Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

VASARNAP, 1973. JANUÁR «. Több figyelmet a tejre! A gazdaságok is érdekeltek Utazik a tej a szegedi homokon. Kora hajnalt megfejik a teheneket és irány a tejbegyűjtő. Háztáji gazdaságokból, egyéniektől, a termelőszövetkezetektől várja a fehér, folyékony kenyeret a város, a fogyasztó. Megfizeti az árát, igényei vannak. A legutóbbi rendelkezés nemcsak az ár emelkedését írja elő egyhangúlag, egyben figyelmeztet is arra, hogy a tej begyűjtését, szállítását érdemes rendszeresen megvizsgálni. Joggal. A közelmúltban a Szeged városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a balástyai Egyetértés és a mórahalmi Vörös Október Termelőszövetkezet tej felvásárlásával és elszámolásával kapcsolatos munkáját A két tejbegyűjtőnél bőven akad javítanivaló. Mindkét közös gazdaságban több éve foglalkoznak saját kezelésű tej begyűjtőikben a téesz-tagok és egyéni termelők által szállított tej vásárlásával és a közös állomány tejtermelésének kezelésével is. Bizalmi átvételi rendszerben a megyei tejipari vállalat szegedi tejüzemének adják át A tejkezelő által közölt adatokat — liter, zsírtartalom, tisztaság — havonta 2—4 esetben ellenőrizheti a tejipar. Hiány esetén a mennyiség tízszeresét vonja le büntetésképpen. A tejbegyűjtőbe szállít ott tejet hitelesített mérővel megmérik, megállapítják, hogy friss, egészséges-e. Általában az, de nem minden esetben. A tej árát nagymértékben meghatározó zsírtartalom megállapítását dekádonként, tehát havonta három esetben végzik. A szóban forgó két gazdaközösség begyűjtőiben több hiányosságot észleltek. Sajnos, nincsenek biztosítva a kötelező érvényű dologi és tárgyi feltételek, és a felszerelések tisztításához szükséges meleg víz. Előfordult olyan eset is, amikor a tejet időre nem tudták elkészíteni, átvenni. A bizalmi rendszer országosan használt forma. A mezőgazdasági üzemek pártolják. Viszont helyenként a tejkezelők egy részét óvatossá teszi a magas bírságolástól való félelem, s a valóságnál kevesebb zsírral, zsírszázalékkal veszik át a tejet a termelőktől, s adják át az iparnak. Akadnak viszont élelmesebb tejkezelők is, akik a meglévő zsírszázalék helyett magasabbat jeleznek, s a rendszertelen ellenőrzések következtében könnyebben, hasznosabban gazdálkodnak a szállítóik — csak a szállítóik? — javára. Történtek már fiktív szállítások is. Az eddigiekben, amire a népi ellenőrzés is felhívta a figyelmet, a tejgyűjtő által végzett tejvizsgálatöt, annak havi elszámolásait sem a termelőszövetkezet, sem pedig a tejipar nem ellenőrizte hatékonyan. Különösen a szövetkezetek belső ellenőrzése javíthatna ezen. Itt kereshetjük a legnagyobb ellentmondást, ami sok apró bosszúságot, gondot okozott már nem egyszer a Szeged környéki falvakban. Az átvevő vállalatnak nincs joga, hogy a téeszben, annak pénzügyeiben ellenőrizhessen. Azt is ae idén, az 1973-as szerződésekben érte el, hogy a legtöbb közös gazdaságban „betekintést nyerjen", a tej útját megfigyelheti: a fejést, szállítást, azokat a higiéniás Vért Vietnamnak / Megyei akcióbizottság alakult A Vöröskereszt Csongrád megyei szervezetének irányításával, a tömegszervezetek bevonásával tegnap megyei akcióbizottság alakult a Vietnamnak szánt véradás kcordi nálására és segítésére. A következő napokban a megye városaiban és a járásokban is