Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

VASÁRNAP, 1973. MÁRCIUS 4. 7 Hetvenöt éves a Radnóti Miklós Gimnázium Jubileumi ünnepség a színházban A kispolgáriság - világszemlélet Somogyi K^rolyné felvételei Az ünnepség elnöksége. A művelődésügyi miniszter köszönti a jubiláló gimnáziumot Tegnap délelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban jubileumi ünnepséget rendezett a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő szegedi Radnóti Miklós Gimnázium. Az elnökségben foglalt helyet lika Pál, az MSZMP KB tagja, művelődésügyi miniszter, Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, dr. Márta Ferenc, az MSZMP KB tagja a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora, Sipos Géza, a Szeged városi pártbizottság első titkára. Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese, Papp Gyula, Szeged megyei város tanácselnök-helyettese, Szögi Béla, a Csongrád megyei KISZ-bizottság első titkára. Dr. Bánfalvi József, a Radnóti Miklós Gimnázium igazgatója, a neveléstudományok kandidátusa ünnepi beszédében meleg szavakkal emlékezett az iskola háromnegyed évszázados múltjára, tudományos munkásságára, amely az évek során 6 ezer 655 végzett diákot bocsátott ki falai közül. Ma a gimnázium 24 osztályában 912 diák tanul, 54 pedagógus irányi tásávaL — Iskolánk jelentős eredményeket ért el a múltban is — mondotta. — De az utóbbi két évtizedben többet fejlődött, mint az azt megelőző évtizedekben, és ott volt minden születő új bölcsőjénél. A politechnikai képzés megteremtésénél éppúgy, mint a nyelvi laboratóriumok kialakításánál, hogy ezzel is elősegítse a magas színvonalú, korszerű oktatás alapjainak megteremtését, a feladatok pontos megoldását. A városi tanács nevében Papp Gyula elnökhelyettes köszöntötte a jubiláló iskolát, majd Ilku Pál művelődésügyi miniszter emelkedett szólásra: Ilku Pál felszólalása A művelődésügyi miniszter felszólalásának bevezető reszében köszöntötte a jubiláló intézményt, egyben megragadta az alkalmat, hogy kifejezze elismerését két olyan, megyénkben működő, nagy múltú oktatási műhely iránt is, amely szintén a közelmúltban rendezett hasonló ünnepséget Így elismeréssel adózott a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor és a szegedi Tömörkény István Gimnázium munkájának, az ott elért eredményeknek, és további sikereket kívánt a jövő feladatainak megoldásához. A továbbiakban előbb a Szegedi Radnóti Miklós Gimnázium érdemeiről szólott Hangsúlyozta: ennek az iskolának országos rangja van, s ezt az elismerést jó munkával, sok eredeti újítással, ötlet, elképzelés megvalósításával érdemelte ki. Példát mutattak az intézet tanárai — és növendékei — abban is, hogyan kell önállóan, a központi elképzeléseknek a helyi körülményekre, viszonyra való rugalmas alkalmazásával eredményeket elérni, segíteni az új törekvések kimunkálását. Ezután oktatásügyünk időszerű kérdéseiről szólott Mint ismeretes, napjainkban a figyelem és az érdeklődés középpontjában áll a párt Központi Bizottságának múlt évi, június 15-i ülésén hozott, az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozat. Az abban foglaltak maradéktalan, mielőbbi és teljes megvalósítása össztársadalmi érdeké Ahhoz, hogy kitűzött céljainkat elérhessük, jó alapról indulva startolhatunk. Büszkék lehetünk oktatásügyünk felszabadulás óta elért eredményeire. Ugyanakkor azonban azt is tudomásul kell vennünk, hogy az eltelt, bő negyedszázad során társadalmi-gazdasági viszonyaink jelentősen fejlődtek, az élet minden területén nőttek a követelmények — oktatásügyünket tehát természetszerűleg ezekhez a jelenlegi viszonyokhoz és a holnap, a holnapután elvárásaihoz kell igazítanunk, emelve színvonalát, növelve hatékonyságát. Felszólalása további részében a művelődésügyi miniszter utalt rá, hogy a jó határozatokon, a pontos feladat-meghatározáson nagyon sok múlik. Ám, csak