Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

CSÜTÖRTÖK, IFTS. JANUÁR UL A Moszkvai Rádió nyertesei Több mint másfél ezer magyar rádióhallgató vett részt a Moszkvai Rádió magyar osztályának és a Komszomol Központi Bizottságának a Szovjetunió 50. évfordulója alkalmából rendezett kérdés-felelet pályázatán. A nyertesek teljes névsorát és tekéimét a Moszkvai Rádió magyar adása közli esti adásai baa Ravasz férj — Elfáradtam, gyere, kedvesem, folytasd! Rekordok ma és holnap Kezdjük a száraz adatokkal. Magyarországon a búza a múlt században 1871-, s 80 között évi átlagban 7,4 mázsás termést adott hektáronként (Vigyázat, végig hektárokban számolunk!) Századunk harmincas éveiben a statisztika a kővetkező termésátlagokat mutatta ki: 11,0 — 11,1 — 18,5 — 11.2 — 13,4 — 14,5 — 13,1 — 16,9 — 16,3 — 12,2 mázsa hektáronként Napjaink termésátlagai pedig 1967: 25.2 q, 1968: 25,2, 1989 : 27,1, 1970 : 21,3 (árvíz), 1971: 30,7, 1972: 30,4 mázsa búza hektáronként Kukoricáról a kővetkező képet rajzolhatjuk: 1871-, s 80 között évi átlagban 9.2 mázsa száraz szem hektáronként Az 1031—1941-cs évek terméshozamai: 13,0 — 20.6 — 15,7 — 18,5 — 12,0 — 22.7 — 22,9 — 22,7 — 18,4 — 19,7 mázsa hektáronként. Viszont 1907-ben 20,5 q, 1000-ban 29,0, 1069-bcn 37,9, az van még teendő, s kérdőJelekkel is számolnunk kell. A búzát vizsgálva, mindenek előtt a fajtáról kell beszélnünk. A derék szovjet Bezosztája tetézve váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Gondot okoz azonban, hogy ma a búzaföldek nagy többségén Bezosztáját termelünk. Így ugyanis az érési idők túlságosan egybeesnek, tíz nap alatt kellene learatnunk és az nem mindig sikerül. (Lásd az Idei esztendőt.) Erdekünk tehát, hogy bővítsük a fajtaválasztékot; szovjet, magyar és más vidékről való belterjes búzákarra, hogy kimondottan hoszszú tenyészidejű kukoricákat vessenek. Ezek már esetleg csak novemberben, jobb esetben október végén érnek be. Ez a „dobás" az idén bejött, mert hosszú és viszonylag kedvező volt az ősz. De mi lesz, ha esős lesz a szeptember és fagyos az október? Akkor bizony éppen a legjobbak érzik meg a legsúlyosabban a kockázatvállalás terhét. Illetve, ha ezt el akarják háritani, akkor a mostaninál sokkal, de sokkal több szárítóberendezést és minden viszontagságnak kaL Ez a munka folyamat- ellenálló raktárteret kell léban van; talán haladhatna tesíteniük. egy kicsit gyorsabban. A másik nagy kérdés és egyben „rejtett tartalék", hogy ma az egyik gazdaságban 40 mázsa, a másikban 20 mázsa terem hektáronként. Nincs arról szó, hogy a 1970-ben 33,0, 1071-ben 35,4 gyengébb gazdaságok agronómusai ne tudnák: a Jó terméshez magas fokozatú vetőmag, sok vetőmag, és nagy adagú műtrágya kell. Csakhogy a főkönyvelő cgymázsa hektáronként. Az idei terméseredményt hivatalosan még nem közölték, de már bizonyosak vagyunk benne, hogy valamicskével meghaladja a 40 mázsát. Túl mindezeken, először értük el, hogy 1972-ben hazánk területén a takarmánygabona, kenyérgabona és kukorica összesített termése meghaladta a 10 millió tonnát Tiz mázsa gabona minden lakosra! Nem kis dolog, a világon ilyen eredménnyel kevés mezőgazdaság dicsekedhet Büszkék vagyunk tehát, és