Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

SZERDA, 1973. ÁPRILIS 4. 3 az Operaházban Hazánk felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából kedden este ünnepi előadá­son mutatták be az Állami Operaházban Hacsaturján „Spartacus" című balettjét. Részt vett az előadáson Biszku Béla, az MSZMP KB titkára. Gáspár Sándor a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Kisházi ödön. az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter, dr. Csaná­di György közlekedés- és postaügyi miniszter. Czmege Lajos vezérezredes, honvé­delmi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, dr. Sza­bó Zoltán egészségügyi mi­niszter, dr. Beresztóczy Mik­lós, az országgyűlés alelnö­ke, s a politikai és a társa­dálmi élet több más vezető személyisége. Jelen volt az előadáson a budapesti diplo­máciai képviseletek sok ve­zetője is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Lu­kács Miklós, az Állami Ope­raház igazgatója üdvözölte az ünnepi előadáson megjelen­teket. Biszku Béla rádió- és tévé­JSsxfcu Béla, az MSZMP Politikai. Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára felszabadulasunk 28. évfordnlöja alkalmából ápri­lis 3-án, kedden, a rádióban 18 óra IS pereikor, a televí­zióban pedig 19 óra 10 pere­bor beszédet mondott. — Hazánk felszabadulásá­nak 28. évfordulóján — mon­dotta — őszinte megbecsü­léssel köszöntöm Önöket a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és kormánya nevé­ben. ÁpríBs 4-e: nemzeti sza­badságunk,, független állami­ságunk, társadalmi sorsfor­dulónk napja. Szabadságküz­delmünket a szovjet hadse­reg felszabadító harca segí­tette győzelemre. Kegyelet­tel tisztelgünk a szovjet ka­tonák, minden életét áldozó hős emléke előtt, aki hozzá­járult, hogy népünk kezébe vehette sorsának irányítását. Az első szabad április 4-én — amelyre ma emlékezünk — az önálló útválasztás fel­adata, nagy politikai, társa­dalmi küzdelmek állottak előttünk. Népünk — a társa­dalmi felemelkedésbe vetett hittel és akarattal — harc­ban. munkában haladt előre, s immár mögöttünk van a szocialista építés egy jelen­tós szakasza, mely ma már: történelem. Szabadsagunk születésének évfordulóján felelős önvizs­gálattal kell kérdeznünk: ho­gyan tettünk eleget az 1945­06 történelmi tavaszon vál­lalt feladatainknak? Mit eredményezett harcunk és munkánk? Szólt a továbbiakban ar­ról, hogy a kapott lehető­séggel éltünk, valóra váltot­tuk elhatározásainkat. Az el­maradott, félfeudális ország romjain életerős ipart, kor­szerű mezőgazdaságot, virág­zó kultúrát teremtettünk. Népünk végérvényesen meg­lelte hónát a Magyar Nép­köztársaságban, hazánk pe­dig helyét a nagyvilágban, a szocialista országok család­jában. A Magyar Népköztársaság népe, munkásosztálya, pártja vezetésével annak a forra­dalmi-történelmi célnak a •alóravá' táséért dolgozik, amelyet - hatalom kivívása után m "! elé tűzött. Ezt szolgált eddig megtett utunkka Ez nyer bizonyos­ságot és ölt testet a már megszerzett vívmáryainkban. Ehhez vagyunk hűes jelen­leg is. Ezt követjük és köze­lítjük a X. kon .. essz-'so megerősített és továbbfej­lesztett politikával, mai tet­teinkkel. Klomeite ezután, hogy az országban a fejlődés a dol­gozó nép munkájának ered­ményeket* a szűeiaMfcA cé­lok félé halad. E folyamat ellenőrzésében, segítésében és váhbi kibontakozásában