Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

19 VASÁRNAP, 1973. FEBRUÁR 4; Villany az iskolában Acs S. Sándor felvétele Tegnap Kiskundorozsmán, a külterületi iskolában kigyulladt a villany. A DÉMÁSZ Vidéki Üzemviteli Kirendeltség szocialista brigádja ugyanis szabad szombatján, társadalmi munkában elvállalta a villanyvezetékek bekötését. Reggel nyolc órakor látott munkához a brigád, és délben leikapcsolhatták a villanyt az iskolai termekben. Az öröm, amit ezzel a segítséggel szereztek a villanyszerelők az iskolásoknak és a tanároknak, leírhatatlan. Anélkül, hogy a brigád vállalkozását, segítőkészségét kisebbítenénk, ki kell mondanunk egy ágaskodó kérdést mégis: ha csak négyórai munkára volt szükség — ugyan miért kellett ilyen sokáig erre várni, míg megoldódik? És ugyan meddig kellett vodna még várni, ha nincs egy ilyen áldozatkész brigád? Képünkön; villanyt gyújt a brigád A rakpart építése Idén: csak Annak idején — még decemberben — beszámoltunk a városi tanács végrehajtó bizottságának üléséről, melyen megvitatták és elfogadták a szegedi, belvárosi partfal és rakpart átépítésének beruházási programtervét. Azóta több aggódó, a Móra-parkot féltő vélemény is eljutott hozzánk. Többek közt dr. Demény Alajos (Magyar Tanácsköztársaság útja 6.) levele, melyben a park féltő szeretetétől indíttatva kérdezi: nem lehetne-e más megoldást találni az átépítésre? Olyant, amely meghagyna a park mostani, teljes területét, nem venne el abból 11 métert. Olvasónk szerint ez aligha lehetetlen, hiszen a klinikáknál sem helyezik hátrébb a falat, csupán magasítani fogják. Hasonló megoldást nyilván a parknál is lehetne találni — írja levelében. Feltehetően nem áll egyedül véleményével levélírónk. Alighanem minden szegedinek kedves a park, a partmenti sétány. Éppen ezért érdemes egy kissé részletesebben foglalkozni a tervekkel, azzal, hogy vajon mi indokolta az elképzelést, amely szerint helyenként 11 métert el kell venni a parkból? Az . átépítést — mint az köztudott — műszaki szempontok, a város biztonsága tették indokolttá. A rakpart és a partfal ugyanis' feltöltésre épült. Armiak idején háziszeméttel és hasonló anyagokkal töltötték fel a partot. Ez viszont nem állja a rá nehezedő nyomást, és az altalaj homorú, a Tisza felé lejtő felületén megcsúszott. A partfal labilitása különösen az 1970-es, nagyon magas vízállásnál vált szembetűnővé, amikor több helyen — homokzsákokkal — belülről is meg kellett erősíteni. Az átépítést úgy kell megoldaná, hogy ne csupán magasabb legyen a fal, hanem a csúsztató erő, tehát a feltöltésre nehezedő nyomás is a lehető legkisebb legyen. Pontos tervezői számítások mutatták ki: mennyivel kell hátrább hozni a falat. Igaz, a klinikáknál a fal megmarad mostani síkjában, csupán magasítani fogják az á' pités során. Vajon miért nem Jeliét hasonló megoldást keresni a parknál is? A vá- szeg, de még mindig a lehető laszt a tervek adják meg. A legolcsóbb, s a városnak 40 klinikáknál az épületek mi- millióba kerül, a költségek att nem lehet hátrébb hoz- nagyobb részét a vízügyi ni a falat. Ezért itt csupán igazgatóság fedezi. A sétányegy vastag vasbeton szög- nál például a mostani fal támfalat építenek a mostani síkjában újat is lehetne épífal alapjára, a mostaninál 50 teni, mély résalapozással, ám —90 centivel magasabbat Ez az sok százmillióba kerülne, azonban még mindig nem és bizonytalanabb lenne, oldja meg az egyik legfon- mint a tervezett megoldás, tosabb gondot: a féltöltésre nehezedő nyomást nem csökkenti. Ezért a terv