Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-15 / 38. szám

8 CSÜTÖRTÖK, 1973. FEBRUÁR 100. * Hogyan látja a bankigazgató ? Az ipari gazdálkodó szer­vek múlt évi munkája a pénzügyi közgazda szemüve­gén keresztül nézve is meg­nyugtató képet ad. A mun­kát sajátos módon vissza­tükröző pénzfolyamatok vál­tozásai ugyanis azt mutat­ják, hogy a gazdálkodás ha­tékonysága az elmúlt évben is tovább javult, s ez pénz­ügyi stabilitást is érintette. A hogyan és milyen formában? — kérdéssel kerestük fel Kovács Lajost, a Magyar Nemzeti Bank Csongrád me­gyei fiókjának igazgatóját. 9 Hogyan alakultak u árbevételek és a nyeresé­gek? — Nőttek az árbevételek — az élelmiszeripari válla­latok kivételével, amelyek körülbelül a múlt évi 5 milliárdos szinten teljesíte­nek — a múlt évhez ké­pest átlagosan körülbelül 7— 8 százalékkal. Így árbevéte­leik olyan összegben reali­zálódnak, mint ahogyan azt a vállalatok és a szövetkeze­tek a saját terveikbe terv­feladatként általában ma­guknak beállították. Nőtt a nyereségük is — mégpedig az árbevételük növekedési ütemét meghaladó mérték­ben. Az élelmiszeripari vál­lalatok nyereségtömege azon­ban — termékösszetétel vál­tozás, anyagkihozatali mu­tatók rosszabbodása miatt — kisebb lesz az előző évinél. (Az élelmiszeripari vállala­tok munkáját, még befolyá­solta az 1970. évi ár- és belvízkároknak az utóhatá­sa.) # Azt mondják, hogy sok vállalat eladósodott és bi­téit kértek. Igaz ez? — Nem igaz, inkább mér­séklődött a hitelkeresletük a saját pénzforrásaik — árbe­vétel és eredmény növekedé­séből eredő — bővülése és a javuló eszközgazdálkodásuk miatt 1972-ben hitel igény­bevétele nélkül gazdálkodott az ipari szövetkezetek 43 százaléka, a tanácsi iparvál­lalatok 20. és az élelmiszer­ipar nélküli minisztériumi iparvállalatok 7 százaléka. Tehát a hitellel gazdálkodók köre csak ipari szövetkeze­teknél csökkent 3 százalék­kal, a többi szektorban és ágazatban hasonló maradt mint volt az előző évben. A mérséklődés igy elsősorban a hitelkérelmek és hitelössze­gek csökkenése miatt követ­kezett be. Az élelmiszeripari vállalatok körülbelül 8—9 százalékos hitelvolumen nö­vekedése mellett ugyanis a többi ipari szektor és ágazat 35 százalékkal kevesebb hi­telkérelmet nyújtott be, és a benyújtott hitelkérelmeikben a tárca szektor 26 százalék­kal, a tanácsi 20 százalék­kal, a szövetkezet pedig 40 ' százalékkal kisebb összegű hitelt kért az előző évinél. A forgóeszköz rövid lejáratú hi­telek igénybevételi ideje a vállalatok, szövetkezetek ré­széről átlagban 6 hónapon belüli időre csökkent le 1972-ben, a korábbi 6 hónap felettiről. 1972-ben — egy tanácsi vállalat és egy ipari szövetkezet, kivételével — valamennyi ipari gazdálkodó szerv hitelképes volt Mun­kabérfelvételeiket is hitel igénybevétele nélkül tudták rendszeresen teljesíteni. « Akik hitelt kérnek, meggondoltan, knegfontol­tan teszik-c? — A gazdálkodó szervei­hitelkérelmei 1972-ben meg­alapozottabbak voltak az előző évinél. A vállalati tö­rekvések általában össz­hangban voltak a népgazda sági célkitűzésekkel. Ezért az élelmiszeripari vállalatok hiteligényelt 100 szazalékban » többi ag^zatet pedig az előző évi 72 százalékos mér­tékkel szemben 78 százalékos mértékben tudtuk kielégíte­ni. A készletgazdálkodás is javuló tendenciájú volt 1972­ben. Átlagosan mintegy 2 százalékos forgási idő javu­lás várható. A MEZŐGÉP vállalatoknál mintegy 10 szá­zalékkal javult a készletek forgása. Élelmiszeripari vál­lalatok készletei azonban na­gyobb arányban nőttek, mint ahogy az értékesítési forgal­muk