Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

a KEDD, 1973. FEBRUÁR O. Nyugdíjpótlék és korkedvezményééi B. F.-né szegedi olvasónk kakörben eltöltött további ra. Ez a rendelkezés ölva­17 évet dolgozott mint sző- négyévi munka egy-egy év sónkra szintén vonatkozik, vonő. Jelenleg tóbb mint tíz korkedvezményre ad jogot, Vagyis mivel 52 éves korá­éve olyan munkakörben dol- függetlenül attól, hogy azt ban nem mehetett nyugdíj­gozik. amire már nem vo- mikor töltötte le. Tehát a ba, hanem tovább dolgozott natkozik a korkedvezmény, korkedvezményre jogosult- az 52. életéve betöltése után Most 53 éves, szeretné tudni, sóg szabályai olvasónkra is munkában töltött időre meg­hogy vonatkozik-e rá ez a vonatkoznak, függetlenül at- illeti az ösztönző nyugdíj­kedvezmény. s ha igen, a tói, hogy jelenleg nem ab- pótlék. Ha pedig 1973-atkö­nyugdíjjogosultság megszer- ban a munkakörben dolgo- vetően tovább dolgozik, az zése után munkában töltött zik. Az új rendelkezés sze- 52. életéve után teljes mun­evekre kaphat-e még ösz- rlnt nygudíjjogosultságát 52 kaidőben eltöltött egy-egy tönzö nyugdíjpótlékot ls? éves korában megszerezte. év után, az 1972. januári-ét A korkedvezményre jogo- A nyugdíjtörvény lehető- követő évekre — ha fizikai sultság szabályai szerint az v® teszi, hogy amennyiben a munkakörben dolgozott — a dolgozó nő, akit legalább dolgozó nem veszi igénybe évi 7 százalék, ha pedig nem nyolc éven át korkedvez- a korkedvezményes öregségi fizikai munkakörben dolgo­ményre jogosító munkakör- nyugdíjat, hanem tovább akkor pedig évi 3 szá ben foglalkoztattak, kétévi ^ ^^ uyugdíJpot. korkedvezményt kap. Mm- got megszerezte, jogot sze- lékra tesz jogosult den korkedvezményes mim- rez ösztönző nyugdíjpótlék­Dr. V. M. & KERÜLET Házasság: Hakovics Sánöor « Kártyásai Edina, Sánta János és Kocsis Rozália, Vastag Sándor ée Karácsonyi Piroska, Kasza Gyula es Takács Margit. Szabó György és Kiss Rózsa házassá­got kötöttek. Születés: Szűcs Mihálynak és Magda Jolánnak Gabriella, Szé­csi Lajosnak es Csóti Erikának Lajos, Papp Ferencnek és Batta Juliannának László, Sánta Sán­Anyakönyvi hírek A képzőművészet szolgálatában Száz esztendő szegedi hír­lappéldányait és folyóiratait átböngészni képzőművészeti kiállítások, kritikák és tu­dósítások után kutatva nem­csak határtalan szorgalmat ét kitartást igényel, de pél­dája lehet a szegedi művé­szet iránti,szeretetnek és fe­lelősségnek is. Szelesi Zol­tán megjelenésre váró mo­nográfiájának, A szegedi képzőművészet történetének egyik jelentős területe volt az anyaggyűjtés során ez a kutatótevékenység. A kötet, mely az első ilyen vállalko­megnyitásain, hogy részese tegyen egy ünnepi aktus­nak, egy jelképes születés­nek, és eligazítást, tájékoz­tatást kapjon — azzal sze­reti-becsüli igazán, ha szín­vonalas kiállításokkal aján­dékozza meg és igényes sza­vakkal szól hozzájuk. * Szelesi Zoltán húszéves tu­dományos munkájának szin­tézise az a közel 800 oldal, kiadásra váró