Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

8 VASÁRNAP, 1973. ÁPRILIS 15. MINDIG EGYENESEN Mélyet szippantok a levegőbe. Szeretem a bútorgyárak sajátos illatát. A frissen gyalult deszka leheletét, a forgács, az enyv, a politúr és a fűrészpor keverékének egyvelegét. Ha lehetséges, sokáig elidőzöm, nézelődöm az asztalosműhelyekben. Csúri Mihály és csoportja új irodabútorok mintadarabjait készíti. Szépen dolgoznak. Csúri nyugodt, csendes ember benyomását kelti. Középtermetű, nyílt tekintetű ötvenkét esztendős férfi. A munka teljesen leköti figyelmét, minden idegszálával arra koncentrál, hogy két darab bútorlapot összeillesszen. Cigaret. tavai kínálom. Int a fejével, hogy nem dohányzik. Vártam, amig befejezi a munkáját, s közben minduntalan felötlött bennem a kérdés: vajon számvetést csinólt-e már Csúri Mihály? Hiszen amikor az ember elmúlik ötvenéves, néha-néha összeadja mindazt, amit a háta mögött hagyott. S az eredmény láttán vagy elégedett lesz. vagy elégedetlen. m • Csúri Mihály különben tősgyökeres szegedi. 1922-ben született, asztalos famíliából. Édesapja mellett szerette meg a mesterséget is. Valamikor arról álmodoztok. hogy összefog apja és fia egy szép kis asztalosműhely megnyitásáért. A valóság egészen másképpen alakult. Katonaság, háború. hadifogság. betegség. ,-Amíg ifjú az ember, teli van ábrándokkal, talán sokkal többel is. mint szabadna." Ahogy hallgatom Csűri Mihályt, nem nagyon látok eltérést pályafutása és az akkor induló fiatalok életkörülményeinek alakulása között. Amikor elvégezte az elemi iskola hat osztályút, édesapja beajánlotta Kocsis Ferenc Fodor utcai asztalosműhelyébe inasnak. — Szegeden a legjobb nevű mester volt — emlékezik viszsza 1936-ra. — De amikor felszabadultam. tovább kellett állnom. A Szendrényi Géza és Társai-féle cég alkalmazott. A Dugonics téren volt nagy üzlete és műhelye Szendrényinek. Itt már nagyban mentek a dolgok. A tulajnak volt egy teherautója és két tehertaxija. A kisiparosoktól felvásárolta a bútorokat, javítgattunk rajtuk, vagy kiegészítettük. és úgy adta tm^bb. Hálószobákat, úriszobákat, ebédlőket, és kombinált bútorokat gyártottunk. Elvitték harminckilencben katonának. ..Árkászoknál szolgáltam." Amikor letelt a standbeli katonaidő, a három esztendő, lényegében le sem szerelték, hamarosan indulhatott a frontra. „Elvittek a háborúba visszavonulni." Komikusnak tűnik, de valóban így történt. A lengyel, frontvonalon találkozott a röpködő golyókkal, de a szemben álló felet csak akkor látta, ha hátranézett. Sietett hazafelé, mert siettették. A világból persze nem lehet kifutni. Győrszentiván községnél feltartotta mind a két kezét, s megindult visszafelé. Kísérték. Arad, Konstanca, Novoroszti. Baku, Sztálingrád. Építkezés. romeltakarítás, betegeskedés, két év múlva hazatérés. A Szendrényi-cég visszavette a műhelybe. Még szerencsésnek ls mondhatta sorsát, hiszen életben maradt, épen maradt, hazakerült. Háta mögött volt egy szép szakma kezdő gyakorlata, a legborzasztóbb világháború és huszonöt esztendő. Megrázta magát és elindult új életet teremteni. EEj — Feleségül kértem Vass Máriát. aki az egyetem gazdasági hivatalában dolgozott. Ma is ott dolgozik. Anyósoméknál kaptunk egy szobát, ott született mind a két fiunk is. Mihály és László. így aztán szűknek bizonyult az anyósék lakása. Vagy elmegyünk onnan, vagy csinálni kell valamit a házzal, határoztunk. Nekiálltunk és lebontottuk a szülők öreg otthonát, és építettünk egy újat. nagyobbat, háromszobásat Ma is ott lakunk a petŐfrtelepi Aczél utcában. A ház alapterülete 135 négyzetméter, a kert és az udvar körülbelül 300 négyszögöl, öszibarackfák és szőlő van a kertben. Kiváló csemegeszőlő. A gyerekek felnőnek A Mihály fiú elvégezte a vízügyi szakközépiskolát. majd letöltötte a katonaidejét, és elhelyezkedett a vízügyi társulatnál, mint technikus. Annyit keres, mint az apja. 2700 forintot A kisebb fiú. Laci. ugyancsak a vízügyi szakiskolába jár. — Egyik sem akart asztalos lenni ? — A jó levegőt, a vizet imádják. Az asztalosműhely levegője nem a legegészségesebb. Kaparja az ember torkát a fűrészpor, és a festékszag. De ettől függetlenül a gyerekek szeretik az asztalosságot. Odahaza olyan szép dolgokat csinálnak, s az iskolai szünetekben itt dolgoztak a gyárban. Csúri Mihály akkor került a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyárába, amikor az megalakult. 