Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

I HÉTFŐ, 1973. ÁPRILIS 30. i| EGYÜTT­MŰKÖDÉS Fodor József AZ IGAZI ÜNNEP Mi ünnep nekem: az ünnep után! Itt Róván betűim a csöndes napon. S raínt felölti a lét szokott ruháit. A munka halk zsongását hallgatom. Az ünnep száll, külsőségekkel ámít — S már a régi keretben folytatom. Dísz az ünnep, a többi közt világít. Mi fenntart: a teremtő szorgalom. Legszebb, mikor kezdjük, újult erővel. Mint a nap velünk együtt tündököl fel. Pazar gyémántként szórva fényeit. Boldog pihenéstől: Óh. ez az ünnep! Az alkotás! Erőnk napjai tűnnek, S mi vár! — A munka nagy, a nap rövid! Simon Lajos AZ UT Hej, pedig követelte ifjú gyomrom az ételt. pedig a naptüzétől villámot szórt a szemem, pedig már veszett ebként vágytam a korsó vízre. pedig mint édes anya-öl hívott a szalmazsákos ágy. pedig úgy vágytam lópokróc alá bújni, mint rabok szabad ég atá. Pedig rövidebb volt a kertek alatti út. de én ott tántorogtam haza. ahol a poros arcú asszonyok. ahol a batyubakötött csecsemők sírtak-rittak. ahol a fáradtságot titkoló férfiak bandukoltak. Mindig azon az úton. hej. csak azon az úton. Es most is százezernyi kertek alatti út hozná közelebb hozzám céljaim otthon-melegét. de én egyre se lépek. , én meg nem előzök senkit. én együtt akarok hazaérni az országúton mindenkivel! Hanna Csabacs KESZKENŐ Dalajkú lányok illegnek a réten, kakukkszóra. Kendőjük dísze, fű zsendülése lánykorom idézi vissza, s újra hí. tavasztájt rétre csabft: hajnali harmat hűse hötne. Ily keszkenőt hordani hozzám nem illik, mert a népek nyelve... Lagzira készül a község: kurjogat. kántál, hopákoe—! Lány, fehér fátyolban sötét keszkenőim nézi merőn... (Ferenc Győző fordításai M agyarország gazdasági-tár­sadalmi fejlődésének évti­zedek óta — és természetesen napjainkban is — fontos össze­tevője a szocialista internaciona­lizmus, amelynek elveit a gazda­sági életben a KGST-országok széles körű együttműködése, fej­lődő integrációja tükrözi és érvé­nyesíti. A szocialista országokkal való gazdasági együttműködés jelentőségét export-import forgal­munkban való részvételük, ará­nyuk híven kifejezi, hogy az együttműködés a népgazdaság egész újratermelési folyamatában — a nyersanyagbeszerzéstől az értékesítésig — kapcsolja össze gazdaságunkat a szocialista or­szágokéval. Gazdasági együttműködésünk­nek ugyan ez a fő jellemzője, számunkra azonban annak is nagy jelentősége van, hogy az együttműködés csomópontjai, leg­intenzívebb formái azokon a te­rületeken alakulnak ki, amelye­ken egy-egy középlejáratú terv­időszakban elsősorban és nagy lé­pésekkel kívánunk előrehaladni. Más fogalmazásban: együttműkö­désünk mindig a gazdaságfejlesz­tésben kulcsszerepet betöltő terü­letekre, feladatokra összpontosul. A jelenlegi tervidőszakban gaz­daságpolitikánk fő célja a társa­dalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése, amit az ipar­ban a gazdaságosabb termelési struktúra kialakításával kívá­nunk szolgálni. Ezt a gazdaság­politikai célt és feladatot tükrö­z!k a negyedik ötéves terv köz­ponti fejlesztési programjai, ame­lyek népgazdasági szinten javít­ják — részben a termelés, rész­ben a felhasználás — hatékony­ságát. A hat központi fejlesztési program közül öt szorosan kap­csolódik a KGST-országokkal való két- és többoldalú gazdasági együttműködéshez. Magyarország energiahordozók­ban szegény, szeneink alacsony kalóriatartalmúak, nagy költség­gel bányászhatók. A földgázprog­ram, a szénhidrogén-felhasználás gyorsütemű fejlesztése ilyen adottságok között fokozottan ja­vítja mind a termelés, mind az energiafelhasználás gazdaságos­ságót. Az ötéves terv azt tűzte ki célul, hogy a szénhidrogének ará­nya 53—55 százalékra emelked­jék. S bár a hazai földgázterme­lést 1975-ig kb. 5 milliárd köb­méterre növeljük, a gazdaságo­sabb energiahordozó-struktúrát csak a szocialista országok — el­sősorban a Szovjetunió segítségé­vel, szállításaival — biztosíthat­juk. A múlt év végéig megépítettük a Barátság