kézirat, mely­ben Szeged képzőművészeté­nek történetét dolgozta fel a . , -. . , , _ „ , .. . . ._ legrégebbi emlékektől a leg­zas hazankban, husz év ku- töprengő órái, es ott talál- újabb eredményekig. A mo­tató- és alkotómunkájának hatjuk a muzeológus-művé- nográfia figyelmet szentel a kikristályosodása. Egy mu zeológus-művészettörténész fél alkotóéletének bizonyí­téka. ITl. KCSI7LR HSzassái;: Apatócld Ferenc és Szabó Julianna, Szalma Zoltán és Kiss Márta házasságot kö­töttek. Születés: Jakab Benjaminnak és Kovács Erzsébetnek Csilla, Lele Józsefnek és Fodor Anná­nak Anikó, Barna Istvánnak és Kovács Teréziának Ildikó. Oláh ^Józsefnek és Berki Máriának Attila Zsolt. Tóth Györgynek és Sípos Ilonának Györgyi Csilla, dórnak és Szalma Klárának Eri- Edit Katalin, Almás! Istvánnak Babarczl Istvánnak és Farkas ka, Horváth Lászlónak és Bum- es Szabó Irénnek Attila, Pataki Mária Magdolnának István Zsolt, mer Krisztinának Agncs, Dóda Jenőnek és Pálinkás Évának Nagy Sándornak és Rozgonyi Sándornak és Farkas Katalin- Gábor nevű gyermekük szüle- Piroska Ilonának Piroska, Kot­roczó Andrásnak és Kolárovszky Etelkának András, Nyilas Ká­Dé­és nak Géza, Bátor Lajosnak és tett. Tóth Irénnek ZsoH Póter. Zaj­esek Lászlónak és Dobó Erzse- Halálozás; Szeles Péter. Far- roly Imrének és Neményi nő­hetnek Csaba. Apjok Györgynek kas József. Gazdag Antalné Na- , . T.nrt,ri és Pecák Máriának Mónika Má- asa Rozália. Illés Bálint, Lung nána» Ert*a Tímea, Tandari ria. Ördög Gézának és Demus Egyedné Hlavanda Mária, Hege- Györgynek és Bezdán Clzellá­Gizellának Tünde, Révész Ist- üüs Sándor. Joszt József, Lac- naIt Erika Mária, Inhoff György Tá.nÍJak^S í^rHayr. íf^S*"1^ Vét/Tmí^e klónak és Bálint Franciská­IStván. Meszlényl Gyulának és vath Imréne Batkl Anna, Erdő- , - „ Tóth Terezlának Zsolt, Juko La- di Gézáné Födi Irén, Gábor nak Róbert, Gál Dezső János­josnak és Ivánkovlts Máriának Gyöngyi, Deák István, Faragó nak és Arok Erzsébetnek Mérla Erzsébet, Varga Ferenc- sándor BaDa Jáno8i Sz6n l3t- zső. Fapp Szilveszternek E^l Koi^Ustíóník és Blte Czabal Józant, Misán Sán- Császár Ibolyának Róbert, Mól­Katalinnak Edina, Szögi József- dor. Virág Józsefné Nagy Bo- nár János Balázsnak és Nagy nek es Varga Máriának Ágnes, ^^ Kecskeméti József, Köldesl Évának Tamás, Vágl Attila Gá­Márhfnak Má^nle. Ho^átó Fcrenené Wo.fner Stefánia. La- bornak és Juhász Erzsébetnek Györgynek és Schütz Zsuzsanná- zlc Jovan. Tóth Károly, Szabó Attila, Dani Ferencnek és Frank nak Gubor Endre. dr. Praefort Jánosné Batlk Márta, Sztojano- Ágotának Erika, Erdei Mlhály­Lászlónak és László Gyöngyi- vtty Mlhajlöné Nemes Rozália, nak és Katona Veronika Etel­bának ^BOMÓ^A^STek And- Szirákl Imre, Kacsari Lajos, kának Edit Veronika, Szabó Ber­rás Csaba. Papp Istvánnak és Rozgonyi János, Sánta István, talannak és Juhász Ilonának Csordás Erzs betnek Renáta Kolompár Zoltán. Makal Mi- Gabriella,. Tanács Józsefnek és Edina. dr. Gáspárdy Gyulának hály várhegyi Béla, Kovács Dak6 