szerint a fai mögötti park talaját 10 Tehát a tervek feltehetően mégiscsak így fognák megvalósulni. Változtatásra — legalábbis ami az eLkep méter szélességben és 5 mé- műszaki, statikai léter mélységben ki kell aneU ^"S^L ni, es helyere salakot tenni. Í^Jf". c ' ^ & d Ezáltal tetemes mértékben csökkenne a feltöltésre nehe- V***^ zedő súly. A salakra viszont termőföldréteget lehet teríte_ ni, melybe füvet és cserjéket lehet ültetni. A múzeum és a hajóáJloAz Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság ugyanis már készítteti a leendő partfal és rakpart 1 :500-as makettjét, melyet talán már áprilisban kiállítanak a város valamás között ennek a megöl- — "^rgal^ pontján S ^Sr^T-S ezt "azért Stes^ nZy az átSétetSzi^ldás - felembe vehesnem a te^kéteSebb, rá- sek * szedek velemenyet adásul a fákat sem lehetne ^'iKS* hS? megkímélni vele, sem a sa- etegeans ^' SnT a lakra újabb fákat ültetni, _ Marad tehát a lépcsőstött, a mostaninál 11 méterrel belrakpart. Szebb, mint a mostani, a Tisza ily módon jebb végződő védőmű, amely ^ lesz a város* ——— —í— naK. nem csupán könnyebb lesz a jelenleginél, de talajnyce Még bőségesen van idő a másának megoszlása is ked- tájékozódásra, hiszen a rak vezőbb lesz a mostaninál" Pa«"t átépítése több évet vesz Ez a megalfiás — ha már a igénybe. A nemrégipark 11 méteres sávjárói megkezdett földmunka mindenképpen le kell man- méS csupán az előkészítés dani — városképi szempont- kezdeti stádiuma. Mindössze ból is szebb, jobb lesz a a mederbe szórandó 120 ezer mostaninál. A Tiszát való- köbméter kő helyét készítik ban behozza a városba, né- s az idén nem is jutszévé teszi Szegednek. nak tovább az előkészületekIgaz. mindez még csupán nél: a mederrendezés és a terv. A tanács és az Alsó- folyamszabályozás feladatátiszavidéki Vízügyi Igazgató- "ál. ság szakemberei minden lehetőt megtesznek azért, hogy a sétányból minél kevesebbet kelljen föláldozni, s a klinikáknál se kelljen a talajcserével megbolygatni a parkot. Ám kevés remény van arra, hogy a terveken változtatni lehessen. Hiszen azok pontos számítások alapján és igen nagy körültekintéssel készültek. Bizonyítja ezt a? is, hogy korábban is készültek már tervek a partfal átépítésére, de a tervezők vagy meg sem tudták oldani a feladatot, vagy csak nagyon drágán, sok százmilliós összeg árán. A mosteni tervek szerint az átépítés 176 millió forintba kerül majd. Ez is tekintélyes öszSz. L Korunk hősei R

endkívüli személyiségeket csak nagy események, történelmi megrázkódtatások esztergálnak? Binh aszszony, Bernadett Devlin, Angéla Davis, Gagarin, vagy éppen Rahman. sejk kimagasodása csak a körülmények szüleménye, vagy elsősorban emberi egyéniségük miatt nőttek, magasodtak fejünk fölé? Korunk hősei — mint bármely koré — elsősorban emberek. Emberele, akik maximálisan helytálltak, amikor erre szükség volt Amikor emberi tartalékaik voltak ahhoz, hogy többet tudjanak adni, mint más. Mégsem tudjuk őket hétköznapian nézni: vannak pillanataik, amikor akár az égen a csillagokat, úgy látjuk őket Fényesen és györryörködtetön. És nem minden pátosz nélkül tekintünk arcképükre, a tévében megjelenő filmen követjük szavaikat, mozdulataikat. Napjaink történelme is teremt történelmi személyiségeket És mi? Mi lehetünk-e hősök? Vannak hétköznapi hősök is. Minden cinizmus nélkül állítjuk, hogy sokszor hősiesség nap nap után helytállni mumkábar, tele van hát a világ hétköznapi, de mindig újjászülető hősökkel. Csakhogy most szóljunk inkább azokról, akik ennél többet tesznek, s ha nem