Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

S7ERDA, 1973. FEBRUÁR 28. 3 Vako ló­kanál helyett A könnyűszerkezetes építési mód sok tekintetben megváltoztatja az építőipar hagyományos jellegét. Az épületek acél tartóvázát, külső és belső falait a helyszínen szerelik össze. A szerelési munka nem igényel kőműves szakmunkásokat, mert csupán az alapozás, a födémek fel­ső rétege és a liftakna készül hagyományos eljárással. Képünkön: Az oldalfal panelek felső takaróléceit szerelik. Mennyien pihenhetnek szakszervezeti iidiilkkben ? Hamarosan kiosztják a kö- részt kedvezményes jutalom­vetkező fél évre szóló szak­szervezeti üdülési beutalókat a vállalatoknál, üzemeknél. Mint -a SZOT üdültetési fő­igazgatóságán elmondották, idén 337 000 dolgozó vehet üdülésen a ország szakszer­vezeti üdülőiben, vagy utaz­hat külföldre kedvezményes áron. A belföldi pihenés költségeinek 75 százalékát az állam viseli, s csak kisebb Tűz ellen — technika A megyei tűzrendészeti helyzet A Csongrád megyei Tűz­rendészed Parancsnokság és egységeinek tavalyi munká­ját értékelték, illetve idei feladatait vitatták meg teg­nap délelőtt Szegieden. a megyei rendőr-főkapitány­ság épületében. A megbeszé­lésen részt vett dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb titkára. a BM Tűzoltóság kedett a gyermekeik által okozott tüzek száma is, ezek többségében megállapítható volt a szülők mulasztása is. A szabálysértési eljárások száma mintegy 25 százalék­kal emelkedett. A tűzkárok összege je­lentősen csökkent. Ez jó­részt annak eredménye, hogy az állami tűzoltó egy­Országos Parancsnoksága ré- ségek műszaki felkészültsé­széről Strádi Géza tűzoltó alezredes, s jelen volt Csete György alezredes, a Tűzren­dészet! Parancsnokság Csongrád megyei vezetője is. Az állami tűzoltóság ta­valyi munkáját értékelve a beszámoló megállapította, hogy a megyei parancsnok­ság és a területi egységek — parancsnokságok — is jó munkát végeztek az elmúlt évben, teljesíteni tudták a rájuk rótt feladatokat. Sike­rült tovább javítani a tűzol­tói állomány szakmai kép­zettségét. és ami lényeges, sikerült jobbá tenni a mű­szaki ellátottságot is. A beszámoló szerint a fűzesetek száma viszonylag kis mértékben — mintegy 7 százalékkal — növekedett az 1971. évihez képest, a ká­rok összege viszont jelentős mértékben csökkent. A számszerű növekedést főleg a mezőgazdasági üzemekben mutatták ki, területi meg­oszlás szerint pedig Makó és Vásárhely körzetében emel­kedett jelentősebb mérték­ben a tűzesetek száma. Szembetűnő mértékben — mintegy 40 százalékkal emel­ge tavaly a legkorszerűbb technikát, képviselő, új, spe­ciális járművekkel egészült ki. Az olajipar védelmére két darab gázturbinás gép­jármű van Magyarországon, mindkettő Szegeden. Ezen­kívül az elmúlt évben, két nagy teljesítményű ottóport szállító speciális gépjármű­vet kapott Csongrád megye, mindkettő a .legkülönbözőbb területeken alkalmazható. Megfelelő műszaki-mentő berendezésék alkalmazásá­val ma már a baleseteknél is eredményesen tud be­avatkozni a tűzoltóság. Ta­valy például Szegeden négy villamosbaleset után avat­koztak be sikerrel. A korszerű technikai be­rendezések alkalmazása mellett azonban nagyrészt a tűzoltói állomány tervszerű és jó felkészítése járult hoz­zá ahhoz, hogy 1972-ben kevesebb kárt okoztak a tü­zek megyénkben, mint ko­rábban. A beszámoló után a jelen­levő szakembere!; megvitat­ták az állami tűzoltóság előtt álló további feladato­kat is. hányada terheli a beutalót kapött dolgozókat. A többféle üdülési lehető­ség közül — családi, gyer­mek, ifjúsági stb. — jelentős a SZOT-gyógyüdültetés, ame­lyet ebben az évben 77 000­en vehetnek igénybe; Haj­dúszoboszlón. Gyulán, Hé­vízen, Párádon és Balaton­füreden két héten át pihen­hetnek. Az ország legszebb vidé­kein már meglevő SZOT­üdülőkön kívül idén Siófo­kon új 200 személves csalá­di üdülő épül. Sopronban pedig 600 személyes gyógy­üdülőt adnak át, amelv a KPVDSZ költségein épül, s várhatóan a harmadik ne­gyedévben készül el. A ter­vek szerint az idén felújít­ják, korszerűsítik a galva­tetői SZOT-üdülőt. a hajdú­szoboszlói Béke szállót és a SZOT lillafüredi üdülőjét. A hazai szakszervezeti üdültetésen kívül a szocia­lista országokba is szervez kedvezményes utazásokat a SZOT. Ennek keretében a Szovjetunióval, Csehszlová­kiával, Romániával és Bul­gáriával ismerkedhetnek meg turistaúton a válla­latok dolgozói, összesen hat­ezren. A SZOT ké* dunai üdülőhajójával 57 utat szer­veznek idén. egyebek között Konstancáig és Bécsig A SZOT kedvezményes üdüléseire a vállalati alap­szervezetek javaslatai alap­ján választják ki a jó mun­kát végzett dolgozókat. A beutalók elosztásánál külö­nösen a szocialista brigád­tagokat. a fizikai dolgozó­kat és a nagy családosokat részesítik előnyben. (MTI) Diplomások, doktorok M it ér a diploma? A fiatalasszonynak, aki nyolcórás konyhai munkáért, igen nagy üzem kiszolgálásáért, mindössze ezrest kap havonta, ebből neki is százas az ebédpénz, de a buszbérlet sincs ingyen — valószínűleg rengeteget ér­ne. A fiatal pedagógusnak pedig, aki né­hány éve még jogosan mosolygott szerény illetményén, most talán nem feltétlenül indokolt indulatokkal elégedetlen — keve­set. Ki tud itt igazságot tenni? Ügy tűnik, a diploma vízválasztó. Ha nem is mindig anyagi: egzisztenciális. A házasságban partinak számít, noha a jó parti fogalmát inkább az anyagi képesség garantálja, bár az egzisztencia sem akár­mi. Az életben esélyt jelent, mindenkép­pen nagyobb, tágabb terepet a választás­ra; diplomával elmehetsz ugyan segéd­munkásnak, de a minőség is fölkínálko­zik, olyan döntési szabadsághoz juttat, amihez nélküle csökkentek az esélyek. A diploma megnyugtat, biztonságot kölcsö­nöz. Kiváltképp azokon a területeken (iparban, mezőgazdaságban), ahol portától a vezérig magas a lépcsősor, sok az ember, a beosztás, a szerszám meg az íróasztal. Ilyenkor a diploma közvetlen hajtóerő, be­szerzéséhez biztatnak a körülmények, reá­lis támpontot ígérnek a feljebbjutáshoz. Plakátok hirdetik az utcán: nagyobb szak­tudás — több jövedelem. A kultúra, a mű­velődés frontján egyszerűbb a helyzet, itt a starthoz kell, tehát nivellál. Belépőjegyet ad a státuszokhoz, melyek eleve a meg­szerzésükhöz kötöttek. A diploma nagy ál­talánosságban az értelmiségi munkakör varázspálcája, s ebből a sajátosságából fa­kad, hogy hajlamosak vagyunk abszoluti­zálni. Pedig a diploma nem abszolút. Képzett­séget, útravalót nyújt, de önmagában még nem garanciát, nem szabad túlbecsülni. Akkor sem, ha manapság gyakran talál­kozni azzal a szemlélettel, ami hajlamos puszta tényének regisztrálásában embere­ket, emberi kapcsolatokat minősíteni. A társadalmi közeg, ahol a diploma vízvá­lasztóként, egzisztenciális köntösben szere­pelhet, rendkívül sokféle, és rendkívül vál­tozóak azok a konzekvenciák, kimondatla­nul is formálódó értékítéletek, az erkölcs szakítópróbái, melyeket sajátos mozgása kavar. Persze elsősorban nem a különckö­dő, bennfentes stílű sztereotípiákról van szó, mint a diplomások „jobb társasága", az „egymás között vagyunk", majmoskodó összekacsintása. Többről. Mint kezdő tán­cos a kályhától, hadd közelítsem egy ár­tatlan, személyes példával. Tanárjelöltek voltunk, utolsó évesek az egyetemen, mi­kor a rendes metódus szerint becsöppen­tünk a középiskolásokhoz órákat hallgatni, hospitálni, tanítani. Korábban, „egymás között", sokat beszélgettünk arról, milyen is lesz a nagy visszatérés, immáron tanári fejjel megint diáknak lenni, hiszen a né­hány év korkülönbség igazán elveszett a folyosókon. Ügy gondoltuk, egykori taná­rainknál természetesebb, közvetlenebb utakat találhatunk a padokban ülőkhöz, mivel, hogy tegnap még mi is ott gubbasz­tottunk, ott szorongtuk át a feleltetések izgalmas perceit, ott éltük a diákok őszin­te világát. S akkor az egyik órára bejött Hugó „tanár úr", évfolyamunk liberalistá­ja. Betyár természetét évek óta becsben tartotta az egyetemista etikett, mely sze­rint nem lehet rendes hallgató, aki bukás nélkül megússza: nos, Hugót, a „Béke tan­széknek" kinevezett söröző és tréfás idő­töltő tiszteletbeli és örökös díszpolgárát eme etikett folytán a létező legrendesebb kollegának ismertük, elég volt spontán föl­ütni leckekönyvét, amit a hitetlenkedők­nek maga is szívesen mutogatott. Hugó tartotta az órát, s mindannyian ledöbben­tünk. A gyengélkedő felelőre olyan feje­delmi szigorral, lezser fölénnyel pirított az oszály előtt, mihez foghatót számára is csak személyes élményei nyújthattak, egy­oldalú és prolongált vizsgái idején. Órája után az volt a véleményünk, szegény Hu­gó elfelejtette, hogy ő is esendő ember, furcsának, méltánytalannak találtuk a tör­ténteket, nem is annyira kőszívét, inkább a módszerét, s csak azzal tudtuk magya­rázni, alighanem zsebében érezte a diplo­mát. És vajon, hogy viselkedik majd, ha valóban ott lesz — egyetértettünk: senki sem cserélne szívesen leendő tanítványai­val. Mi ebben a példa? Nem a szorosan vett pedagógiai-módszertani, inkább az emberi: a gyors felejtés képessége. Itt válik álta­lánossá Hugó esete. Ha a közösségből el­került ember visszatér, s megfeledkezik arról, hogy onnan jött. Elfeledkezik, mert azóta történt vele valami, ahogy mondani szokás: kikupálódott. Bárki sorolhat tör­téneteket. Pedagógusképzésünk akut gond­ja, máig megoldatlan problémája, miként nyerje vissza a falu magának, saját iskolá­jának azt a fiatalembert, aki a városba ment diplomáért, s aki inkább visszafizeti az ösztöndíjat. Friss diplomás orvosoknál snics másképp, pedig a vidéki hely ott még többé-kevésbé anyagi előnyöket is ígér. Természetesen most csupán az érem egyik oldaláról van szó, s nincs is szándé­komban szélesíteni a kört. Mivel manap­ság hajlamosak az emberek adminisztráci­ós szemlélettel gondolkodni, sokszor többet jelent a diploma kellő időben és nyoma­tékkal bemondott ténye, mint a mögöttes tartalma, fedezete. Hányszor hallani a mű­vészeti viták hozzászólója hátában össze­súgni, milyen alapon beszél ez, van vala­milyen iskolája? A diplomává) megnőtt önbizalmat a doktorátusok fokozzák. Sikk a név előtt vagy után kitett, bemondott dr. — levelezésben, értekezleten, társaság­ban, sportpályán. Pedig az esetek többsé­gében a nagyobb formai nyomatékot, sem­mint az érdemi illetékességet célozzák. Egy időben a város doktorcsapata simán ki­esett az élvonalból, jóllehet ott nem is doktorok futballoztak. M it nem adnak a diplomával? Ember­séget, mértékletességet, a vissza­nem-élés védőoltását. Ez minden diplomás belügye. Nincsenek sokan, ma­gán számításaim szerint (a statisztikai hi­vatal nem tudta megmondani, az adato­kért így nem vállalhatok felelősséget), az ország lakosságának úgy 5—8 ' százaléka. Ennyi embernek belügye, hogy józan ön­becsüléssel használja... Nikolényi István Petőfi­konferencia Kedden a Magyar Tudo­mányos Akadémia irodalom­tudományi intézetében két­napos tudományos konferen­cia kezdődött, amelyen a Pe­tőfi-évforduló alkalmából számot adnak az intézetben folyó Petőfi-kutatások ered­ményeiről és problémáiról, a kutatások módszertanáról. A tanácskozásra több külföldi vendég is érkezett. II KGST-országok tervkoordinációja Hazánkban az 1976—80-as népgazdasági terv koncep­cióinak kidolgozása az idén fontos szakaszához ér. A fő elképzelések tisztázása után most már összefüggéseiben is ki kell dolgozni á koncepciókat, hogy azokat az Orszá­gos Tervhivatal javaslat formájában ez év végén, illetve a jövő év első felében vezető gazdasági fórumok elé ter­jeszthesse. Az új ötéves terv irányelvei a többi KGST-országgal szorosan együttműködve, az integrációs program jegyében készülnek. I Mongol vendégek Csongrád megyében Tegnap, kedden délelőtt Szegeden, a népfront megyei titkárságán fogadták a két­napos látogatásra Csongrád megyébe érkezett Puncagiin Sagdarszürent, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetét és a kíséretében levő Namszrain Dorzsszen­bet, nagykövetségi titkárt. Nagy István, a népfront me­gyei elnöke üdvözölte a ven­dégeket, majd Molnár Sán­dor megyei titkár adott tájé­koztatást Csongrád megye életéről. A fogadáson, s az ezt követő baráti rén részt vett Gyárfás hály, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese is. A mongol vendégek a ko­ra délutáni órákban Vásár­helyre látogattak. A Metri­eszmecse­Mi­pond Mérleggyárban az üzemmel ismerkedtek, az ezt követő mongol—magyar ba­ráti találkozón Puncagiin Sagdarszüren nagykövet adott átfogó képet a Mongol Népköztársaság gazdasági, kulturális fejlődéséről, a mongol nép életéről. Ma. szerdán Vásárhelyen, az élelmiszeripari főiskolát keresik fel a vendégek, dél­után pedig a szentesi járásba látogatnak. A szegvári Pus­kin Tsz-ben találkoznak a község és a járás vezetőivel, majd a Nagymágocsi Állami Gazdaság művelődési ottho­nában a nagykövet tájékoz­tatót tart a Mongol Nép­köztársaság gazdasági, kultu­rális fejlődéséről, a mongol nép életérőL

Next

/
Thumbnails
Contents