Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

0 VASÁRNAP, TO73. ÁPRILIS 8. Választási gyűlések Szegeden és a járásban A tanácsválasztásig hátra­levő héten tovább folytatód­nak a választási gyűlések, Csongrád megyében is. Hét­főn, holnap délután fél 3-kor az Alföldi Porcelángyárban, flódmezövásárhelyen Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbi­zottság első titkára, ország­gyűlési képviselő tart vá­lasztási gyűlést. ÁPRILIS 9-ÉN. HÉTFŐN Szegeden, délután fél 3-kor a kábelgyárban Sípos Géza és dr. Biczó György tart választási gyűlést Ugyancsak délután fél 3-kor tartják Szegeden, a KSZV újszegedi, központi gyárában azt a választási gyűlést, melynek előadója dr. Komó­csin Mihály lesz. Algyőn, a rAüvelödési házban délután 6 órakor dr. Ozvald Imre tart Szegeden, a városi pártbi­zottság nagytermében dél­után 4 órakor dr. Varga De­zső tart választási gyűlést pénzügyi dolgozóknak. Baks művelődési házában este 7 órakor dr. Antalffy György lesz a választási gyűlés elő­adója. Zsombón, a művelő­dési házban este 7 órakor Szakái Antal tart választási gyűlést. ÁPRILIS 19-ÉN, KEDDEN Szegeden, délután 2 óra­kor a cipőgyár nagytermé­ben Takács Imréné lesz a választási gyűlés előadója, a Victor Hugó utcai pártház­ban délután fél 4-kor pedig dr. Varga Dezső tart válasz­tási gyűlést. Kiskundorozs­mán, a Szélmalom vendéglő­ben délután 6 órakor tar­tanak választási gyűlést, melynek előadója dr. Biczó gyűlést, Szegeden pedig az György lesz. Mórahalom mű orvostudományi egyetem szemészeti klinikájának elő­adótermében délután 3 óra­kor dr. Petri Gábor lesz a gyűlés előadója. Ugyancsak velődési házában délután 6 órakor dr. Ágoston József, Sándorfalva művelődési .há­zában pedig szintén délután 6-kor dr. Ócsai József tart választási gyűlést. Vetőmag­üzem A mohácsi síkságon, a Bó­lyi Állami Gazdaságban, épül az ország legnagyobb és leg­korszerűbb vetőmagüzeme. A nagy mennyiségű — évi két­ezer vagon — vetőmagot ugyanazon gazdaság termeli meg és dolgozza fel. Eltér a hasonló üzemektől abban is, hogy nem egyféle magot, ha­nem búzát, kukoricát, bor­sót és egyéb vetőmagot is fémzárolnak itt. Az új üzem, amelyet a gazdaság maga épít, 56 mil­lió forintba kerül. Ebből a gépek, berendezések értéke húszmillió forint: az Egye­sült Államokból, Ka.nadáFól és Angliából szerezték be, a műszerek pedig Dániában készültek. Már áll a hatal­mas üzem „szíve", a 34 mé­ter magas osztályozótorony és szerelik benne a gépeket. A vetőmagüzemi,, dolgozó­kat érintő vegyszer-, por-, és zajártalmakat otí. új bólyi üzemben példamutató gon­dossággal hárítják el. Min­den gépre porleválasztó beren­dezést szereltek, amelyek el­szívják a keletkező port, piszkot. (MTI) A több is kevés Az óvodai ellátásról — Szegeden mennyien? Évről évre javul az óvodai megindult ellátás színvonala. A Műve- kiegészitwe lődésügyi Minisztérium leg- aést. újabb statisztikája szerint jelenleg az országban 3642 óvoda működik. Egy eszten­dő alatt 106-tal gyarapodott a számuk. Az óvodákban több mint 270 000 apróságnak jut hely, 23 000-rel többnek, inint a korábbi esztendő­ben. A javulás eredményeként ma már 100 apróság közül 62 járhat óvodába. A kicsi­nyekre együttvéve 14 346 óvónő felügyel. Jellemző, hogy az utolsó békeévben. 