joggal. De a mezőgazdaságon belül, és kívül egyaránt fölmerül a kérdés: mennyire szilárdak ezek a termésátlagok? Nem kell-e attól tartani, mint mondjuk a zöldségnél, hogy pazarlóan gazdag évekre szűk esztendők következnek? A kukoricánál is fellelhetők az eltérő termésátlagok adta gondok és lehetőségek. Az úgynevezett „zárt rendszerben" termesztő gazdaságok ma már hektáronként az 50 mázsás hozam körül tartanak, miközben mások megrekedtek a harmincas évek termelési szintjén. Logikus tehát a követelmény, hogy a haladá6 érdekében a közepes, sőt a gyenge gazdasá szerűen nem tud előteremte- gok ,s termeljenek zárt rendni annyi pénzt, amennyi szerben. Csakhogy ehhez ezekhez szükséges volna. A speciális és nagyon költséges befektetés megtérülne, de vetőmagvak, gyomirtó szenincs miből befektetni. így rek, műtrágyák és gépek kelkonzerválódik a szegénység a lenek. pénztárban és a földeken; a A búzánál és a kukoricákettő együtt pedig fékezi az ndl eltérőek ugyan a kérdőországos terméshozamok nö- jelek, de a végeredmény vekedéséti A kukoricánál némileg eltérő a helyzet. A kukoricatermcsztés egyik alapkérdémindkél helyen ugyanaz: a pénz, a tőkeerő. Így jutunk cl ahhoz a furcsa helyzethez, hogy a búza és a kukorica terméshozamainak tose, hogy milyen tenyészide Jű növényt vet a gazdaság? vábbi fokozása ma már nem Minél hosszabb a tenyész- annyira agronómiai, mint inidő, annál magasabb termés- k£bb érdekképviseleti kér— A magyar mezőgazda- hozam várható. Ezért a leg- dés. ••gj*" kialakultak és meg- gazdaságok hajlamosak r. B. szilárdultak a nagyüzemek; az J ^^^^^^^^^^^^^^^^ Gyémántper Mocsár Gábor új könyve Aki hozzákezd ennek a könyvnek az olvasásához, valószínűleg gyorsan rájön arra, hogy Mocsár Gábor legjobb regényét tartja a kezében. Nemcsak azért, mert ez az eddig megjelent 15 Mocsár-könyv közül a legharmonikusabb, legkiegyensúlyozottabb, igényeiben és színvonalában is a legegyenletesebb, hanem elsősorban és mindenekelőtt azért, mert messze ez a legizgalmasabb. Mocsár persze, tudjuk, sohase szerette a közömbös, lagymatag témákat, egy-egy írása, országot vihart kavart, de a többiben is mindig izgalmas, feszült, időszerű és valóságos, reális kérdésekről szólott Első pillantásra úgy tűnik, új regénye, a Gyémántper, aktualitását tekintve nem veszi fel a versenyt többi munkáiával: ez a re.génve történelmi tárgvú; egyébként az egyetlen Mocsár írásai közül, amely témáért. cselekményért konfliktusért a múltba hajlik viszsza. A valóságban azonban szó slnra semmiféle „múltba fordulásról". Egyrészt, de különben nem elsősorban azért, mert mondanivalója, szemlélete, értékelése, amellyel a történelem eseményeit szemügyre veszi, vizsgálja, nagyon ls mai és mának szóló Másrészt és elsősorban azért mai könvv a Gvémántper, mert a történelemnek azok a fejezetei. mint 1848 amelyet Mocsár e könyvében tárgyul választott, bármennyire Is a múltban játszódtak le, valójában a nemzeti jelen és a mai tudat szerves részel. Aki 1848-ról beszél, az a máról besrél. é->núgy. rn'nt az. aki Mohácsról vagy Dózsáról szól: történelmünknek ezek az eseményei a nemzeti tudat alakításában ma is fő tényezőként vannak jelen. Fontosságuk, elevenségük miatt a történelmi múltnak ezek a részei sohasem süllyedtek a tudat mélységeibe, sohasem váltak igazán „múlttá". Csak néhány példa: tudunk-e a ma lényegéből következik: nincs, messzebbre. De a tulajdoni nem lehet olyan forradalom, képpeni gyémántper De'or<* amelv egy másik forradal- cenben kezdődött, és ott is mat ne érezne időszerűnek, ért véget. Talán ez éppen a vízválasz- Nem krimi ez a per se s tó, talán éppen az jelenti egy szd jogi, se irodalmi értelforradalom végét, ha egy mében. De minden kriminél másikat magától távolálló- izgalmasabb: kibom'anak nak érez. ugyanis kőrü'ötte a forradaEbből persze nem szabad lom szinte összes morális azt gondolni, hogy Mocsár kérdései. Ez teszi az egvébúj könyvében valami sava- ként jelentéktelen és zűrzanyú okoskodással találkozik varos ügyet történelmi fonaz olvasó, s hogy az író 1848 tosságúvá és máig tanulsáürügyén állandóan a máról g0s történelmi példá-attá. beszél. Mocsár valóságszere- Hogyan lovagolják meg a tete és valóságismerete köz- gyémántok különös sorsát a ismert — sikereinek egyik szabadságharc kibékülést keforrása épnen ebben van i — res5 ellenségei, s hogvan s a Gyémántper is a törté- buknak bele ebbe _ ért_ nelmi valóság tökéletes visz- hetet,enülj s a történelem szaadására épül. Az író a kiUönös logikája S7.erint mult eseményeinek olyan is- mé is érthetgen Ja ia^ifor\ meretében beszél 48-ról, radalmárok ,848 ^hűségesebb gyermekei: erről szól mintha mai tudósítást írna. mintha maga is részt vett volna az ps°mőnvekben. az országgyűlési vitákban éppúgy, mint a csaták előtti szemléken, vagy a Debrecenbe menekültek színes társasági életében. Imponáló és lenvűgöző ez a tudásanyag. Mielőtt a könyvet olvastam, azt hittem, ismerem valamennyire 48—49 történetét. Mocsár munkájából kiderült, tényleg tudok valamit erről a tárgyról. Tudom például, hogy a jobbágyság vonakodva kapcsolódott a nagy, nemzeti célokhoz. tudom, hogy a szabadságharc csapatai ellenállás nélkül vonultak vissza az osztrákok elől. és tudok még sok mást Mo-sár új könyve. Pontosabban nem erről szól: ez a vezérfonala. Ennek a vezérfonalnak a kibontása kapcsán az író teljes kévét rajzol 1848-ról, a szereplőkről, "a nagyokról, Kossuthról, Görgeyről. Klapkáról. a Madarász testvérekről, s a kisebb szereplőkről, Egressy Gábor 17 esztendős fiáról például, aki — átesve már a forradalmi tűzkeresztségen — Szegeden hallgatja Kossuth híres beszédét, és apját Is. aki alföldi toborzó útjára elkísérte Kossuthot. Szemléletes és eleven erejű képekben, mint egy hatalmas film kockáin, úgy kavarognak a regényben az esem rtvek, is; ismerem 48 nagy közbe- olyan dráma, ^^ lefráao£ uurm-e a m! forradni má ról ^ bonyoda,mas beszélni ugy, hogy közben '„„ÁMrénf cnl/ akárcsak egy pillanatra i» felednénk 4R-at? Hát a hazaszeretetről? Hát a forraIveit De ahoyvan előrehaladtam a Gyémántper olvasásában, úgy zsugorodott össze eovre minimálisobbra és esekélvebbre állítólagos történelmi tudásom, és szinte valósággal úgy olvastam végig ezt a remekül megírt könyvet, mintha egy teljesen ismeretlen törtá-"lmi korszakról szólt volna. Biztos vagyok abban, hogy minden átlagolvasó így lesz ezzel: a Gyémántper 