Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

/ a VASÁRNAP, 1973. JANUÁR ML Példamutató magatartással E

zt a magatartást nem vártam egy régi kommunistától — mondotta nemrég egy fiatal KISZ-tag, amikor egy idős párttag meglehetősen súlyos botlására derült fény. Ez a kijelentés lényeges dolgot tükröz. Mégpedig azt, hogy az emberekben már egés2 fiatalon kialakulnak bizonyos elvárások a társadalmi együttéléssel, magatartással kapcsolatban, általában ls, a kommunistákkal szemben is. Az emberek tudatában, érzéseiben különböző emlékek, élmények, olvasmányok alapján kialakul egy kép a kommunistákról, amely sokféle, de általában magában foglalja a példamutató emberi magatartás követelményét A szervezeti szabályzat rögziti, hogy a párt mit vár tagjaitól. Ez megszabja a kommunisták kötelességeit, a követelményeknek azt a többletét, ami a párthoz való tartozással jár. Senki nem kötelezhető arra, hogy párttag legyen, tehát olyan többlet vállalására sem, amelynek teljesítésére képtelen lenne. Minden kommunista önként vállalkozik erre. önként vállalja, hogy lesz ereje megfelelni azoknak a politikai, eszmei követelményeknek, erkölcsi normáknak, amelyek a párttagsággal járnak. E követelmények teljesítése — lényegében ezt nevezzük kommunista magatartásnak. A fogalom meglehetősen összetett, több irányú eszmei, politikai összetevőkkel, erkölcsi tényezőkkel, jellembeli tulajdonságokkal, a viselkedés különféle megnyilvánulásaival. A kommunistának mindezeken a területeken példát kell mutatnia — ezt várja el tőle a párt, de ezt várják a pártonkívüliek la. Példamutatás — talán Kissé elkoptatott már a szó, de ez semmiképpen sem jelentheti, hogy tartalmát tekintve is elkoptatott, időszerűtlen lenne. Mint a Központi Bízottság legutóbbi ülésének határozata is hangsúlyozza: „Mind a feladatok megoldása, mind a tömegkapcsolatok további megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen feltétel, hogy a pártszervezetek, pártfunkcionáriusok, a párttagok legyenek eszmeileg szilárdak, erkölcsileg feddhetetlenek..." A párt csak úgy képes tömegbefolyását megőrizni, és tovább mélyíteni, ha a párt tagjai képesek Jó példával elöljárnl, s maguk ls aszerint cselekednek, ahogyan szavaikban hirdetik. A szavak és tettek egységéről is szó van tehát itt Hatástalan, sőt ellenérzést vált kl az agitáció vagy propaganda, ha olyan személytől származik, aki nem tartja be, amit hirdet A jelenleg! helyzetben különösen fontos, hogy a gyakorlatban megmutatkozzon a kommunisták emberi tartása, szilárdsága. Nem art, ha a beszámoló-taggyűléseken, Illetve azok előkészítése során kellő figyelmet fordítanak annak hangsúlyozására, hogy a kommunista kerüli a hivalkodást, a feltűnést, nem akar mindig a középpontban lenni, tiszteli dolgozótársait, nem dölyfös, figyel arra ls, amit más mond, és semmiképpen sem gondolja, hogy mindent 6 tud a legjobban. Az említettek talán kis dolgoknak tűnnek. Valójában mégsem azok. Szomorú példák vannak arra, hogy a hivalkodás, xz üres külsőségek keréséSe — ez a kicsinynek tűnő rossz tulajdonság — hová Juttathat egyes embereket. Előfordult, hogy valaki azért sikkasztott, mert a szomszédok és ismerősök közül egyre többen tettek szert autóra, hétvégi házra, és ő sem akart lemaradni. Az ilyesmi természetesen ritka. Az viszont gyakoribb, hogy apróbb, jogszabályba nem ütköző, de mégsem tisztességes és becsületes módon egyesek elfogadnak apróbb-nagyobb szívességeket, „kitalpalnak" egyet, s mást, lekötelezetté válnak, s egyre inkább „kéz kezet mos" alapon intézik az ügyeket. S miközben ily módon hajszolják az anyagi javakat, a külsőságeket, lemaradnak a tényleges emberi étrékek gyarapodásában, a művelődésben, a közösség megbecsülésében, a családi élet értékeiben. A cél a teljesebb, boldogabb, igazibb emberi élet. Nem mondjuk, hogy a kommunista nem tehet, vagy ne tegyen szert az említett javakra, de ez semmiképpen sem lehet életének legfőbb, vagy egyetlen célja. E

zzel függ össze a kommunista magatartás sok összetevőjének egyike, amely napjainkban igen lényeges. A kommunistának példát kell mutatnia abban, hogy alá tudja rendelni saját egyéni érdekelt a közösség érdekelnek, önnön vágyait, törekvéseit a közösség céljainak, saját elképzeléseit a közösség akaratának. Ez nem egyszerű és könnvű dolog, hiszen a mi társa. almunkban is eltérhet az egyén és a közösség közvetlen érdeke. Előfordulhat, hogy a közösség ügyének képviselőjét pillanatnyi hátrány ért. Hogy mást ne mondjunk, megtörténhet, hogy valaki bátran kiáll egy gazdasági vezető valamely intézkedésével szemben, s ennek következményeként egy ideig kevesebb prémiumot, jutalmat kap. A kommunistának mégis vállalnia Kell ezt. a hátrányos körülmény ellenére is kl kell állnia a közösség érdekében. Más kérdés, hogy ilyen esetekben a felsőbb szervek kötelesek fellépni a bírálat megtorlása ellen, de ez még a legjobb esetben is időt igényel, s bizonyos átmeneti hátrányoktól nem óv meg. Ezzel összefüggésben azonban nem árt megemlíteni, hogy amíg a bátorság szép emberi tulajdonságát joggal vérhatjuk el a kommunistáktól, az „igazság bajnoka" szerepkörben való tetszelgés nem éppen kommunista jellemvonás. Mert ilyen is van: előfordul, hogy egyes párttagok szüntelenül harcban állnak a vezetőkkel, minden csip-csup kérdésből „országos ügyet" csinálnak. Noha úgy gondolják, hogy ezzel a közösség hasznára vannak, valójában ártanak neki, mert magatartásukkal lehetetlenné teszik a nyugodt munkát. A kommunista nem lehet gyáva, ki kell állnia, amikor szükséges, de csak olyan dolgokért, amelyek lényegesek, amelyekért érdemes. A közösségi és egyéni érdek viszonyát napjainkban bonyolítja, hogy olykor ellentmondás lép fel a kisebb közösségek és az össztársadalom érdekel között. Ilyenkor a kommunistának fel kell Ismernie, hogy a csoportérdek nem kerekedhat a társadalom érdeke fölé. Nem helyeselheti például, és nem is nézheti el szó nélkül, hogy vállalata kevesebb vagy rosszabb minőségű anyagot használ fel az előírtnál, s így tesz szert tisztességtelen haszonra. Nem érthet egyet, ha egyes szövetkezetek vezetői nyerészkedésből kijátszszák a törvényt. Egyes vezetők ilyenkor arra hivatkoznak, hogy „nekem nem volt személyes hasznom belőle, a szövetkezetért tettem". A tagság egy része pedig azt mondja: „mit törődöm vele, hogyan jutottunk hozzá, az a lényeg, hogy több a pénz". Kommunista nem gondolkozhat így, nem helyeselheti, hogy a kisebb közösség a társadalom Javára jusson meg nem érdemelt előnyhöz. Általában is elítélendő, de ha kommunistáról van szó, még fokozottabban, ha Ilyen esetben hallgat, lapít, s ezzel cinkossá válik a társadalom megkárosításában. A

kommunista mutasson példát, legyen tiszta és feddhetetlen — erre figyelmeztet ismételten a Központi Bizottság novemberi határozata. Kifejezésre juttatva azt az igazságot, hogy további előrehaladásunk egyik nagyon lényeges feltétele szocialista eszméink, erkölcsi normáink következetes érvényesítése. TAKÁCS GYÖRGYNÉ DR„ az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője Semperit Az elmúlt évi kísérleti gyártás után idén megkezdték az Országos Gumiipari Vállalatnál a Semperit gumiabroncs sorozatgyártását. A neves osztrák cégtől megvásárolták a korszerű abroncs előállításának technológiáját, így már a Semperit receptúrája szerint állítják össze a gumi alapanyagát, és az osztrák eljárás szabja meg a betétek minőségét is. Ebben az esztendőben összesen 50 000 darabot Állítanak elő a Semperit gumiabroncsból, három méretben, teherautókhoz és autóbuszokhoz. Az évszázad akciója Szabadkán MENTIK A PALICSI TAVAT Hihetetlen, mégis igaz: a Pallcsi-tó nincs többé! Vizét leeresztették, medrét hslyezként felszántották, s kukoricát, paradicsomot és dinnyét termeltek benne a nyáron. Közben a tó déli részein ha'elmas, háromszáz lóerős kotrógépek jelentek mzg, s éjjel-nappal dolgoztak az iszap eltakarításán, mélyítették a csatornákat, hogy a szennyezett víz minél gyorsabban elhagyhassa a tó medrét. A Pa!Icsi-tó nincs többé. Növény- és állatvilága teljesen kipusztult, s ezért Szabadka szálas társadalrrti akciót indított megmentésére. Másfél évvel ezelőtt a községi képviselőtestület számos hazai és külföldi szaktekintély véleményének meghallgatása után Szabadka szampontiából történelmi jelentőségű határozatot hozott: azonnal hozzá kell látni a mentéshez! A mentési munkálatok azóta a szabadkai Műépítászeti Intézet irányításával tervszerűen folynak. Mint említettük, leeresztették a tó vizét, s megkezdték a másfél méter vastagságú iszaorátag eltakarítását. Az iszapot előreláthatóan 1973-ban eltávolítják, s 1974-ben elkezdik e tavat feltölteni friss vízzel. Ezt megelőzően azonban kiépül a part, a beépítik a víztisztító berendezéseket is, mert minden norma szerint élő vízfolyás vagy tó nem alkalmas ipari szennyvíz befogadásara. Ezt azelőtt is tudták Szabadkán, sőt a szakemberek idejében felhívták a veszélyre a figyelmet, mégis szemtanúi voltunk annak, hogy milyen pusztulást okozott a halállományban a Palicsi-tó szenynyezett vize. Ezért megmentése után az ipari üzemek tisztátlan, szennyezett, sőt az egészségre ártalmas, mérgező anyagokat is tartalmazó vize, csak előzetes tisztítás utén kerülhet a tóba. Az ipari szennyvíz ezek szerint a jövőben elsődleges tisztítás után kerülhet be a csatornákba, s csak másodlagos tisztítás után a tóba. Ezért a község kötelezi a nagyüzemeket a megfelelő szűrőberendezések beépítésére, s a vállalatok ilyen irányú kötelezettségüknek ez év folyamán eleget is tesznek. A tó mentése azonban rendkívül költséges. A víz leeresztése, az iszap eltakarítása, a lagúnák és gátak építése, a víz szivattyúzása mintegy 26 millió új dinárt igénveit. A tópart építése és rendezése, az úszóoálva és az úgynevezett „női fürdő" rekonstrukciója 12 millió dinárba, a szűrő és tisztítóberendezés beszerzése és építése újabb 23 millió dinárba kerül. Ez olyan roppant összeg, amit Szabadka község egymaga aligha teremthet elő. Ezért a község a vállalatokhoz, a dolgozókhoz és a város polgáraihoz fordult segítségért Javaslata a következő: erre az évre körülbelül tízmillió dinárral csökkenti a személyi jövedelmi járulékot, s egyben indítványozta, hogy a vállalatok mondjanak le a fenti összegről a mentési munkalatok javára. És a mávik javaslat: a dolgozók a személyi jövedelem egv százalékával járuljanak hozzá a Palicsi-tó mentéséhez a következő két évben. — A község társadalmipolitikai és önigazgatasi szervei a gazdaságszilárdítási intézkedések mellett is támogatják a megkezdett akciót, mely egy nagyobb gazdasági beruházás alapját képezi. Ha a munkaszervezetek is arra az álláspontra helyezkednek, hogy folytatni kell az évszázad akcióiát (ahogyan Szabadkán nevezik), akkor eevben kötelezettsécet is vállalnak, hogv anyagilag is hozzájárulnak befejezéséhez — mondotta Bari Károlv, a községi képviselő-testület elnöke a gazdasági tanács utóbbi ülésén. Marjai Magda BERCZELI A. KÍftOLY 166. Másnap reggel, március 7-én. pénteken, az ár tovább haladt előre, és Szákhalomnél átszakította a baktó—macskási gátat, de nem kímélte az ostobán oly sokáig védett vasúti töltést sem, mert alig haladt át rajta az utolsó zsúfolt vonat (amit már a kormánybiztos sem akart engedélyezni). tíz perccel később Algyő és a Korcsolyázó-töltés között, a 94. számú őrháznál betört a víz, s most már szabad tér nyílt számára Algyő és Tápé felé keleti irányban, nyugatra Dorozsma felé, és le délre, hogy Rékusr.