlt héten tartott választási nagy­gyűlésen is Angyalföldön. — A demokratizmus to­vábbi érdemivé tétele során a jövőben annak a gondo­latnak is érvényt kell sze­rezni a gyakorlati munká­ban, amelyet szintén Kádár elvtárs fejtett ki a népfront országos elnökségének leg­utóbbi ülésén. Tudniillik an­nak, hogy a demokrácia nemcsak jogokat jelent, kö­telességeket is hárít a de­mokráciában tevékenykedők számára. Jogot, demokra­tikus lehetőséget, demokra­tikus fórumot, mindenek­előtt azok kapjanak, akik a kötelesség oldaláról ehhez beiratkoztak. A demokrati­kus keretek a tanácsban és más területeken ne a dema­gógok, a naplopók eszközei­vé váljanak, hanem e fóru­mokon épp ezeket leplezzék le a demokratizmus adta ke­retek között is a becsületes dolgozók, azok. akik nemcsak kérnek, de adnak is a tár­sadalomnak. A közösségi de­mokrácia, a közéleti de­mokrácia legyen eszköz a jó ügy szolgálatában, a rossz, az antiszociális jelenségek le­küzdésére. A társadalmi ösz­szefogás eszközeivel, a taná­csi demokrácia eszközével is lépjünk fel azok ellen, akik munka nélkül, ügyeskedéssel akarnak mások rovására jog­talan előnyöket szerezni. Ezek a fórumok is alkalma­sak arra, hogy társadalmi méretekben is emeljük maga­sabbra a követelményeket és a fejlődés érdekében min­denki állítson magasabb er­kölcsi mércét önmagával szemben, mindenki dolgoz­zon jobban, hatékonyabban. — Mi sohasem beszéltünk általában demokráciáról, mert ilyen nincs, nem is lé­tezik — hangsúlyozta Győri Imre. — A demokrácia osz­tályfogalom, nálunk a szo­cializmus a munkásosztály, a vele szövetséges valamennyi dolgozó hatalmát, demokrá­ciáját testesíti meg; olyan demokrácia tehát, amelyik a szocializmus felépítésére, teljes győzelmére irányul a legforradalmibb osztály, a munkásosztály vezetésével. — A szocialista demokra­tizmus másféle igényeket is megfogalmaz a tanácsi mun­kával szemben: jogosan él az emberekben az az igény, hogy az eljárások legyenek nyíltak: legyen szó a kisa­játításról, szanálási épület­bontásokról, lakáselosztásról és egyéb kérdésekről, hogy minimálisra csökkenjék a jogtalan előnyök szerzésének lehetősége. Beszéde befejező részében arról szólt az előadó, hogy a tanácstörvény a megvaló­sulás útján halad. Hangsú­lyozta, hogy mind többet kell tenni most az igazgatá­si és hatósági munka javí­tásáért. A lakosság ugyanis döntően az igazgatási és hatósági funkciók gyakorlá­sa közben találkozik a ta­náccsal. és az itt jelentkező bürokrácia és lélektelenség nagyon sokat árt magának a tanácsnak, de az egész ál­laméletnek. egész rendsze­rünknek. Az újonnan meg­választott tanács tagjai küzd­jenek e jelenségek ellen, se­gítsék. támogassák a tanács­aoparátust e hibák elkerü­lésében. Igen nehéz munká­juk végzésében. Hajlóerő — a társadalmi munka Nagy tartaléka, hajtóereje és lehetősége a jobb tanácsi munkának a lakosság önte­vékenysége. alkotókészsége. A múltban sok helyen a ta­nácsi munka tehetetlensége lefékezte az emberek vállal­kozókedvét. Vannak nagyszerű, jó ta­pasztalatok is. Hódmezővá­sárhelyen például eredmé­nyesen oldották meg az üze­mek és az iskolák kapcsola­tát az „Egy üzem — egy is­kola"-mozgalom keretében. A javuló tendenciák ellené­re elégedettek még nem le­hetünk. A tanácsi vezetést az is méri, mit tud tenni azért, hogy a költségvetésé­ben rendelkezésre álló fix összegeket jól forgassa, ka­matoztassa a társadalmi munka segítségével. — Nyugodtan mondhatjuk, a választók már a jelölő gyűléseken bizonyították: világosan látják, hogy mi­lyen politikára adják szava­zatukat. meggyőző egységbén tettek hitet a párt politiká­ja mellett, szinte egyetlen felszólalás, javaslat nem hangzott el, amelyiket nem a szocializmus építése, igen­lése hatott volna át. Ez az aktivitás a lakosság önzet­len segítsége szinte kimerít­hetetlen erőforrást jelent. Bizonyítja, hogy a megvá­lasztandó tanácsok, tanács­tagok maguk mögött érezhe­tik választóik megnöveke­dett bizalmát — mondotta befejezésül, majd arra kér­te a nagygyűlés résztvevőit, hogy április 15-én a nép­front jelöltjeire, pártunk po­litikájára, a Hazafias Nép­front programjára adják sza­vazatukat. A sodró erejű beszédek, s az egész nagygyűlés lelkes hangulata kedves epizóddal zárult. Felszólalt az egyik ta­nácstagjelölt. M artonosi Andrásné, aki programot adott a gyári negyed társa­dalmi munkásainak: építsék meg közös összefogással az üzemekhez vezető gyalogjár­dát. Keresztes Istvánné zár­szava után a zeneiskola fú­vószenekara — Kerekes Pál vezényletével — az Interna­cionáléval fejezte be a nagy­gyűlést. Apró Antal kitüntetése • Moszkva (MTI) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn délután a Kremlben átnyúj­totta az Októberi Forradalom Érdemrendet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés el­nökének, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége által kiadott rendelet szerint a magas kitüntetést Apró Antal „a Szov­jetunió és Magyarország közötti együttműködés fejlesztésé­ben, a szovjet és a magyar nép barátságának ápolásában szerzett érdemeiért, hatvanadik születésnapja alkalmából kapta". A rendelet felolvasását követően a Legfelsőbb Tanács épületének elnökségi fogadótermében lezajlott kitüntetési aktuson Nyikolaj Podgornij mondott üdvözlőbeszédec. Régi barátként és elvtársként üdvöáfclte Apró Antalt, akit a szovjet emberek jól ismernek, mint a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekeinek elkötelezett harcosát, aki egyaránt kivette részét, a Horthy-rezsim elleni küzdelem­ből, az új élet építéséből, s aki Kádár Jánossal, Münnich Ferenccel és másokkal együtt a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány egyik megalakítója volt. Válaszbeszédében Apró Antal egyebek között kijelen­tette: a Magyar Kommunista Párt, a magyar kommunisták mindig arra törekedtek, hogy fejlődjék és erősödjék a ba­rátság országaink és népeink között. Ez a törekvés jelle­mezte a kommunisták magatartását a fasizmus elleni harc éveiben, a háború idején és a felszabadulás utáni időszak­ban. Az országgyűlés elnöke megköszönte a kitüntetést, s hangsúlyozta: tudatában van. hogy ez a magas kitüntetés a magyar párt és az MSZBT egész tevékenységének, a munkásosztálynak is szól. Icapán—magyar kulturális egyezmény Péter János tárgyalásai • Tokió (MTI) Péter János magyar kül­ügyminiszter hétfőn udva­riassági látogatást tett Ta­naka japán miniszterelnök­nél. Péter János a magyar kormány nevében meghívta a japán kormányfőt, látogas­son el Magyarországra. Ta­naka a meghívást elfogadta, azzal, hogy a látogatás idő­pontjában később állapodnak meg. A beszélgetés során mindkét fél megelégedéssel nyilatkozott a két ország kapcsolatainak állásáról és egyetértettek abban, hogy a kapcsolatokat tovább kell fej­leszteni. A kora esti órákban került sor az első külügyminiszteri tárgyalásra. Ennek bevezető­jeként Péter János és Ohira Maszajosi aláírták a két or­szág közti kulturális megál­lapodást, amely kedvező ala­pul szolgál ahhoz, hogy az elkövetkező két évben to­vább fejlődjenek a japán­magyar kulturális kapcsola­tok, beleértve az információ­cserét és a kölcsönös látoga­tásokat. Helikopter' szerencsétlenség Dél'Víetnamban Két magyar tiszt is meghalt Az MTI-t illetékes helyről felhatalmazták az alábbiak közlésére: Dél-Vietnam területén, szolgálatuk teljesítése köz­ben, baleset miatt helikop­terkatasztrófa áldozata lett a Vietnami Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bizott­ság magyar tagozatának két tisztje, indonéz tagozatának egy tisztje, kanadai tagoza­tának egy tisztje, a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány két összekötő tiszt­je és a helikopter háromta­gú amerikai személyzete. Valamennyien életüket vesz­tették. A katasztrófa körül­ményeinek kivizsgálása fo­lyik. A lezuhant helikopteren tartózkodott, és életét vesz­tette a magyar tagozat két képviselője: az 1939-ben született Dylskl Aurél határ­őr százados és az 1940-ben született Cziboly Csaba fő­hadnagy. Hazahozatalukról ás temetésükről később In­tézkednek. Dylskl Aurél és Cziboly Csaba rövid élete, becsületes munkája, hivatásszeretete örök példaképül szolgál a fegyveres erők személyi ál­lományának. Dolgozó né­pünk tisztelettel emlékezik rájuk, akik szülőhazájuktól távol, a vietnami nép béké­jének szolgálatában hűséggel teljesítették nemes küldeté­süket. Tisztelettel adózunk emléküknek. Uyilcitkozatt • Saigon (MTI) Quang Tri tartomány népi forradalmi bizottsága nyi­latkoztatot tett közzé a NEFB képviselőit szállító helikopter 1973. április 7-i szerencsétlenségéről. Egye­bek között megállapítja: 1973. április 7-én, 10.20 órakor az említett helikopter Huong-Hoa légiterébe érkez­ve nem követte a kijelölt í utat Lao-Baoba, hanem dél­keleti irányban eltérve, messzire eltávolodott a 9. számú országút fölötti légi­folyosótól és Quang Tri vá­rosától délnyugatra, a hegy­vidék fölött szállt el. E tér­ség a saigoni kormányzat kémrepülőgépeinek és kom­mandótevékenységének ál­landó célpontja, és közel fekszik ahhoz a térséghez, amely ellen a Vietnami Köz­társaság (Saigon) fegyveres erői szakadatlanul terület­szerző hadműveleteket foly­tatnak. Az első megerősített jelen­tés szerint a sajnálatos sze­rencsétlenség oka az, hogy az említett helikopter nem követte a meghatározott lé­giútvonalat Lao-Baoba, 40 percig mintegy 25 kilométer­nyi távolságban repült a kijelölt légifolyosótól, s elő­zetes jelzés nélkül egy olyan hely közelében levő térség­be repült be, ahol harcok folynak. Quang Tri népi for­radalmi bizottsága mélyen fájlalja a váratlan szeren­csétlenséget.

Next

/
Thumbnails
Contents