Arankának Gábor és Tóth Ildikónak Réka, Rácz Gyula, Csíkos László, Pálfi Bst- gyermekük született. Józsefnek és dr. Dégi' Zsuzsán- vén meghalt, nának Tibor Gábor, Muhel Sán­nevű Ügy hiszem, hogy a mu­zeológus és a művészettör­ténész hivatás külön-külön dórnak és Vígh Máriának Ka­talin, Szekeres Istvánnak és Slmondán Erzsébetnek Mónika, Szilágyi Istvannak és Borsos Katalinnak István Árpád, dr. Szabad Jánosnak és Juhász Ju­liannának Gábor, Dékány Fe­rencnek és Nacsa Évának Edit, Kormányos Ferencnek és Balogh Erzsébetnek Ferenc Miklós, Hor­váth Jánosnak és Abrahám-Fu­ran Máriának Aranka, Pataki (Óbornak és Halm Mártának Zsolt Gábor, Gránies Zoltánnak és Ékes Györgyinek Péter Pál, Vargq Istvánnak és Kootymán Margitnak Mónika, Kása József­nek és Jenel Zsuzsannának Il­dikó, Lakatos Jánosnak és Fe­keto Piroskának Marianna, Zloch Istvánnak és Üjvári Erzsébet­nek Gusztáv, Husztl Lajosnak és Nagy Juditnak Judit, Nagy Bélának és Molnár Veronikának Attila, Tóth Lajosnak és Tóth Irénnek Edina Tlmoa, Rudas Ferdinándnak és Török Zsuzsan­nának Zsuzsanna, Nagy Ernő­nek és Mátyus Erzsébetnek László. Tóth Jenőnek és Hu­szár Mariának Attila Jenő, Zsombort Istvánnak és Márta Magdolnának István Zsolt, Vécsl Károlynak és Strasek Juditnak Viktor Vazul, Kószó Antalnak és Pálinkás Erzsébetnek Lajos Zoltán, Csókást Antalnak és (Haj os Etelkának Ildiké, Ke­resztury Imrének és Csákvári Ágnesnek Péter Imre, Kelemen Istvánnak és Juhart Erzsébet­nek Eva, Horváth Imrének és Mészáros Katalinnak Imre Jó­zsef. Pataki Mihálynak éa Gon­dé Margitnak Tibor Csaba, Ba­ico Józsefpek és-Szucs Erz.sébet­nek Erzsébet Mária, Turaó Gé­zának és Juhász Irénnek Móni­ka Irén, Rácz Pálnak és Tóth Máriának Zsolt Pál, Tasnádl Fe­rencnek ús Molnár Máriának Orsolya, Czlnege Istvánnak és Bagl Ilonának ZsoR István, Papp Józsefnek és Babosé1' M' riának Zsolt Pőter, Czirok József­nek és szakács Erzsébetnek Erzsé­bet ndlkó, Fridrlch Mihálynak és Horváth Valériának Csilla, Ha­lász Jánosnak és Tóth Ilonának János István, Bán Miklósnak és Molnár Etelkának Péter, Szege­di Cáyulanak te Husear Editnek H. KERÜLET Halálozás: Jászberényi Antal. Dobsa Józsefné Német Julianna, Házasság: Zergényi Pál ds Hto- Fehértól Ferencné Kozma Mária, mokl Margit, Sípos Tamás Lász- Vass Jánosné csányl Etelka, Ve­Jó és Kótl Julianna Matild hé- esernyés Mihály, Csányl Ferenc. zassagot kötöttek. Halálozás: Szabó Dani István, Schmidt József, Kálmánné Tóth Kálmán, Kelemen Imréné Fodor Mária, Kakuszi Józsefné Bódy Gizella, Rózsa-Ruki Fe­Hagenauer Margit, Gombos Jó- renc, Ocskó János, Veres And­zsef. Szakái János meghalt. Fás meghal*. szettörténészt a kiállítások helyi szeliemi karakter vo­előkészítésének loholo siet- fsainak éppúgy, mint a ségében és a tárlatrendezes városképi változásoknak. A felforduláséban, amikor még fejezetcímek híven tükrözik csak ő látja a kész kiállítás a tanulmány felépítését: Mű­egyseges kepét- vek & mesterek a régi Sze­* geden, Utak és célok a szá­BH B I Szelesi Zoltán húsz éve zadelőn, Művészetünk a két is az irigyélt foglalkozások dolgozik a szegedi Móra Ke- világháború között és Meg­közé tartozik. A kettő együtt, renc múzeumban, húsz éve újhodás a felszabadulás után. a muzeológus-művészettörté- áll a város képzőművészeté- A fejezeteken belül pedig nész pedig külön varázst nek szolgálatában. Szervező- olyan érdekes problémákról rejt az emberek nagy több- je és kritikusa, tudósa és is szól többek között, mint ségének szemében. Az el- terjesztője, rendszerezője és Festők az árvíz körül, Hites sődleges vonzerő természe- értékelője, harcosa cs sze- szegedi műgyűjtőcsaládok, tesen a foglalkozás látvá- relmese Szeged több évszá- „Szeged, a szobrok városa", zados képzőművészeti kultú- Helyi „naiv"-festők, Kiállfe rájának. Különös felelősség tákok és kiállítók, nyomja egy vidéki nagyvá- Az élvezetes és olvasmá­alkotásokkal való személyes ros művészeti életével fog- nyos monográfia tudomá­találkozás, hogy munkája lalkozó műtörténész vállát: n.VOí; gerince a több mint során remekművek sokasága szem előtt kell tartania a kétszáz oldalas Függelék, helyhezkötöttség,. a városi ahol Szelesi Zoltán fölsora­képzőművészeti élet mikro- koztatja a szegedi képzőmű­w világának és az egyetemes- vészét bibliográfiáját, a 250 kor bekopogtathat °a s műtér- ség makro-kozmoszának lát- kép jegyzékét és a névmu­mek különös atmoszférájú szólagos ellentétpárját. Sze- ©tót. A kötetről, melynek világába, hogy órákat tölt- lesi Zoltán vallja, hogy nincs megjelenését ez év karácso­het kiállítótermek, galériák szomorúbb dolog a művésze-. nyára várjuk, írója így vall: ünnepélyes csendjében, hogy tek provincializmusánál, de „Az események gazdagsága, előadóként, " tárlatmegnyitó- a helyi kulturális eredmé- az egyes művészpályák ta­ként sokakat segíthet köze- nyeket semmibe vevő, nagy- nulsága és a ránkmaradt ai­lebb a műalkotásokhoz, hogy képű „európerség" is nevet- kotások ismételten csodálat­tanítványok veszik körül is- ségesen hat. Olyan foglalko- ba ejtenek. Jutalmam az meretekre szomjazva, hogy zás Szelesi Zoltáné, mely lesz, ha azok érdeklődését is otthonosan járhatja be a vi- nem tekinthet csak a művek és felkelti majd e könyv, akik lághírű galériák kincseket művészek felé, az ismeret- mind többet kívánnak meg­rejtő termeit Párizstól terjesztés is fontos feladata, tudni szeretett szulovárosorrv, Moszkváig és Firenzéig/Van Nem kis része van abban, Szeged képzőművészetéről, azonban ennek a hivatásnak hogy Szegeden egyre töb- melynek méltó megbecsülé­kevésbé látványos oldala is. ben szeretik és értik a kép- sere törekedtem. E monográ­A hétköznapok szorgalmi te- zőművészetet, hogy a mű- fiában egy magyar nagyvá­vékenysége, a kutatómunka zeum kiállításait az elmúlt ros művészettörténete első hosszú órái a múzeumok évben többen látogatták, izben került összefoglalásra, képraktáraiban ésakönyvtá- mint a Nemzeti Galéria tár- Erre a ^P feladatra, úgy rak kutatószobáinak csönd- latait. Szelesi