Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

VftSÁKNAP, ms. FEBRUÁR flfc löl Simái Mihály ELŐHANG rmnrfig a kéz mindent a kéz igen a kéz mindenütt a kéz mindenhova ha.tartala.nul és fenségesen forgódva a teremtés ihletében s késsel szuronnyal bombával megint > a kéz az Emberi Kéz szerszám és tör a történelemnek maga a Történelem legszebb s legiszonyúbb mennyi örökkévaló mennyi halandó mozdulat földre hazra kenyérre és szerelemre mennyi mozdulat az égre ujjak sugarasan és gyökérzőn mindent a kéz mindig a kéz igen földim barátom testvérem tektonikus lenyerek gyúrjak alattunk a Sorsot forrók a gyönyörűségtől veszedelmektől tüzesek mennyi örökkévaló mennyi hatandó mozdulat, mindenhatóság-szorgalom rhennyi szent edény magvaknak csillagoknak s mennyi kereplös lepra cszelösség gyűlölködés-küllői ujjak új meg uj kai ól kifutópályái tűzgömb-lövök de nézd sugarason s ízekre tépve is szemközt a rettenettel — mindig s megint a kéz mindenütt mindenhová mtndenert a kéz barátom a te kezed az én kezem ezek a hetediziglen izületek őseinktől ránkmaradt bélyeges csontok gyermekeink játszódva emelkedő keze apáinké nagyapáinké ez a lehetetlent heverő KÉZ amiből enni adtál amivel hinni kérsz • Srhmcr miMhj toez-wnotmwuvMr* Boros Béla ADY NYOMÁBAN Nagyvárad V

áltozatos a mai. a centenáriumát ürmepló Budapest arca. S talún éppen ezért sorolják, sokan a világ legszebb városai közé, aligha csupán fekvése miatt. A lassanként régi és mégis új pompájában kibontakozó vár bástyái, klasszicista házacskái, a török idő emlékei hasonlíthatatlan hangulatúak. Vagy az új Erzsébet-híd felé, a Gellérthegyre nyíló panoráma, a főváros esti fényei, a Nagykörút hi ktető lempója. az új épületek kecses geometriája, a V;ici utca hangulata — mind-mind a váras nélkülözhetetlen eleme. S ezek összetartozó egysége az. amit Budapestnek nevezünk, s ami bámulatra keszteti a sok földet bejárt idegent is. „Mennem kell tehát. Ügy érzem, az énemnek egy darabja marad itt. Több mint három év óta, emlékekben, verejtékezésekben. könnyekben, buzdulásokban, vércsöppekben, s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magának — ha akar, ha nem — ez a csodálatosan ható, intelligens, modern Nagyvárad Haza, vágyódva és hálásan fogok gondolni mindig ide. E lappal pe- . dig egy leszek mindenben ... Kérem- tartsanak meg engem régi kegyességükben, s emlékezetükben. Én újra meleg, hálás szívvel mondok , köszönetet és búcsút". A Nagyváradi Naplóban így búcsúzik Ady Endre olvasóitól. miután négyéves váradi újságiráskodás után Párizsba indul. A Körös-parti Párizs — Nagyvárad, mint az Ady búcsúsoraiból is kiderül, a legérdekesebb magyar városok egyike a századforduló küszöbén. Ez a város voft az, eteő, omety Adynak igazán megmutatta az^ életet. Itt- csapta meg először a rohanó éiet szele. Itt érzett ró először a társadalom és a világ mozgató erőire, itt ismerte meg a kapitalizmus hatalmát. Itt bontakozott ki világnézete és izmosodott meg egyénisége. Amikor ismerkedtem a belvárossal viszonylag könnyen megállapíthattam, hogy itt városépítészeti szempontból jelentős változás nem nagyon történhetett, s egy kis fantáziával könnyen elképzelhettem milyen is lehetett Várad a századfordulón. Ez idő tájt rendkívül, lendületesen fejlődött az ipar és a kereskedelem. Jelentős gyárak voltak a városban. Cipőgyár, gépgyár, vasöntőgyár. bútorgyár, téglagyárak, gőzmalmok. Talán egyik leginkább jellemző vonása ennek a kornak, hogy a városnak n bankja és takarékpénztára van. A rendkívül élénk szellemi élet egyik bizonysága, hogy nyolc lap jelenik meg, közülük hat napilap. Váradon akkor mór közlekedett a városi villamos.. Tulajdonképpen minden, ami egy élénk város szempontjából fontos, azt annak idején egy négyzetkilométernyi területen megtalálhatták. A redakciók, a színház, a fontos középületek, a Fekete Sas Szálló, ahol Ady is lakott, kedvenc kávéháza az Emke és a lobbi. A redakciók első emeleti hatalmas üvegablakai mögött ma kereskedelmi intézmények vagy más hivatalok irodái működnek. A színház mellett hamar rátalálni az egykori Emkére, amelyet éppen renoválnak, s melynek falán kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy itt tartózkodott Ady legszívesebben. A Fekete Sas. amelynek első emeleti nagytermében egy-egy Ady matinét is rendeztek, ma mór nem szálloda. A nagy étterem helyét üzletek foglalták el, de az egész épület ma is a századforduló építészeti ízlését hirdeti. A Fekete Sas a maga idejében komoly szálloda volt. Tulajdonképpen anélkül, hogy valaki elhagyta volna az épületet, fedett üvegfolyosóin mindent megtalálhatott a beszálló vendég a szabótól a cipészig, az ékszerésztől a virágüzletig s az ajándéktárgy-bolttól^ a cukorkaboltig. Voltaképpen el-' élhetett itt valaki hetekig anélkül, hogy kitegye a lábát az utcára. Ahogy a főutcán sétálva betérek az egyik mellékutcába, egy Viagy téren találom magam. A téren kioszkszerű épület ad otthont az Ady emlékmúzeumnak, annak idején cukrászda volt és Ady „Müllernek" nevezte. A látogatót Szerváti usz Jenő hatalmas fából faragott Ady mellszobra fogadja. A tárlókban különböző Ady-kötetek, korabeli fotók, kinagyított újságkivágások követik végig Ady nagyváradi életét. Ady egész életére kihatott a Nagyváradon eltöltött négy • esztendő, s bór szállását felcserélte egy időre a párizsi Rue de Levis 92-vel. s az Emkét a Grand Café-val, önmaga marad. ,A költő, aki egy vidéki redakció Íróasztala mellől jut a Szajna-parti városba. fiatalos bátorsággal és okossággal bármihez nyúl is, azt mind varázslatossá teszi a zsenijével, es sohasem marad hűtlen váradi eszméihez. Cmcso Tm&n az erdélyi Cfeucsáról semmit se tudnánk, ha nem oda nősül a magyar költészet forradalmi megújítója, Ady Endre. Ahogy betérünk a faragott székely kapun át a volt Bonczakastélyba, megilletődöttség lesz úrrá az emberen. Szinte legszívesebben lábujjhegyen járnánk. Ez a zártabb világ váltja ki valószínűleg ezt az érzést. Az országút egyik oldalán a kastély, másik oldalán a vasútvonal, Rissé lejjebb az állomás.' Arra gondolok, hogy a* megviselt idegrendszerű, megfáradt Ady hány álmatlan éjszakán számolhatta a kastély alatt elrobogó katonavonatokat. Hányszor ébreszthette fel álmából a mozdonyok éles füttye! Ahogy a kerti szerpentinen feljutunk az épületekhez, egy kis fenyves szélén az első épület a volt kasznárház, vagy Ady úgynevezett vőlegényháza, ami később két szobájával és előszobájával Adyék meghitt otthona volt. Itt dolgozott legszívesebben, itt írta legszebb háborúellenes verseit A költőre a ház falán elhelyezett román nyelvű felirat emlékeztet s ahogy a bezárt üvegajtón és ablakon betekintek, egy szépen berendezett kalotaszegi parasztszoba tárulkozik elém. Ettől nem messze egy Verandás, nagy ebédlős ház áll, amelyben Boncza Berta nagyanyja élt, majd a dombtetőn az országút felé fordulva, mintegy a helyzet magaslatán áll a voltaképpeni kastély. HárorA esztendővel az elbocsátó, szép üzenet után, innen indult Ady a ragyogó szépségű fiatal lánnyal, Boncza Bertával Budapestre, házasodni. Sétában megpihenve a nagy park vajon melyik fájának lombjai alatt adott új nevet Bertukának Ady, amikor is egy évődés alkalmával mondotta a költő: csacsika. csacsinka, Csinszka. Látszólag ilyen egyszerűen született a becenév. Nem csoda tehát, hogy Csinszka pedig olykor Csrnszkynek szólította Adyt. Csúcsán a világtól eteárt költő® barátaival a levél és táviratváltások kapcsolták egybe. Így fontosodott fel Ady csúcsai életében a posta és a vasút, amely mint köldökzsinór kötötte össze Pesttel és az országgal. Mohón csapott le a postán küldött újságokra, folyóiratokra, s ilyenkor azokba rögtön beletemetkezve talán el ie felejtette a falusi kocsmát, ahol egyébként mindig megivott néhány pohárral. A Csúcsán töltött, 'idő íeremtett tehetőséget arra, hogy a magát erdélyinek valló Ady. aki soha sem jutott túl Kolozsváron, megismerkedjék szűkebb hazájával. Innen látogatott el Brassóba, amely lenyűgözte ősi stílusával, megcsodálta a sík Barcaságot. Marosvásárhelyre utazván ismerkedett a székelyfölddel —. majd a tüneményes Szovátával. Csúcsai tartózkodása idején került közel a Szilágysághoz, s onnan már csak egy ugrás Zilah, ahová megannyi diákélmény kötötte. Ha messziről jött idegen vetődik a tájra, ebbe a parkba — aki talán csak éppen hallott egy Ady Endre nevű magyar költőröl —; bizonyára nem jár „lábujjhegyen". Nekünk azonban mi mindent mond a mi Adynkról a park egy bokra, százados fája, egy napfényes üvegezett veranda nyugalma. a kastély alatt elszáguldó expresszvonat zakatolása, hiszen ez a varázsos szépségű hely, bármennyire is távoi mindentől, Ady életének és költészetének jelentő* állomása. <