Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

IO VASÁRNAP. 1973. JANUÁR X EMBEREK ÉS CSILLAGOK NYOLC ROMÁN BAGATELL Van-e ember, akit ne érdekelne az, hogy mit hoz a jövendő? Az 1973-as esztendő? Dr. Kulin György professzort, a Budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatóját kerestük fel gyarló emberi kérdéssel; — Professzor úr, mit mondanak e csillagok? — A csillagok hallgatnak, ha egyéni sorsuk alakulásáról faggatjuk őket. — És mikor válaszolnak? — Amikor Kolumbus ismeretlen vizek felé indult hajójával, mindig csak a Sarkcsillagot figyelte, ahhoz igazodott; ma, a Hold felé induló űrhajók útja is megadott csillagok között halad. — Századunkat a technika szátadának tartják. Ugyanakkor, túrul a csillagjóslás kétes „tudományaProfesszor úr szerint mi ennek a magyarázata? — Minden nép kultúrájában megtalálható az ég, az ember fölötti világ ábrázolása. Részben azért, mert a csillagok, a hozzájuk fűződő mítoszok szépek, mert az ember kezdettől azt tapasztalta. hogy életének kialakult rendjét. az évszakok változásait, az esőket, a napsütést, egy tőle független ismeretlen erő irányítja. Egy nagyon is érthető, logikai ugrás a magyarázata annak, hogy miért hitték, és hiszik sokan még ma is, hogy az egyén életét is egy tőle független erő irányítja, A tudomány mérhetetlen iramú fejlődése, az emberek nagyobb műveltsége egyelőre, sajnos, csak annyit eredményezett, hogy már nem valamilyen istentói, hanem a csillagoktól várják sorsuk alakulását, pontosabban, a csillagok által meghatározott sorsukban hisznek. Nyugati országokban élő tudósok — ahol minden képzeletet felülmúló jó üzletnek bizonyult a csillagjóslás •— a XX század szellemi szégyenének nevezik az asztrológiát. — Miben látja az asztrológiába netett hit legnagyobb veszélyét? — A belenyugvásban. Egy példával tudnám ezt illusztrálni: Valaki sikertelennek érzi az életét. És valamilyen ostoba asztrológiai Jóslat'" meg is erősíti kisebbrendűségi érzésében, sőt, még a jövőben várható kudarcokra is felhívja a figyelmét. Ez az ember meg sem próbál jobban dolgozni, de még csak azt sem vizsgálja meg, hogy netán saját tunyasága, pontatlan munkája, műweletlensége okozta-e addigi sikertelenségét. Könnyebb mártírarccal vállalni a „sorsot", amit a csillagok — születése pillanatában — számára kijelöltek, mint keményebben tanulni vagy dolgozni. — Sokan hivatkoznak arra. hogy az asztrológia már több ezer évvel ezelőtt is komoly tudománynak számított. Köztudott, hogy az ókori népek uralkodói hadbaindulásaikat is függővé tették attól, mit mond az udvari esillagjós. , — Ez az állítás önmagában .hordozza a megszégyenítő választ is. A fejlődés folyamata csak akkor lehetséges, ha megtagadjuk a régit, a nagyobb, az új igazságért. Éppen a tudományt sértenénk meg azzal, hogy évezredek óta egyhelyben topog? — Az ember, születése pillanatától magában hordozza a bizonytalanságot is. És minél többet tud a világról, jobban látja az összefüggéseket. annál jobban megzavarodik és keres valamilyen támpontot. Mi szabadíthat meg ezektől a szorongásoktól? — A tudás. Csak a félművelt embereket zavarhatja meg a „bonyolult világ". Mi tudósok, azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, derűs emberek vagyunk. Mert a látszólagos bonyolultságon túl megismert rend csodálatos; olyan megnyugtató élmény, mint a legszebb műélvezet. Ezért szeretném néha kiáltani, hogy nézzétek emberek, mi van a világban! A Föld gyönyörű múzeum, ahol minden megtalálható. — Amit elmondott, valóban gyönyörű és lelkesítő. De — az embereket a kozmosz gondjainál jobban érdeklik saját gondjaik és... — Egyszer, itt a csillagvizsgálóban odajött hozzám egy fiú és megkérdezte: „Gyurka bácsi, hogyan lehetnék én híres ember?" „Sehogy fiam" — válaszoltam. „Aki keresi a sikert, az soha nem találja meg. Ha azt kérdezted volna, hogy a csillagászatnak valamelyik ágával komolyan szeretnél foglalkozni, talán egyszer valóban híres ember válhatna belőled. Mert a siker olyan jutalom, amely nagyon sok munka eredményeképpen — néha — meglepi az embert." — Ha megenged egy személyes kérdést, miért választotta éppen ezt a tudományt hivatásának? — Nem választottam. Matematika—fizika tanárnak készültem. Gyerekkoromban féltem a csillagoktól. i ?? — ötéves voltam, amikor rémületben tartotta a Föld lakóit a Halley-üstökös feltűnése. A félnőttek remegve beszéltek arról, hogy az üstökös csóvája áthalad Földünk felett, mérgező gázokkal beszennyezi a levegőt, megzsűnik az élet. Éjszakánként féltem a sötétben, és magamban mondogattam, ne félj édesanyám, majd ha én