növekedett A vállalati, szövetkezeti betétállományok általában a múlt évi sziruen álltak. Összegezve: az ipari vállalatok és szövetkezetek pénzgazdálkodása a hatéko­nyabb gazdálkodást tükrözi. Nagyobb árbevételeket értek el, és több nyereséget az elő­ző évinél. Ez növelte a sa­ját pénzügyi forrásukat Így a saját forrásuk átmeneti hi­telkiegészítésére kevesebb hi­telt kellett igénybe venniök, s a hitel igényeik felmérésé­nél is körültekintőbben, a népgazdasági érdekekkel ösz­szehangoltabban jártak eL Mindez erősítette a pénzügyi stabilitásukat. # Milyennek minősíthető a pénzügyi fegyelem as ipari vállalatoknál és szö­vetkezeteknél? — 1972 végén egyetlen Ipari gazdálkodó szervnek sem állt fenn lejárt hitele. Az élelmiszeripari vállalatok évközben valamennyi hitel­visszafizetési kötelezettsé­güknek időben eleget tettek. A többi ágazatban előfor­dult, hogy évközben néhány esetben késedelmesen tettek eleget a hitelvisszafizetési kötelezettségüknek. E téren tehát a fizetési fegyelem az előző évekhez viszonyítva ja­vult A szállítókkal szemben fizetési kötelezettségét is a vállalatok és szövetkezetek zöme időben teljesítette 1972­ben. Az élelmiszeriparban három vállalatnál volt év­közben néhánynapos időtar­tamú fizetésképtelenség, a többi ágazatban pedig négy­nél. Csökkent a fizetéskéslel­tetés is, körülbelül 18 száza­lékkal, az előző évhez vi­szonyítva. Nem ilyen kedve­ző a kép a saját pénzkövete­léseik behajtásánál A ké­sedelmesen fizető vevőik ke­zelésénél. A szállítási szerző­dések megkötésénél módja és lehetősége van minden gazdálkodó szervnek, hogy azoknál a vevőinél, akik ta­pasztalatai, vagy a róluk ka­pott információk szerint rosszul fizetők, biztosítéko­kat kössön ki az időben va­ló fizetés garantálására. Ezekkel a biztosítékokkal azonban általában nem éltek 1972-ben sem a vállalataink és szövetkezeteink. Ezek miatt a rosszul fizető vevők miatt ezért általában las­súbb inkasszációs időkkel dolgoztak, mint amire a ter­vükben ténylegesen pénzfor­rásuk volt Így fennállt az a veszély nemegyszer, hogy e rosszul fizető vevők miatt egyes vállalataink és szövet­kezeteink fizetésképtelenné válhatnak. • A múlt év! vállalati, szövetkezeti fejlesztési kon­cepciók mennyire voltak megalapozottak és miiyen fejlesztési célok megvaló­sítására irányultak? — A múlt évi fejlesztési hitelek nagyobb hányada (kb. 58 százaléka) állóeszköz­fejlesztéseket, a kisebb há­nyada pedig forgóeszközíej­lesztéseket segített elő. A fejlesztésre fordított pénz­összeg 1972-ben nőtt az elő­ző évhez képest. E fejleszté­sekhez kapcsolódó hitelek összege azonban alacsonyabb volt az előző évinél, mert hitel helyett — különö­sen a rekonstrukciós be­ruházásoknál — állami támogatások léptek be finanszírozási forrásul. A beruházások zöme az ismert rekonstrukciós programok megvalósítására irányult, s egyaránt szolgálja a kapaci­tások növelését és korszerű­sítését. A nem rekonstruk­ciós célú fejlesztések is ál­talában gépi beruházásokra irányultak. Tehát a hitellel támogatott fejlesztési kon­cepciók mind gazdaságilag, mind pedig pénzügyileg meg­alapozottak voltak 1972-ben, és a piaci igényeknek meg­felelő kapacitás bővítéseket és korszerűsítéseket segíte­nek megvalósítani — fejez­te be nyilatkozatát Kovács Lajos igazgató. Gazdagh István Juhász Gyula költői nyelvének szótára Szerkesztette Ben kő László Egy nyelvtudós 20 éves kutató, rendszerező munká­jának eredménye ez a vas­kos kötet — Juhász Gyula költői nyelvének szótára. Amikor az első híradásokat hallottuk, olvastuk erről a kutatásról, a