ál benyomuljon magába a városba is. A szerencsétlenséget tetézte, hogy ezen a napon megjelent — majdnem suttyomban — Herr.'ch is, s aki me-látta és hitt a babonában, keresztet vetve magára, suttogta: , — Végűnk van! Pénteken és hetediken megjelent a halálmadár is. Elvesztünk valamenynyíen! A kifüggesztett plakátok a menekülés irányát korlátozva, már csak Torontál megyét javasolhatták a hajó- és a vashídon át, mert már csak erre volt szabad az út. S mire reggel az újságok közzé tehették a hirdetményeket, addigra Algyön már a kastély emeletéig ért a víz, állt még a jószágkormányzó rezidenciája, s a templom is, egyébként minden ház romba dőlt, akár. csak Tápén, ahol a még mindig tajtékzó, örvénylő víztömegDŐl szintén csupán a templomtorony emelkedett ki. Magában a városban is már minden üzlet zárva tartott, az árut kocsikra raktáík, es meneküllek, vagy ha a ház tartósságában bíztak, felcipellek mindent a padlásra. De kevés volt a kőház, s még ezek sem voltak mind alápincézve, mert a talaj mély fekvése következtében gyakran átáztak a falak, s a talajvíz fölszivárgott a földszinti lakásokig is. Voltak házak, melyeknek alsó szegélye épült csak téglából, s a vert falakat ezekre húzták föL Ezek tulajdonosai is reménykedtek, hogy talán, ha a víz nem duzzad föl fél méternél magasabbra, sikeresen átvészelik az áradást. Persze, még mindenki abban a kiszemben élt e végzetes napokban i«, hogy a Tisza, ha klönt ls, hamarosan visszafolyik medrébe, s nem tesz nagyobb kárt. Évszázados tapasztalatok utaltak arra, hogy a víz mindig észak felől tört be, ezért erősítgették örökösen a baktó—szillíri töltést, mely valóban úgy helyezkedett el. hogy árvíz esetén a megdagadt folvó árját a Fehér-tó Télé irányítsa, s ez megtelvén, a Matyér csatornáján át ömöljön bele az anyamederbe. De most több olyan új tényező iktatódott az ed 'igi — s elég ritkán előforduló — menetrendbe, hogy a Maros utolsó kanyarulatának átvágáséval nz ár fokozottabban ostroméba a várost, az újsmgedl part árterületét ncdig iszappal hordta be Nem bes:élvo a varúti hídról, me'y összeszorította a medret, akkor, amikor a víz szintje évről évre emelkedett, s a mesterségesen megduzznsztott víz a2 Alsóvárost is örökös veszéllyel fenyegette. A tömeg békétlenkedve gyűlt össze mindenütt az utcákon, különösen a városhaza előtt, mert onnan várták az új híreket, s a hathatós intézkedést. De néhány kiváltságosabb egyén felmehetett a toronyba is, s onnan nézhette, hogy mint közeledik egyre haragosabban, hódítóbban a víz. S már alig lehetett kitérni előle. A silány emberi mesterkedésen kárörvendve harsogva diadalmaskodott a természet iszonyú ereje. Bite Gábor mindent elkövetett, hogy a család holmiját biztonságba helyezze, egy szekérnyi bútort, Richter engedélyével, Etelkáikhoz is elcipelt, könyvelt ls az optikus könyveközé dugdosta, a ruhákat, s az élelmiszert Kopasz Matvi hajémalmában halmozták fel, s néha már Zágora és Veron ott ls aludt, mert Tápé elpusztítása után a víznek már nem sok kellett, hogy a mélyen fekvő Felsővárosi ls eüöntse. S fokozódott a pánik ls, különösen a város szegényregvedében a Tabánban, mely legközelebb esett Tápéhoz, s düledező, ócska viskói aligha remélhettek, hogy a víz nyomásának ellenállhatnak. Ez-'k a nyomorultak is fölkerekedtek, s vagy kiköltöztek egyenesen az anyagátra, vagy valahol a Palánkban kértek bebocsátást, s ha ez sem sikerült, nekivágjak Újszegednek. Ugyancsak nagy volt a riadalom a Hangász és a Hób'árt basa utcában, ahol a cigányok laktak, még lazábban összetákolt putrikban, de nekik az volt az e'őnyük, hogy nem sok holmijuk megmentéséről kellett gondoskodniuk, mert egyszerűen nem te volt. A puszta életükért rimánkodtak. (Folytatjuk.)