Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1973. FEBRUÁR tt Falusi boltok Változó igények Csongrád megye egyik sajátossága, hogy csaknem százezer ember, a lakosságnak mintegy 21 százaléka tanyán éL Igaz, hogy csökken a tanyai lakosok száma, de még hosszú ideig számolni kell azzal, hogy sok ember marad a tanyán — nem közömbös tehát, hogy életfeltételeik mennyire Javulnak. Közismert, hogy az utóbbi évtizedben a villany bevezetésével, a közlekedés Í

avításával jobbak a tanyai letkörülmények, kényelmenebbek a házak, elérhető az iskola, az orvos. De az, hogy mennyire ellátottak a falvak és a tanyaközpontok, hány üzlet és milyen üzletek vannak, az egyáltalán nem közömbös. A Csongrád megyei tanács vb kereskedelmi osztálya éppen ezt vizsgálta es felmérése szerint 114 üzlet. 11 házibolt és 46 vendéglő, Italbolt látja el a tanyalakat a legszükségesebbekkel. A felmérés azt mutatja, hogy sokan vásárolnak ugyan a közelben levő városokban, mégis mintegy 63 ezer ember rendszeresen a tanyai, községi kis vegyesboltokban szerzi be a legszükségesebbeket. Átlagosan 552 fő jut egy-egy üzletre, ami lényegesen magasabb szám. mint amit a városok statisztikája mulat Nem la a nagy távolságok miatt, hanem inkább azért kellemetlen a tanyasiaknak a vásárlás, mert gyenge az ellátottság ezekben a vegyesboltokban. Az üzlethelyiségek zömének alapterülete kicsi, az épületek omladozók, régiek, alig van raktározási és hűtést lehetőség; emiatt jó néhány bolt szinte egyáltalán nem képes rendszeresen tartani hentesárut és tejterméket A boltok többsége az ÁFÉSZ-eké, s az ÁFÉSZ-boltok az utóbbi időben mégiscsak fejlődtek. Ha nem jó az ellátásuk, márpedig a többségé nem kielégítő, annak a készletgazdálkodásra vonatkozó szabályzók is okai: es ugyanis arra ösztönöz, hogy a boltok az árukészletüket a minimumon tartsák. Jobb a helyzet a tanyaközpontokban, mint a meszsze eső kis boltokban, de még a falusi üzletek ls — némelyik legalább — városi embernek komikus látványt nyújtanak. Mert együtt látni egyetlen üzlethelyiségben a mirelites mélyhűtő pult mellett kályhát, hokedlit, hüsklopfolót, mosógépet WC-kagylót, hűtőgépet és tejszínt vagy orosz pezsgőt De némelyik polcon kOnyvet, játékot, porcelánárut, a mellette levőn pedig textilfélét tartanak a danulon paplantól a gombostűig mindent Az újszentivánl bolt vezetője: Barta Mátyás azt mondja: S ezer féle cikk kapható az üzletükben. Igaz, az 6 adottságaik aránylag jók, hiszen ha kicsi is az üzlet alapterülete, annál nagyobb a jól berendezett raktáraké. S mint „falusi boltosnak" az a véleménye: megszokták az emberek, hogy mindent egy helyen megkapnak. nem szívesen szaladgálnának a tejszínért vagy a kerékpárküllőért más-más üzletbe. Most például a zárszámadás után várható vásárlásokra töltötték fel az üzletet, szinte csak a hűsáru miatt van panasz. Érdekes adat: zöldség- és gyümölcsfélékből 90 ezer forintot forgalmaztak tavaly, de sok fogy a Jellegzetesen falusi termékekből, a tejfélékből is. Néhány hete mirelit áru is kapható a kübekházt vegyesboltban, amelyet egy éve alakítottak át, s azótn — mint Kasza Györgyné üzletvezető mondja — elégedettebbek a vásárlók. A mült évben 3 millió 230 ezer foNemrégiben részt vettem egy ankéton: filmesek és n.ozlnézők, főként fiatalok találkoztak. A beszélgetés ugy kezdődött, mint máskor, néhaién és vontatottan. De aztán hirtelen megélénkült. Fei&zólnlt egy fiatal egyetemista lány. s aztán ntég néhányan, szintén egyetem ittak, s egycsapásra megváltozott az unalmasnak indult ankét légköre. nn Somogyi Károiyné felvétele „Életkép" az újssenti vánl vegyesboltban ríni, forgalmat bonyolított le az üzlet, az idén feltehetőleg nagyobb lesz a forgalom. mert a hűtőpultban a gyorsfagyasztott főzelékeken kívül baromfifélét la tartanak majd — bár a Szentesi BARNEVAL még nem vette fel velük a kapcsolatot A kübekházi bolt átalakítása Is példázza: megérné az ÁFÉSZ-nek, hogy ne csak egy-egy nagyobb boltra koncentrálja a pénzt. A fejlesztést és a bővítést a kis faluk és a tanyák boltjai is megérdemlik, s ha kisebb ls rajta talán a haszon, mint egy-egy nagy hozamú új árudán, azt látni kell, hogy nemcsak a Jelen szükségletelnek kell fenntartani és lehetőleg Jobban ellátni a kisboltokat. Még hosszú időre szükség lesz ezekre ts! Sz. M. A fiatalok bírálták a filmeseket. Persze nem a dlplo-, rnatikus kritikák módján. A felszólalások nyersek, ne'.ia torzonborzak voltak, ráadásul, több dologban tévedtek la. A filmesek, akik természetesen minden kritikai megjegyzésre rögtön válaszoltak, fölényes bravúrral diadalmaskodtak. Ügy tűnt legalább. Nem is volt nehéz ezeket a fiatalokat legyőzni. A filmesek, forgatókönyvírók, rendezők, operatőrök rengeteget —, néha éveket, de hat-nyolc hónapot biztosan — foglalk áznak egy-egy alkotásukkal, mire elkészülnek vele. Anyagismeretük oly hatalmas, hogy egy néző, akinek a mű megnézésére és végiggondolására mindössze néhány óra Jut, természetesen képtelen velük versenyezni. Részletkérdésekben nem 1« lehet a felszólaló fiatalokat megvédeni; kétségtelen, h.gy a velük vitázó filmeseknek volt igazuk. Kár lenne ezt tagadni. De kinek volt igaza a lényegben? Abban, ami minden részletkérdésnél íontosabb, abban, ami minden fiatal felszólaló hozzászólásának mélyén, érzékelhető hattereként meghúzódott A felszólalók bizonyosfajta nézői elégedetlenségről beszéltek, annak tüneteit fogalmazták meg az ankét nyilvánossága előtt. A lényeg szempontjából tökéletesen rr'ndegy, hogyan és mennyiben tévedtek a részletekben. A legfontosabb, az elégedetlenség megfogalmazásában igazuk volt-e? Azt ls tudjuk, többféle nézői elégedetlenség létezik. Olyan fajta is van, amclylyel nem tudunk, nem lehet mit kezdeni. Vannak olyanok, akik kereken megmondják, magyar filmet nem néznék meg. Az ankéton aZJ.i* ban másféle elégedetlenseggel találkoztunk. A magyar filmek egy bizonyos fajtájáttfpusát bírálták. Nem tetszettek a felszólalóknak a művészkedő filmek, azok az alkotások, amelyek tetsze Ú3, vagy annak látszó formai bravúrokkal próbálják meg a tényleges tartalmat, a mondanivalót pótolni, illetőleg a hiányát leplezni. Fontos, hogy erre a most máf-ra felfigyeljünk. Régeoben ugyanis éppen fordított veit a helyzet. Hasonló ankéiokon a közönség, elsősorban a fiatalok, nem a filmek lényegével foglalkoztak, hanem bizonyos modern formai megoldások elterjesztését sürgették. Mi történt? Azóta megváltozott a közönség igénye. Annyi formai bravúrt látlak már az elntolt években, hogy rájöttek, ezek a megoldások, bármilyen tetszetőseit egyébként, csak nkkrr és úgy érnek valamit, ha magvas és tömör tartalom kifejtésének szolgálatában állnak. A közönség, pontosabban a közönség legértékesebb. legérdeklődöbb része megunta az üres formai bravúrokat. Ez a bizonyos értelemben új helyzet akkor is megérné a figyelmes vizsgálódást, ha csak ritkán lehetne tnláltteznt vele. De egyre többször és egyre több helyen halljuk megfogalmazni ezt az újfajta igényt ls. 3. 2. Vannak ilyen filmjeink? Bizony vannak. Egyidőben nagyon sok volt belőlük, de még ma sem veszlek kl teljesen. Létezésüket nam Is vonja kétségbe senki. Az eltérés azonban rögtön kiütközik, ha azt kérdezzük: mi legyen ezekkel a filmekkel? Sokan egyszerűen legyintenek: roJPZ film mindenütt van. A többség azonbnn nem képes ilyen könnyedén napirendre térni a dolog fölüti és r.cst már, ahol csak teheti, sürgeti a megoldást. Nyilvánvaló, hogy az alkotóművészek is felismerik majd ezt, a filmesek is és mások is. Csak a lényegre kell ügyelniök. Nem arra, hogy a művészeti kérdésekben Járatlanabb nézők mit vétenek, ha igényeiket akarjak megfogalmazni, hanem arra, ami a fontos nyilatkozataikban. Akkor biztos, hogy az a távolság, amely e pillanatban a mngyar filmek alkotólt a közönségtől elválasztja, jelentősen csökkcn, vagy esetleg teljesen meg ts szűnik. ökrös László Móricz Zsigmond Szegeden Szerette Szegedet: sokat járt itt. sokat írt róla. &0V kisebb kötet kitelnék szegedi tárgyú írásaiból. „Debrecenben otthon vagyok, Vásárhelyen nagyon jól éreztem magam, de azt nem értem, hogy miért nem lakom Szegeden?" — mondotta féitréfásán 11)23 augusztusában Vér Györgynek, amikor lányaival végigutazta az Alföldet, s Vásárhely felől ideérkezett. Ekkor a Tisza-szállóban (Wesselényi u 8.) szálltak meg Fürödtek a Tiszában, halászlét ettek, megcsodálták a makat piacon a dlnnyehegyeket Móricz 1913-ban irta első szegedi riportjait A szegedi papucs, A szögedt tmbör és A szegedi dudás címmel; valamennyi olvasható Riportok (1958) címmel megjelent gyűjteményében. Ekkor ls valószínűleg a Tisza-szálló lakója volt 1925 szeptemberében a szegedi színház bemutatta Sári bíró című drámáját, amely a jobboldali sajtó, a Szegedi ÜJ Nemzedék támadásai miatt nagy botrányt kevert, s a begyulladt színigazgató, Andor Zsigmond le is vette a műsorról. Ékkor írta Juhász Gyula Móricz Zsigmondnak című versét: (ts megdobott kOvívoI sz IrlayséB, Hl, xstPKOnÚfOlt ftsrsvsl S *-i»tl. Lolkcd tavsbb letúrt* drága kincsét, S tovább pbrOltecl néped lessát. NoincK vad voltál htnár-rengetegben. Hol mindig áll a hajtás, csapda Int, Hol ai igaa .magyarság mindig ellen, S elvércenek legméltóbb álmaink. De á magyar nyár tennö kedve nem b úl, A magyar fisanek forr még tljhora, £s c-u hüiaem, hogy győre.medre eaendOl Minden pohár e tájon, cimbora) t A szeptembert támadás nem fordította el Móriczot Szegedtől: november közepén Mikes Lajos társaságában újra itt van. a tanyai népélet tanulmányozásának szándékával, megnézte a színház előadását, és barátai, tisztelői társaságában a Kassban (a mai Hungáriában) vacsorázott. „Szegedre jöttem egy kicsit fiatalodni" — mondotta most Vér Györgynek, a Délmagyarország munkatársának. Cúth Klárának pedig dedikációt írt a Tavaszi szél című kötete példányába. i 927-ben feleségével, Simonyi Máriával Jött le Szegedre: ugyancsak a Tisza-szálló nagytermében tartott előadást fölvidéki és erdélyi útjának élményeiről 193Ű őszén ismét bemutatója volt a szegedi színházban: a Légy Jó mindhalálig került színre. Móricz ekkor a Nyugat szerkesztője; szegedi tapasztalatairól frissen riportot ír a folyóiratban Mai napok címmel indított rovatában, „Harmincéves adósságom, hogy még ma sem ismerem a szegedi Alsótanyák népét" — írja ekkor, s m..r érlelődik benne a Rózsa Sándor terve. 1932 karácsonya előtt két napra ismét Szegedre jött. Megint Vér György írta róla: „Csak mV.jffet.te' a szegedi várost, csuk'hallgntta a szegedi embereket, Szegeden pihent az ÚJ munkához, és egy sereg új följsgvzéssel szombaton visszaindult Pestre..." Tolnai Gábor emlékezése szerint Bit dny Györgyöt kereste meg. aki altkor már többször szerepelt a Nyugatban. Buday, Ortutay és Tolnai ült vele délben a Kass ebédlőasztaiánáL „Este a híres szegedi halászcsárdában, az Onozónéban vacsoráztunk, áhol már Radnóti Miklós, Baráti Dezső és mások is ott voltak körünkből." (Megjegyziéndfl. hogy 1976 óta önozóné kocsmáját Baglts Rozál vette át, de a régi név sokáig fönnmaradt. Baglts Rozál utóbb a Roosevelt téri. nemrég lebontott halászcsárdába tette át üzletét.) 1936 nyarán Móricz megint ttt van, s két riportban számol be a szentmihályteleki és rösricci paprikások gondjairól: Szegedi paprika az egyiknek a címe, a másiké: Paprikaszagú levegőben. Már ebben emlegeti is Rózsa Sándort, látszik, folyton foglalkoztatja a téma, gyűjtögeti az adatokat. 1940. Január I2-én a Bethlen Gábor Körben (Kárász u. 15.) tort előadást „Irodalmi és magyar sorsproblémák" címmel. Itt Ismerkedik meg Bálint Sándorral, aki később, 1919 nyarán kalauza volt a szegedi népélet és história titkaiban, tanácsadója a Rózsa Sándor-regények nyelvi útvesztőiben. Móricz ebben az évben, 1940-ben, mintegy négyszer járt a városban, Tápén, Alsóközponton (a mai Mórahalom), Röszkén. Tanulmányozta az alsóvárosi népéletet, szájhagyományt, nyelvjárást, s kedves adatközlőjéről, a Rózsa Sándor-regények számos epizódjának forrásáról, „Agnis ángyéról", azaz Balogh Ágnesről (1861 —1946) A szegedi kufa címmel színes, humoros novellát irt, s kevéssel utóbb föl is olvasta a rádióban. A szegedi népnyelv minden szépségével és nagyszerű emlékezettel megáldott kofaasszonyt később is mindig fölkereste Londoni körút 30. sz. alatti lakásán új adatokért, vagy egyszerűen csupán pihentető beszélgetésre. Ugyancsak gyakran megszállt Bálint Sándor édesanyjánál, özv. Bálint Sándornénál (1865— 1945) Alsóvároson, a Pálfy u. 42. sz. házban. ..Még most is a számban van az íze a jó birkahúsoc kásának — írta 1940. szeptember 21én vendéglátójának. — Nem győzöm emlegetni a szögedi jókat. Elseje után újra készülök arrafelé.*! Azután 1940 októberének végén bevette magát a nagyállomással szemben levő Európa szállóba (Indóház tér 3.), ahol ma a MÁVnak valamilyen hivatala van, a napi tíz órát dolgozva írta, irta a Rózsa Sándor a lovát ugratja fejezeteit. „Egyedül Agnis nénit kereste fel, és hozzánk jött ebédre, amikor szívesen eltársalgott velünk, és megbeszélte azokat a kérdéseket ts, amelyek írás közben fölmerültek benne, és amelyekre a feleletet tőlünk várta" — emlékezett vissza Bálint Sándor. A következő évben megindult a korrektúrák vándorlása Szeged és Leányfalu között: a nyelvjárási alakok helyesbítése végett. A kiadó sürgetése, hogy a mű könyvnapra megjelenhessék, megakadályozta, hogy ezt következetesen végigvigyék; Innen van, hogy maradt benne sok ö-zcsbell tévedés. 1941 nyarán hozzákezdett a második kötethez is. Folyton késsült Szegedre, de a hajszolt munkatempó nem engedte: többé nem jutott le, s a halál meggátolta a trilógia befejezésében ls. A Bokor utcából a vasúti töltés alján haladva érhetünk ki az Indóház térre; elég innen egy pillantást vetni az egykori Európa szállóra, hiszen nincs rajta emléktábla, nem érdemes közelebb menni. Jobbra térve az ÁprIZii 4. útja 48. sz. sarokházat érdemes menet közben szemügyre vennünk: különös története volts most bontás alatt levő háznak. A század fordulóján neves lakója volt Vass Mátyás (1837— 1903), a szegedi tanftómozgalom kiváló úttörője, a belvárosi elemi Iskola érdemes Igazgatója, a haladó pedagógiai szakíró, tanügyi szervező és neveléstani újító. Két szomorú mozzanat is fűződik hozzá1 1941. április 7-én, amikor Jugoszlávia megtámadásakor jugoszláv repülőgépek bombázták a nagyállomást, a tetőzetét találat érte. S tavaly február 22-én gázrobbanás tette végképp használhatatlanná. Talán a fölépülő új há on tábla jelezhetné Vass Mátyás emlékezetét. Utána a Róka u. 24. sz. házhoz sétálhatunk: Károlyi Lajos (1877—1927) festőművész lakott itt. a Tolsztoj-hivő, szelíd ptktor. Juhász Gyulu barátja. A költő gyakori vendég volt lti, * 1912-ben meglátogatta a festőt Bródy Sándor is. Trt róla, sőt lerajzolta a festő Krisztusarcát. Tnnen nincs messze a Pálfy u 42. sz. ház sem, s bér ezen sincs még emléktábla, érdemes egy kis sétát tenni Alsóvároson, látni még néhány napsugürdíszítésű házat, népi építészetünk kivesző emlékeit is. Utunk tovább az alsóvárosi templomhoz vezet: Móric* Zsigmond 1940. augusztus 5-én részit vett a híres havi búcsún, s élményeit a Rózsa Sándor megfelelő fejezetében le is írta. S itt van a Pálfy u. 25. sz. sarokház ls; valamikor kocsma volt, a híres „Kopp-szanatórium", s a 20-ns években benne a szociáldemokraták alsóvárosi pártszervezete: 1tt tartott előadást munkásoknak, parasztoknak A technikai kultúra kezdetei címmel 1925 márcívia első napjaiban — József Attila, , ^