megvalósítás beláthatatlainnak tűnt, hiszen a Juhász-életmű éppen ek­kor került tüzetes filológiai vizsgálat alá, és a kritikai kiadás köteted még távol voltak attól, hogy a nyelvé­szeknek közvetlen segítséget adjanak. A Juhász-szótár vé­gül is a kritikai kiadásra alapoz, de az elméleti föl­készülés már jóval előbb megindult. Juhász Gyula 1373 versét vette számba a szerkesztő, Benkő László, s a szótár 12 *zer szócikkben őrzi, térké­pezi föl a költői életművet. Egy-egy szó stilisztikai, je­lentéstani, mondattani ösz­szefüggésben kerül elénk, s az írói nyelv vizsgálatában igen járatos Benkő László nyelvi oldalról értelmezi új­ra Juhász költészetét. Mert valójában nem egyszerűen lexikonról van szó — kétség­telen, hogy a kötet Juhász költői nyelvének lexikona is, de sokkal inkább encik­lopédiája, értelmező, rend­szerező tára. Legelébb nyilván egy-egy szó számszerű előfordulása izgatja a kötetet kézbe vevő olvasót, irodalomtörténészt is. Gyorsan lapozunk a eg­nagyobb számokat viselő szavakhoz, hogy igazolást vagy cáfolatot nyerjünk ed­digi teóriéinikra. Pedig a számszerűség csak a stilisz­tikai, jelentéstani és mon­dattani magyarázatokkal le­li meg igazi értelmét, és vá­lik a Juhász-vers nyelvi megértésének segítőjévé. A Juhász-életmű kedves mű­faja, a dal. a versben is szinte legtöbbet szereplő szó (429). Juhász ritkán mondja, hogy verset ír, sok­kal inkább azt mondja, hogy ő dalol. Ezt a leglíraibb for­mát tekintette sajátjának, és nem véletlen a szó ilyen nagy előfordulási száma. S nem csupán kedvenc szó­használatáról van szó ak­kor sem, amikor az örök szó (és származékai) 446 előfordulásával .találkozha­tunk, a szónak olyan jelen­téstani, stiláris kört rajzol, hogy alighá van költőtársa, aki nála nagyobbra vette volna azt a kört. A csönd szó is ilyen nagy számmal fordul elő verseiben, szár­mázékaival együtt 379-szer A nyelvész pontosan adatol­ja a különböző stilisztikai, nyelvtani helyzeteket, az iro­dalomtörténésznek pedig most végig kell járnia eze­ket a helyeket és rá kell döbbennie-, hogy e csönd­variációkban micsoda életér­zés feszül, vergődik vagy pi­hen meg, szinte az egész költői magatartás rejtekezák bennük. A kedves évszak, az ösz (belőle képzett változa­taival) előfordulása 309-ra tehető; a mindig búcsúzó Juhász szerette ebbe az év­szakba helyezni verseinek világát, érzéseit. Költőikortár­sai közül egyetlen, aki e táj őszi hangulatát és színeit rendkívüli festői erővel tud­ta versbe venni. Szín-szavai­nak előfordulási száma, sti­láris helyzeti ereje bizonyít­ja, hogy a legkitűnőbb ma­gyar impresszionista költőt joggal láthatjuk benne. A stiláris értéteken túl arra ls fölfigyelhetünk, hogy a re­mény (203) és a soha (120) hogyan felesei benne, a számszerűség itt belevilágoi a költői világba is; hogyan lesz a költészeti közhelyekre csábító rózsa (158) szerelmes és biblikus jelképeken át po­litikai jelkéjp, éppenséggel a forradalom jelképe. S a kedves hazai táj nevei őrtál­állóan sűrűn fölbukkannak ebben az életműben. S ha e nevek föltűnnek, az értelme­ző, stilisztikai viszonyokat kutató nyelvész a ragaszko­dó szeretetet fedezheti föl mindahányszor, meg a táj­ban, szülőföldön is magá­nyosságot érző költőre talál­hat. Juhász Gyula nem volt Ady típusú nyelvújító, ke­vés saját nyelvi leleménye van. A prózai műveiben szinte stíluskritikai érvény­nyel bíró nincsetlen szót, mely népies-szegedies hasz­nálat, verseiben nincstelen alakban használja. Adytól tanulja meg az új szó sűrű használatát, de ennek a szó­nak az ő költészetében közel sincs