is fognák róluk megemlékezni a történelemkönyvek, mégis: napjaink és holnapjaink formálóivá tudnak válni. Hogy valójában hősök-e, a szó magasztos értelmében, talán nem is fontos eldönteni. Ismerek egy tanítónőt; egy kis falu megmozgató ja, élesztője. Fejébe vette, hogy az asszonyokkal foglalkozik, klubot szervez. Teli estéken összejönnek, beszélgetnek, megtanítja kötni, horgolni, varrni a faiu asszonyait, vagy egyszerűen csak beszélgetnek, együtt néznek tévét. Neki magának is két gyermeke van, nem unatkozik, dehogy is a maga szórakozására teszi. Előszar csak tízen jöttek, most már annyian vannak — volnának — egy-egy klubesten, hogy nincs helyiség, ahol elférnének. A tanácsháza foteljaiba, gépi pertanyákról jön be, mert érdekűik a beszélgetések, mert társaságra vágyik. Azért kezdtem, mert sajnáltam őket: a napi robotban eltelik az életük, anélkül, hogy szépre, jóra gondolni legyen idejük. Van egy hétgyermekes anya. akinek felöltöztettük gyerekeit, átalakítottuk a régi ruhákat, fillérekért újat varrtunk. Néhány lakást átrendeztünk, hogy ne aludjon együtt két-három gyerek is egy ágyban. Van, aki szőnyeget sző, más falvédőt, párnát hímez. És beszélgetünk tisztaságról, egészségről, főzésről, gyermeknevelésről, vagy felolvasunk egy novellát és megbeszéljük. Van. akinek az is jól esik, hogy kibeszélheti magát, hogy meghallgatjuk. Nem nagy dolog, tudom, mégis úgy érzem, tettem értük valamit. Kizökkentettem őket életük szürke taposómalmából." T

enni valamit — nem munkál-e ez valamennyiünkben? S megtaláljuk-e azt a feladatot, ami ránk vár, amivei hasznára lehetünk másoknak, s ami bennünket is azzal a jó érzéssel tölt el: kicsit többet adhattam, mint ami szigorúan a kötelességlem, kicsit egyéniségemből is adtam, használtam, nem telt el hiába az idom, az életem. Ismerek egy idős asszonyt, aki gyermekkorától súlyos beteg volt, fele életét tolókocsiban töltötte. De nem haszontalanul: felnevelt egy árva kisfiút. Azért lett-e Jóskából mérnök, elismert szakember és tisztességes ember, mert Erzsi néni nevelte? Nem biztos. Hiszen a nevelőotthon is mindezit nyújthatta volna neki. De magabiztos, harmonikus ember lett, mert annyi emberi pluszt adott Erzsi néni szeretete, az az érzés, hogy valalk; hozzátartozik, sőt, őérte éL, amit talán az édesanyák közül is kevesen adhatnak. Mert Erzsi néni tudatosan adta, életét tette rá, hogy használjon valakinek. Jogos-e a büszkesége, ne is kérdezzük. Hősiesség-e tolókocsiban ülve felnevelni egy gyermeket, a más gyermekét, ne mi ítéljük meg. Aki nem próbálta, talán fel sem fogja. zsáira nem is igen mennének az asszo- Korunk hősei ők is, csak vialahogv nvok. az iskola hideg esténként, a tani- közelebb vannak átlagra szabott életünk tónő lakása kicsi. A meghívott előadóknak mércéihez, s éppen ezért talán hétközis „közbejön" valami, akik eddig segítet- napjainkban is világítóbb. útmutatóbb tek a tervezésben, azok* kedve is lany- lámpások, mint egy-egy történelembe vr>hult Csak ő. egyedül ő nem tört le miló kortársunk. Ne kérdezzük hát, léhe„Ügy érzem, jelentenek valamit ezek az tünk-e mi is hősök, esték az asszonyoknak Van, aki a közeli Sz. 91. Ajánlólevél rr Növekszik a szőrmegyár és a ruhagyár exportja A szegedi üzemek, vállala- angol, osztrák, francia, nor- gyobb lesz a vall a tat extok, ipari szövetkezetek ta- vég, holland, illetve NSZK- portja mind a szocialista valy s»ép eredményeket ér- beli cégek jelentették be országokba, mind a tőkés piték el a kivitel növelésében, igényüket. Ami pedig az ir- acra több terméket adnak, Jeleskedett ebben a népgaz- hakabátokat illeti, az euró- S itt ismét a minőséggel vadaság számára fontos tevé- pai országokon kívül Ja- ló összefüggésre hívhatjuk kenységben a ruhagyár és a liánba éppúgy eljutnak, mint föl a figyelmet: tavaly szészőrmegyár kollektívája úgy, Kanadába vagy az USA-ba. pen növelték az első osztáhogy érdemes tájékozódni Köztudomású> hogy ^ ex_ lyú részarányt; bebizonyít*, ita terveikről, elkepzelese- port & a „^ müyen tg.; ikről is. kölcsönhatásban vannak; a A Pannoni Szőrmekikészí- szörmegyáriak tehát tovább- SJjSP,A' toes Szormekonfekcio Val- ra is a finom megmunkálás- ^bblépéshez: érdeklődést es 1 o ÚT rttrorohon i (Tor) i ffóintrt IroHoHolr lalat szegedi gyárában igen ra, szép kidolgozásra ^ igényt keltettek. . . öj-^-o. el- Angol és kanadai megren„ "f" járással, jobb anyaggazdal- delésre együttesen 130 ezer kabátot exportáltak ^ • míg kodással szeretnék tovább öltöny készül idén a ruhanövelni a termelést, s to- gyárban. Franciaországból vább öregbíteni megszerzett is kaptak megrendelést. Uzjó hírüket. Természetes, hogy letfelek a hollandok és a a gyár vezető szakemberei belgák is. Jogosnak látszik idén is résztvesznek azokon az a remény, hogy 1973-ban a — Frankfurtban, Párizs- eléri, sőt túllépi a vállalat f.., . • - . ln ban, sorra kerülő — nagy a korábban elérhetetlennek ezerre n^eS a oaíofix ^szemléken, amelyek a tűnő 1 millió dolláros nyugafW *z d!k: fogalmat Ez nyilván öszfaljak a gyartoknak, s ahol szefugg azzal, hogy nőtt az a partnerekkel is találkozhat- export jövedelmezősége is, jobb a devizakitermelési mutató a ruhagyári termékeknél. esztendőnek könyvelhetik rékszené^ flj gyártási el 1972-t Húszezer iru" ' - i 1971-ben 17 ezer volt a kivitel. S az igény, a kereslet igen nagy a szegedi termékek iránt így tovább növelhetik az export mennyiségét: idén ezerrel több irhakabátot szállítanak külbundák kivitele is. Ezekből 3 ezret a Szovjetunióban vehetnie nlajd meg a szűcsre- aak) ^^hataaSTTTzArmekek kedvelői, a többire Bútorok, körszalagtól Létszámszaporítás nélkül két műszakban üzemel — 13 százalékos termelékenység- egyszerre 36-an dolgoznak növekedést eredményezett az mellette, kényelmesen, ülve. a kárpitosipari újdonságnak Minden két órában tíz perces számító automata szállító szünetet tartanak, körszalag, amelyet házi ter- Az automata szállító korvezés és kivitelezés alapján szalagról 1973-ban több mint helyeztek üzembe a Mohácsi 60 000 ülőbútor, sokfajta szék Bútorgyárban. A körszalag kerül le. (MTI) megyárban tovább folytatódik a több éves rekonstrukció, amelyeknek révén jobb feltételeket teremtenek nagy devizahozamú, fontos munkájukhoz. A Szovjetunióban is szeretnék megkedveltetni termékeiket, elsősorban a szabadidő-öltönyöket a ruhaNagyarányú rekonstrukci- gyáriak. A nagyszabású beót élnek át a Szegedi Ruha- mutatkozásra márciusban gyár üzemeiben. Ennek ke- kerül sor, amikor divatberetében új, az iparágban mutatókon vesznek részt egyedülállóan korszerű el- Moszkvában. Később, a kejárást alkalmaznak, minta- reskedelmi tárgyalásokon dől üzemet teremtenek. A haté- el: milyen üzletkötésekben konyább gazdálkodás, a realizálódik a szegediek tönagytávlatú folyamat első rekvése, kiállta-e a próbát a eredményei már tavaly be- minőség és a fazon,? E teértek a ruhagyárban. Idén kintetben az első osztályú várható, hogy méginkább részarány magas volta minéreztetik jó hatásukat a vál- denesetre biztató előjelnek tozások. Például abban, hogy tekinthető, a tavalyinal lényegesen na- g, g.