Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

4 TMÍKÜ.tf, WTS. JAWT7AR flt. H

allgatom külföldet járt honfitársaimat, hogy miket mesélnek néha. A vámosok kicsinyesek, durvák, gonoszok Valóságos rémei a szegény turistáknak a határon. Csak a magyarok ilyenek, persze. Az osztrák, a francia meg a tóbbi nyugati vámos finom viselkedésű, intelligens és nagyvonalú. Mind, kivéted nélkül. De ezek a mieink! Beturkálnak az intim női holmik közé, elszednek minden értéktelen cuccot, megvámolják az ivóvizet is.,. Szóval így megy Megfigyelhető az ilyen előadásokban, hogy az utas maga a született ártatlanság. Kizárólag azért ment Olaszba, hogy láthassa a Pietát, a ferde tornyot és Dante szülőházát. Kizárólag a kultúra érdekelte, semmi egyéb. Hanem amikor hazaér! Annyi a himi-humi, hogy nem győzi mutogatni. Megy a drót szerte a városba, hogy Sutyiknénál príma külföldi kardigán meg jersey ruha kapható. A leghitványabb árut szedte össze, s ötszörös áron szeretne túladni rajta. De maradjunk csak a kegyetlen vámosoknál, akik csakugyan szigorúak. Nem tobzódott arcukon a mosoly, amikor a Nyugati-pályaudvaron megjelentek az éppenhogy elindult vonat egyik fülkéjében és lefoglaltak egy halom gyógyszert Igen határozottan beszéltek azzal a nővel, aki vagy harminc kilónyi orvossággal „beteg nagynénién akart segíteni Szlovákiában". Bontogatni kezdtem jómagam is a csomagot, azonban köszönték szépen és szalutáltak. Szobon szálltak le a zsákmánnyal és a rokonszerető menyecskével, akit alighanem már iölszállás előtt körülszaglásztak Pesten, különben hogyan szúrhatták volna ki pont az 6 bőröndjeit Rendkívül komoly képet vágtak vámosaink akkor is, amikor Ptovdlvból iparkodtam hazafelé. Biharkeresztesen jött* be a fülkébe, ahol másodmagammal guimyasztottam, — Honnan? — Bulgáriából. — Hány pár kesztyűt hoznak? Meghökkentem: hűha. ezek a jóember* azt is tudják, mit vőséncdtaml Reflex-szerűen döntöttem az igazság mellett és rákezd lem: — Ötöt. Az asszonynak, a mamának, a gyereknek, magamnak ... — Jó, köszönjük. Dörzsölt fickóknak is szokták nevezni őket. Állítólag elég ránézniük a páciensre, s máris tudják, dugdas-e valamit illetve mi az, amit „elfelejtett" fölírni az űrlapocskára. Egy a fontos nekik: milyen a külsőd és merre mászkáltál a világban. Olyan prakszisuk van az emberismeretben, hogy a jámbora/bb utazókat gépies őszinteségre bírják. Volt aks Svájcból jövet Doxa-órát ..vallott be" a határon, meri a vámosok „óra van-e?" sztereotip érdeklődésére vörös lett, mint a pulyka. Jónéhány éve bécsi hajókiránduláson vettem részt. Vettem a Grabenen öt pár nylonharisnyát az aaszonynépnek és rettentően izgultam miatta. Elhatároztam, jobb lesz mindent legt'ölülre rakni az ellenőrök szeme elé, hátha így megkegyelmeznek. Kikötöttünk a Belgrád-rakparton, nyomakodtunk libasorban a vámosok hosszú, lapos asztala felé. — Tessék, tessék haladnf* — mondogatta folyton egy tányérsapkás. En mégis oda akartam menni az asztalhoz, s mái' SHúton nyitottam volna a koffert, de nem engedi* megállni-: — Tovább, tovább, kérem! Mögöttem terjedelmes hölgy bárom-négy csomaggá! iparkodott eleget tenni a bíztatásnak. De alighanem túl föltűnően, mert egy kait mozdulattal kiállították a sorból. Később visszanéztem, hárman is vártak rá az asztal mögött. Dehát csak őrá voltak kíváncsiak? Nyilván nem először találkoztak