akkora holdudvara, mint Adynál. De e szótárból is kiderül, hogy Juhász öt­vöző volt, mindazt, amit nemzedéke, a Nyugat költői tábora hozott, szerencsésen ötvözte a saját nyelvi lele­ménnyel, a tájnyelv válasz­tékos használatával, és ter­mészetesen tökéletesen har­monizálni tudta a költői mondandóval. A köznapi nyelv sem volt idegen tőle, durva, kemény szó is beke­rül a versbe, ha a kifejezés­re törő érzést hordozni volt képes. Meglepetést keltett már a kritikai kiadás meg­jelenésékor is, hogy e költői műben — és természetesen ebben a szótárban is — ott van az egykori híres szegedi futballcsapat, a Bástya játé­kosainak teljes névsora is, a sajátosan Juhászos szó. a pompa mellett a futballista Pomacsek neve is. Igaz, hogy alkalmi versben szerepelnek erek a nevek, de Juhász­versben szerepelnek! Ez a mozzanat is figyelmeztet egy az egész életműre kiható ta­nulság újbóli hangsúlyozá­sára: Szegeden, magányosan, költői és embeíj gonddal fö­lösen megterhelve mire nem tudott Juhász Gyula figyelni, fölfigyelni! Az irodalomtörténet régen emlegeti Juhászt úgy, mint Ady és az őt követő nemze­dék összekapcsolóját. Ady neve fordul elő legtöbbször Juhász kortársai közül eb­ben a szótárban. S ez meg­egyezik a prózában tapasz­talható előfordulásokkal is. Személynév csak Petőfi ne­ve bukkan föil sűrűbben versben és prózában. Az ösz­szekötő szerep ebben is meg­nyilvánul a legtöbbet emle­getett névhez való viszonyá­ban. Az első magyar költői szútár ez, a nekünk legked­vesebb, a leginkább miénk­nek tartható költő műveiből készült, szegedi tudós műve, az öröm tehát kettős lehet. A magyar tudományos élet nyilván az elsőnek kijáró ér­deklődéssel fogadja majd. Ilia Mihály Péter László Irodalmi emlékhelyeink Az e!tűnt Oroszlán A legjobb szegedi útikalauz: Juhász Gyula összes verseinek gyűjteménye. Most me'.őtt továbbmennénk, s elhagynánk a Tömörkény­emléktáblát, érdmes fölülnünk a kötetet a Tö­mörkény utcáján című versénél, hogy a régi utca atmoszféráját egy pillanatra fölidézzük: A regi utcán lassan ballagok, Fölöttem békés esti csillagok. Mély nyugalom lágy saónyége terOL Végig az utcán, a a csönd hegedni. Az ablakok, mint hü öreg szernek, S a régi házak Is öregszenek. Tömörkény szellemét idézi meg a költő: O, drága árnyék, holt, hü cimbora. Biztass, vezess, és el ne hagyj soha! Innen, Tömörkény egykori lakéháza h:lyé-ől vethetünk egy pillantást az Okada utca sarkán levő árkádos ház a: ennek a helyén llstt 19'S-ít; az Arany Oroszlán káiéhiz, a > égi Szg d e-yik nevezetes intézménye, a Víz (18791 előtti város szellemi központja. Éppen Tömörkény Irt rcxla tárcát 1903-ban öreg sarki ház címmel. Nagy­apjáé, Sfröbí Ignácé volt ugyanis a kék mező­ben arany oroszlánt ábrázoló cégért viselő ház 1848 előtt: „abban az időben ez volt az első kávéház » városnak jóformán egyetlen gyü­lekező helye". Tömörkénynek köszönhetjük a régi vendéglő és kávéház életének megörökíté­sét, vendégei közül a jellegzetes figuráknak megelevenítését. „Az öreg sarki háznak — irta többek között — akkor kezdődtek nagy napjai, mikor az or­szággyűlés negyvenkilencben Debrecenből ide lejött. A ^ok képviselő nem talált magának he­lyet a városban, ahol a délebédet meglehetné Nem voltak arra alkalmas vendéglők, ennélfog­va ideszorultak mind az Arany Oroszlánba... Forgalmas, zajos világ volt akkor a sarki ház­ban ..." Ehhez a házhoz fűződött Petőfi Sándor sze­gedi tartózkodásának legendája is. melyet szin­tén éppen Tömörkény őrzött meg számunkra. Két változatban, de egybehangzóan. Először az idézett öreg sarki