Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

% CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁRCIUS 22. 7 Szilárd erkölcsi talajon A kommunistákkal szem­ben alapvető követelmény, hogy legyenek mentesek mindazoktól a hibáktól, amelyek ellen küzdeni kö­telességük. Erre a jelenlegi körülmények között nagyon Időszerű kötelességre ismé­telten figyelmeztetett a Köz­ponti Bizottság mólt év no­vemberi állásfoglalása. A párt tagjai nem élnek elszigetelten, nem zárkóz­hatnak be valamiféle min­dentől elzárt és védett lom­bikba. A társadalomban mu­2K végzendő "többletmunkát^ ^az Egyeseknél ez a felfogás oda vezet, hogy szinte „ál­dozatnak" tekintik magukat, akik Íme, „kikaparják a gesztenyét a tűzből mások­nak". E szemléletből fakad a meg nem értese annak, hogy a kommunisták — amióta csak kommunisták léteznek — mindig is az egész osz­tály, az egész nép, az egész emberiség sorsának jobbá tételére vállalkoztak. Ez min­dig is kötelezettséget, áldo­zatot, többletmunkát jelen­tett és Jelent ma is. Hogyan nevezhetnénk kommunistá­nak azt, aki nem hajlandó vállalni a közösség javára őket is érintik, rájuk is hat nak. Így hatnak rájuk azok esetleges áldozatokat? A „kísértések" isr'amelyék szervezeti szabályzaton túl könnyű pénzszerzésre, s — és ezzel együtt — a párt őket alapvető kötelezettsé­geik elhanyagolásáig. Érdemes felfigyelni arra. hogy a megkérdezettek többsége kérté, hadd marad­hasson a párt tagja, kapjon még alkalmat, lehetőséget a bizonyításra, hibái jóvátéte­lére, mulasztásai pótlására. Íme, ilyen hasznosak az ilyen „lelkiismeretébresz­tők". S mutatja ez azt is, hogy e feladat jellegénél fog­va elsősorban az alapszerve­zetekre hárul, hiszen hol Is­merik, látják a legjobban az egyes párttagok munkáját, magatartását, életvitelét, életfelfogását, ha nem az alapszervezetekben. Men­tessé tenni a párttagokat mindazoktól a hibáktól, amelyek ellen küzdeni kom­munista kötelességük — ez ennek ^yomán^'munkahe- ^^iSiliS ST™ alapszervezeti fel­lására0csábítanak.elhanyas°~ ja köteleznek erre, s akiezt Ha elszigeteltnek is tűnik képtelen vagy nem kttj,tandÓ a maga nemében, figyelmez- vállalni, annak aligha lehet tető az uz eset, amely egyik helye a pártban. ÍLZC nárttaJn tan Sok pártszervezetben az el­.T.?t wlJÜÍ- roúlt év végén a vezetőség w t tagjai beszélgetést folytattak állt felettesel elé. hocv md- kommunlstákkal. Ennek állt felettesel elé, hogy má sodállást szeretne vállalni. Két gyermekére, szűkös anyagi viszonyaira hivatko­zott. A hozzájárulást meg­kapta. Nem sokkal ezután alapszervezeti titkárától kér­te: másfél évre mentsék fel minden pártmegbízatása, még a pártoktatásban való részvétel alól is, mert má­sodállása miatt képtelen pártmenkát végezni, tanulni. Az enyhén szólva furcsa kéréshez természetcsen nem járultak hozzá. Az illető párttag antihumanizmust emlegetett, régi érdemeire hivatkozott- És arra: ha más megteheti, hogy másodállás­sal biztosít magának jobb kereseti viszonyokat, ő mi­ért ne tehetné meg, s ha megteszi, miért nem mentik fel a pártmunka alól, hát­rányba kerül a pártonkívü­liekkel szemben. Aligha szükséges bizony­gatni, mennyire ellentétes