1938-ban hazánk­ban még mindössze 1140 óvo­da működött és a gyerme­keknek csupán 23 százaléka járt óvodába. Az óvodák azonban még mindig túlzsú­foltak. Egy 100 személyes óvodában például a főváros­ban átlagosan 123, a vidéki városokban 124, a községek­ben pedig 107 gyermeket he­lyeznek el. A rohamosan növekvő lét­szám miatt elég sok a szak­képzetlen óvónő. A helyzeten sokat javít, hogy az idén középfokú — szak­középiskolai — szinten is az óvónőképzés, Országosan a legzsúfoltabbak a felsőfokú kép- az óvodák Miskolcon, ahol a kihasználtságuk a 141 száza­lékot is meghaladja, ezután következik Pécs 137, Debre­cen 123, Győr 127, és Sze­ged 126 százalékkal. A me­gyék közül Baranya áll a Budapesten jelenleg 50 854, legrosszabbul, 121 százalék­a vidéki városokban 92 475, kai, ezután Borsod-Abaúj­a községekben pedig 126 792 Zemplén következik 120,7 kisgyermek jár óvodába. .százalékkal. (MTI) Érdekes az óvodák számá­nak területi megoszlása is. A fővárosban 501, a vidéki városokban 914. a községek­ben. 2227 működik. Zákányszék volt a „fő- tesítettek Volán-képviseletet, próba" színhelye, s mint- Kísérletképpen tehergépko­hogy a kísérlet bevált, jöhet csikat állítottak be; azóta az „előadás". Persze csak már 13-ra növeltek számu­jelképesek a színházi kifeje- kat, ami fényesen bizonyít­zések: valójában egy szolgál- ja: a kísérlet bevált, szük­tatás kiterjesztéséről van szó. A Volán 10. számú Válla­lata igyekszik bővíteni szol­gáltatásainak körét a Sze­ged környéki községekben is a lakosság igényeinek figye­lembevételével. Tavaly Zákányszéken lé­A hét könyvei Várnai Zseni: Vers és vi­rág — Major Ottó: Szerelem és halál a Kapucinus utcában — Keszthelyi Zol­tán; A halászó szemű ember rázsdobozban? — A Gyer­mekrádió műsora (MRT— Minerva). — Moldova György: Az idegen bajnok — Fejes Endre: Rozsdateme­— Várkonyi Mihály: Válás tő. Magvető zsebkönyvsoro­— Kertész Ákos: Névnap zat. (Magvető). — Bálint La­(Szépirodalmi). — A. C. jos: Ecset és véső (Szépiro­Clarke: Holdrengés. Tudo- dalmi). mányos-fantasztikus regeny és elbeszélesek (Kossuth). — Technikai érdekességek a vi­lág minden tájáról, t—73 1. (Műszaki). — B. Spock: Cse­csemőgondozás, gyermekne­velés (Medicina). — Angol— orosz Statisztikai Évkönyv A lakásigénylés-lakásjut­tatás új rendje számítógép­pel. (Építésügyi Tájékoztatá­si Központ). — Laczkó: A hegy- és a dombvidéki gaz­dálkodás ökonómiai alapjai (Mezőgazdasági). — H. Gál: Schubert (Zenemű). — Ha­1971 — Beruházási Adattár mar Imre: Tóvári Tóth Ist­1950—1971 (Statisztikai). • Csathó István: Leningrád. Külföldi városkalauzok. (Pa­noráma). — Büntető elvi ha­tározatok. (Közgazdasági). — Rózsa György—Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével (Képzőművészeti) — Körösi Csorna Sándor: Buddha élete és tanításai (Európa). — Mi ván. Mai magyar művészet. (Képzőművészeti). — Hobby 12. (Táncsics). — Kertész Erzsébet: Szamócalányok. (Móra). — Magyar Statiszti­kai Zsebkönyv 1973. Orosz nyelvű kiadás. — Beruházási adattár 1950—1971. — Buda­pesti számlázókörzeti és kül­területi adatai. 1970. évi nép­ség van a falvakban ilyen szolgáltatásra. Ennek nyo­mán idén, az első félévben Volán-képviseleti rendszert valósítanak meg Csongrád megyei községekben. E kép­viseletek mind teher, mind személyszállítást vállalnak majd. A szolgáltatási feladatokra a vállalat 80 darab új egy, illetve háromtonnás teher­gépkocsit állít munkába az idén. A kezdeményezés min­den bizonnyal eredményes lesz, hisz a Volán a fejlő­déssel járó természetes igé­nyeknek ment elébe. Molnár István fején sváj­cisapka, zubbonya zsebéből collstok kandikál elő, szájá­ban cigaretta lóg, de már ré­gen kialudt a parazsa, nem füstölög. Füstölög helyette a mester, felpillantva drótke­retes szemüvege mögül: — Édes fiam! Vigyázz a sze­gélyre, mert meghúzom a füledet! — Mondani sem kell, hogy az „édes fiam" egy nyurga kamaszfiú, hosz­szú kezekkel és vállig érő hajjal, mely utóbbit a taní­tómester nem igen