Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

SS HÉTFŐ, 1973. IPMHS 39, Meglepetés AZ ELSŐ AUTÓ „Efféle szaladó csoda nem járt még itt a mi ős erkölcsű váro­sunkban" — írta 1903. április 30-án a Szegedi Napló. Az első automobil — mert ugyebár ez a teljes neve — ekkor jelent meg először Szegeden, a Kossuth La­jos sugárút végén. Nagy volt a csudálkozás a ló nélkül futó al­kotmány körül. Az első gépkocsi ugyanis itt, a mostani ruhagyár előtt megállt, mégpedig nem ve­zetőjének jószántából. A Szege­di Napló így írja le az esetet: „Kövér Miklós torontáli gaz­dag földbirtokos ugyanis a fővá­rosban jártában vásárolt egy automobilt, és föltette magában, hogy azon fog hazagurulni. Teg­nap reggel indult el, és délután­ra már Szeged határába érkezett. A dolog teljesen jól ment egészen a kisteleki földekig. Itt ugyanis derék vendégmarasztaló homok fogadta a drága alkotmányt, amely alaposan megfenek­lett. Lovakat kellett fo­gadni, hogy bevonszolják a mű­útig. Innen kezdve megint vígan pöfögött a szaladó csoda a szege­di dohánygyárig, ahol elfogyott belőle a benzin. A maradi Szegedi Híradó nem titkolt gunyorossággal, kisaé más­ként írja le a dolgokat. Szerinte az ördöngös gépezet „szégyenkez­ve osont tovább Temesvár felé, EGYENLŐ ALAPON csak ez a fontos. Miközben az anyanyelvi kultúrát terjesztik, e csoport tagjai roppant értékes, s később széles körben szétsugárzó önművelő munkát végeznek. A legutóbbi felmérések szerint a nemzetiségi kiskönyvtárakban csaknem kilencvenezer szerb­horvát, szlovén, és román könyv található. Nagy többségük olyan, amelynek a „forgalma" igen nagy. Fontos szerepe van Magyaror­szágon a hetente mintegy 80 ezer példányban megjelenő nemzetisé­gi sajtónak is. E sajtóhagyomány ápolásában különösen nagy szere­pe van a nemzetiségi orgánumok­nak, a horvát-szerb nyelvű Na­rodne-Novine-nek, a német Neue Zeitungnak, a szlovák nyelvű Lo­dové Noviny-nek és a román nyelvű Foaia Noastra-nak. A nemzetiségi kulturális tevé­kenység egyik figyelemre méltó jelzése az a tény is, hogy gyarap­szik azoknak a kiadványoknak a száma, amelyek a nemzetiségi la­kosság népi hagyományait, szoká­sait, népdalait, folklórját dolgoz­zák fel. Mind több olyan monog­ráfia — közöttük nem kis számban magas tudományos igénnyel megírt mű — jelenik meg, amely egy-egy nemzetiségi község történetét dolgozzák fel. A helytörténeti pályázatra, ame­lyet a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium hirdetett meg más­fél évvel ezelőtt, több mint 30 nagylélegzetű, értékes pályamun­ka érkezett. Nemzetiségi állampolgáraink és szövetségeink élete, amint azt a művelődésben elért eredményeik és törekvéseik jelzik egészségesen fejlődik, színes és tartalmas. S a nyugodt légkör, mint a jó politi­kai közérzet jele, kifejezi, hogy a szocialista építőmunkában, annak kulturális területén is, harmo­nikus az együttműködés. TAMÁS ISTVÁN ahová valószínűleg még e hét ft>í lyamán megérkezik, ha váltott előfogatok várnak rá a falvak határain." A Szeged és Vidéke szerint a kocsitulajdonos nem volt ilyen borúlátó. Öt órától fél hétig vesz­tegelt ugyan a járgány, de Kö­vér Miklós és két útitársa ma­gabiztosan jelentette ki, hogy este tízre Temesvárott lesznek... fgy lett-e, nem-e, arról nem szól a krónika. A premier min­denesetre a zökkenők ellenére ia sikerült. Néhány év múlva már elterjedt Szegeden is a gépkocsi, 1908-ban Juhász Gyula már ver­set is írt Töf-töf nóta címmel az első híres autóvezetőkről, két is­mert színésznőről, Fedák Sáriról és Petrás Sáriról: Fedák Sári libát gázolt a réten, Mikor fönn volt csillaga még az légen. De csillaga lehanyatlott, A hírrovat nem igen róv róla, Oda van a Fedák Sári, Illetőleg Sári Fedák Gyilkos autója! Petrás