az ilyen felfogás pártunk alap­vető elveivel, szervezeti sza­bályzatával. Hiszen a párt­munka végzése, a pártmeg­bízatások teljesítése, a ta­nulás szervezeti szabályzat­ban előírt kötelesség, s ez alól felmentést csak rend­kívüli esetben, például be­tegség esetén lehet adni, de semmi esetre sem akkor, amikor valaki az így felsza­badult időt pénzszerzésre akarja felhasználni. Ealrt el­fogadhatatlan, ha a társa­dalmunkban tapasztalható kispolgári Jelenségek egyes párttagokra úgy hatnak, hogy a szocialista társadalom em­berére kötelező normák, sőt a párttagsággal egyiittjáró kötelezd fegyelem lazítására csábítják őket. a során több párttagnak ve­tették fel: nem tenné-e job­ban, ha kilépne a pártból? Olyan párttagokról van izó, akik elhanyagolták pártmeg­bízatásaikat, a tagdíjfizetést, vagy nem Jártak el még a taggyűlésekre sem. Vannak közöttük olyanok it, akiknél a mulasztások oka éppen az előbb említett: a több, a magasabb Jövedelemért foly­tatott hajsza. Ez vitte el Egyes esetekben azzal kell kezdeni, hogy a szervezeti szabályzatban foglalt alapve­tő kötelességekre figyelmez­tetünk. De még fontosabb bizonyos alapelvek állandó, következetes hirdetése, meg­követelése. Annak tudatosí­tása, hogy a szerénység, a többletmunka, az áldozatvál­lalás nem elavult követel­mény a szocialista emberrel és még Inkább a kommunis­tákkal szemben. Hiszen csak ez biztosít számukra szilárd erkölcsi talajt, most is és a Jövőben is. Faragó Jenő Vöröskeresztes kongresszus előtt Csecsemőkortól a nyucdíjig A Vöröskereszt fontos fel- kismamáknak acsecsemőgon adatának tekinti a család dozásról. intézményének védelmét: se- Már mintegy száz helyen zetben élő állami gondozott gfti a jó családi élet kiala- működnek a nővédelmi ta- gyerm ••kokét a nyári szün­kítását. Az utóbbi években nácsadók, általában a nőgyó- időre családoknál helyezik el. ezt a családvédelmi munkát gyászati rendelőkben, a köz- Az idős korúak számának a korábbinál jobban össze- ségekben pedig a terhes ta- növekedésével és a családok hangolják az állami és a tár- náesadós helyiségében, he- életmódjának megváltozásá­sadalmi szervek hasonló te- tenként előre jelzett Időpont vékenységével. A megyék- ban. A Vöröskereszt javasol ben, a járásokban és a vá- ta azt is, hogy a televízió dalmi erőkre, az Idős em­rosokban családvédelmi mun- vegye fel programjába az berek gondozásában. Az kablzottságok alakultak a Anyák Iskoláját. utóbbi években szép eredmé­helyi vöröskeresztes vezető- A vöröskeresztes tevékeny- nyeket ért el a területi szo­ségelcben családvédelmi fe- ség fontos területe a vészé- ciális házigondozás: van, lelősöket választottak. Sok lyeztetett gyermekek segíté- ahol — például Veszprém megyében az egészségügyi ál- se. A Vöröskereszt-szerveze- megyében — vöröskeresztes lomások, városokban a ház- tek az állami gondozott gyer- kollektívák szerződéssel vál­egészségórök segítik a család- mekek mintegy 10 százalékát. harmadát támogatják. Ennek újabb formája, hogy az inté­val egyre nagyobb szerep hárul az állami és a társa­a nevelőszülőknél élők egy­Sziriusz-lámpák Fellángolt a mesterséges tya fényerősségű. így végül nap a kelet-szibériai fiatal sikerült 2—3 műszakban olajváros. Nyizsnyevartovszk megszervezni a munkát a fölött, A 'hosszú téli éjszakák városban és körnvékén folyó jóval rövidebbek lettek aha- építkezéseken. Minden „Szi­talmns „Sziriusz"-lámpáktól. riusz" 100 hektárt önt el Minden lámpa 20 ezer gyer- fénnyel. védelmi munkát | Hazánkban az anya- és csecsemővédelmi szakhálózat Jól kiépült, de mégsem nél­külözheti a társadalmi szer­vek, s elsősorban a Vörös­kereszt segítő tevékenységét. A terhesgondozásban is egy­re Jobban kialakul a mun­kamegosztás. A vöröskeresz­tes aktívák támogatják a vé­dőnők munkáját Hasznos vöröskeresztes tanfolyamok, kiadványok segítik az anyák felkészülését, hogy csecsemő­jüket, kisgyermeküket majd megfelelően tudják nevelni. Jelenleg a kismamák több mint egyharmada vesz részt az Anyák iskolája tanfolya­main, amelyek többfelé Szü­lök iskolájává kezdenek ala­kulni. Sokhelyütt — például Csongrád és Heves megyében — már gyakori, hogy az If­jú apajelöltek is ott szoron­ganak a tanfolyam előadása­in. Csongrád megyében nép­szerűek a Menyasszonyok, vőlegények Iskolái. Fejér me­gyében a Házasulandók is­kolái. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a Vörös­kereszt megállapodott abban, hogy az Anyák iskoláinak tanfolyamait az üzemekben is megszervezik. A gyulai kórházban ipari televízlót vezettek be, ennek segítségé­vel rendszeres tanácsadást adnak a szülészetén fekvő I nélkülözhetetlen szerepet a papírnak. lalják a gondozást. (Folytatjuk.) A piros retek egyformaságának titka Vajas kenyér és szalonna kalappapír, amit aligha gon­mellé a legízletesebb kora doltak az egykori masamó­tavaszi csemege a piros re- dok. Szeged-Mi hályteleken és tek. Megjelenésével első a Röszkén ugyanis nem azért primőrök között. Csomókba vásárolják a vékony selye/n­kötve az üzletekben' szinte papírt, hogy kalapot cgnma­kínálja magát és megterített goljanak bele, hanem retek­asztalon pedig az egyforma magot ragasztanak rá szc­nagyságú piros gömböcskék- ménként, nagy türelemmel, nek már a látványa is a leg- pontosan kijelölt távolságra, jobb étvágygerjesztő. i Amikor megtelnek az ívek. Sokan nem tudják azon- a fóliaházakban leteregetik a ban. miben rejlik a piros papírkalapokat. Homokot .vitamlngolyók" azonos mé- szórnak rá, Jól meglocsolják, retének, egyöntetűségének s a finom papír elázik, majd titka. A korai retek fő ter- megerednek a magok. Ezzel mő vidéke Szeged egyik kül- a módszerrel gyorsítják, városa: Mihálytelek és azaz- könnyítik a vetés munká­zal határos Röszke község. A ját, és a növény ritkításéval főútra tekintő házak mögött sem kell bajlódniok. A fo­klskertek serege sorakozik gyasztó szempontjából azon­fóliával borított ültetvények- ban a legfőbb előny, hogy kel. A termelők az évtize- teljesen azonos nagyságúak dek során sajátos, ötletes az így nevelt primőrök. Kö­kiskertészetí módszert kísér- fnlndez a termesz­,..,.. ., tők leleményességének, s egy leteztek ki a magvetés meg- klcsit n segédeszközként könnyítésére. Ebben játszik használt engedelmes kalap­Régen túl vagyunk azon, hogy a párttagság valamifé­le előnyt jelentsen anyagi­akban, pozlclóbeli „kivált­ságokban", De nem engedjük meg azt sem, hogy hátrány legyen párttagnak lenni, hogy a kommunistákra kö­telező szerénység aszkétiz­must jelentsen, vagy a több­letterhek vállalása az Ideg­szanatóriumba kényszer! tsen bárkit is. Am hogyan lehet­ne egyetertenl azzal, aki a „hátrányt" úgy értelmezi, mint az előbb említett üzem egy másik dolgozója, oki így erveit: Én ugyanabban a munkakörben ugyanannyit keresek, mint párton kívüli kollégám. De én hátrányban vagyok, mert 120 forint tag­lijat kell fizetnem havonta. Akiben elhatalmasodik az ilyen gondolkodásmód, nz előbb-utóbb forintban kezdi mérni az ügy iránti elköte­lezettséget, az. eszme szolgá­latát, összeadással-kivonás­nál döntve el, megéri-e szá­mára. 23. Ismet Móra Ferenc, ismét József Attila Az egykori Fodor utca lakója volt ifjan Móra Ferenc Is. Amikor 1902 tavaszán a Szegedi Naplóhoz került, a Fodor u• 4. sz. alatt vett ki lakást. Elsó itteni lakását az egy évvel később a Szegedi Naplóhoz szegődő népszerű Róka Tó­ni, a későbbi szocialista író és költő, Farkas Antal (akiről nem csak Móra irta, hogy „a legeredetibb magyar humorista", hanem Ady is elismeréssel nyilatkozott) visszaemlékezéséből ismerjük. (Bár 6, valószínűleg téves emlékezet­ből, Fodor u. 7. számot emleget.) Mórával egy kenyéren című írásában elmondja, mint ven­dégelte meg első szegedi napján őt Móra, s ho­gyan szerzett neki a magáé mellett lakást. „A Móráék kétszobás udvari lakása mellett külön álló egyszobás alkalmatosság húzódott meg. Ide húzódtam én is... Űri ház volt ez, de mi csak az udvari fertályát laktuk. Ellenben szökőkutas kertjében szabadon pipázhattunk, sétálgattunk. Az asszonyok főztek, édesanyám ráérő idejében Pankát dajkálta, Feri a tudományos könyveket bújta, vagy cserélgettük a félegyházi meg a túri históriákat... Olyan macska dorombolt mellettünk, ami jómaga túltett Irodalmi híres­ségünkön: Debrecenből gyalog hazajött a régi portára, pedig a kálomista Rómába vasúton szállították Ide hozta tehát Móra ifjú asszonyát, s itt, az első fizetésekből alapozta meg a családi háztar­tást „Abból futja őszi kalapra is, meg stelázsit is csináltatunk a konyhára, meg szilvát is ve­hetek lekvárnak, meg a cipődet is megtalpaltat­hatjuk, meg az éjjeli szekrényre is nézhetünk egy lámpát..sorolja föl egyszuszra az asszo­nyi kívánalmakat a fiatal író. Itt állott Mári­ácska a sakalóban, ahogy egyik tárcájának cí­me is mondja. „Mert íróasztalom nem volt még akkoriban, a módját pedig, a közmondás sze­rint, mindennek meg kell adni, hát ott írogat­tam a szekrényke jó hideg kövén, kis zsámo­lyon kuporogva... a kis nemenjtovébb utca virágos szigetén (két szoba, középen a konyha) fütyörészve kopácsoltam fehér csónakot az is­meretlen fekete vizekre." Az évek múltával aztán lett íróasztal is, sőt telefon is. Amikor Móra a Szegedi Napló fő­szerkesztője lett, 1913-ban, beköltözött a Du­gonics téri nagy, új Napló-házba. Innen kezdve már végigkísértük szegedi lakásait, a Kölcsey u. 10. szám bérházban és a Boldogasszony sugár­úti kertes, földszintes házban. A Juhász Gyula utcán kijutunk a Brüsszeli körútra. A 23. sz. házon emléktábla jelzi, hogy szegedi egyetemi hallgató korában itt lakott József Attila. Beiratkozáskor, 1924. szeptember 19-én, mon­dottam, Koroknay József Templom tér 3. sz. házában kapott szállást. De már október 10-én írja nénjének, hogy „egy nagyon kedves, drá­ga nénitől", özvegy Horesnyinétöl kivette a Brüsszeli körút 23. sz. ház l. emelet 1. számú szobáját. Kevéssel ideköltözése után tért haza emigrá­ciójából a házinéni fia, Horesnyi László szoba­festő. Az ekkor 23 éves fiatalember vöröskatona volt a forradalmak alatt, ezért kellett elhagynia hazáját. Anyjától tudta meg, hogy albérlője van, egyetemi hallgató. Átadom a szót az emlé­kező Horesnyi Lászlónak: „Bementem a szobába, és ott szembetalálkoz­tam egy fiatalemberrel; nyúlánk alakja, hatá­rozott vonásai, dús haja volt, bricsessz nadrág­ban, csizmásan állt ott. Élénk szempár nézett rám kíváncsian. Bemutatkoztunk. Mától kezdve — mondom —, ha nincs ellenvetése, szobatár­sak leszünk egy darabig. Ügy határoztam, hogy egyelőre itthon maradok. Nagyon örült, hogy ketten leszünk együtt, és lesz, akivel esténként elbeszélget." „A költemények írása most már egészen le­foglalta idejét, s sokszor ránk virradt a szo­bánkban a hajnal. Ebben az időben járt el hoz­zánk Juhász Gyula, aki Attilát még, úgy tu­dom, Makóról ismerte, s eljött, hogy biztassa fiatal költőtársát... Később már minden más­nap eljött hozzánk, s éjszakába nyúló irodalmi vitákat rendeztünk." Itt lakott a költó Szegedről való távozásáig, 1925 tavaszáig. Itt örült az 1924 végén, 1925 elején elkészült Nem én kiáltok című verses­kötete megjelenésének, Itt írta szegedi korsza­kának legtöbb versét, így a Tiszta szívvel cí­műt is, amely megpecsételte sorsát. A Horger­ügyről a központi egyetem kapcsán, ahol az emlékezetes eset lezajlott, már szóltam. Hores­nyi László tartúja volt otthon, hogyan hatott mindez a húszéves költőre: „Nagyon szomorú napok voltak ezek, sokszor egész nap és éjjel csak feküdt az ágyon, és gondolataiba merülve nézett maga elé. Nekem kellett őt biztatni, ne vegye olyan komolyan, hanem egyen, mert legyengül. Ügy gondoztuk őt, akár egy családtagot, amíg lassan magához nem tért. Ismét az öreg Juhász Gyula volt az, aki újra lelket öntött belé. Szürke nafciok követ­keztek. Hányszor ültünk bent a szobában, és beszélgettünk erről-arról. Sokszor mondta: »El szeretnék menni külföldre, csak ki innen, ebből a fojtogató légkörből...*" Hihető ez az emlékezés, hiszen a költő ekkor már fontolgatta, Erg Ágoston (1905—1939?) köz­vetítésével pedig már tervezgette is bécsi útját. Szegedről mindenesetre már 1925 május végén eltávozott. Horesnyi László a fiatal költő sza­vait így Idézte föl: „Isten megáldjon téged, drága barátom, Laci. Sohasem foglak elfelejteni bennötöket. Ez a régi szoba, ahol annyi kedves órát töltöttem veletek, igazi otthonom volt, amit soha, soha többé nem felejtek el." A kis lakást most a kapualjon átmenve bal kéz felől, fönt pillanthatjuk meg. öreg falép­csők vezetnek föl hozzá. Nem messze van ide a Debreceni u. 18/c. ház, fölsővárosi szociáldemokrata párthelyiség, mely­ben József Attila 1925. márciusában Szociális költészet címmel tartott a munkásoknak elő­adást.

Next

/
Thumbnails
Contents