kedveli. A másik mestert alig lehet megkülönböztetni tanítvá­nyaitól, mindössze tíz évvel idősebb náluk. A haja nem sokkal rövidebb a kamaszo­kénak akik a „hideg burko­ló" szakmát tanulják tőle, csempét ragasztanak a falra, kőlapokat illesztenek a pa­dozatra. Csendes Istvánt ép­pen úgy szeretik és tisztelik a fiatalok, mint Molnár Ist­vánt, aki az épületasztalos mesterségben közel félévszá­zados tapasztalatokkal ren­delkezik. MŰLT ES RÉGMÚLT Amikor Molnár István még „Pista gyerek" volt, szülei épület- és műbútorasztalos­nak adták a temesvári Bo­gáros Lajos műhelyébe. Ki­váló, a szakmát jól ismerő iparos volt tanítója. „Szigo­rú, de jó ember" — emléke­zik vissza, aki nem használ­ta ki a hajdani inas fiúkat. A mesteréknek nem volt gyerekük, így nem kellett dajkálni, piacra járni, vagy a kertet művelni, hanem va­lóban az asztalos szakma fortélyait tanulhatta. „Olyan kosztot ettünk, mint Bogáro­sék, csak az inasszobában." Négy évig 'tartott a tanuló­idő, amiért kosztot és lakást kaptak a fiatalemberek, ágyneműt nekik kellett vin­niük. Csendes István tanuló évei ugyanúgy teltek el. mint a rtiai fiúké, s őt már szak­munkástanulónak nevezték. Kilenc évvel ezelőtt szerez­te meg bizonyítványát a ,.600-as iskolában". A gya­Tiszai hajósélet A Tisza völgyében sokakat foglalkoztat a kérdés. Ha­zánk második legnagyobb folyóján hajdan virágzott a vízi szállítás; az 1835-ben megindult tiszai gőzhajózás Szolnokon a kereskedelmi és a mezőgazdasági élet fellen­düléséhez vezetett. A vasúti és a közúti közlekedés elter­jedésével azonban a tiszai te­her- és személyhajózás egyre csökkent, sőt 1968 óta a sze­mélyhajózás teljesen szüne­tel, s ma már az ország ösz­szes vízi szállításának csu­pán 5 százaléka bonyolódik a Tiszán. Pedig a Tisza kí­nálta víziút intenzívebb ki­használása — elsősorban te­herszállításra — mind sür­vízlépcső üzembehelyezése javítja majd a hajózás fel­tételeit, de lényegében a csongrádi Tisza III. vízlép­cső fogja lehetővé tenni a ti­szai vízi szállítások nagy­mértékű fellendítését, mert az állandó vízszint nyomán, az évenkénti hajózási időtar­tam 280—290 napra nő. A tiszai víziút — a Duna —Tisza csatorna ismét napi­rendre került megépítését követően — szerves része le­het a nemzetközi víziutak hálózatának is. A tervek végrehajtásához ugyan még évek kellenek, de .... . . a Tisza mentén levő telepü­korlati képzést a DÉLÉP munkahelyein töltötte, a ta­nulókat brigádokhoz osztot­ták be. Csendes István mes­tere Bakos Lajos brigádve­zető volt. — Én az első hároméves turnusba kerültem, mivel 1961-ben vezették be a ko­rábbi két év helyett a há­romesztendős tanulóidőt. Nem tartom indokoltnak ma sem, hiszen a burkoló szak­mát két év alatt el lehet sa­játítani. Mi Is a harmadik évben éppen úgy dolgoztunk, mint a régi szakmunkások, még a teljesítményünk sem igen maradt el a közepesen igyekvő emberekétől. Külön­bén Bakos hajdanában híres iparostól, Krisztofoli Ottó­tól tanulta szakmáját. Az a szakember írta Az épületek burkolása című tankönyvet is, amiből mi az elméleti kérdéseket elsajátítottuk az iskolában. Ki hogyan lesz tanítómes­ter? Általában úgy. hogy a vállalat vezetői, vagy a szak­munkásképző intézet igazga­tósága felkéri őket erre a munkára. Molnár István kö­rülbelül úgy kezdte, mint száz évvel ezelőtt az ő tanító­ja. Négy évig inas. majd se­géd, egyik iparostól a mási­kig vándorolt, bekerült bú­torgyárba ís, később önálló kisiparos lett. „Sok volt az adó, beadtam az ipart." El­ment az építőiparba. Sokáig brigádvezető volt, kétszeres kiváló dolgozó. Úgy kérték meg, hogy legyen oktatójuk a tanuló