ezek segítségével, aligha lehetne tartós eredményeket elérni. Arra van tehát szükség, hogy elsősorban az iskolai nevelőtestületek e határozatot egységesen értelmezzék, és a maguk erejéből, lehetőségeiből adódóan tegyenek meg mindent azért, hogy a benne foglaltak maradéktalanul megvalósulhassanak. Itt utalt egyben a társadalom és a szülők felelősségére, majd hangsúlyozta, hogy az elkövetkezendőkben természetesen fokozott erőfeszítést kívánunk a tanulóifjúságtól is. Miután az optimális körülményeket megteremtjük az eredményes munkához, miután tehát csökkenteni fogjuk a túlterhelést, azt várjuk el a diákifjúságtól, hogy az önállóság fejlesztésével egyidöben, nagyobb aktivitással és felelősségtudattal álljon helyt az iskolai munkában. Mert nagy feladatok megoldására hivatott ez a mai nemzedék. S amikor majd elhagyja az iskolapadokat, még nagyobb célok megvalósítása vár rá. — Hiszen — hangsúlyozta befejezésül — egész társadalmunk a szocializmus teljes felépítésén dolgozik. S a szocialistává vált állam joggal várja el tőlünk. hogy állampolgárai nevelésében a szocializmus követelményei egyértelműen és hatékonyan érvényesüljenek. Mert nem kevesebbről van szó. mint a társadalom holnapjának kiformálásáról. Hogy ez a holnap milyen lesz, az nem kis mértékben függ a közoktatási rendszer milyenségétől, attól, milyen színvonalú, milyen világnézeti intenzitású munka jellemzi a ma iskolájának oktató-nevelő munkáját Kitüntetések Ezt követően Ilku Pál miniszteri dicsérő oklevelet adott át az intézetnek, és kitüntetéseket az oktatóknak, tanulóknak. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült dr. Bánfalvi József, a gimnázium igazgatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Kőhegyi Erzsébet tanár, a Munka Érdemrend bronz fokozatát kanta dr. Moldovay Kálmánná igazgatóhelyettes. Az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kancák Bálint István. Szácsi Szilveszter tanárok. Kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki Csamangó Anna adminisztrátort, Miniszteri Dicséretben részesültek Babinszky Edéné és Maláj Györgyné tanárok. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Aranykoszorús KISZ-jelvényt adományozott Márta Judit és Zákány József tanulóknak. Dicsérő oklevelet kapott Szecsi János és Börcsök Mária, valamint a III B KISZszervezete és a gimnázium KISZ-szervezete. A jubileumi ünnepség művészi műsorában közrem1"ködött Martin Má-ta. Simon Pété"-. Tolnai M'Mós r" Mclis Oíhor, a Sz?7erM Nemzeti Srí-'b*'? r~"vé"zel és a Szegedi S-'m'v-.''"'Zerekar, Vaszy Viktor vezényletével. A délután folyamán kiállítás nyílt a gimnáziumban, amelyet Hemmert János festőművász-tahár nyitott meg, ezt követően került sor a volt növendékek találkozójába az iskolában. lénk vitát támasztott H az egyik szegedi párttaggyűlésen az a kérdésföltevés, hogy ki a kispolgár manapság, kiről lehet ilyesmit állítani a szocialista Magyarországon. Nem tudni, hányan olvasták Balzacnak a kispolgárokról adott természetrajzát. a szabatos meghatározást azonban mind a tizenkét fölszólaló ismerte: A kispolgár olyan ember, aki nem tudott megszabadulni a aolgári társadalom előítéleteitől." Igen, ez elég egyszerűen hangzik. A probléma azonban bonyolultabb, s mivel, sajnos, időszerű is, szívesen fejtegette ki-ki a maga véleményét ezzel kapcsolatban. Abban megegyezett a taggyűlés, hogy a lakosság mintegy másfél százalékát kitevő maszek kereskedőnél, kisiparosnál, egyéni földművelőnél sokkal több kispolgári magatartású, szemléletű ember szaladgál közöttünk. Már csak azért is, mert nem is olyan messzi múltunkban sokkal népesebb volt ennél a kispolgárság rétege. Tehát a kispolgár, mint társadalmi rétegmaradvány és a kispolgáriság, mint világszemlélet és magatartásforma korántsem esik pontosan egybe: előfordul, hogy egy felsővárosi cipőfoltozó munkás módjára gondolkodik. viselkedik és tevékenykedik a közéletben, tanácstagként lót-fut körzetének fontos dolgaiban, míg egy nagyüzemi szerelő esetleg „mi gondom másokkal, csak az én pénzem szaporodjon" — „hagyjanak engem élni, és én is hagyok másokat" fölfogás szerint él. Mert nem foglalkozás és külső jegyek alapján kell valakit megítélni. hanem világnézete és a szocializmushoz, a szakadatlanul többre, jobbra törekvő közösséghez való viszonya szerint. N