Zoltán tudja, vélem, nemcsak két évtize­jében zajlanak. Érdekes, de hogy a közönséget — mely det- de egy életet áldozni ia nagyon felelősségteljes mun- azért gyűlik össze egyre na- érdemes." kát jelentenek* a zsűrizések gyobb számmal a kiállítások Tamil Lajos nyossága. Az, hogy a mű­vészettörténész számára na­ponkénti kötelesség a mű­vészi körül, hogy megnyíl­nak előtte'a műgyűjtők la­kásainak ajtói, hogy bármi­politika légkörében meggyávultnk a helyi vá- tudták elfoglalni, dühükben és részegségükben rosvezetők, s folyton elodázták fölavatását. így a Palánkban raboltak, gyilkoltak, nekiestek a esett, hogy ezt a szobrot soha nem is leplez- pincéknek, megitták a sok szerémségi és bara­ték le! nyai bort, tobzódtak, és „az szép terek asszo­Tömörkény szobrának is Tápai Antal az al- nyokkal" kedvükre mulatoztak. A fegyelem kotója. Az író halálának negyed százados év- megbomlott, s a fölmentő török sereg a Pa­fordulóján a Dugonics Társaság kezdeményezte Iánkban szorult hajdúkat lemészárolta. A török a szobrot, s egy év múltán ünnepélyesen te is a város lakóin is bosszút állt, kifosztotta és le­leplezhették. A „nagy palóc" bronzba öntött öldöste jó részüket. mellszobrát, a Képzőművészeti Alap ajándékát, A Város történelmének e nagy tragédiáját Ungvári Lajos 'készítette. Képzeletbeli vendégeimnek most azt mon­dom, amit a valódiaknak szoktam: telepedje­nek le a szökőkúttól kissé távolabb a padokra, hogy a víznek se zúgása, se permete ne zavar­ja őket, s miután szemrevételezték a három írószobrot meg a monumentálisnak ható, mégis jellegzetesen kulissza-épületnek minősülő Köz­művelődési Palotát, amely földszintjén és első emeletén a Móra Ferenc Múzeumnak, második emeletén az 1880-ban alapított Somogyi-könyv­Prológus a Móra kertben ,, ... ... . rend- tárnak ad helyet, ismerkedjenek meg kissé Sze­Minfcegy két "odalmi múltjának azokkal a legrégibb szerességgel viszem . mozzanataival, amelyek nem taoadnak Tváros ^L^^ntó met hol egyenkent teH csoportosan hoj tóa- ^ f„n épüieteiheZi nem köthetők egy-egy marok™ laptaZ Tinódi Sebestyén, a „lantos deák", a kor „újság­írója", krónikása örökítette meg Szegedi vesze­delem című históriás énekében. Utolsó strófá­jában így vallotta meg szerzőségét, művének keletkezési körülményeit: Magát JeTBntütte versnek kezdésében, Az ki szerzé, vagyon oly mint fél kedvében^ Kassában Seböstyén nagyböjt közepiben, Ira ezör ötszáz ötvenkét esztendőben. A Mátyás napján, február 25-én kezdődő küz­delmet lantosunk már „nagyböjt közepi ben* versbe tudta foglalni. Híreit, szabatos értesülé­seit bizonyára az oda menekült szegedi kal­kokat, hol ^árokat.holh^i^htHktóíol- közelebbm ^ meghatározható heiyhez, de min­dieket. iroda mi zarandoWafo«k^k kialakult denké szót ePdemelnek. mar szokott utja. Gyalog csak a kisebb kor te- T _ . . „ hető meg egyszerre gépkocsival a nagyobb is. 1972-ben ünnepeltük Janus Pannonius halá A kiinduló és végső pont egyarant a Közmű- lanak fél evezredes fordulójót. .0 volt az első innen Szegedi Kőrös Gáspár, a 16. század leg­velödési Palota előtti bér, a nem hivatálosar. akiről tudjuk, hogy megfordult vá- híresebb magyar orvosa is. Itáliában tanult, idestova negyven eve Móra parknak. Móra vasunkban: reszt vett a török elleni hadiárat majd Nádasdy Tamás nádor sárvári kastélyában kerlnek nevezett hajdani ma kai piac. 1933-ban ügyében osszehivott 1464. évi szegedi ország- élt udvari orvosként. Szegedi Gergely protes­parkosították, s itt állították föl 1939-ben gyűlésén. 1541-ben itt. Mezőszegeden írja Há- táns énekszerző, zsoltárköltő és névrokona, az Móra Ferenc 1943-ban Tömörkény István, 1961- zassagrul való dicsiret-et Tar Benedek, ez ido ugyancsak Szegedi Gergely ferences barát, az ben Mikszáth Kálmán szobrát A Közművelő- tájt a város protestáns prédikátora. Dévaj, csíp- ellenreformáció első könyvének írója. Szegedi dési Palota maga is emlékhely: a várostörténet- kelődő versezetebol ma is szívesen idézzük a Lőrinc Theophaniája latinból magyarított isko­író Reizner János után két nagy magyar író férjeknek, az asszonyokkal való bánásmódról ladráma, az eredetit sajátos magyar, paraszti El­vált az igazgatója, 1904-től Tömörkény, 1917- adott trefas tanacsot: „Gyakran üsse nékik gurákkal és fordulatokkal gazdagítva, tői Mora. sompalca hatokat..." A legnevesebb a hazai művelődés történeté­Móra szobrát Tápai Antal alkotta. Mellék- Itt, a Vár utca vonalában húzódott valaha a ben a reformáció nagy úttörője. Szegedi Kis alakjavai és szimbolikus tárgyaival, a búzaka- szegedi vár fala. a Széchenyi téri saroktól egé- István, akinek ugyancsak 1972-ben ünnepelhet­1 ásszal ós a sarlóval az Ének a búzamezőkről szen a Tiszáig. A Város történelmének tragikus tük volna halála 400. évfordulóját. ' Külországi íróját, a szegedi tanyák népének epikusát ál- eseménye volt Szegednek és várának a töröktől tanulmányai után itthoni üldöztetései, hányatta­lította az utokor elé, s mellékalakjában az író való visszafoglalási kísérlete 1552-ben. A tö- tásai, török fogsága ellenére értékes életműve*; hűséges famulusának, „személye körüli minisz- rök elől 1542-ben Debrecenbe menekült szegedi hagyott hátra, panaszos énekei és teológiai érte­terének", Kotormány Jánosnak (1884—1960) vo- főbíró, Tóth Mihály, hajdúival föl akarta sza- kezései egyaránt híressé tették nevét. Szeged násait örökítette meg. A szobor ünnepélyes le- badítani Szegedet a török alól. Kalandos vállal- szülötte a költő Zákány Balázs, aki 1522-ben egy leplezésére több dátumot is kitűztek annak kozásuk hadászatilag megalapozatlan volt, szá- bolognai antológiában adta ki Japus Pannoniu* ictejen, de an egyre tebbalria-ttMte váló orevágos mítasuk nem vált be; a hajdúk várat nem emlékezetére írott latin költeményül. A középkori Szeged számos neves literátor és literátus szülővárosa és fölívelő dajkája volt. A korabeli névadási szokás szerint róluk jórészt vezetéknevük árulkodik. így származott nyilván

Next

/
Thumbnails
Contents