fiataloknak. Elvál­lalta. Csendes Istvánt is felkérték. A gyere­kektől kérdez­tem : ki a jó tanítómester? Ilyen vála­szokat adtak. — Aki nem idegeskedik. — Értse a szakmáját, és ne kiabáljon állandóan. — Akitől sokat lehet ta­nulni, emberséget is. — Aki nem veszekszik a frizura miatt, megérti a fia­talokat. Molnár István és Csendes István ilyen mester? „Pista bácsi néha rámordul az em­berre, csak különbség van mérgelődés és mérgelődés között. Pista bácsi korholása nem csípi azt, akinek szán­ja." S mit mondanak az érde­keltek, mit tartanak fontos­nak hivatásukhoz? Molnár István: — Szeretni és érteni kell a szakmát, sze­retni és megérteni a fiatalo­kat. Ez az én alapelvem. Ha ilyen a mester, akkor nincs különösebb gondja. Kerülni kell a tévedés lehetőségét, a fiatalok elismerik a tudást. Csendes István: — Az én szakmámban az a jó mester, aki ügyes kezű, van egy „harmadik érzéke" is, gyors és rendes munkát végez. A csempéket nem lehet csak feldobálni a falra. A magán­életben is példásnak kell lennie a mesternek. Nem masztottak a fiúk mestereik­kel szemben. Ök maguk is felemelték a mércét. De kér­dés; milyen mércét állítanak a tanítványok elé? Kit tarta­nak jó tanulónak milyen fiúkat látnak szívesen a szakmaban? Molnár István: — A tö­rekvő, igyekvő és szófogadó fiatalokkal nincs baj. Az a jó tanuló, aki céltudatosan végzi munkáját, tudja, hogy most alapozza jövőjét. Aki tiszteli a mesterét, nem szá­jaskodik, rendesen öltözkö­dik. nem ér a haja a vállá­ig, beosztja az ösztöndíját, nem iszik, nem dohányzik, szereti a mesterségét, szereti szüleit. Egyszóval, aki ren­des gyerek. Ez bizony nem kevés elvá­rás. S vannak egyáltalán ilyen gyerekek, akiknél min­den stimmel, mindaz, amit Molnár István megkövetel. — Kevés. De azért jó gye­rekek ezek — mondja Mol­nár István, s érződik hang­ján. kedveli ő azokat is, akik stikában dohányoznak, akik­nek hosszú a hajuk, s akik néha balkézzel nyúlnak a szegélyléchez. Ki is fejezi magát: — Az ujjunk sem egyforma. Csendes István: — Néha kihozzák az embert a sodrá­ból a fiúk, de lecsillapodok és újra kezdem az egészet. Azt vallom, hogy nem a kül­ső jelzi az értéket. Lehet va­lakinek vállig érő haja, de tiszta és ápolt legyen, rendes legyen és dolgozzon. Jó szó­val lehet eredményeket elér­ni. Különben én csak tíz év­vel vagyok náluk idősebb, de érzem, hogy sok minden­ben mások, mint mi voltunk. NEMCSAK SZAKMA A tanító­meste­rekre nemcsak ismeretek okta­van a va- számlálás 22ja. (Statisztikai).getőbb igény. A Tisza IL lések tanácsai már készül­nek az „útfelújításra". godt természet szükséges és meg kell érteni a fiatalok lelki világát. a szakmai tása hárul. Tőlük tanulnak emberséget is a fiatalok, vi­selkedést, világnézetet, stí­lust és így tovább. Molnár István magyarázza, hogy amikor elkészülnek valami­vel, öt-tíz percig nézegetik, gyönyörködnek az ajtókban, ablakokban, szekrényekben vagy a faburkolatokban. S nem Csupán korholást halla­nak a mestereiktől a tanu­nulók. — Szeretik is. ha a szép munka után megdicsérem őket — mondja Molnár Ist­ván. — Szinte nőnek, maga­sodnak a dicsérő szóra. A szakmunkástanulók >ma­napság szépen keresnek. Ösztöndíj az iskolától, ösz­töndíj a vállalattól, zsebpénz a szülőktől. Csendes István azt mondja, hogy sok fiú nem tud a pénzzel bánni, és nem is becsüli úgy. mint an­nak idején ő. Bár kitűnő ta­nuló volt, az ösztöndíja nem haladta meg az öt-hatszáz forintot. Mégsem féltik a jövőt, s a leendő szakmunkásokat sem féltik. Molnár István mond­ja: — Jó az utánpótlás, csak kevés. Gazdagh István ( 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents