Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

VASÁRNAP. 1973. JANUÁR M. Szegedi szalámi Nagy András rajza Abai Pál MODERN ÜZLET Az idősebbek még bizonyára amiékeznek arra az időre, ami­kor az újságárusok holmi trük­kökkel próbálták eladni a la­pokat. Nap mint nap szenzáció kellett. „Véres dráma a Dob ut­cában" — kürtölte a rikkancs. ^Feldarabolta szomszédját egy kispesti hentes" — folytatta Az emberele csak az ilyen és ehhez hasonló drámákért, gyilkossá­gokért, bankrablásokért nyúltak a bukszájukba. Megvették az újságot, hazamentek és keres­ték benne, hogy mit is csinált az a hentes ott Kispesten? Elő­fordult, hogy a véres drámát nem találták a lapban. Volt valami verekedés Kispesten, de a hentes csak felpofozta és nem feldarabolta szomszédját. Kacsa volt az egész, ügyes trükk. De másnap az újságolvasó megint beugrott egy másik „szenzáció­nak". Hiszen leleményes; csala­finta és főleg jótorkú rikkan­csokban nem volt hiány. A kapitalista világra jellemző Czédités, a vevők becsapása ma már természetesen ismeretlen. Az újságot kedvelők népes tá­bora akkor is megveszi az őt érdeklő lapot, ha nem handa­bandával erőszakolják rá. Saj­tóterjesztőink megkomolyodtak, megcsendesedtek. Zárkózott vi­lágukban, kis házacskáikban úgy őrizgetik az újságok sokasá­giit, hogy a vásárlónak szinte fáj a szíve megzavarni a hírlap­árus idilli magányát Lassan rátértünk az önkiszol­gálás módszerére is. Ügy tűnt KEt a harmóniáit nem zavarja meg semmi. Ám közbeszólt fiatalságunk lendülete és formabontó kedve. Nyilván mindenkinek feltűnt hogv egy ideje nemcsak a meg­szokott helyeken kaphatók a he­tilapok. Ifjú leánykák, fiatal­emberek hónuk alatt öles újság­csomókkal vándorolnak a város különböző pontjai felé. Feltűnnek •spresszókban, kávéházakban, stadionokban. JŐlneveltek. ked­vesek. szolidak. Középiskolása­fok, egyetemistáink vékonypén­zű rétege áldozza idejét ener­giáját arra, hogy időben és ké­nyelmesen hozzájuthasson az •Ivasó kedvenc lapjához. Sőt akadnak olyan fiatal amatőr lapterjesztők is. kik a veszélyt is vállalják azért, hogy minél több újságot eladjanak. Ilyen az a farmernadráfios kedvesmo6o­lyú szőke kislány is, aki nap mint nap a csúcsforgalomban a gépkocsik között árusít. Négy órától hatig dolgozik. A kocsik lassan haladnak előre. A kis­lány behajol u kocsik ablakán és leomol v kedvességgel suttog is valamit. Az autósok, hálából a mosolyért a kislány ügyességé­éit. vevőkké válnak. Nem köny­nyü dolog a kocsik között elsik­lani az újsághalmazzal. Am a kislány akrobata ügyességgel műveli ezt. Az a titokzatos, ked­ves mosoly pedig egy pillanatig sem hervad le arcáról. Kifeje­zetten sikere van. Sokan autó­saink közül az ő kedvéért las­sítanak, sokan pedig megállnak B járókelők közül is, csodálni •afiretaMégeC ügyessegél. DDan ÜDDD PÜDQ ünoa nnoo naaa •••• anpp nocia anan • ••a Egyenlőtlen fejlődés Beretzk Péter VEDETT TERÜLETEINK Jómagam arra voltam kíván­csi, vajon mit suttoghat eladás köasben. Így magam is arra vet­tem utamat másnap. A kislány pedig ezúttal is titokzatos és kedves volt. — Tessék megvenni az újságot. Rendkívül fontos hírek! ! ! — mondta. Nem vol­tam rest, megkérdeztem, hogy mi az a rendkívül fontos hír. melyre felhívta figyelmemet. 0 még nyájasabban válaszolt. Ma is rengeteg hír található alap­ban. Mindenki azt olvassa el belőle, amelyik neki tetsző. Rendkívül fontos számomra az eladás. Mielőbb túl kell adnom ezen a kötegen. A másik sarkon az évfolyamtársam árusít. Ver­senyben vagyunk... Megköszöntem, hogy kereske­delmi életébe is beavatott. Ö szintén megköszönte, hogy vevő­je lettem. Szívesen félretesz számomra holnap is egy pél­dányt, hiszen holnap is renge­teg írást olvashatok a lapban és az eladás holnap is fontos lesz számára. Talán még fontosabb, mint ma. A rövid beszélgetés meggyő­zött arról, hogy fiataljaink élel­messége, talpraesettsége, keres­kedelmi érzéke kifogástalan. Amit a kislány mondott lapter­jesztés közben, az nem tartal­maz hamisságot Nem kell túl sok irodalmi érzék ahhoz, hogy az ember megértse: fontosnak tartja a vevőkkel való jó kap­csolatot Nehéz szívvel gondoltam arra, hogy aznap még az élelmiszer üzletben és a háztartási boltban is dolgom akad. De jó lenne, ábrándoztam, ha ott is olyan mosolyogva fogadnának, aho­gyan ez a kislány köszöntötte vevőit! Milyen jó lenne, ha a másik sarkon levő üzlettel ők is versenyben állnának. Hogy az eladás ezekben az üzletekben is rendkívül, fontos esemény le­gyen? Erre nem is merek már gondolni. Nie legyen telhetetlen a vásárló. Lapunk december 24-i szá­mában „Védett területeink" címmel szakszerű közlés jelent meg megyénk rezervátumairól, objektumairól. Az előző napi újságcikkben a hírek között ar­ról értesülünk, hogy az erdő- és fagazdaság alkalmazottaiból ter­mészetvétedelmi kör alakult, mely természetőri programot dolgozott ki a rezervátumok fi­gyelmes őrzésére. Örömmel álla­pítható meg, hogy — ha megké­setten is — a rezervátumok eléggé elhanyagolt állapotából új szellem bonlakozik ki. Legjobban mutatja mulasztá­sainkat, hogy az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet végrehaj­tási utasítása csak 1971. április 1-én lépett hatályba. E 12/1971 sz. végrehajtási utasitás 14. §. 3. pontja értelmében megyei ter­mészetvédelmi bizottságokat kell alakítani, melyek természetvé­delmi ügyekben a megyei taná­csok végrehajtó b i zottságai nak javaslattevő szervei. Szegeden a megyei természet­védelmi bizottság 1972. decem­ber 11-én megalakult. A magyar természetvédelem hatalmas elő­relendülését mutatja az is, hogy rövid ideje már kor­mányhatározat intézkedik a hor­tobágyi nemzeti park létesítésé­ről. A 32 ezer holdas nemzeti park tudományos jelentősége ki­terjed egész Európára; megőrzi az ősi magyar pusztai tájat, a létében ide kötött és benne élő ősi magyar állat- és növényi fa­jokat. Visszatérve a szegedi. Csong­rád megyei természetvédelmi bi­zottságra: annak gondosan meg­választott tisztikara és tagjai, Szőkefalvi Nagy Béla akadémi­kus, egyetemi tanár vezetésével biztosítéka annak, hogy a kitű­zött célok — 'természetvédelmi értékek feltárása, ezeknek rang­sorolása, védelem alá helyezése és a törvényes szankciók alkal­mazása — sorban bekövetkezik. Természetes, hogy a feladatok végrehajtásához a természetvé­delmi törvények ismerete nélkü­lözhetetlen. Ujabban felmerült a természetvédelmi rendeletek­nek iskolai kötelező oktatása is. A Csongrád megyei természet­védelmi bizottság az elnök ja­vaslatára soron kívül napirendre tűzi a Fehér-tó védettségének a rendezését. Itt látom szükséges­nek, hogy a fehértavi védettség kérdésével foglalkozzam, amely talán a mai hivatalos szervek előtt sem eléggé ismert. Itt kell kiegészítenem a hivatkozott új­sápcikk adatait. Az akkori város tulajdonát képező ősszikesből nem 280, hanem 350 hold terület lett törvényesen védetté. Az er­dők és természetvédelemről szóló 1935. TV. t. c. 28. §-a alap­ján a Földművelésügyi Minisz­térium a Vallás- és Közoktatás­ügyi Minisztériummal egyetér­tésben 1939. november hó 13-án 113. 559. sz. határozatával „ha­zánkban páratlanul álló madár­világ megmentése érdekében" az ősszikes területéből 350 holdat természetvédelmi területnek mi­nősített és intézkedett a város­sal szemben a természetvédelmi terület kijelöléséről, a területnek védő táblákkal való megjelölésé­ről, ami meg is történt. A vé­dett terület ezután az Országos Természetvédelmi Tanács (OTT) intézkedése alá került. A felszabadulás után a rezer­vátum növekedett. A védett te­rülettel határos úgynevezett Vetró-szék tulajdonosa 198 hold terjedelmű birtokát felajánlotta az OTT-nak. A tanács a terüle­tet a védett területhez csatolta és őrzésével a Vetró-széken lakó juhászt bízta meg. Ezek után a terület még több kisebb-na­gyobb önként felajánlott földtu­lajdonnal gyarapodott és