II. vezetéket, amely a későbbiek során évi 10 millió tonna kőolajat szállíthatunk. Megkezdtük a Testvériség vezeték építését, amely 1975-ben 1 milliárd köbméter földgázzal gyarapítja a felhasználható szén­hidrogén mennyiségét. Az ener­giaellátás korszerűbb szerkezete népgazdasági szinten sok milli­árd forinttal csökkenti az ener­giahordozók termelésének költsé­gét. A magyar—szovjet timföld-alu­mínium termelési együttműkö­déshez kapcsolódik az a közpon­ti fejlesztési program, amely a haza: alumínium-feldolgozó ka­pacitásokat bővíti. A magyar­szovjet termelési együttműködés a népgazdaságunk rendelkezésé­re álló nyersalumínium mennyi­ségét mintegy 250 ezer tonnára növeli. Alumíniumfelhasznólá­sunk, annak egy főre jutó meny­nyisége már elérte a fejlett tő­késországok szintjét. Az együtt­működés és az alumínium-feldol­gozó kapacitás fejlesztésének leg­fontosabb népgazdasági előnye emellett az, hogy az alumínium­bőség kedvezően befolyásolja kül­kereskedelmi mérlegünket, mert az alumínium-féltermékek és -készáruk bármely piacon — a fejlett tökésországokban is — jó áron értékesíthetők. A korszerű közúti járművek, mindenekelőtt az autóbuszok gyártásának fejlesztése — ez is központi program — egyidejűleg nyújt lehetőséget a magyar gép­ipar termelési szerkezetének át­alakítására — ezt példázza a Vö­rös Csillag Traktorgyár bekap­csolása a járműgyártásba — és széles körű nemzetközi kooperá­cióra, amelynek legjelentősebb vetülete a magyar és a szovjet autóipar együttműködése. Ebben a tervidőszakban a magyar köz­úti járműipar több mint 30 000 autóbuszt és nagy mennyiségű gépjármű-részegységet, alkatrészt szállít a KGST-országoknak. Együttműködő partnereink ugyancsak részegység-szállítások­kal járulnak hozzá, hogy Ma­gyarországon létrejöjjön Európa legnagyobb autóbuszgyártó bázi­sa, amelynek termékei — egye­lőre még kisebb számban és rész­ben tőkés cégekkel való kooperá­ciók révén — a nem szocialista országokban is megjelentek. Az olefinprogram elsősorban magyar—szovjet, kisebb mérték­ben magyar—lengyel beruházási­termelési együttműködésre épül. Ez a program lehetővé teszi egy nemzetközi viszonylatban is gaz­daságos kapacitású petrolkémiai üzem építését, amelynek hazai szükségletet meghaladó termelé­sét — az etilént, a propilént és a butadiént — másmilyen, nálunk nem gyártott műanyagipari alap­anyagok ellenében értékesíthet­jük. A központi fejlesztési prog­ram és az együttműködés lénye­ge: gazdaságos méretű petrolké­miai üzemet hozhatunk létre, s egyidejűleg szükségtelenné válik különféle vegyipari termékek kis mennyiségű belföldi szükségleté­nek kielégítésére olyan Ozemek leiesítése, amelyek csak ráfize­téssel működhetnének. A számítástechnika elterjeszté­se és az ehhez szükséges eszkö­zök gyártása ugyancsak központi fejlesztési program, amit az in­dokol, hogy a gazdasági fejlődés mai szakaszában a számítástech­nika széles körű alkalmazása je­lenti azt a láncszemet, amely az intenzív termelési módszereket összekapcsolja a korszerű irányí­tási módszerekkel. Ennek a köz­ponti fejlesztési programnak a megvalósítását az biztosítja, hogy a KGST-országok egységes szá­mítógéprendszert alakítottak ki, azt közösen fejlesztik, a számító­gepeket, s azok tartozékait szako­sítottan gazdaságos méretű soro­zatokban gyártják. Ez a fejlesz­tési program átalakítja a hazai híradástechnika és a műszeripar termékszerkezetét s a kölcsönös áruszállításokat is bővíti, mert az együttműködő országok ellátják egymást az általuk gyártott szá­mítástechnikai termékekkel. A magyar ipar ebben a műszaki fejlesztési és termelési együttmű­ködésben a kis kapacitású számí­tógépek és az úgynevezett perifé­rikus berendezések szakosított gyártásával vesz részt. A szocialista országok gazdasá­gi közössége, tudományos-műsza­ki együttműködése lehetővé teszi s egyben igényli is népgazdasá­gunk korszerűsítését, a megvaló­suló integráció nyújtotta előnyök sokoldalú kihasználását. GARAMVÖLGYI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents