Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-28 / 49. szám
S7ERDA, 1973. FEBRUÁR 28. 3 Vako lókanál helyett A könnyűszerkezetes építési mód sok tekintetben megváltoztatja az építőipar hagyományos jellegét. Az épületek acél tartóvázát, külső és belső falait a helyszínen szerelik össze. A szerelési munka nem igényel kőműves szakmunkásokat, mert csupán az alapozás, a födémek felső rétege és a liftakna készül hagyományos eljárással. Képünkön: Az oldalfal panelek felső takaróléceit szerelik. Mennyien pihenhetnek szakszervezeti iidiilkkben ? Hamarosan kiosztják a kö- részt kedvezményes jutalomvetkező fél évre szóló szakszervezeti üdülési beutalókat a vállalatoknál, üzemeknél. Mint -a SZOT üdültetési főigazgatóságán elmondották, idén 337 000 dolgozó vehet üdülésen a ország szakszervezeti üdülőiben, vagy utazhat külföldre kedvezményes áron. A belföldi pihenés költségeinek 75 százalékát az állam viseli, s csak kisebb Tűz ellen — technika A megyei tűzrendészeti helyzet A Csongrád megyei Tűzrendészed Parancsnokság és egységeinek tavalyi munkáját értékelték, illetve idei feladatait vitatták meg tegnap délelőtt Szegieden. a megyei rendőr-főkapitányság épületében. A megbeszélésen részt vett dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb titkára. a BM Tűzoltóság kedett a gyermekeik által okozott tüzek száma is, ezek többségében megállapítható volt a szülők mulasztása is. A szabálysértési eljárások száma mintegy 25 százalékkal emelkedett. A tűzkárok összege jelentősen csökkent. Ez jórészt annak eredménye, hogy az állami tűzoltó egyOrszágos Parancsnoksága ré- ségek műszaki felkészültsészéről Strádi Géza tűzoltó alezredes, s jelen volt Csete György alezredes, a Tűzrendészet! Parancsnokság Csongrád megyei vezetője is. Az állami tűzoltóság tavalyi munkáját értékelve a beszámoló megállapította, hogy a megyei parancsnokság és a területi egységek — parancsnokságok — is jó munkát végeztek az elmúlt évben, teljesíteni tudták a rájuk rótt feladatokat. Sikerült tovább javítani a tűzoltói állomány szakmai képzettségét. és ami lényeges, sikerült jobbá tenni a műszaki ellátottságot is. A beszámoló szerint a fűzesetek száma viszonylag kis mértékben — mintegy 7 százalékkal — növekedett az 1971. évihez képest, a károk összege viszont jelentős mértékben csökkent. A számszerű növekedést főleg a mezőgazdasági üzemekben mutatták ki, területi megoszlás szerint pedig Makó és Vásárhely körzetében emelkedett jelentősebb mértékben a tűzesetek száma. Szembetűnő mértékben — mintegy 40 százalékkal emelge tavaly a legkorszerűbb technikát, képviselő, új, speciális járművekkel egészült ki. Az olajipar védelmére két darab gázturbinás gépjármű van Magyarországon, mindkettő Szegeden. Ezenkívül az elmúlt évben, két nagy teljesítményű ottóport szállító speciális gépjárművet kapott Csongrád megye, mindkettő a .legkülönbözőbb területeken alkalmazható. Megfelelő műszaki-mentő berendezésék alkalmazásával ma már a baleseteknél is eredményesen tud beavatkozni a tűzoltóság. Tavaly például Szegeden négy villamosbaleset után avatkoztak be sikerrel. A korszerű technikai berendezések alkalmazása mellett azonban nagyrészt a tűzoltói állomány tervszerű és jó felkészítése járult hozzá ahhoz, hogy 1972-ben kevesebb kárt okoztak a tüzek megyénkben, mint korábban. A beszámoló után a jelenlevő szakembere!; megvitatták az állami tűzoltóság előtt álló további feladatokat is. hányada terheli a beutalót kapött dolgozókat. A többféle üdülési lehetőség közül — családi, gyermek, ifjúsági stb. — jelentős a SZOT-gyógyüdültetés, amelyet ebben az évben 77 000en vehetnek igénybe; Hajdúszoboszlón. Gyulán, Hévízen, Párádon és Balatonfüreden két héten át pihenhetnek. Az ország legszebb vidékein már meglevő SZOTüdülőkön kívül idén Siófokon új 200 személves családi üdülő épül. Sopronban pedig 600 személyes gyógyüdülőt adnak át, amelv a KPVDSZ költségein épül, s várhatóan a harmadik negyedévben készül el. A tervek szerint az idén felújítják, korszerűsítik a galvatetői SZOT-üdülőt. a hajdúszoboszlói Béke szállót és a SZOT lillafüredi üdülőjét. A hazai szakszervezeti üdültetésen kívül a szocialista országokba is szervez kedvezményes utazásokat a SZOT. Ennek keretében a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával és Bulgáriával ismerkedhetnek meg turistaúton a vállalatok dolgozói, összesen hatezren. A SZOT ké* dunai üdülőhajójával 57 utat szerveznek idén. egyebek között Konstancáig és Bécsig A SZOT kedvezményes üdüléseire a vállalati alapszervezetek javaslatai alapján választják ki a jó munkát végzett dolgozókat. A beutalók elosztásánál különösen a szocialista brigádtagokat. a fizikai dolgozókat és a nagy családosokat részesítik előnyben. (MTI) Diplomások, doktorok M it ér a diploma? A fiatalasszonynak, aki nyolcórás konyhai munkáért, igen nagy üzem kiszolgálásáért, mindössze ezrest kap havonta, ebből neki is százas az ebédpénz, de a buszbérlet sincs ingyen — valószínűleg rengeteget érne. A fiatal pedagógusnak pedig, aki néhány éve még jogosan mosolygott szerény illetményén, most talán nem feltétlenül indokolt indulatokkal elégedetlen — keveset. Ki tud itt igazságot tenni? Ügy tűnik, a diploma vízválasztó. Ha nem is mindig anyagi: egzisztenciális. A házasságban partinak számít, noha a jó parti fogalmát inkább az anyagi képesség garantálja, bár az egzisztencia sem akármi. Az életben esélyt jelent, mindenképpen nagyobb, tágabb terepet a választásra; diplomával elmehetsz ugyan segédmunkásnak, de a minőség is fölkínálkozik, olyan döntési szabadsághoz juttat, amihez nélküle csökkentek az esélyek. A diploma megnyugtat, biztonságot kölcsönöz. Kiváltképp azokon a területeken (iparban, mezőgazdaságban), ahol portától a vezérig magas a lépcsősor, sok az ember, a beosztás, a szerszám meg az íróasztal. Ilyenkor a diploma közvetlen hajtóerő, beszerzéséhez biztatnak a körülmények, reális támpontot ígérnek a feljebbjutáshoz. Plakátok hirdetik az utcán: nagyobb szaktudás — több jövedelem. A kultúra, a művelődés frontján egyszerűbb a helyzet, itt a starthoz kell, tehát nivellál. Belépőjegyet ad a státuszokhoz, melyek eleve a megszerzésükhöz kötöttek. A diploma nagy általánosságban az értelmiségi munkakör varázspálcája, s ebből a sajátosságából fakad, hogy hajlamosak vagyunk abszolutizálni. Pedig a diploma nem abszolút. Képzettséget, útravalót nyújt, de önmagában még nem garanciát, nem szabad túlbecsülni. Akkor sem, ha manapság gyakran találkozni azzal a szemlélettel, ami hajlamos puszta tényének regisztrálásában embereket, emberi kapcsolatokat minősíteni. A társadalmi közeg, ahol a diploma vízválasztóként, egzisztenciális köntösben szerepelhet, rendkívül sokféle, és rendkívül változóak azok a konzekvenciák, kimondatlanul is formálódó értékítéletek, az erkölcs szakítópróbái, melyeket sajátos mozgása kavar. Persze elsősorban nem a különcködő, bennfentes stílű sztereotípiákról van szó, mint a diplomások „jobb társasága", az „egymás között vagyunk", majmoskodó összekacsintása. Többről. Mint kezdő táncos a kályhától, hadd közelítsem egy ártatlan, személyes példával. Tanárjelöltek voltunk, utolsó évesek az egyetemen, mikor a rendes metódus szerint becsöppentünk a középiskolásokhoz órákat hallgatni, hospitálni, tanítani. Korábban, „egymás között", sokat beszélgettünk arról, milyen is lesz a nagy visszatérés, immáron tanári fejjel megint diáknak lenni, hiszen a néhány év korkülönbség igazán elveszett a folyosókon. Ügy gondoltuk, egykori tanárainknál természetesebb, közvetlenebb utakat találhatunk a padokban ülőkhöz, mivel, hogy tegnap még mi is ott gubbasztottunk, ott szorongtuk át a feleltetések izgalmas perceit, ott éltük a diákok őszinte világát. S akkor az egyik órára bejött Hugó „tanár úr", évfolyamunk liberalistája. Betyár természetét évek óta becsben tartotta az egyetemista etikett, mely szerint nem lehet rendes hallgató, aki bukás nélkül megússza: nos, Hugót, a „Béke tanszéknek" kinevezett söröző és tréfás időtöltő tiszteletbeli és örökös díszpolgárát eme etikett folytán a létező legrendesebb kollegának ismertük, elég volt spontán fölütni leckekönyvét, amit a hitetlenkedőknek maga is szívesen mutogatott. Hugó tartotta az órát, s mindannyian ledöbbentünk. A gyengélkedő felelőre olyan fejedelmi szigorral, lezser fölénnyel pirított az oszály előtt, mihez foghatót számára is csak személyes élményei nyújthattak, egyoldalú és prolongált vizsgái idején. Órája után az volt a véleményünk, szegény Hugó elfelejtette, hogy ő is esendő ember, furcsának, méltánytalannak találtuk a történteket, nem is annyira kőszívét, inkább a módszerét, s csak azzal tudtuk magyarázni, alighanem zsebében érezte a diplomát. És vajon, hogy viselkedik majd, ha valóban ott lesz — egyetértettünk: senki sem cserélne szívesen leendő tanítványaival. Mi ebben a példa? Nem a szorosan vett pedagógiai-módszertani, inkább az emberi: a gyors felejtés képessége. Itt válik általánossá Hugó esete. Ha a közösségből elkerült ember visszatér, s megfeledkezik arról, hogy onnan jött. Elfeledkezik, mert azóta történt vele valami, ahogy mondani szokás: kikupálódott. Bárki sorolhat történeteket. Pedagógusképzésünk akut gondja, máig megoldatlan problémája, miként nyerje vissza a falu magának, saját iskolájának azt a fiatalembert, aki a városba ment diplomáért, s aki inkább visszafizeti az ösztöndíjat. Friss diplomás orvosoknál snics másképp, pedig a vidéki hely ott még többé-kevésbé anyagi előnyöket is ígér. Természetesen most csupán az érem egyik oldaláról van szó, s nincs is szándékomban szélesíteni a kört. Mivel manapság hajlamosak az emberek adminisztrációs szemlélettel gondolkodni, sokszor többet jelent a diploma kellő időben és nyomatékkal bemondott ténye, mint a mögöttes tartalma, fedezete. Hányszor hallani a művészeti viták hozzászólója hátában összesúgni, milyen alapon beszél ez, van valamilyen iskolája? A diplomává) megnőtt önbizalmat a doktorátusok fokozzák. Sikk a név előtt vagy után kitett, bemondott dr. — levelezésben, értekezleten, társaságban, sportpályán. Pedig az esetek többségében a nagyobb formai nyomatékot, semmint az érdemi illetékességet célozzák. Egy időben a város doktorcsapata simán kiesett az élvonalból, jóllehet ott nem is doktorok futballoztak. M it nem adnak a diplomával? Emberséget, mértékletességet, a visszanem-élés védőoltását. Ez minden diplomás belügye. Nincsenek sokan, magán számításaim szerint (a statisztikai hivatal nem tudta megmondani, az adatokért így nem vállalhatok felelősséget), az ország lakosságának úgy 5—8 ' százaléka. Ennyi embernek belügye, hogy józan önbecsüléssel használja... Nikolényi István Petőfikonferencia Kedden a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi intézetében kétnapos tudományos konferencia kezdődött, amelyen a Petőfi-évforduló alkalmából számot adnak az intézetben folyó Petőfi-kutatások eredményeiről és problémáiról, a kutatások módszertanáról. A tanácskozásra több külföldi vendég is érkezett. II KGST-országok tervkoordinációja Hazánkban az 1976—80-as népgazdasági terv koncepcióinak kidolgozása az idén fontos szakaszához ér. A fő elképzelések tisztázása után most már összefüggéseiben is ki kell dolgozni á koncepciókat, hogy azokat az Országos Tervhivatal javaslat formájában ez év végén, illetve a jövő év első felében vezető gazdasági fórumok elé terjeszthesse. Az új ötéves terv irányelvei a többi KGST-országgal szorosan együttműködve, az integrációs program jegyében készülnek. I Mongol vendégek Csongrád megyében Tegnap, kedden délelőtt Szegeden, a népfront megyei titkárságán fogadták a kétnapos látogatásra Csongrád megyébe érkezett Puncagiin Sagdarszürent, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetét és a kíséretében levő Namszrain Dorzsszenbet, nagykövetségi titkárt. Nagy István, a népfront megyei elnöke üdvözölte a vendégeket, majd Molnár Sándor megyei titkár adott tájékoztatást Csongrád megye életéről. A fogadáson, s az ezt követő baráti rén részt vett Gyárfás hály, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese is. A mongol vendégek a kora délutáni órákban Vásárhelyre látogattak. A MetrieszmecseMipond Mérleggyárban az üzemmel ismerkedtek, az ezt követő mongol—magyar baráti találkozón Puncagiin Sagdarszüren nagykövet adott átfogó képet a Mongol Népköztársaság gazdasági, kulturális fejlődéséről, a mongol nép életéről. Ma. szerdán Vásárhelyen, az élelmiszeripari főiskolát keresik fel a vendégek, délután pedig a szentesi járásba látogatnak. A szegvári Puskin Tsz-ben találkoznak a község és a járás vezetőivel, majd a Nagymágocsi Állami Gazdaság művelődési otthonában a nagykövet tájékoztatót tart a Mongol Népköztársaság gazdasági, kulturális fejlődéséről, a mongol nép életérőL