megkö­zelítette a 800 holdat. Miután mint védett hely, a Korom-sziget is érintve van, er­ről annyit kell tudni, hogy a halgazdaság növekedése előtt ez egy 8—10 holdas lankás magas iiiíS? A vetyeháti öreg nyárfa domb volt, melyet a legnagyobb vadvízáradás sem takart el. Er­re építette a Korom nevű ju­hász a kunyhóját, juhaklát. A 460 holdas tó közepében levő szigetet másfél kilométerről ere­dő, méter magas hullámok ost­romolják vagy két évtizede és méter magas szaggatott partvo­nalával alig egy holdnyi terület­re zsugorodott össze. Az értékes szigeten túlzsúfoltban a több ezernyi sirály-vadréce fészkelő­közösség mind kisebb területre szorul. A sziget élete magára hagyva még néhány év. Vissza­építése — esetleg még hozzá szigetek építése — sürgős fel­adatok közé tartozik. A Sas-érre vonatkozó közlés­ben a barna-rétihéjáról írottak tévesek és talán helyette a réti­sasra gondolt a szerző. A barna­rétihéja lövése eddig megenge­dett volt, mert a rétihéják kö­zött ma még a legközönsége­sebb, viszont a rétisas hazánk­ban már csak néhány pár fész­kel — a Sas-érben is csak rit­kán. A Sas-érrei knpesolatban, melynek sok madárlakója a Fe­hér-tóval él közös élettérben, megemlítendő az, hogy a mar egyre ritkább szürkegém ott vé­dett madár, a Fehér-tavon pe­dig díjazás jár lövéséért. A pusztaszeri Büdösszék-tó régi el­nevezése megtartandó, mert a Dong-ér hosszú úton kalandozá­sai közben több semjéken, szi­kesen halad át és képez tava­kat: egyébként is a szikes tava­kon nem ritka a kékalga tenyé­szet és ettől származik egye« szikes tavaknak orrfacsaró illa­ta, ami azonban egyúttal meg­határozó jellemzője is egyes szi­kes tavaknak. A vetyeháti öreg nyárfa en­gem személy szerint is magához köt. Évtizedes sportevezéseim során mindig meglátogattam és csodáltam életképességét, amint szélvihar letört derékvas­tagságú ágazatát pótolni volt képes. A század elején a Tisza és Maros Csongrád megyei hul­lámterén még éltek ilyen hatal­mas öreg nyárfák. A mai nagy­fai gazdaság szigetén gyermek­karomban jártam, ahol két ilyen hatalmas nyárfa még állott. Itt hallottam akkor, hogy a sziget a nagy fáról kapta a nevét, ame­lyet 1896-ban a millenáris kiál­lításra küldtek fel Budapestre, A hatalmas fának üregét kibe­lezték és így a fa belsejében egy szobabútor volt elhelyezhe­tő. A felszabadulás után még voltak a maroslelei Maros hul­lámtérben öreg nyárfák. Ezekkel sem a fűrész, sem a balta nem tudott megbirkózni, kirobbantot­ták őket a földből. A végén már csak a csupasz, hatalmas törzs maradt, ami éknek, baltának is ellenállott. A vetveháti 53 méter magas, hatalmas lombozatú veterán fa ma már az utolsó hírmondója annak, hogy a Tisza—Maros hul­lámterein az évszázados nyár­fák mily hatalmas méreteket értek el. Ez a fa magában egy erdő. Megnyugvás számomra, hogy a vetyeháti nyárfa megma­radása érdekében tett javasla­tom annak idején megértésre talált az OTT részéről. E fa alatt találkoztak a Horthy-éra alatt a szegedi veterán hazafiak; amiről a fa mellé épített emlék­mű tanúskodik. Csongrád megyében élni kell azokkal a lehetőségekkel, melye­ket a természetvédelmi jogsza­bályok biztosítanak a megyei tanácsnak Medvénkben, Alsó- es Felső-tanya körzetében igen sok a tavaszi semiékvíz, melyeken ritka madárfajok kezdenek fész­keléshez. Az áprilisban, május­ban meginduló legeltetéssel a disznókondáknak, csordák ku­tyáinak az áldozatává lesznek a lészkek, tojások, fiókák. Ilyen esetekben a megyei tanácsnak joga van az időszakos védelmet elrendelni, mely két hónapi idő­re szólhat, amelyet azonban az OTVH hat hónapra is fel. emelhet. Szegeden a TIT bio­lógiai szakosztályának van egy madártani és természetvédelmi szakköre, melynek egyik fő fel­adatául kell kitűzni a madár­védelmi tevékenység mellett a Csongrád megyei termelőszövet­kezetek és vadásztársaságok tag­jai számára a természetvédelmi törvények ismertetését

Next

/
Thumbnails
Contents