az életben. Moszkvából érkeztem századmagammad Ferihegyre. Beterelték a népet egy tágas helyiségbe, a csomagokat középre rakatták egy csomóba és várni kellett. Vártunk fél órát. egy órát. Egy létek az ajtón se be, se ki. közben a család integetett a galériáról, hogy iparkodjam. Mentem volna én. de a vámvizsgálat sehol. Megszólítottam egy szálas-katona-félét: — Sokat kell még itt őgyelegni? Az illető végigmért, majd ezt kérdezte: — Melyik az ön bőröndje? — Az ott középütt, elég bajos hozzáférni Az öles termetű egyenruhás hármat: lépett. kiem*te a csomagot, s ajtót nyitott: — Parancsoljon. A viszontlátásra Meg se nézte, mit hoztam. Pedig hoztam egy kiló szemeskávéí, iJt csomag >grúz teát, két üveg SztohcBoaja-vodkát, kaucsukba bét és egy rozsdamentes merőkanalat Mindezt némi adaléknak szántam a JeegyeGenr magyar vámosok arcképéhez. K m. i Műhely KOVÁTS MARGITNÁL A

címben szereplő műhely nem kizárólag az alkotás számára fenntartott helyiségeket jelöli ezekben az írásokban, hanem sokkal inkább az alkotófolyamat látható és láthatatlan munkálkodásaira igyekszik figyelni, a művészi tevékenység kohóját próbálja reflektorfénybe állítani. A Szűcs-házaspárnak nincs külön műterme. Az otthon atmoszférája mégis magán viseli az alkotóműhely jegyeit, az alkotó emberek környezetén* rekvízitumait. A polcokon sorakozó könyv*, a falakon levő képek, gyönyörű népművészeti alkotások, a régiségek, fafaragások, falnak borított és mappában őrzött műv* mind-mind a mindennapi alkotómunka jelenlétéről kodnak. A találkozások alkalmával legtöbbször megnyíltak a mappái:, és teljes szépségében tárulkozott iá egy különös festői világ. Sohasem látott tájak, mélytengeri világok, moszatok, bozótok, homok partok. kagylók, kavicsok, csigák, levetek és fűcsomók, madárfészkek és virágszirmok, agytekervény* és lélek-liánok különös. varázsos hangulataiban mártózhat a szemlélő. De csak akkor, ha szeretettet és.a megismerés vágyával közeledik Kováts Margit festményeihez Mert olyan alkotások ez* mely* csak a teljes nyitottságot, a befogadni vágyás igényét tartják tiszteletben. Nem kereshetjük képein a körülöttünk tevő primer valóság tárgyait, embereit. Nem áttételek nélkül ábrázolják ezek a műv* valóságunkat, hanem érzéseket, hangulatokat fejeznek ki. Belső emberi tartalmak röntgenfelvételei, ahol eltolódnak a valódi, megszokott lépték*, tormák, szín*. Hol a mikrovilág mozgásait kutatja az intuíció mikroszkópja, hol a kozmosz törvényeit keresi az értelem látcsöve. A létek forradalmainak stafétabotját az értelem veszi át az alkotás folyamatában. E kettő összekapcsolódásának erővonalai, energiái teremtik meg képein* szerkezetét. — Hosszú volt az ók, mely a szegedi Pedagógiai Főiskolán tanult, majd művelt Munkácsy-féLe festőiskolától, az impresszionista és posztimpresszionista festői modortól e mai alkotásokig vezetett. A könnyed festést egy törés változtatta meg. Több mint tíz éve egy sárospataki művésztelepen összepakoltam az olajfestéket, s azóta sem vettem elő. A „nincs tovább" szorító érzéséből, a színes olajképek könynyű világából a fekete-fehér drámai közegébe léptem. De ez akkor továbblépést, oldódást is jelentett. Az ösztönös váltás először fa-tanulmányok sorát szülte. A fakérgek különleges felületi mozgásait, ágak-bogak kapcsolódását, levetek, szirmok érhálózafcát, gyökerek szövevényét