Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

4 SZOMBAT, 1973. JANUÁR IS. A ligetben Mint Ismeretes, szelesftlk Új­szegeden * Népkert sor úttestét, s ezzel együtt korszerűsítik » közvilágítást is. A DPMASZ 28 darab bctonkandelábert állított fel az úti liget felöli oldalán, amelyekhez a kábeleket a fák között fektetik le. Felvételünkön az árokásó gépet örökítettük meg munka közben. Az új világító­testekbe egyenként két darab ÜSO Watt teljesítményű hlganygóz­Izzót szerelnek a előreláthatólag január végén fejezik be a mun­kát. Aes S. Sándor felvétele Beszélik, hogy... A szabálytalanul szép szí­nésznő ongyintossága volta­képpen Kozugy lett. Leg­alaoois abban az értelemben, hogy városon es lalun egy­arant beszédtéma volt. Es sával? Feltehetőleg ez a léletfl, széles körű felvilágo­helyzet, de hogy mekkora ez sító munkának kell meg­a közöny, és milyen ténye- előznie." zőknek tulajdonithaté. az olyan oknyomozást igényel­ne, amely sokszorosan túlha. bar halma out mar netes ladia egy ilyen jegyzet ke­reteit. Annyi azonban bizo­nyos, hogy bár az öngyil­kosság. lényegét tekintve, egyéni tragédia. aggasztó gyakorisága miatt mégis tár­sadalmi jelenség, amelynek intézmé­Az idézett tervezet több mint három éve készült. Az­óta legalább hetvenezren kö­vettek el öngyilkossági kí­sérletet, s legalább tízezren bele is haltak. Nem tudom, hogy közülük hányat sike­rült volna egy-egy telefon; beszélgetéssel, vagy annak nyomán személyes kiszá'.ás­sal megmenteni az életnek. Ezt csak találgatni lehet, mert tudomásom szerint ma sincs nálunk ilyen lelki se­teltek ed, a szomorú eset olykor-olykor meg mindig szoba kerül. Sokan nem tud­nak napirendre térni afölött, hogy miért tette, hiszen si­keres, országosan ismert em­ber volt, kifejezetten jó anyagi körülmenyek között visszaszorításáért & megvolt mindene' Má-' is küzdeni kell sok tudni vélik, hogy bár a A lehetséges és szükséges gélyszolgálat, amely pedig népszeruseg retiekto- i-nyeoen módszerek közül maradjunk sok európai nagyvárosban, ólt, a színház, a rádió és a ezúttal csak a telefonnál, egyebek közt Prágában és televízió révén milliók sze- Gergely Mihály, a „Röpirat Varsóban is eredményesen mélyes ismerősévé vált, ma- az öngyilkosságról" című fel- működik. Lehetséges, hogy ganeletében mégis egyedül kavaró tanulmánykötet szer- ezt a különleges szolgálta­volt. Es a magányt nem tud- zője a sajnálatosan alacsony tást csakugyan széles körű ta elviselni, végül is ezért példányszámban kiadott mű- felvilágosító munkának kell lett öngyilkos. vében egyebek között idéz megüőznie, ez azonban meg­A nekrológból is valami az Egészségügyi Minisztéri- lehetősen titokban folyhat, ilyesmit lehetett kiolvasni, um egyik tervezetéből, mert én például észre sem Volt, amelyikből önvádat is, amelyben ez áll: „Egyelőre vettem. hogy egjikünknek sem ju- kísérletként a fővárosban, A múltkor beszélgettem tolt eszébe karácsonykor esetleg az ideggondozó inté- valakivel, aki aggodalmas föltárcsázni, elbeszélgetni zetek központjában, helyes megjegyzésemre csak legyin­veie, talán visszatartottuk volna megszervezni a 21 tett. mondván, hogy az ön­volna a jóvátehetetlen cse- órás állandó psychiatriai gyilkossági világstatisztiká­lekcdetiöl. Talán, hátha. Ezt szakügyeletet. melyet két már utólag nem lehet meg- psychiater szakorvos látna el állapítani, tekintve, hogy a rendelkezésükre álló gép­nem történt meg. elmaradt kocsival, elsősorban orvosi a telefonálás. hívasra helyszínre is kiszáll­Ellenben erről az esetről nának, és ezzel a psychiat­más vonatkozásban eszembe riai betegek sürgősségi ellá­jut a telefon. Magyarország tása lényegesen javulna. Az nul nehéz, de rmgyarázga­évek óta listavezető az ön- öngyilkossági preventio ér- tás«al, legylntgetóssel sem­gyilkosság világstatisztikáié- dekében — melynek hazánk- mire sem jutunk. Kevésbé ban. A lakosság számához ban sajnos igen nagv a j«- aggasztó társadalmi jelensé­viszonyitva nálunk választ- lentősége — a psychiáterek gek ellen f°l tudjuk venni és ják legtöbben az önkéntes mellé beosztva klinikai fel is vesszük a harcot. Ep­halált. Évente több mint psychológust is be lehetne pen az öngyilkossággal háromezren halnak meg így. vrmni az öngvilkosjelöltek szemben volnánk tehetetle­És ehhez még hozzá kell .forró drót' telefonszolgála- nek? számítani húsz-huszonkét- tába, amint ezt több ország- Nem hiszem, hogy nincs ezer öngyilkossági kísérletet, ban megteszik. Ezt a szol- más választásunk, mint a Ez az igazi közügy, amelyről gábatást természetesen meg- beletörődés, azonban alig beszélünk, és telelő mentalhygienes szem- Árkus József Helytállás „középen a A pszichológus röviden ennek gondját viseli, egy annyit mondana: konfliktus- percre sem lehet nyugodt, hélyzet, és minden bizonnyal P. I. csoportvezető így pány­azt tanácsolná Palotás Ist- vázódik a mind súlyosabb vánnak, a DÉLÉP csoportve- feladat, s a mind soványabb zetőjánek, hogy ne izgassa adottságok között, magát, éljen kíméletesebben. Talán hőssé akarom kiki­A legjobb az lenne, ha mun­kát változtatna, mert az ő „betegségére" ez lenne a legjobb orvosság. Az egészben az az érde­kes, hogy az említett cso­portvezetőnek eszébe sem áltani őt? — szó sincs róla. Csak személyével és helyze­tével szeretném megmutatni, milyen természetű, mekkora felelősséget viselnek azok az emberek, akik közvetlenül a munkások sorában, de az nem telt volna a taníttatá­somra, teljesen világos előt­tem, hogy engem a rendszer segített hozzá a végzettség­hez. Hogy mérnök legyek a hadseregben, aztán rendes álláshoz jussak a polgári életben. Adósnak érzem ma­gamat, ameddig csak dolgo­zok, és mivel fizethétnék mással, ha nem pont ezzel a munkával. Ott, ahová állí­tottak, amelyet nem volna szép kényemre-kedvemre jutna a tanácsot megfogadni, őértük vállalt munkáért áll- változtatgatni. Nem vitás, a Föl se merül gondolataiban a munkahely-változtatás, hiába diktálja ezt saját, jól felfogott érdeke, s nyugal­ma, a túl magas vérnyomá­sa, egyszóval az egészsége. nak helyt. Fölfelé a teljesít­ményét, lefelé az érte járó fizetségért; föntről az Igé­nyeket hangoztatják, meg a feladatokat osztják, lentről meg a kifogásokat kapja. Valami visszatartja attól, Való igaz, konfliktushelyzet, hogy kíméletesebb elfoglalt- érdekek kereszttüze, találko­ság után nézzen, hogy el- zási pontja. Aligha tévedek, hagyja a nehezet, a köny- az ilyen munkakört nem so­magam érdekeit is nézem — de milyen jogon helyezzem ezt előtérbe? Ismétlem, én ezt a feladatot kaptam, ezt kell elvégezni, ahogy tőlem kitelik, s ahogy a kommu­nistától elvárják. Az állam, a munkaadóm, vagy bárme­lyik társam. Szavai mögött nagyon kéz­nyebbért. De ne beszéljünk rolom a kívánnivalók, nép- zelfogható tettek állnak. Tet­rébuszokban, előbb ismer­kedjünk meg azzal a bizo­nyos konfliktushelyzettel, amelyben P. I. él. Mint em­lítettem, csoporvezető, a Délmagyarországi Építőipari Vállalatnál Az a feladata, hogy használható állapotban szerük közé. De P. I. meg a hozzá hasonlók változatlan kitartással, szorgalommal, újból és újból erőre kapó elszántsággal végzik dolgu­kat. Mert ott a helyük. Maradjunk még P. I.