1848 új felfedezése, A könvv tárgya a szabadságharc látszólag jelentéktelen mozzanata, a gyémántéi egvébként sok részletében sohasem tisztázott história azzal kezdődött, hogy 1848 ban. mint például az a megdöbbentő rész, amelvet az az író a Budaoestről Debrecenbe menekülő országgyűlés nyomorúságos útjáról rajzol. A regény főhőse Madarász lászió . rendörminiszter". Az ő életútját kíséri végig a reyénv, e-észen halálai" sőt még tovább is. elveszett önéletrajzának siratásáig. Hogy történelmileg hiteles-e. amit ír, s arányaiban helyes-e, természetesen nem tudom megítélni; ez a történészek dolga. Azonban, amit én tudok, az se kevés: jó érzéssel, izgalommal olvastam ert a könyvet az első lapiától az utolsóig, anélkül, hogy bármiféle „torzítást" vettem volna észre. Mocsár já hZ wmU 'u'VT szeptemberében Görgey Ar- Yolna .r0??3' J° íól^mf^nlp^eoéréfp aki akk<* teljesen ^J^*!^JLSSJSl nemzet céljainak végrehaj ismeretlen őrnagy volt. tásában? Nem tudunk, mert zaárulásért kivégeztette haaz nem lehet: 1848 állandóan, orszá* egyik leghatalmasabb örökké aktuális. Méghozzá arisztokrata családjának, a UgaTmasm. feszülten aktuá- Zichyeknek egyik tagját, lis Mocsár regénvének esekincseit — közöttük a s felményei jóval több. mint száz éve látszódtak, de róluk becsülhetetlen értékű gyéolvnsva a Gyémántnerben, mántokat — a szabadságegv pillanatra" sem érezzük, hare céijaira lefoglalta. A ho<*v valami olvasmirol van , . , „ .. _ , , szó. amihez nekünk nincs kincsek Kossuth Lajoshoz és közvetlen közünk. Ellenke- a „rendőrminiszterhez", Mazőleg, mintha állandóan ró- darász Lászlóhoz kerültek, s lünk, a máról lenn* szó. S „ m„„„i„.;,. ez nom „írói b-a-ür". va"v aztán a menekOW országgyűvalamilyen technikai trükk léssel együtt Debrecenbe, s eredménye, hanem a dolog később még tovább, még dekéhen akar megfőzni: erről biztos vagyok. Ez az, ami nem kevés: a részletek ilven értelemben elhanyagolhatók. Annál Inkább, me-t amikor beveetósként azt írtam, hocv a Gvémántoer Mocsár legjobb könwe. nem mondtam el m'ndent. Az igazsághoz az ls hozzátartozik, hogy ez a rerénv nemcsak a szegedi író könyvei közt a 'egs*"bb: vnlós'inöieg a legjobb mindazon könw°k között is. amelveket valaha is írtak a mggvzr riép nagy szabadságharc "ól. Ökrös László érintettek megtanulták az új mesterségeket; a kutatók dolgoznak, vegyiparunk fejlődött és nagy mennyiségben gyártja a műtrágyát; gépparkunkkal, ha nem is dicsekedhetünk, de annyi traktorunk és kombájnunk azért van, amennyi éppen szükséges- Vagyis azt a tekintélyes növekedést, amit a búza és kukorica terméshozama a múlt század vége óta mutat, nem fenyegeti veszély. Ingadozások persze voltak a múlt században és a harmincas években, lesznek a jövőben is, mert a mezőgazdaság a mezőgazdaság marad. „Nincs tető a műhely felett". Nagyobb visszaeséstűi azonban nem kell tartanunk. A gazdaság azonban dinamikus ágazat, nem ismeri az egyhelyben toporgást. A társadalom a mezőgazdaságtól is azt várja, hogy folyamatosan fokozza a terméshozamokat. A felső határ mér messze van, jó néhány országot találunk ahol mindké1 rövény hozamai a miénknél lényegesen magasabbak. Az-_ BERCZELI A. KAROLY Hullámsír 163. — Értem — nyelt nagyot Lukács. Látszott rajta, hogy a bátor szókimondásnak nem nagyon örül, hiszen ő is annak a rendszernek volt egyik pillére, mely az ilyenféle visszaéléseik fölött — magasabb célokra való hivatkozássá,! _ fölényesen elsiklott. — Hogy hivják. fiatalember? — Vass Pál — vágta kl az aljegyző, de a kormánybiztos sunyi tekintetéből azt is kiolvashatta, hogy a nagyhatalmú úr jól megnézte őt, elgondolkodva vizsgálgatta, nyilván meg is jegyezte magának hosszú időre, s talán azt ls kisütötte róla, hogy veszedelmes szocialista. Vass máris bizonyos lehetett abban, hogy a jövőben aligha számíthat előmenetelre A hirtelen támadt kényelmetlen helyzetben a jó szívű Pátfy polgármester mert csak aljegyzője védelmére kelni, — Méltóságos uram, ml egész levéltárnyl felterjesztésben kértük hosszú-hosszú évek óta a minisztert, hogy olyan mérnököket küdjenek ide, akik a város érdekeit is figyelembe veszik. Ennek írott dokumentumai vannak, a főjegyző úr bármikor méltóságod rendelkezésére bocsáthatja. — Köszönöm, erre nincs idő most — ráncolta homlokát Lukács. — A múlt hibáit fölösleges firtatnunk, nekünk most kell cselekednünk. Reizner még csak annyit motyogott, hogy a Bach-korszakban is több megértést tapasztaltak az idegen kormány részéről, mint most. de erre Lukács hazafias fölháborodással ripakodott rá: — önnek a Bach-korszak jobban tetszett? — Nem tetszett jobban, de ellenségtől könynyebb elviselni a meg nem értést, mint honfitárstól — robbant ki most már a íőjsgvző. aki eddig csak keservesen tudta türtőztetni magát. Történész volt, s oz arra kötelezte, hogy a tényeket tárgyilagosan ítélje meg. A kínos vita elmérgesedésének Radenich uradalmi igazgató váratlan megérkezése vetett véget, aki már pontosan értesült a katasztrófáról, s most azért jött lóhalálában a városba, hogy a sövényházi töltés megerősítését szorgalmazza. Ha ott a Tiszát feltartóztatják, akkor megmenekül Algyő, Tápé, a város, $ az uradaloog legértékesebb része Is. De a víz gyorsabb volt mindenkinél, mert hajnalra már meghágta a sövényházi gátat is, s egyrészt a vasúti töltés irányában tört előre, másrészt a Fehér-tó felé igyekezett Március hatodikán reggel eldördültek a városháza előtt felállított mozsárágyúk, t megjelentek mindenfelé a házakon a szerencsétlenséget hírül adó falragaszok ls. Herrich, mikor értesült Pesten a gátszakadásról, hogy mentse tökéletlen művét, rögtön azt kezdte terjeszteni, hogy szándékos és bűnös átmetszés történt, mert a gát, igenis, erős és tartós volt. Az sincs kizárva, hogy az ő személves ellenségei hattották végre a gaztettet, hogy ígv ártsanak neki. Mert a keresztgát tökétates volt S erről meggyőzte miniszterét is. a'cl azonnal vizsgálatot rendelt el. Kl is hallgatták a város képviselőit, Novákot, Váradyt. Szekerkét, Hegedűst, a percsorai társulat igazgatóját, Radenich uradalmi ispánt, s a szerencsétlen sváb fiút, az őrt álló katonát aki, egyetlen igaz tanú lévén, a keresztkérdések pergőtüzében sem tudott mást mondani, mint amit Nováknak vagyis azt, hogy ő senkit sem látott, vele senki sem beszélt, hiszen előző nap érkezett Szegedre Temesvó- % s még magyarul sem tud kifogástalanul (folytatjuk.) i.