Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

V Számos ál született Szegeden az elmúlt két esztendőben, a két választás között. Köztük olyanok ls, melyek a város távolabbi jövőjét készítik elő, azt az időszakot, melyben Szeged is felzárkózik a huszadik század második felében valóban modernnek számító, közepes méretű városok sorába. S e jövő előkészítésében nem csupán az új létesítmények töltenek be fontos szerepet, hanem a várost környező öt község polgárainak döntése is, melynek alapján a választások napján csatlakoznak Szegedhez. E döntés nem csupán Szeged, hanem az öt község életében is nagy jelentőségű, alapul szolgál a jövőhöz, ahhoz, hogy a város és az öt község eddig széttagolt, most egységessé váló területén megindulhasson az a dinamikus urbanizációs folyamat, melynek még csak kezdő lépéseit tettük meg, s amely e területet mind szebb, városi egységgé varázsolja. A két választás között a községek lakói sem ültek ölKÉT VÁLASZTÁS KÖZÖTT be tett kézzel. Amit lehetett, ami a rendelkezésre álló pénzből lehetséges volt, megépítették. Nemrégiben adták át az új dorozsmai áruházat, amely alighanem a legszebb a járásban, és az AFÉSZ-t dicséri. Ugyancsak az AFÉSZ-é a község sütőüzeme és kenyérboltja, melyet Somogyi Károlyné képei közül az első mutat be. S érdemes megemlíteni a járdákat, csatornákat, s vízvezetékeket, melyeket az utóbbi két évben építtetett a nagyközségi tanács. Második képünk a tápéi házasságkötő termet ábrázolja, amelyre — mint gyöngyszemre — büszke lehet a nagyközség. Alig néhány hete nyitotta meg kapuját az algyői egészségház új orvosi rendelőivel és gyógyszertárával. Régi vágyát teljesítette a nagyközség lakóinak. Algyő nevétől elválaszthatatlan az olaj, hiszen a szegedi olajmező a nagyközség felé húzódik. Az olajipar dolgozóinak kényelmes, szép lakóházai elsők között teszik városiassá a község képét. Szőreg sem marad el a sorban. A tanács ügyessége és a lakók áldozatos társadalmi segítsége révén több ezer méter járda épült a nagyközségben az utóbbi években. Az új egészségházra is büszkék lehetnek a szőregiek. Hasonlóan szép, városias az az épület is, melyet a MÉK épített szeszfőzdéjéhez és tartósítóüzemében dolgozói számára. Az új szociális épület 1971 őszén lett ké- (Hppf Y szen öltözőjé- Itá, w vei, fürdővel L és ebédlővel I szolgálva dolgozók nyelmét a kéA KERTI TÖRPE VASÁRNAP, 1973. ÁPRILIS S. Szappanos István linóleummetszete gi filmek úriember-lovagja, a kalandfilmek gáláns hőse. lányos anyák álma. akinek semmi köze sincs a valóságos élethez, és valóságos emberekhez, s csak pikánssá teszi a tény. hogy egy második világháborús filmben német tiszt lehet. Látszólag „nem szabvány" ábrázolása a német tiszteknek. Pedig ez is szabvány, csak régebbi, mint a második világháborús filmek untig ismerős szabvány tisztfiguréi. Nézzünk egy másik példát. Találkozás a pokolban — ez a címe egy amerikai filmnek, amely ráadásul az amerikai munkásmozgalom kezdeteivel, ir bányászok harcaival akar megismertetni. Mi ebben a közhely? Majdnem ugyanaz, mint az előzőben, csak a főhős nem az európai úriemberek filmsablonjait. hanem a vadnyugati filmek kemény öklű cowbojainak szabványát képviseli. Első fellépése a filmben természetesen egy verekedés az ivóban, amit még több ökölcsata követ, s persze, nem hiányzik a korábban megközelíthetetlennek tartott, szigorú erkölcsű leányzó jégcsap-szivének megolvasztása sem. A pikantériát itt most az adja. hogy ez a vasból előregvértott ..magányos farkas" ezúttal rendőrségi besúgó, illetve a film végére már hivatásos nyomozói rangot is eléri — igaz, némi lelkiismeret-furdalás árán. Ez a közhelyfickó ebben a filmben kifejezetten veszélyes — mert végkövetkeztetésében azt szuggerálja a nézőnek, hogy az elégedetlenkedő anarchista bányászok megérdemlik a sorsukat, mert nem tudtak úgy feltörni, nem tudtak olyan kemények lewni. mint ez a nyomozóvá avanzsált spicli. Ez pedig az amerikai tömegpropaganda legocsmányabb. s legtartósabb életű hazugsága! Persze a vadnyugati téma is tovább csábit a közhelyekre. Legfeljebb át kell színezni a történteket, szereplőket, mint az angol gyártmányú Fekete farmerben. Itt a szó szoros értelmében átszínezték a főhőst, mert a bátor, igazságos, szívós, határozott, önzetlen, gyengéd szívű