1950-ben. Az első időszakban sokat katonáskodott. „Szakaszvezető voltam a múlt hadseregben. és az árkász dolgokat jol ismertem. Évente három-négy hónapot is a hadseregben szolgáltam. Nagyon akarták, hogy maradjak, de őszintén szólva nem szeretek katonáskodni. ötvenöt óta nem is háborgattak." Ahogy elnézem, bizony nem tűnik katonás típusnak. Halk, csendes civil ember. Mai rendfokozata: tartalékos alhadnagy. Ennyi illik hozzá. A számvetésben böngészgetek. — Szeretem az asztalos szakmát. Nem vágytam soha másra, többre sem. De ebben a korban nem is mondhatok mást az életemről. ötvenhat előtt párttag voltam, most nem vagyok az. De köztem és a párt között nincs ellentét, egyetértünk mindenben. A gyerekek nagyok lettek, egyre kevesebb a gond is. Én megkeresem a háromezer forintot, a feleségem 2600-at, az anyósom 500 fo. rintnyi özvegyi nyugdíjat kap. Nem panaszkodhatunk, mindenünk megvan, sőt lejárt az építési kölcsön is. A lakás bútorait magam készítettem, kedvünkre. A kertből is szép bevételhez jutunk, a szőlőt és a barackot helyben eladjuk. Most gépesítjük a háztartást. Elmereng egy pillanatra. Inkább önmagának mondja: — Lassan megöregszem, és most veszem észre, hogy magammal törődtem a legkevesebbet. Mégsem bánok semmit, amit tettem eddig, kielégítette vágyaimat. Most könnyebben lehet élni és jobban is, mint amikor én fiatalember voltam. Megelégszem azzal, amit elértem. Nem vágyom autóra, a kikapcsolódáshoz elegendő kéthetes nyaralás. m Voltak-e titkos vágyak" Elmenni a gyárból, elmenni a városból, elmenni az országból? Mást tenni, mint amit a körülmények behatároltak. — Soha. Szeretem a családomat, a szülőföldemet Jártam turistaként Ausztriában is. Sokan lemaradtak. Nem értettem meg őket. Miért hagynám el Magyarországot, hiszen magyar ember vagyok. Különben másutt is dolgozni kell, akkor már inkább itt dolgozom. Jó itt. Egyébként olyan a természetem, hogy nem szeretek ma itt. holnap ott lenni. Ebben a gyárban dolgozom huszonhárom éve. Ismernek engem, és én is ismerek mindenkit. Az Igazgatóval együtt voltam a Kocsisnál inas. az szb-titkárral együtt kezdtük és még sok szaktársammal. Mi mindig is kényesek voltunk önmagunkra, a munkánkra. Akármit nem adhatunk ki a kezünkből. Erre minket nem is kell ösztökélni. Keze alatt közben felnőtt egy ú! szakmunkásgeneráció. Össze kellene adni a számvetést „Többnyire csak gyalog jártam" — idézi Arany János szép mondatát, s nagy megnyugvás, elégedettség tükröződik arcáról. Gyalog is értelmet lehet adni az életnek, s messzire el lehet jutni. csak egyenes irányban kell haladni. Egyenes irányban, előGAZDAGH ISTVÁN VERSEK Buda Ferenc Arcunk Kemény szél, csapkodó gonosz eső, nehéz vaksággal keresztelő, holdárnyék űri hidege, siralomcsütörtök éjideje Fellegben, ködben, létlen lovon, bikaalakban viaskodom. Vitorlatollaim vassá, váltam ördöggé, farkassá. Fejvágó kasza, jaj, fekete, arcod és arcom árvul bele, baltavágások, haláljegyek — nélküled, magamban mivé legyek" Bújnék rettegve karod alá, kibontott melled rám kiabál, Istennel naponta találkozó, életet dajkálva elhordozó, Ereid tapintom, fájdalmaid, ó jaj, kékeres lábszáraid, görcseid, szorongó félelmeid, világgal teljes mély öbleid! Feléd a porból kapaszkodom, domború hasadat magasztalom, medencéd kapuját, gerincedet, vasrostély mögött virágszemeri, csípőd, a tudásban bővelkedő!, terheket viselő titkos erőd, dicsérem derekad, lábad, öled, szerelem-tiporta füveidet! Te vagy az ország otthon, haza, megáldott méhednek van igaza, Beled én jajszóval kapaszkodom, kívüled fölöttem nincs hatalom. Andróssy Lajos Zúgó vizekkel szép az állóvíz: békés tiszta tükrén a tónak amint felkúszik a Nap a horizontra s mint siklik alá szebb a zúgó víz: vadőc hegyi forrás kristályhabokkal zúgó vad patak bömbölve sziklát zúzó vízesés az én lelkemmel nem rokon e béke mit a tó sima felszíne mutat de lelkemmel a zúgó víz rokon az állóvízben pancsolnak a békák a forrásból ha vízesés dagad új utakat tör — mégha rombol is a tófenéken poshatag világ ül szennyet sodor a megvadult patak de mélye tiszta mint az én szívem a zuhatagok bátor ölelése szerelmemé is — megtaláltalak ha így szeretsz — s akkor megérderoeltfl