tö. a kiemelkedően fontos sae: t a Központi Bizott­ság 172. évi novemberi ál­lásfoglalása. A párt, az ország vezetése nem ígért és nem ígérhet a továbbiakban sem gond nél­küli fejlődést, sima, küzde­lem nélküli utak Ilyen a va­lóságban nincs. A társadal­mi élet törvényszerűsége, hogy a fejlődéssel együtt járnak a gondok. Minden el­ért eredmény rendszerünk stabilitását növeli, a népjólé­tet erősíti, egyben új és na­gyobb igényeket ébreszt A magasabb szinten megújuló követelményeket pedig oly­kor csak töprengéssel, vívó­dással, esetenként új megol­dások kipróbálásával lehet teljesíteni. Mindez a szocia­lista fejlődésünkért dolgozni képes embertől munkát és harcot kíván, még tegnapi és mai önmagunkkal szem­ben is. Megéri-e? Erősen hisszük, hogy minden felelős gondolkodású ember igennel válaszol, mert a fejlődésnek ez az útja számunkra ter­mészetes állapot. Tulajdon­képpen így jutottunk él ün­nepünkhöz is. Áttekintve a végzett munkát, a vajúdás­sal járó társadalmi átalaku­lást, jogos büszkeséggél lát­juk erőfeszítéseink értelmét életünk változásaiban, sze­mélyes sorsunkban, szocialis­ta hazánk fejlődésében, erő­södésében és gazdagodásá­ban. Érdemes tenni, küzdeni érte. Rámutatott, hogy a szo­cialista társadalmunk teljes felépítése — történelmileg nézve — a ma élő nemze­dékek dolga. Valljuk és tud­juk, hogy a helyes célok és a jó tervek, intézkedések sor­sa a munkahelyeken dől eL Szólt külpolitikai kérdé­sekről, s beszédét így fejez­te be; — Szocialista hazánk min­den felelős állampolgára megtanulta nemzeti értéke­inket becsülni és tovább gya­rapítani. Otthonosan mozog e hazában, mert a haza tény­leges otthona lett. Tudja, hogy a nemzetközi osztály­harc frontjain melyik olda­lon van az igaz ügy, hol kell cselekedni az emberi hala­dás érdekében. Minderre tör­ténelmi sorsfordulónk, sza­badságunk elnyerése, április 4-e példája tanította és ta­nítja ma is néoünket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága Népköztársaságunk Elnök-' Tanácsa és kormánya nevé­ben kívánok nemzeti ünne­pünkön mindannyiuknak bol­dogságot és további sikere­ket az orsaágépító munka­Hazánk felszabadulásának 28. évfordulója tiszteletére díszünnepséget rendezett teg­nap este Szegeden, a Nem­zeti Színházban a Magyar Szocialista Munkáspárt Sze­ged városi bizottsága. Szeged megyei város tanácsa és a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága. Az ünnepségre az április 4. alkalmából kitünte­tetteket. munkában élen já­ró üzemi és termelőszövetke­zeti dolgozókat, a társadalmi és tömegszervezetek, oktatási és tudományos intézetek kép­viselőit. a forradalmi mun­kásmozgalom régi harcosait hívták meg. A díszünnepség elnökségében foglaltak he­lyet a megyei és a városi pártbizottság és tanács ve­zetői: Rózsa István, a Csong­rád megyei pártbizottság tit­kára; dr. Komócsin Mihály, a megyei tanács elnöke; Sipos Géza, a Szeged városi párt­bizottság első titkára; dr. Biczó György, a városi ta­nács elnöke — továbbá: Apócsi Jánosné. a forradal­mi munkásmozgalom régi harcosa; dr. Alföldi Lajos, az MTA szegedi biológiai központjának kutatója; dr. Ábrahám Antal, a megyei tanács vb szegedi járási hi­vatalának elnöke; dr. Balogh Rózsa, az SZTK rendelőin­tézetének pártalapszervezeti titkára; Baló Ilona, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára; dr. Diós