cowboy egy fekete: néger fiú. Ez a fekete Benjámin — így is hívják a filmben — a hagyományos cowboyjelmezben, a leghagyományosabb cowboyügyek közepette, lám, a faji problémát képviselheti. Mindebből talán következik, hogy e sorok írója nem haragszik a vadnyugati filmekre, ha azok nem akarnak többek lenni, mint amik lehetnek: vad vágták, csípőből dördülő lövések, gonosz emberek és nemes szívű cowboyok vadnyugati mesehistóriéja, amit egy percig sem lehet. de nem is kell komolyan venni. Az a veszélyes, ha egy ilyen film meg akarja tériteni a nézőt, s el akarja hitetni, hogy most itt a faji problémáról látott egy filmdrámát. A példákat, sajnos, hosszan lehetne folytatni, nemcsak amerikai és angol filmeken, s egyáltalában: nemcsak filmeken, hanem színházak előadásain, a televízió műsorainál, s még a könyvkiadás egy részénél is. A három filmpélda azonban elégséges lehet a művészinek álcázott közhely természetének bemutatására. BERNATH LÁSZLÓ hogy valódi emberi sorsokat, igazi drámákat, a valóságban is elképzelhető nyomozókat látunk. Csak arra ösztönöz, fiogy figyeljünk és élettapasztalataink — no meg más krimik tucatjainak ismeretében — következtessünk, játsszuk végig a logikai keresztrejtvényt. A rafinált, a „művészi" giccs, nem ilyen, s ezért jóval veszélyesebb is. Minden, a művészettől kölcsönzött eszközével el akarja hitetni a nézővel, hogy most gondolatokat, valódi emberi szituációkat látnak, most megtudhat valamit a közönség az emberi lét és a társadalom nagy titkairól. Sajnos, az utóbbi Időben nem kevés, ilyen művészetnek álcázott közhellyel 'találkozhatunk a mozik műsoraiban. Nézzük meg közelebbről néhány példát. Itt van például a Santa Vittoria titka című, Olaszországban forgatott amerikai film. Anthony Quinn nagyszerű színész. Anna Magnani nemkülönben. A film jó néhány dialógusa valóban komikus. nem indokolatlanul szórakoznak tehát a filmen a nézők. Csak az a baj, hogy néhányan túlságosan komolyan veszik a tanulságát. Valahogy így: itt van ez a Quinn játszotta botcsinálta polgármester. akiből, lám, a háborús körülmények hőst faragtak. Ilyesmi, persze, előfordulhat a valóságban — a valóságban szinte minden előfordulhat —, s még művészi alkotás is készülhet erről. (Felejthetetlen például Fábri Zoltán rendezésében Hannibál tanár úr. aki kisember létére szembeszáll a fasizmus embertelen elméletével, még tragikus halála árán is. Az ilyen, és ehhez hasonló naggvá lett kisemberekről szóló jó műalkotásoknak se szeri, se száma.) Csakhogy ez a Santa Vittoria titka valójában nem erről szól. Ez egy filmközhelyet állit elénk, kitűnően rendezve, nagyszerű színészekkel. Mi a közhely? A közhely az a figura, amelyet a német tiszt testesít meg. Ö az a gáncs nélküli lovag, aki német létére megfegyelmezi erőszakoskodó legényeit, aki tudja, hogyan kell megrendezni egy diszkrét vacsorát, hogyan kell egy arisztokrata hölggyel bánni, aki a náci hadsereg tagjaként is utálja a Gestapót, sőt a háborút is. mert ilyen kényelmetlen helyzeteket teremt: ám. aki szavatartó úriember marad az alantas pillanatokban is, aki felül tud emelkedni ezeknek a „hazudozó olaszoknak" a kisszerűségén. aki úriember volta következtében kénytelen eltűrni még azt is, hogy becsapják. Ez bizony, a réKözismert a kísérlet: ha felszólítunk embereket, gondolkozás nélkül mondjanak egy színt és egy gyümölcsöt, a megkérdezettek kilencvenkilenc százaléka pirossal és almával válaszol. Ha valaki azt mondja: giccs, majdnem hasonló reflexszel, a közvélemény a kerti törpére gondol, vagy a festményen játszadozó angóracicákra. Ilyenformán az ember már lassan megszereti ezt a törpét — utóvégre a gyengébbet, a sokat támadotlat, védeni illik. S különben is: ez a törpe nem árul zsákba macskát. Semmit nem akar elhitetni magáról, csak azt, hogy ő az erdőből kertbe jött cseréptörpe. És most itt van. Kész. Nem akarja elhitetni magáról, hogy a kertben a természet szeretetére akarja nevelni a gyerekeket, s azt sem. hogy az erdőben partizán volt, azért vörös rajta a föveg. Szóval, a törpe az törpe, nem különösen szép, nincs ugyan semmi funkciója egy kertben, de senki nem hiszi róla. hogy művészi alkotás. A krimi, az igazi, a jó krimi, hogy úgy mondjuk, a film kerti törpéje; becsületes műfaj. Ha igazán jő. nem akarja elhitetni.