ház című írásában, majd 1909-ben Járt-e nálunk? címmel a Petőfi Al­manachban önállóan is. Édesanyja elbeszélése nyomán Tömörkény így beszéli el: , „Édesanyám 13—14 éves leány volt abban az Időben Mesélte, hogy az országgyűlés tagjai nem fértek be egyszerre az ebédlőbe, hanem külön csoportokban jöttek: egy résre délben, a másik rész két órakor, a harmadik három­kor. Sok dolog volt a főzéssel nagyon, az egész ház népe a konyhában segédkezett. Ilyen alka­lomkor, ebéd idején történt, hogy a vendéglő szobájában edájiüt ós elesett egy fiatalember. Sietve fölemelték, és kivitték az udvar íriss levegőjére. Kiáltások hallatszottak: — Vizet, vizet! Petőfi elájult! A konyhából futott ki azután az anyám a vízzel, amivel meglocsoltak. Azután pedig, hogy pihenjen, az udvarról az egyik lakószo­bába vitték, ahol a divónra fektették. Így mesélte anyám, többször is. Mondtuk ké­sőbb, hogy telén nem Petőfi volt az az illető rata'antoer, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy jól emlékez'k." Sem Tömörkény, sem mi nem találtunk bi­zonyítékot, hogy a szegedi Petőfi-legenda va­lóság lett 'volna. De a kitűnő Petőfi-kutató az egy évtizede elhunyt Dienes András, kevéssel halála előtt keményen kardoskodott a szegedi lá­togatás valószínűsége mellett. Petőfi Mezőbe­renyből Gyulán is ellátogatott,, a ugyanígy eU jöhetett az argzággyülésbeli barátaival való ta­lálkozásra ide is, vélte Petőfi életrajzának leg­kitűnőbb ismerője. S mi szívesen hagytuk ma­gunkat erről meggyőzetni! Az Arany Oroszlán másik fénykora közvetle­nül a Víz előtt és után volt, amikor Mikszáth és baráti köre tanyázott benne. Közel volt a Szegedi Napló szerkesztősége (Oskola u. 22.), így a magányos, boíiém újságíró szabad idejét jobbadán benne töltötte. Itt jött össze Felmayer Jánossal (1845—1915) is, aki egyszerre vált szá­mára megírnivaló témák kifogyhatatlan forrásá­vá és humoros eseteivei, bemondásaival maga is megírandó témává, sőt utóbb a Napló heti mellékletének, a Hüvelyk Matyinak állandó ro­vatcímében is az ő neve állott: János kiszólását címmel még Tömörkény is sok tréfás mondást, anekdotát írt Ennek a kornak kávéházi életét Sz. Szigethy Vilmos örökítette meg 1922-ben Az Oroszlán meg a Kecske című tárcájában (A régi Szeged­ből az újba című könyvében). Tőle tudjuk, mi­lyen sorsra jutott az öreg kávéház a múlt szá­zad riyolcvanas évedben. Lakásokká alakultak az egykori vendéglői szobák, a sarka pedig trafik­ká. Mihályffy László (1842—1929) fölhagyott a szabósággal, s trafikot nyitott. Eleinte csak a nép hívta a boltját „kecsketrafiknak", utóbb ő maga is így nevezte, sőt az egykori arany orosz­lán helyére odafestette cégérül a virginiai szi­vart füstölő kecskét is. Ebből azután a Hüvelyk Matyiban megint rovat lett: Mihályffy uram tré­fás mondásait, no meg azokat, amiket a nevében Tömörkényék kifundáltak. Irt Kecske szaval! cím alatt írták meg á heti élclapban. Az ő ked­velt szavajárása lehetett a Tömörkény kedvelte befejező formula is: „Engödelmet kérők". A Kecsketrafik még sokáig látta el a régi Orosz Ián szerepkörét: hosszú időn át affé'e fku kaszinó lett. hírközpont is egyúttal, újságot pót ló szóbeli hírközlő szerv. Élt az el ő világháború végéig. Azután is különféle üzletek voltak ben­ne, mígnem lebontották. Szerencsére a sarkán állott kőből való hajóorrt, a régi szegedi vízi­élet jelképes maradványát, jó érzékkel vissza­helyezték. Ma már csak ez emlékeztet bennün­ket az öreg sarki házra, az Arany Oroszlánra és neve® latogatoira FetéScg meg Mikszatbca.

Next

/
Thumbnails
Contents