megalakítják az akcióbizottságot. Vietnamnak múlhatatlanul szüksége van a vérplazmára, hogv a háború áldozatait, a sebesülteket visszaadhassák az életnek. A vérre szüksége van a hazai kórházaknak, klinikáknak is. A vietnami véradásban tehát nem arra a 26 ezernél több önkéntes, állandó véradóra számítanak, aki rendszeresen ad vért, hanem új jelentkezőkre, KISZ-esekre, olyan szocialista brigádokra, akik eddig nem adtak vért, új véradókra a községekből, városokból. Ezt az ügyet nem szabad kampányfeladatként kezelni, folyamatos munka kell, hogy legyen. A falugyűléseket, pártnapokat fórumként kell használni a szervezésnél, mindenki figyelmét felkelteni, a segítségadás fontosságára felhívni. A népfront és a nőbizottságok is segítik ezt a munkát. Vietnam most kér először vért tőlünk, az emberség diktálja, hogy e kérésnek eleget tegyünk. Függetlenül a hazai célokra történő véradástól, a betervezett véradónapoktóL Petőfi-pályázat Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulója tiszteletére Miskolc megyei város tanácsának művelődési osztálya gyermekrajzpályázatot hirdetett, a költő műveinek illusztrálására. Az általános iskolák tanulói több mint háromszáz pályázatot küldtek be, amelyeket miskolci képzőművészekből álló zsűri bírált el. A legsikerültebb, százöt alkotásból kiállítást rendeztek a miskolci Kossuth művelődési házban. A kiállításon szereplő alkotások közül tizenkettőt díjaztak, további húsz gyermekrajzot emléklappal jutalmaztak. szempontokat, amik megtartása nélkül korszerű, minden igényt kielégítő feldolgozás nem létezhet A tejipar és a mezőgazdasági üzemek kapcsolata jó. Évente 80 millió liter tejet vásárolnak fel ezen a tájon. Eleve elképzelhetetlen, hogy valamennyi tejátvevéshez ellenőröket állítsanak. De az sem megnyugtató, hogy ilyen labilis mérési rendszerrel — bizalmi átvétel —dolgoznak. A vállalat a lehetőségékhez képest igyekszik mérőórát felszereltetni a tartálykocsikra, persze ez is hosszabb folyamat. Mire valamennyi tartálykocsira mérőóra kerül, pár esztendő eltelik. Az idén annyira jutnak, hogy legalább egy mérőórás tartálykocsit foglalkoztatnak. A nagyüzemek mindenképpen többet áldozhatnának? a tejgyűjtők műszaki felszereltségére. Annál inkább, mivel a szóbanforgó két termelőszövetkezet jelentős tiszta nyereséghez jut ebből az ágazatból. Zákányszéken ugyanis négyszernégy méteres alapterületű tejgyűjtő 1938-ban épült és napi 100—300 liter tej felvásárlására, gyűjtésére, a jelenlegi 1500—1600 liter tejjel szemben. Hideg-meleg folyóvízzel nincs ellátva, szennyvízelvezetés nincs. A tej átvételéhez kevés a tároló tartály. Az edényzet mosogatásához mosogatóleknővel, szárításhoz állvánnyal nem rendelkeznek. A balástyai tejgyűjtő alapterülete megfelelő. Az épület elhanyagolt, nincs ellátva meleg folyó vízzel, a szennyvízcsatorna például a múlt év szeptemberében egész hónapban el volt dugulva, a helyiségben 5 centiméteres szennyvíz éktelenkedett A tej nagy érték, bár az egy főre eső évi fogyasztásban nem állunk előkelő helyen, mégis szeretjük. Jobban izlik, ha tudjuk, felvásárlása. szállítása és feldolgozása a higiéniai szempontoknak jól megfelel. Amíg az istállókból a modern palackozóig jut, jobban ügyeljenek rá a vele bábáskodók. k L Mit jelent napjainkban hazafinak lenni? Mi a célja a hazafias nevelésnek? Hogyan vélekednek és gondolkodnak