rajzoltam. Azután kezdtem színesedni, a a szétesett világ a collage technika segítségével ismét összeállt. Ezen a hídon jutottam el mostani képeimig. Rémiszt a hófehér lap, ezért több színnel öntött, csurgatott lapokra dolgozom. Egy-egy kép indításakor sohasem cselekszem tudatosan. A pillanatnyi érzés* hatása alatt alakul az anyag-sugallta felül* s amikor felcsillan egy-egy téma lehetősége, a majdani kép első lényeges motívuma, az értetem, a tudatos alkotói tevékenység veszi át a stafétabotot Mikrovilág és kozmosz süríisődlk Kováts Margit személyén keresztül a Képeiben. Ez az emberi, művészi közvetítés teszi — hu nem ls egyértelműen világossá és megdönthetetlen érthetővé e véglet — valóságrészek titkait — mégsejthetővé. továbbgond önjáróvá az eltolódott léptékű különös képeket. Ez* az asszociációs képességekre épülő műv* adnak tehetőséget arra, hogy a szemlélő foglalkozzon, ismerkedjen, játsszon a képpel, hogy beleérezzen, ráhangolódjon és feltöltődjön Több* között ezért nincsen* ezek a képek merev keretekkel lezárva, ezért léphetitek és lepnek is túl a fehér környezeten, ezért lépnek be a mi saját világunkba. Enn* a fajta lassiszta elemekből induló és építkező festészetnek is elengedhetetlen szüksége van a biztos fogódzót és kiindulási alapot jelente természetre. — Bér nem a Ktiiifaaitten festek. de nagycm szeretem a természetet, mint a körülöttem zajló, nagyon össze lett és bonyolult világ számomra egyik állandóságát. fogódzóját Gyönyörködni tudok egy levélben, egy kavicsban, egy iűcsomóban. Órákig tudok nézelődni a magam gyönyörűségére. S amikor festek, ezekből az élményekből táplálkozom, ismét beleképzelem magam a természettel való találkozásaimba, s érzéselmet, hangulataimat elmesélem a képieken, miközben a csurgatottöntött lapból kibontom a mélytengeri világot, vagy egy csak bennem kialakult sosemlátott vegetáció rendszerét Kováts Margit művel Jórészt egy-egy nyári művésztetepen töltött hónap köré sűrűsöditek. Minden nyáron felkeres egy-egy művésztelep* mely* a teljes kikapcsolódást és feltöltődést jelentik számára, s ugyanakkor rengeteg munkát Az egész évben felgyűlt és elmondásra váró élmény sürgető igénye ilyenkor nyer megfogalmazást. A nyári hónap* közötti időt a grafika fekete-fehér vonalaival köti imasze. Ez* a rajz* végigkísérik mindennapjait. Lapjain madarak, halak, kövek, különös figurák, magateremtette rendszerek k*n* életre. Olyan*, melyekkel nem találkottiatunk mindennapjaink során, de egyikünk sen kételkedik madár, hat vagy éppen kavics-voltukban. Rajzai sokszor szimbolikus* egy-egy drama stilizált figurái játsszák e lapokon tragikus, vagy éppen vidám életük* A rajzoknak sora sokszor készíti elő majdani festmény* születés* Az eneken az oldalakon levő rajzokat is ebből a gsv dag csoportból válogattuk. Kováts Margit festményei eredetiben fedik tel valódi szépségeik* és mélységeik* Akkor érezhetjük a műv* finom színvilágát, a megmunkálás műveitsegél, a részlet* finomságait Üj utakon haladó alkotóművész Kovát Margit, aki végigjárta a festői •stílus* stációit és megtalálta az egyéniségéhez, alkotói módszeréhez. belső tartalmaihoz legmegfelelőbb kifejezési módot, meiy még sok* számára idegenül vibrál és örvénylik, forrong és lobban, de mindenképpen aura. vár^ hogy minél több ember előtt megnyissa kapuit és megváltsa titkait TANDI LAJOS