Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

SZOMBAT, 1973. MÁRCIUS 84. 3 Átképzősök Ha az ember jobban odafigyel a statisztikai adatokra, sok minden szemébe ötlik. Többek között az is, hogy a szegedi üzemekben dolgozó munkásoknak még fele sem szakmunkás. Vagy segédmunkát végeznek, esetleg betanították őket valamilyen gép kezelésére, vagy olyan munkafolyamat elvégzésére, amelyet máskülönben szakmai végzettséghez kötnek. Hogy valakiből miért nem lesz szakember, annak több oka is lehet Igen nagy azoknak a száma, akik nem végzik el az általános iskola nyolc osztályát, holott köztudott, szakmunkásképző intézetbe senkit sem vesznek fel az általános iskola befejezése nélkül. Később sem tehet szakmunkásvizsgát az, aki nem pótolta a mulasztásokat. Persze, itt is találni „kiskaput", bár ezen az ajtón nem lehet messzire jutni. Ugyanis a vállalatnak joga van arra, ha akarja, hogy szakmunkás-továbbképzőt szervezzen és a korábbi betanított munkásokból szakmunkásokat képezzen. Egyetlen akadály jelentkezik később, hogy az ily formában megszerzett oklevelet csak a „saját cég" ismeri el, a Munkaügyi Minisztérium nem adja áldását a bizonyítványra. A lényegen persze ez a formula semmit sem változtat, hiszen Kovács Istvánnak — aki marad a régi helyén — teljesen mindegy, hogy szakmunkás-oklevelét elismeri-e egy debreceni vállalat, vagy valamelyik budapesti üzem, hiszen őt munkahelye szakmunkásnak értékeli papíron is, anyagiakban is. A Délmagyarországi Épitő Vállalat I

szegedi munkásszállodájának első emeletét tanulni vágyó \ emberek népesítették be. Tábla jelzi: „Vállalati továbbképző iskola". Négy tanterem, tanári szoba, kabinet a szemléltető eszközöknek, és így tovább. Továbbképzésen vesznek részt a szakemberek, akiknek a mesterségében állandó a változás, a technikai fejlődés. Időközönként tanfolyamot szerveznek a művezetőknek is, a műszaki beosztású technikusoknak. S itt folyik a szakmunkásképzés is felnőtt dolgozók számára, akik a vállalat kebelében munkálkodnak évek óta, de nincs szakképzettségük. Az átképzés tavaly kezdődött el, mivel a vállalat vezetői belátták: a lakásépítkezések egy részét csak nagy számú szerelővel és más szakemberrel lehet „egyenesbe hozni". A lakások szerkezeti részét házgyárban készítik, a helyszínen is gyorsan összerakják az épületet, de utána még nagyon sok a tennivaló, s itt kellenek a szakmunkások. A munkaerő nem tolong felvételért. „Segíts magadon" —• határozták el a DÉLÉP-nél, s meghirdették a tanfolyamok Meglepően sokan jelentkeztek. S meglepően sokan lemorzsolódtak az átképzősök közül. ELMÉLET ÉS GYAKORLAT KITÜNÖ KEZDEMÉNYEZÉS A „mézes madzag" nyilvánvalóan az volt, hogy a tanfolyam hallgatóinak garantált órabért adnak, nyolc-kilenc forintot, amely önmagában is megfelel egy szerény havi jövedelemnek. S aki előzően valamely szakmunkásbrigád mellett mint kisegítő dolgozott, az normában sem keresett sokkal többet. De közben látta, hogy a képzett szakemberek fizetéskor kétszer annyit szedtek ki a borítékból. A pénz kétszeresen is csábító volt: tanulási idő alatt tisztes fizetés, s ha meglesz a bizonyitvány, dupla jövedelemhez segíti őket. Sokan könnyedén megjegyezték, „ugyan, egy kis tanfolyamocska", amely pihenőnek is beillik. Aztán jött a jelentkezés napja. Kiderült, hogy hiányzik a hatodik vagy a hetedik osztály az általános iskolából. Jó, rendben van, mondták a tanfolyam vezetői, majd később pótolja. S ha megvolt a következő feltétel: legalább kétéves szakmai gyakorlat a munkahelyen, vagy a kívánt munkakörben. Itt is eltekintettek, ha csupán néhány hónap hiányzott. A meglepetés inkább később érte a könnyebb utat kereső embereket, azokat, akik azt gondolták, átpihenik az esztendőt. Kiderült, hogy nem adják ingyen a vállalati érvényű szakmunkás-bizonyítványt sem. Keményen meg kell dolgozni érte. Két nap elméleti képzés : szerkesztés, anyagismeret, technológia, statika és így tovább, szakmai áganként változnak a tárgyak. Három-négy nap gyakorlati képzés a munkatvelyen, valamelyik brigádban, vagy pedig egy nagy tapasztalatú szakember irányításával egy csoportban, mint átképzősök brigádja. Ekkor hagyták el az iskolapadot a gyengébb kiiartásúak. A négyes resetére ugyan nem panaszkodott, de mégis kisebbrendűségi érzése támadt környezetében, sőt baráti társaságában is, családi köreiben is. Amikor elvégezte a nyolcadik osztályt az általános iskolában, mezőgazdasági gépszerelőnek készült. Nemsokára kimaradt az iskolából. „Eltekeregtem az időt." Értelmes fiatalember, megragadta a lehetőséget, amíg nem késő. Miért éppen az ács szakmát választotta? —Szép ez — ennyi a válasz. A kőművesek között tanul Serucza MAGAS KÖVETELMÉNYEK József, aki a szőregi borpalackozóban dolgozott segédmunkásként. Régebben viszont másfél évig kőművestanuló volt. Valamiért abbahagyta, vagy nem szeretett tanulni, vagy unta az egészet. Pénzt akart, minél előbb. Elment segédmunkásnak. Szive azonban visszahúzta az építőkhöz. Bizonyítvány nélkül, mint betanított munkást alkalmazták, örült a lehetőségnek: — Megragadtam az alkalmat, hogy pótoljam a mulasztásaimat. Serucza Józsefnek lehetősége van összehasonlítást tenni a szakmunkásképző intézet és az átképzés tanfolyam színvonala között. Határozottan kijelenti, hogy igen alapos a képzés és magasak a követelmények is. Aki odafigyel és szorgalmas, sikeresen elvégezheti a tanfolyamot. Más az oktatás szerkezete, hiszen ezen a tanfolyamon már feltételezik az alapvető gyakorlati ismereteket. — Nem értem meg azokat, akik megtorpannak és abbahagyják a tanulást. Soha vissza nem térő alkalmat engednek ki a kezükből — magyarázza. TOVÁBBI TERVEK szamu KITÉRŐKKEL tanteremben a leendő ácsokat tanítják szerkesztésre, a tanár dolgozatot írat, tizenhat-féle idom műszaki rajzát kell elkészíteniük az átképzősöknek. Egy fiatalember a táblán rajzolgat, vonalzókkal, körzőkkel dolgozik. A többi teremben vasbetonszerelőket, festőket, kőműveseket, csőszerelőket, asztalosokat, lakatosokat oktatnak a legfontosabb elméleti tárgyakból. Vajon miért most ülnek be az iskolapadba, hogy szakmunkás-bizonyítványt szerezzenek? Aki a táblánál szerkesztett, Dávid Ferenc huszonkét éves maroslelei fiatalember volt. Korábban a kőolajiparban dolgozgatott, mint raktári segédmunkás. A keAz átképzős iskola vezetői I azt mondják, hogy további terveik vannak a tanfolyammal. Szeretnék megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a jelentkezők előbb pótolják az általános iskola hiányzó osztályait. Erre üzemi iskolát szerveznek. S aki szakmunkás-bizonyítványt szerez az átképzés tanfolyamon, három év múlva különbözetit tehet a Munkaügyi Minisztérium intézeteiben, és oklevelét országosan is elismerik. A DÉLÉP vállalat különben évente 10 millió forintot áldoz a szakmát tanuló ifjúságra és azokra a dolgozókra, akik munka mellett kívánják megtanulni a mesterséget. Az elméleti tárgyakat tanárok, mérnökök és technikusok oktatják, a gyakorlati ismereteket pedig a vállalat legnagyobb tapasztalattal rendelkező szakmunkásai. Csak dicsérni lehet kezdeményezéseiket, törekvéseiket. Kettős jelölés 15 körzetben A járásban is befejeződött A szegedi járásban tegnap este befejeződtek a jelölő gyűlések, összesen 882-t tartottak. Jelezni tudjuk csak, mi foglalkoztatta az embereket ezeken az elsőrangú közéleti fórumokon. Köszönet, elismerés az eddig végzett munkáért. A két választás közötti rövidke két esztendő erőfeszítéseiért, szép eredményeiért. Minden jelölést megelőző beszámoló mérlegre tette, mennyit léptünk előre a magunk szabta úton. Mennyi tellett erőnkből, akaratunkból. Sehol nem állt meg a beszámoló az eredmények fölsorakoztatásánál, folytatásként ott szerepelt, mit kell még megoldanunk, szintén közös erővel, a köz érdekében. Bizalom a jelöltek iránt. Akár régi tanácstagra esett a választás, akár újra, képviselőjüknek, szószólójuknak tekintik a választók a jelöltet. Amikor Kószó Józsefné, vagy Molnár József érdekében emelték fel szavukat és kezüket Zákányszéken, Székest Béláért Bakson, a 23 éves fiatal anyáért, Szél Istvánnéért Balástyá.n, Borsi Mihályért Sándorfalván, vagy Daróczi Ambrusnéért Ásotthalmon — ki győzné felsorolni, kik kaptak bizalmat a választás első fordulójában — rájuk bízták gondjaikat, de biztatást is adtak: támogatjuk munkájában, mert közülünk való. Aprólékosság a közügyekben. Mintha hajlamosak lettünk volna régebben közügy rangjára csak a nagy horderejű, ezreket érintő problémákat emelni. Hogy járda kell Kistelek kis utcájában, vagy hónapok óta nem ég a villany a deszki utcasarkon, éppúgy embereket érintő gond, mint az, hogy piaci napokra csuklósbuszt kértek Zákányszékre — és a csomagtartók fölnyitásáért folyamodtak —, körjáratot szeretnének Röszkén, vagy cseretelepet a gázpalackoknak az alvégen. A balástyaiak azt indítványozták, vegyék át tőlük a szerződött jószágot saját falujukban, ne kelljen Kistelekre hajtanicái. Itt is fölvetették, máshol is, szerető gondoskodással, az öregek helyzetét. A megszűnő iskolák, szerepet váltó egészségházak némelyike öregek napközi otthona lehetne, vagy éppen falusi hatáskörű szociális otthon. A baksiak örülnek épülő iskolájuknak — ezt is jelölő gyűlésen mondták el —, és úgy határoztak, legyenek virágosak az ő utcáik is. Röszkén a gondolatnak gratuláltak, hogy orvosi rendelő akar lenni Kisszéksóson, a kancsalszéli iskolánál tanyai óvóda nyílt — írtunk róla annak idején, de azóta héthónapos lett a nyári szezonból —, most egész éves működését indítványozták. Figyelmeztetés is hangzott el, itt-ott a törvénytevőkhöz: jól fontolják meg lépéseiket. A háztáji gazdaságok termelésben nélkülözhetetlen traktorjai körüli rendeletváltásokat említették például Ásotthalmon, és azt kérték ugyanitt, a tanyai építkezések elbírálásánál a legérintettebbek, a tanyán élők körülményeire is legyenek figyelemmel. Számtalan olyan hozzászólás hangzott el, amely azonnal megoldható problémát vetett föl. A deszki közvilágítást ért panasz ügyében másnap már intézkedett az illetékes. Bizonyára nem kell már sokáig várniok azoknak sem — hiszen határozat meghozatalára van csak szükség —, akik azt sürgették, a körorvosok válasszák ketté az SZTK-s és a magánbeteg-rendelést. Csütörtök estig 15 körzetben szavaztak egy posztra két jelöltet a szegedi járásban. Mindenütt rokonszenvvel fogadták a népfront támogatását egyaránt élvező mindkét jelölt indítását, rábízva a szavazófülkékre, melyik jelölt dolgozzék majd a tanácsban, körzete küldötteként Népesek voltak a jelölő gyűlések mindenhol. Azt is kérték a résztvevők, legyen alkalmuk máskor is, hasonló felelősséggel, ugyancsak közügyekben szót váltani egymásközt is, választott vezetőikkél is. a D. Az országos választási elnökség közleménye A megüresedett két or- vetelményeknek megfelelszággyűlési képvisel® vá- nek. Ezért a budapesti 19-es lasztókerületben a jelölő számú országgyűlési válaszgyűléseket megtartották. A tókerület jelöltjeként Avar jelölteket a Hazafias Nép- István színművészt, a Nemfront Országos Tanácsának zeti Színház tagját, a Baelnöksége az Országos Vá- ranya megyei 4-es számú lasztási Elnökségnek bejelen- országgyűlési választókerület tette. Az Országos Választási jelöltjeként Novics Jánost, az Elnökség megállapította, hogy MSZMP megyei bizottságáa jelölések a törvényes kö- nak első titkárát elfogadta. Kiállítócsarnok épül A Budapesti Nemzetközi Vásár kiköltözik a Városligetből a Mezőgazdasági Kiállítás területére. 1973-ban még részben a Városligetben, részben a Albertirsai úton rendezik meg a BNV-t. A Mezőgazdasági Kiállítás területén új központi kiállító csarnokot építenek. A tervek szerint az idei BNV-re 4 ezer négyzetméternyi csarnokrészt már kihasználhatnak a kiállítók. A könnyűszerkezetes üveg oldalfalú csarnokot a .Könnyűipari Szerelő és Épületkárbantartó Vállalat szakemberei szeretik.