a fiatalok a hazaszeretetről? Izgalmas kérdések, választ adni rájuk, ha nem is lehetetlen, de igencsak nehéz. Pedig érdemes kérdezni, a válaszok sokféleségéből mégiscsak összeáll valamiféle kép. S ha az összkép nem is tökéletes, akkor is árulkodó, s valamiképpen jellemző is kell hogy legyen. Érdemes kérdezni fiataloktól a Petőfi-év küszöbén. Mindhárman fiatalok, tizenévesek, Csűri Mária kereskedőtanuló, Biczók Sándor és Kiss Rudolf, a gépipari szakközépiskola tanulója. Tizenévesek, azok közül valók, akik korosztályuk mindennapos, megszokott életét élik. Vajon hogyan gondolkodnak, vélekednek a hazafiságról? Történelmünk egészét tekintve is tekintélyes idő telt el a szabadságharc óta. De alig generációnyi, hogy Petőfi nevét és példáját nemzet- és népellenes célokra használták föl. Aztán Petőfi és a szabadságharc visszakapta az őt megillető helyet jelenünkben és múltunk értékelésében. Vajon valóban viszszakapta-e? Vajon mit tud Petőfiről egy fiatal? Változatosabb ellátás Az élelmezési norma emelése Mint ismeretes, az egészségügyi és szociális intézményekben — kórházakban, klinikákon, csecsemő- és szülőotthonokban, bölcsődékben stb. a napi élelmezési nyersanyag normát több mint 15 százalékkal emelték. Vannak olyan intézmények is, ahol az emelés aránya meghaladja az átlagot A kórházakban, klinikákon, szülőotthonokban például a korábbi 15,40 forintról 19-re, a szanatóriumokban 20,40-ről 24re, a csecsemőotthonokban 11,50-ről 13,20-ra, a szociális otthonokban 13-ról 15,60 forintra emelkedett az ellátottak napi élelmezés nyersanyag normája. Ezzel kapcsolatban az Egészségügyi Minisztériumban a következőket mondották: — A január elsejétől életbe lépett intézkedés lehetővé teszi egyebek kört azt, hogy aa eddiginél több zöldségféle, húsféle, gyümölcs jusson a felsorolt intézményekben levő felnőttek, illetve gyerekek részére, tartalmasabb, változatosabb, minőségileg is jobb, a beteg állapotának még inkább megfelelő élelmezést tudnak biztosítani. A megnövekedett összegből fedezik a tej- és tejtermékek árának emelkedéséből adódó többletköltséget is. Az egészségügyi és szociális intézményeknél országosan évente mintegy 150 millió forint pluszt jelent a* élelmezési nyersanyag norma emelése. A múlt évben erre a célra mintegy 750 milliót irányzott elő a költségvetés. Az emelés eredményeként az idén már csaknem 900 millió forint áll rendelkezésre az intézményeknél az élelmezéshez szükséges nyersanyagok beszerzésére. (MTI) — Amit az iskolában tanultunk — mondja Csűri Maria. 1823. január 1-én született, hazafi volt, értünk, a hazáért harcolt. Ennyi a váz, aztán a folytatásban kerekedik a kép: — Élnek az emberben a versek. Petőfit — ha egyszer megtanulja valaki — nem felejti • eL — Az kell, hogy valaki úgy mondja el a verset, hogy szívébe zárja — teszi hozzá Biczók Sándor. Első igazi Petőfi-élményem a rádióbéli megemlékezés volt, Major és Sinkovits versmondása. Akkor vettem le először önszántamból a Petőfi-köteteta polcról, s egy óráig nem tudtam letenni. S hozzá Kiss Rudolf véleménye: — Tanárnőnk megszerettette a verset és Petőfit, nem kötelezőként tanultuk. Tetszett, megszerettük. Végül egy figyelemre méltó vélemény; — Amikor elkezdték a szabadságharcot, a kiélezett helyzetben vállalni kellett a magyarságot Petőfi verseinek itt a problémája. Áradnak a magyarságtól. Nem érzi az ember, ez ma természetes, magától értetődő. Magyarnak, hazafinak lenni — vajon mit jelent ez a hétköznapi életben, a mindennapokban? — Akkor érezné igazán az ember, ha egy-két évre külföldre kerülne. — Ha mi is átéltük volna a háborút, a forradalmat, akkor más lenne. De számunkra ez történelem. Természetes, hogy magyarul beszélünk, hogy itt élünk. — A távollét adná meg ezt az érzést. Tévériportokat látni 20—30 éve távol élőkről, akik még mindig magyarnak vallják magukat. Mert nem lehet elfelejteni, hogy valaki magyar. De nekünk ez természetes. — Talán, ha egyszer más ország be akarna olvasztani magába, anyanyelvünket meg akarnák változtatni, akkor... De így nincs mit megmutatni, így nem kell küzdeni a magyarság megtartásáért. Nem érzem... Ha magyarságról, hazafiságról kerül szó, csupa nagy dolog jut eszünkbe. Hiába, hazafiságról másutt nemigen esik szó. csak az iskolában, ahol leginkább kiélezett helyzetek, történeti szituációk tárgyalásánál beszélnek róla. Hazafit másképpen alig-alig képes elképzelni az iskola alapján az ember, mint fegyverrel a kezében. Valóban csak ebből állna a hazához tartozni, hazafinál lenni? És a hétköznapok h»zafisága? — A kíKÍVANCSISAG váncsiság ide köti az embert. Érdekel, mi lesz itt húsz év múlva, hogyan fogunk élni. — Más városba sem mennék el, nem hogy külföldre. Minden idefűz, a család, a barátok. Itt nőttem föl, ide kötnek az emlékek, a gyerekkori csínyek is. — Ha külföldre megy valaki, dolgozik, amíg bírja és jól is keres. Aztán, ha nem bírja, ha megöregszik, kidobják. Ott mindig idegen marad. Itt gondoskodnak az emberről. — A tévé, a rádió tudósít New Yorktól Moszkváig, de alig hallani valamit Miskolcról vagy Szegedről. Arról, hogyan készült Szeged a karácsonyra, arról nem volt a tévében semmi, külföldről pedig rengeteg. Mintha egy kis falu lenne Szeged. — A gumigyár előtti fásításnál sokan kérdezteti, miért nem a városon beiül csináljuk? — Azért dolgozom a KISZ-ben, mert meg szeretném mutatni, hogy a szakközépiskolások is ernek anynyit, mint a gimnazisták. Szeretjük mi is annyira Szegedet, mint mások. — Az iparitanuló-iskolában nagyon nehéz valamit csinálni. Sokan közömbösek, sok a bejáró. Meg akarom mozgatni őket, a közönyt nem tudom elviselni. Részletek, kiragadott részek egy beszélgetésből. A bizonytalankodás, a félhangon, szinte szégyenlősen ejtett szavak után, melyek a hazafiság bizonytalan, „megfoghatatlan" lényegét próbálták megközelíteni, egyenes út vezetett a hétköznapok hazaszeretetéig, az idetartozás egyértelmű kifejezéséig. S hogy mi köti őket ide? Elmondták, tizenévesen, a sok száz elmondható tény közül néhányat. Köti őket tízegynéhány év emléke, a jövő kíváncsisága, a család, a barátok, a nyelv. Az ismerős utcák, terek szeretete. Petőfi elsősorban tananyag és költő számukra. A tanult hazafiság idegenszerű, nem érzik magukénak igazán. Távol álló a költő hazafisága. Ma nincs kiélezett helyzet, nem tett vállalni, hogy magyarok. A mindennapok formálják őket, erősítik és építik bennük szüntelen az idetartozás érzését. Nem látják ebben mi a hazafiság. Pedig a költő hazaszeretete is a mindennapokból született, az táplálta, csak a forradalomban bontakozott ki igazán. De a hétköznapok hazafisága egyszerűbb.'Art sem tud kik sokszor, hogy ez hazafiság. Egyszerű és természetes idetartozás, Sstávay István