József, a Tömörkény István Gimnázi­um igazgatója; Eiler Márton, a petőfi telepi kerületi párt­szervezet titkára; Fülöp Já­nos. az MSZBT országos el­nökségének tagja; Géczy Ist­ván. 1 a Csongrád megyei Húsipari Vállalat szocialista brigádjának vezetője; Hajas László, az SZMT titkára; dr. Hegedűs András, a Szegedi Tanárképző Főiskola főigaz­gatója; Kajdi Ferenc hon­véd alezredes: Kenéz And­rás. a Magyar Kábelmű­vek szegedi gyárának szo­cialista brigádvezetője; Ke­néz Antalné, a Szeged váro­si Vöröskereszt titkára; Kiss Károly, a MÁV szegedi igaz­gatóságának vezetője; Kókal 1 ' János, a forradalmi mun­kásmozgalom régi harcosa; dr. Kovács József, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkára; Lacsán Mihály­né, a népfront szegedi városi bizottságának alelnöke; Má­jer Ferenc olajmunkás, szo­cialista brigádvezető; Mákos István, a megyei munkás­őrség parancsnoka; dr. Már­ta Ferenc, az MSZMP KB tagja, a JATE rektora: Mik­lós Klára, a Szegedi Nem­zeti Színház művésze; Mol­nár Sándor, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára; Oláh Miklós, a KISZ megyei bizottságának titká­ra; Papp Mihályné, a sze­gedi textilművek szocialis­ta brigádvezetője; dr. Pet­ii Gábor, az Elnöki Ta­nács tagja, egyetemi tanár, Sándor Ilona, a Tisza-parti Gimnázium KISZ-titkara; Széli Józsefné, a KSZV szo­cialista brigád vezetője; Vaj­da József, az MHSZ Sze­ged városi-járási titkára; Verők Ernőné, a szegedi Fel­szabadulás Tsz párttitkára; Vincze Zoltán, a Csongrád megyei Rendőr-főkapitány­ság helyettes vezetője és Zombori László festőművész. Meghívták az elnökségbea hazánkban ideiglenesen tar­tózkodó szovjet hadsereg képviselőit és a Temes me­gyéből érkezett román dele­A díszünnepség elnöksége gáció vezetőjét, Darie Trv­font Az ünnepség a magyar és a szovjet himnusszal kezdő­dött. majd dr. Biczó György mondott megnyitót. Ezután Kiss Károlynak, a Szeged városi párt-végrehajtóbizott­ság tagjának nagy tapssal fogadott ünnepi beszéde hangzott el. Zárszó után az Intexnacionátét játszotta a Szegedi Szimfonikus Zene­kar. A művészi műsorban közreműködött Szabó Mária, Gregor József, Kovács Já­nos, Király Levente, Tolnai Miklós, Melis Gábor. Simon Péter. Fenyő Ervin, Simon Éva, Szabó István, Éltes Kond, Martin Márta, és a Szegedi Szimfonikus Zene­kar Vaszy Viktor vezényle­tével. Az összekötő szöveget Tandi Lajos írta a műsort Jachmek Rudolf rendezte. Kiss Károly ünnepi beszéde A díszünnepség szónoka bevezetőben méltatta április 4-e történelmi jelentőségét. A létért küzdő emberiség, a világ és Európa népei szá­mára a második világháború véres napjai sorából nem emelkedett ki különösebben 1945. áprilisának negyedik napja — mondotta —, de a magyar nép számára ez a nap különleges jelentőségű: újkori történelmének sors­döntő fordulatává vált. Né­pünk visszanyerte a nemzeti függetlenségét, és megnyílt előtte a fejlődés, a társadal­mi felszabadulás lehetősége. A népek szabadságának legkövetkezetesebb harcosai, a Szovjetunió Vörös Hadse­regének katonái jöttek el hozzánk, s áldozatos harcok­ban űzték ki hazánk földjé­ről a megszálló fasiszta erő­ket. Sok ezer szovjet harcos öntözte vérével a magyar földet, s mi mély. és el nem múló hálával gondolunk ezekre az áldozatokra. Vázolta a szónok azt az örökséget, amely a második világháború pusztításai után ránk maradt. Az ország fal­vai és városai romokban he­vertek. s alig volt család, ahol ne gyászoltak volna. Óvatos reálpolitikusok is legalább húsz-harminc évet jósoltak az újjáépítésre, az élet normalizálására. Ezek­ben a napokban — a csüg­gedés. az elkeseredés nap­jaiban — a haza és a régi nemzet romjain egy szebb hazáról, tisztult ma­gyarságról álmodtak a kommunisták, akik meghir­dették az újjászületés jelsza­vát. Ez a párt élesztette a bi­zalmat és a reményt az egész nemzetben, S amikor az em­lékezés visszavezet bennün­ket a múltba, büszkén gon­dolhatunk arra. hogy Csong­rád megyének és Szegednek megtisztelő szerep jutott az újjáépítésben, és a társadal­mi haladás elindításában. Itt alakult meg a párt legális központi vezetősége, a mun­kásosztály itt kezdte meg legelőbb a helyreállítást, és a termelést, itt bontakoztak ki a demokratikus szervezetek. Szeged munkásságának. Csongrád megye haladó erői­nek emlékezetes szerepük van abban, hogy a magyar újjászületés nem húzódott él húsz-harminc esztendőre, ha­nem pár esztendővel a fel­szabadulás után létrejött a punkásegység, megszilárdult a munkás-paraszt szövetség és kivívtuk a proletárdikta­túrát. A munkásosztály és forra­dalmi pártja a hatalom bir­tokában a szocialista fejlődés útjára vezette az országot. A szocialista forradalom nagy győzelmeiért, az építés nagy eredményeiért a köszönet és a tisztelet mindenekelőtt a dolgozó népet illeti meg, azo­kat a milliókat, akik oly­kor nagyon nehéz kórtömé­nyek között, de lelkesen és odaadóan dolgoztak hazán­kért, a szocialista Magyaror­szágért. Országunk ezzel szerzett tekintélyt és megbe­csülést a világban is. hiszen a nemzetközi haladás élvo­nalába emelkedett. Egész építőmunkánkban szüntele­nül éreztük a szocialista tá­bor legerősebb hatalmának, a Szovjetunió anyagi, erkölcsi és politikai támogatását, melyre szilárdan építhet né­pünk további munkálkodásá­ban is. Jelenleg a X. pártkong­resszus határozatainak meg­valósításán munkálkodunk, a szocializmus építésének meg­gyorsítása, magasabb szín­vonalra emelése a progra­munk. Ehhez erősítenünk ktell a marxizmus—leniniz­mus hegemóniáját és növel­nünk kell társadalmunk er­kölcsi arculatának szocialis­ta karakterét. A ránk váró politikai, gazdasági és társa­dalmi feladatok következe­tes megoldásához felbecsül­hetetlen segítséget nyújt az MSZMP KB novemberi ál­lásfoglalása. amely különle­ges figyelmet fordít a mun­kásosztály helyzetére. A világtörténelem során először alakult ki olyan helvzet. amikor a forradal­márok feladata nemcsak a régi rend megdöntése, ha­nem az új társadalom meg­teremtése is — mondotta Kiss Károly. Ezért naDiaink építőmunkáját joggal tekint­jük a mindennanok forradal­ma időszakának. A szónok a következőkép­pen fejezte be ünnepi beszé­dét: A felszabadulás óta eltelt 28 év alatt népünk győze­lemre vitte a szocialista for­radalmat. megteremtette az új. szocialista hazát. Népköz­társaságunk megtestesíti mindazt, amiért munkásosz­tályunk. nAoünk nem-^ink leviobbio! VTl-7ri8++eV "Tost •"•—n ipl i "i — -4 a - — i«m*t Tüt-*--. '-"t­n^—;pi ^fit-r".- szo­cialista éoítAs úi to+fkot kí­ván. Ünnepi fogadalmunk az legyen, hogy erőnket nem kímélve, mindent megte­szünk szabad hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság további felvirágoztatásáért

Next

/
Thumbnails
Contents