ocsak! Ezek szerint kispolgárnak nevezhető az is, akinek nincs semmije, szocialistának pedig az is, aki nyaralót, gépkocsit, és mindenféle kényelmet megszerzett már magának? Természetesen. Mert ugye milyen könnyű, és látszólag helyénvaló dolog lenne úgy osztálvozni. hogy a gyalogosok, illetve az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekből még alig-alig vásárolt egyének mind egy szálig kifogástalan, forradalmi harcosok, az autón járók pedig kivétel nélkül önelégült kerékkötő kispolgárok! Csakhogy az ilyenfajta megítélés merő ostobaság, ellentmond az élet valóságának, ezért semmit sem lehet kezdeni vele. A X. pártkongresszus határozata a szocializmus magasabb szintű építését írja elő, miközben „tovább emelkedik a lakosság életszínvonala, javul a dolgozók anyagi, kulturális és egészségügyi ellátottsága". És ha a jövőben is következetesen megvalósítjuk a párt életszínvonal-programját — márpedig az eddigi tapasztalatok birtokában semmi okunk ebben kételkedni — akkor már öt-tíz év múlva is milliók fognak saját autón közlekedni, alighanem kétszer-háromszor annyi embernek lesz kisebb-nagyobb nyaralója, hétvégi kertje, motorcsónakja, mint jelenleg. Vajon mit mondanak erre az elhamarkodotton ítélkezők, a felü'-úesen k-ten^-rj lótnak cl"*1*! ]5>V"«t'-r.-«—« •„•> T-|'~T— mt r M-l-, n '-! , i, fp't _ vá*". A v^'o—:s IgiuMPp p^ enenik'rson kii*'d a tórsadn'um maximál's jólétéért. miközben persze határozottan föllén az utöHV^ években kétségkívül erőre kanott individualizmus, egoizmus ellen, a munkával meg nem szolgált haszonszerzésre irányuló huncutkodás ellen. D

e hát akkor hol is tartunk most? Valóban hiteles lenne az a gyakran hallható, sokakat bosszantó vélemény, hogy „maholnap se tekintélye, se becsülete nem lesz annak, aki csupán két dolgos kezét tudja fölmutatni?" Hazugság ez. méghozzá tendenciózus hazugság, s az a fülönfogható kispolgár, aki terjeszti, mint a mételyt. A mi rendszerünk félreérthetetlenül vallja a munkavégzés, az érdem szerinti jövedelem erkölcsös voltát, tehát nemhogy elítélné, hanem ösztönzi, buzdítja a hozzáértéssel, a hatékony teljesítménnyel szerzett személyi tulajdont. Különösen ösztönöz arra, hogy az emberek olvasva, tájékozottan, kulturált módon éljenek. öntudatban, méltóságban fölmagasodjanak, költsék el a keresetüket könyvre, utazásra, színházra, sportszerekre — vagyis ne váljanak nyomorult rabjaivá, betegeivé a gyűjtés szenvedélyének. És ilyen szempontból, kétségkívül annak jár nagyobb társadalmi megbecsülés, aki nem mások becsapásával, hanem okos fejjel. tiszta kézzel a közösségért odaadóan munkálkodva teremti meg magának is a színvonalas megélhetést, aki hozzájárulása arányában élvezi a szocializmus minden áldását, akinek látszólag nincs egyebe a tisztességénél, vagy ha autót vásárol, azt sem a szomszéd pukkasztása végett csinálja, hanem munkájának gyorsítása, könnyítése, dolgos életének' nagyobb kényelme végett. Gyakori eset, hogy valaki autó meg hétvégi víkendház birtokaban is éppen úgy ég, álmatlankodik, gyötrődik a bajok megszüntetéséért, mint lelkes ifjú korában, mert nem önös célokért kezdte annak idején sem a társadalmi munkát. De előfordul akár albérletben lakó munkásnál is, hogy közömbös a haladás ügye iránt, és csak a kocsmában, a mindent és mindenkit szapuló borgőzös cimborák között érzi jól magát. Hangsúlyozzuk — előfordulhat. Mert nem ez a fő probléma. A munkásember általában mindig, mindenütt munkásember módjára viselkedik, van