-nél: tartsa a központi munkás- JSI^Jwiu* "fi?., Jí hőstéttek "nélküli. de Bán­szállást, irodát, a vállalat kW meglepMött, látszott dig ^ er5feszítést kiál_ tek, amelyek kétségbevonha­tatlanabbá bizonyítanak a beszédnél. Tanúsítanak egy­fajta emberi magatartást, amelyet nem lehet színlel­ni; P. I. valóban úgy érez, ahogy dolgozik. Ahogy helyt­áll a csöppet sem látványos, valamennyi szociális beren­dezését. De ebből a jókora mun­kából vegyük csak a leg­rajta — a dolognak ezzel részével aligha foglalkozik. Inkább hangosan gondolko­zott, mint nyilatkozott: . egyszerűen érzem, hogy jobban körülhatárolhatót — szükség van arra. amit csi­ban az első három helyen Magyarország. Ausztria és Csehszlovákia áll. Átkos ha­nyomány, amely száz éve benne van a levegőben, ne­héz ellene bármit is tenni. Bizonyára nehéz, hallatla­főleg keveset a lehetséges megelőzésért. Az orvosok, s főként a pszichiáterek a megmondha­tói, hogv az öngyilkosságok és kisérlelek jó részében több ok játszik közre, de ezek között az egyik majd­nem mindig megtalálható. Ez a magányosság, az egye­düllét. az emberi kapcsola­tok elvesztése. Ha ez így van. akkor nyilvánvaló, hogy az öngyi'kosságok megelőzé­séért a közvetlen környezet­ben élők tehetnek n legtöb­bet. A család, az Iskola — mert különben aggasztó A 15 —19 évesek öngyilkossági arányszáma —. a munka­hely, a baráti kör. ha van. egyszóval a szűkebb közös­ség. Hogv miképpen, arról lehetne vitatkozni. Illetőleg, legalább vitatkozni kellene, de jobbára még azt -<em tesz­szük. Legfeljebb utólag, ami kor már késő. és akkor már csak az marad, hogv meg­tárgyaljuk. a szerencsétlen miért tette azt. amit tett. Pedig — és ez szintén orvo­sok. pszich'átcrek vélemé­nye — az öngyilkosjelöltek az esetek többségiben vala­mi'vei formában rendszerint elárulták ismerSs-íkn-k. ha­rátnir-sk. hofv mire készül­nek ha n»m Is nevén ne­vezve a dolgot. Eszerint nem figyelünk elléegé eevmásra, többet kel­lene törődnünk mások sor-. a központi szállásét, amely most már minden kétséget kizáróan bebizonyította: ere­dendő hibákkal született. Finoman szólva, gyenge a fűtésrendszere, minduntalan kilyukadnak a radiátorok, a falba süllyesztett melegvíz­szállító csövek, igen sokszor „beragad" a felvonó. Szóval az egész olyan, mint egy időzített bomba, amiről nem lehet tudni, mikor robban ... Vitathatatlan, hogy rendben­tartása még jól felkészült és megfelelő számú karbantar­tó munkással sem könnyű! Az ám, de P. I. csoportja állandóan létszámhiánnyal küzd. jó 10—15 emberrel ke­vesebbel kénytelen funkcio­nálni. Ráadásul nem is a legjobb erőkkel, mert akiben van egy kis törekvés, vagy jobban érti a szakmáját, az a magasabb kereset remé­nyében „átigazol" a válla­laton belüli termelőüzemek­hez, ahol lényegesen jobban fizetnek. Aki csak kicsit is ismeri, milyen természetű általában a fenntartó mun­ka, jól tudja, hogy általában kevés hozzá a pénz, meg nem tartozik a népszerű dol­gok közé; csak akkor veszik észre, ha valami baj van vele. De hát esetünkben ez mind nem számíthat, mint írtam a munkásszállások, a fürdők, az irodák, vagy az üzemek egy fél órára sem zárhatják be a kaput Aki nálok, s ez mindennél fon­tosabb indok. Hiszen vala­kinek itt kell lenni, ezzel kell foglalkozni, különben megakad a gépezet — és én itt vagyok már egy éve vagy több — nem mindegy"? Aztán az is kiderült, hogy a P. I. régi párttag. Saját törvényeiben is az első he­lyen szerepel a kötelesség. A felelősségérzet. Azt hiszem, ezt így foga'mazta meg; — A mi családunk erejéből lást követelő hosszú-hosszú hétköznapi munkában. Hogy miért nem változtat állást ő, és annyi hozzá ha­sonló? Ehhez a kérdéshez hiába keresnénk a választ az anyagi érdekeltségben, a fi­zetés nagyságában, a prémi­umban. Nem. pénzzel nem lehet helytállásra késztetni az embert, az kevés hozzá. Nézzük P. I., meg az őhoz­zá hasonló kommunisták munkáját, s akkor közelebb jutunk a válaszhoz. Az okot hiába keresnénk ösztönzők­ben — az ilyen magatartás hitükben lakozik. Matkó István A kontárság veszélye — Egy nap valaki mégiscsak észreveszi, hogy neked életedben nem volt a kezedben vonó!,.. BERCZELI A. KÁROLY 165. De bőgtek, nyihogtak a megrémült állatok is. a tyúkok, csirkék hamarosan megfulladtak, ha nem tudtak fölmenekülni egy fa ágára, vagy ráugrani egy úszó tárgyra, a disznók egy-két kínos, sivalkodó kísérlet után megadták magu­kat, s tátogó, hörgő szájjal merültek el az ára­datban. Néhány nap múlva felpuffadt, bomló tetemeik lebegtek mindenfelé, orrfacsaró bűzt árasztva. Csak a libák és kacsák lubickoltak vidáman, nekik nem ártott a víz, sőt élvezettel ringatóztak a habzó hullámokon. De a sövény­házi töltés, még mielőtt kivonulhattak volna a kubikosok, reggelre már átszakadt, s most már a baktó—macskási töltést lepték el a hajlékta­lanná vált tanyasiak. Akik a szentjánosi magas­laton rekedtek, reszketve lesték a víz emelke­dését, mert a baktó—macskási töltésből ls már csak egy lábnyi látszott ki estefelé, s a város felől már alig lehetett megközelíteni ezeket az egyre zsugorodó szigetecskéket. — A Tisza megbosszulta magát Sajnos, raj­tunk — mondta Szekerke, míg puskával a vál­lán nézte megrendült s nyakig csatakos, csaj­­hős társaival az élrt-halá'h arcot. s a belátha­tó fanná nőtt áradást. Szekéren jöttek ide, sű­rű latyakban, óvatosan, hogv bele ne fordulja­nak a Tiszába, de a kocsi így is hol csára, hol hajszra billent a félméteres dágványban, s a felhígult daponvában. A kocsis is csak kény­szerűségből vállalkozott az útra. de Nóvák rá­üvöltött, s a hajdú is megmarkolta a csuklóját, s már Szekerke ls markolászta a fegyverét, hogy megtörje a kemény parasztot, akinek vas­tag tutaibajusza volt. s míg dühösen seritette, sodrintotta egyre csak azt fújta, hogy neki is van felesége, meg gyereke, meg sok minden mentenivalója. — De maga még Itt biztonságban van, ott meg már fulladnak bele a vízbe az emberek. így indultak el a hajnali ó-ákban. mert be­látták, hogy éjjel semmit se" csinálhatnak. De nem sokáig méláztak a parton, lesújtva a lát­vány borzalmától, s a hangok pokoli orgonasi­valkodásától, hanem ők ís siettek menteni az embereket, de főleg megakadályozni a zsaro­lást, mert egvik-másik halász, megfeledkezve embertársi kötelességéről, kapzsi módon ki akarta használni előnyös helyzetét. Éppen a szemük láttára alkudozott egy kétségbeesett asszony egy orcátlan csónaktulajdonossal, aki­nek volt szive a megszorult nőtől 75 forintot követelni azért a csekély szo'gálatért. hogy férjét, aki valahol a víz felett, egy fán gub­baszt, kihozza a partra. Az asszony sírt, ri­mánkodott, de hiába jajveszékelt, hogy nincs annyi pénze, a fickó, egyébként elég rossz ar­cú, csepleszforma kis emberke, nem tágított, Végre Várady. a szenttamási hős lépett elébe, s torka szakadtából ordított rá: — Ember maga? Az Istenit a pofájának! Erre egy váratlan lendü'etlel beleugrott a csónakba, s egy ügyes cselfogással belelökte a hitvány törpét a vízbe. A többi víziember ezt nem nézte ugvan jó szemmel, de a főügyész fölszól ítására Szekerke ráfogta a puskáját a társaságra. — Mindenkit keresztüllövetek, aki zsarolni mer. Kotródtonnk Innen! — ordította. A vízbe lökött ember káromkodva ktkecmer­gett a töltésre, s ádázul szidta az urakat, akik mindennek okozói, s már-már a többiek együtt­érzését is a maga javá-a hangolta, amikor több csendbiztos élén megérkezett Virágh József pusztakapitány, aki híres volt nagy erejéről, s ő nem is sokat teketóriázott, hanem alaposan megkardlnpozta a szá.iaskodót, s figyelmeztette n morgókat is, hogy vigyázzanak magukra, mert aznap hirdették ki a statáriumot, s a rögtön­ítélő bíróság nem ismer kegyelmet. Ez hatott, s a néhány csónakos, aki lehet, hogy már régóta várt erre a meggazdagodási alkalmora, duzzogva, morgolódva kotródott el. A főügyész elszomorodva nézett utánuk. — Lehet, hogy egy ilven haszonleső gazember tett földönfutóvá annyi embert. A Halottakról nem is beszélek — Föltételezhetó ez? — döbbent meg Várady — Az, emberekről a legmeghatóbb jóság, s egyben a legnagyobb gonosz is elképzelhető — válaszolt keserűen, kiábrándultan a főügyész (Folytatjuk.) j

Next

/
Thumbnails
Contents