Sári nem oly jeles Sári, De barátja volt az Eszterházy. Eszterházy jó Pali volt, A hírrovat eleget írt róla, Illatos a Petrás Sári, Illetőleg Eszterházy Ilyen-olyan drága autója. P. t. Napjainkban a hazai nemze­tiségi politika egyetlen szekto­rában sincsenek olyan jelensé­gek, amelyekből ellentmondá­sokra, feszültségekre, elvi tisz­tázatlanságokra lehetne követ­keztetni. Jogos tehát a megálla­pítás, hogy a nmezetiségiek ha­zánk egyenrangú állampolgárai­kent dolgoznak, érvényesülnek. Ezért nemzetiségi politikánk nem szorul felülvizsgálatra, vál­toztatásra. Ez a politikai bázis és a teljes egyenlőség e gyakor­lati megvalósulása tette lehető­vé, hogy a nemzetiségek műve­lődési tekintetben is új, nagy eredményeket érjenek el. A nemzetiségi lakosság teljes erejével részt vesz társadalmi fel­adataink megvalósításában. Amint a párt X. kongresszusa megállapította; „Hazánk nemzeti­ségei dolgozó társadalmunk egyenrangú tagjaként építik a szocialista hazát". Ebből az kö­vetkezik, hogy életviszonyaik te­kintetében — természetesen a la­kóhelyük, a vidék adottságainak megfelelően — nincs különbség köztük és a magyarajkú lakosság között. Egyenlőek a jogok és a kötelezettségek tekintetében, a gazdasági javakból ugyanúgy ré­szesednek. És minden kulturális tevékenységnek ez az alapja! Művelődés ingatag gazdasági ala­pokon, bizonytalan létfeltételek közepette aligha volna lehetséges. S a társadalmi egyenrangúság hí­jával sem, természetesen. Alkotmányunk biztosítékot nyújt a nemzetiségi jogok gya­korlati érvényesítésére — s hogy miként élnek ezzel, arra szolgál­jon példáként a következő fel­sorolás, amelyben megkíséreljük felvázolni, milyen művelődési le­hetőségek állnak hazánk nemze­tiségi lakosságának a rendelkezé­sére. Az első és legfontosabb az ok­tatásügy. Ez minden későbbi köz­művelődési tevékenység — kol­lektív és egyéni — alapja. S eb­ben a tekintetben mind jobb a helyzet. Jelenleg 415 magyaror­szági oktatási intézményben több mint 25 ezer nemzetiségi tanuló részesül anyanyelvi oktatásban. Az óvodai férőhelyek száma ör­vendetesen gyarapodik, azokban is folyik az anyanyelvi oktatás. 1968-ban 36 nemzetiségi óvoda működött, jelenleg már 86. Ezen belül a szlovák óvodák száma 15-ről 28-ra, a német óvodáké 6­ról 32-re emelkedett. Héttel gya­rapodott a román nyelvű óvodák száma. Emelkedett az úgyneve­zett nyelvoktató általános iskolák aránya is. Német nyelvterületen az idei tanévben nyolc iskolában indult meg az anyanyelvi okta­tás. Az anyanyelvet oktató peda­gógusok száma mintegy 10 szá­zalékkal emelkedett. A tanulmányi színvonal emelé­se érdekeben jó kezdeményezés a Bács-Kiskun megyei. Császártöl­tésen nyitották meg az első né­met nemzetiségi tagozatos osz­tályt, s a példát a megye három­négy másik nemzetiségi iskolája is követi. Az idei tanévben ki­egészítő tankönyvek jelentek meg, amelyek az általános tan­tervekhez kapcsolódnak, s nagy­mértékben segítik a pedagógusok és a tanulók munkáját. A nemze­tiségi tankönyvellátásban Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és az NDK tankönyvkiadó vállalataival szo­ros együttműködést épített ki a Művelődésügyi Minisztérium; egyes tankönyveket magyar, né­met, csehszlovák, délszláv szer­zők közösen írnak. Az öntevékeny kulturális mozga­lom különösen élénk a nemzetiségi lakosság körében. Művészeti cso­portjaik népük kultúrájának leg­értékesebb alkotásaiból hoznak felszínre igen sokat. Bemutatóik a nézők (s örvendetes, hogy mind gyakrabban a tévénézők) örömére szolgálnak. Ismét egy számadat: csaknem félszáz nemzetiségi mű­velődési csoport működik Ma­gyarországon. Túlnyomó többsé­gük rangos produkeiókkal szóra­koztatja közönségét De itt nem-

Next

/
Thumbnails
Contents