tartása, józan ítélőképessége, természetes szerénysége, s a népi hatalmat is oltalmába veszi, ha valaki sérti-bantja. Ha a született kispolgár kispolgári módon viselkedik — ezt természetesnek fogják föl legtöbben, s. nem okoz különösebb izgalmat. Az ragja inkább az emberek máját, és önérzetét, ha némelyik régi forradalmár látszólag megmagyarázhatatlan okokból hátat fordított a forradalomnak. Vajon miért? Mert megszedte magát, elhájasodott a szíve, elérte amit akart, s nem érdekli tovább semmi. Az mérgesiti az erkölcsösen élő dolgos embereket, ha az egykori „melóstáns", aki oly magávalragadóan tudott szonokolni az osztályharc jelentőségéről, a jövőért való koplalás értelméről. most egy kényelmes székben óvja, vigyázza önmaga nyugalmát. Valamiféle harmóniáról, kiegyensúlyozottságról, illuzórikus megbékélésről bölcselkedik: másoknak és semmi nem háborítja föl jobban, mint a föladatok vagy a hibák emlegetése. Neki már mindene megvan, ami a szocializmus viszonyai között a harácsolás gyanúja nélkül, vagy éppen az irigykedő szemek kereszttüzében megvásárolható, tehát most már szinte undorodik a forradalomtól. Hol pánikba esik. hol meg hamis büszkeség dagasztja a mellét. Persze, azért tudja, hogyan kell beszélni. A szocializmus nevében mennydörög azokra, akik még nem látják olyan rózsásnak és megnyugtatónak vagy olyan feketének a helyzetet, mint ő, s szeretnének tovább menni az úton. Igenis, az ilyen ember változott át kispolgárrá, akár tud róla, akár nem, akár gyalog sétál be a hivatalba, akár autó szokta várni az utcán, ö a kispolgár, aki a munkahelyén Igencsak kíméli magát, de műszak vagy hivatali idő lejártával akár három ember helyett is dolgozik. fáradhatatlanul futkos, kapcsolatokat szövöget, törleszkedik, intrikál. rágalmaz, csakhogy neki minél több legyen a bankbetétje, és bebiztosítsa kétes egzisztenciáját O a kispolgár (mindegy, sétáltat-e kutyát esténként vagy sem), aki lépten-nyomon hangoztatja, hogy „kaparj kurta...", meg hogv „valamennyien a piacról élünk", de nincs egy jó szava azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a párt és a kormány fejt ki a reálbérek növeléséért, a mind jobb megélhetésért. Az a kispolgár, aki manapság is szélsőséges nézeteket vall. mert nem bízik a szocializmus perspektívájában, a szektás „boldog időket" emlegeti, amikor — úgymond — a sok beszéd helyett oda lehetett ütni az okvetetlenkedőknek, de közben fölháborodik, ha a tévében „örökké azok a kegyetlen háborús filmek mennek". Aki saját kedve és életszemlélete szerint kreál erkölcsi normákat, aki saját életmódja alapján magyarázza a politikát! Mert a kispolgárnak nem felelős életre, természetes küzdelemre, komoly könyvekre, lehetőleg mindent tudásra, hanem csak szirupos operettre, érzelgős dalocskákra, önmagát igazoló, problemátlan gyagyaságokra, egyszóval háborítatlan. a társadalmi gondoktól elszigetelt kispolgári nyugalomra, illúziókra van szükség. J

ó volt végighallgatni ezt a taggyűlést. Itt is meggyőződéssel vallották ugyanis. hogy nincs más mód a kispolgáriság visszaszorítására, e közösségellenes szemlélet és magatartás gyomlálására, mint a marxista meggyőzés állhatatos párbeszédes vitában, a kommunista példaadás, a határozott kiállás a munkásosztály ügye mellett. S ahol látják a kellemetlen társadalmi tüneteket, ismerik a problémák lényegét, ott lehet eredményes forradalmi munkára számítani. F. NAGY ISTVÁN w zs <r f - k j : a * i A Z .ogi Ke i iia- és C erlpkálj li-r á • újabb építőanyag-ipari bá:ist alakított ki tófeji telephelyén : korszerű falburkolocsempe-gyarat epitett. A gyár elsősorban a lakossági igényeket elégíti ki, az ott készülő falburkoló csempe 90 százalékát a TÜZEPba. : • , c:m • ente CC) négy 3- •-•burkoló anyagot ál'íthat el5. Ez a mennyiség hozzávetőleg 20 000—30 000 lakas mellékhelyiségeinek (konyha-, fürdőszoba-falainak) burkolásához elegendő.