nagy leszek, lelövöm azt az üstököst! Sajnos, ő már nem élt akkor, amikor felfedeztem egy új üstököst, amely azóta Kulin-üstökös néven halad égi pályáján. Azóta már tudom, hogy az üstökösök nem veszedelmet hozó „kóbor égitestek", hanem ugyanolyan szabályos pályán haladnak, mint a Naprendszer többi tagja. A Halley-üstökös 76 évenként tér vissza, tehát 1986ban lesz újból látható. — És a professzor úr üstököse? — 175 000 év múlva. — Mi volt legmegrendítőbb élménye a csillagokkal? — Az a dráma, amelyet Galilei óta minden ember átérez, aki először veszi kezébe a távcsövet, és felfedezi, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek látszik. Ügy érzem, egyetlen módja van annak, hogy megszabadítsuk az embereket babonáiktól, téves hiedelmeiktől. Ha megismertetjük velük a valóságot. De hogy ne legyek ünneprontó, némi módosítással, megpróbálok válaszolni első kérdésére, arra, hogy mit mondanak nekem a csillagok. Tiszta időben, déli irányban láthatom a téli égbolt legszebb csillagképét. az Oriont, magyar elnevezéssel a Kaszást. A csillagkép közepén három egyforma fényes csillag. Róna-király, Rónaőrző és Róna-pallér „yígják a rendet". A kaszásokat követi sok apró csillagocska a „marokszedők". Őket látva tudom, hogy kiket kell követnem továbbra is. vagyis az 1973-as esztendőben... R

epülési tapasztalataim je. lentéktelenek. Nemhogy ködös időben nem repültem még, de napfényben is keveset. Mint tapasztalaikul utas, azt hittem hát, hogy a repülőgépek ködben tényleg nem szállnak fel. Azon a decemberi délutánon azonban, amikor az újságírószövetség gépkocsija engem is, mint egy kulturális küldöttség egyik tagját, kivitt Ferihegyre, hogy a meíietrendszerű TU—134-essel Bukarestbe utazzunk. kiderült, a tapasztaltabb kollégák is azt hiszik Tanácstalanul néztünk a nyúlós, piszkosszürke, lucakos ködre. Na, meddig üldögélünk itt a reptéren? Egy, vagy két napig? A gép azonban, alig néhány perces késéssel, mégiscsak elindult. Milyen köd van akkor, ha nem szádi fel? Igaz. odafönn, nyolcezer méter magasságban már úgy sütött a nap, mint idelenn egész nyáron talán egyszer sem. De amikor megkezdtük a leszállást, megint olyan sűrű ködbe keveredtünk, hogy azt hittük, visszafordulunk. Nem fordultunk, sőt, ahogy ijedten tekintgettünk ki a piszkosszürke sötétségbe, azt hívén, hogy még mindig két-háromezer méter magasan vagyunk, közvetlen közelről, talán egy méterre alattunk, hirtelen feltűnt a bukaresti repülőtér be tonja. S a gép olyan simán és puhán ért földet, hogv meg sem éreztük: mintha továbbra is a levegőben szálltunk volna. Visszafelé ragyogó napfényben utaztunk. De Ferihegyen a földet éréskor akkorát huppant a gép, mint egy földhöz vert gumilabda. Sokáig tanakodtunk, de nem tudtuk eldönteni: az-e mindebből a tanulság, hogy ködben kényelmesebb repülni, mint máskor. mert a pilóták jobban vigyáznak. Operett és kabaré Külföldön még sohasem láttam operettelőadást. Alkalmam talán lett volna rá. de kedvem nem volt hozzá. Most. buikaresti látogatásunk második estéjén, kedves vendéglátónk, a román újságírószövetseg, jegyet szerzett nekünk a Cirkuszhercegnő előadásához. Isten neki, nézzük meg! Mégiscsak magyar operett. Nem bántuk meg. Elegáns, nagyvonalú előadást láttunk. Mintha itthon, a fővárosi operettben lettünk volna. Valami azonban zavart Mintha valóban másképpen játszanának Bukarestben. A második felvonás dereka táján ki is derült valami. Csakugyan minden olyan volt, mint nálunk. Kivéve a szubrettet és a táncoskomikust Eltekintve most attól, hogy a szubrett, Mariea Muntenau, bűbájos piszeségével kísértetiesen hasonlított a fiatal Ruttkai Évára — mi. magyar újságírók, szinte majdnem felkiáltottunk a meglepetéstől —. partnerével együtt finomabban, szolidabban, halkabban. visszafogottabban játszotta szerepét. Nálunk a szubrett és a táncoskomikus mindig harsány, és hangos. Állandóan „marháskodnak" — ahogy a kollégák szokták mondani. Bukarestben mindketten szeri őz figurák. Elegánsak, „bécsiebbek". Később az is kitűnt, hogy tudatos törekvésről, színházi stílusról van szó. Több operettet ugvan nem láttam, de néhány vígjátékot. végignéztem, Bukarestben és vidéken is. Az a kabarészerű harsányság, ami nélkül nálunk nincs, nem lehet operett, vígjáték. huntar. a román színházak stílusától teljesen idegen. Semmi túlzás — mintha ez lenne az alapelvük. Be kell vallanom, számomra ez a módi nem volt ellenszenves. Körzővel, vonalzóval Még valamit a színházról. A véletlen úgy hozta, hogy csupa olyan előadást láttam, amely a szatíra, a vígjáték, a komikum műfajához tartozott. Ahhoz a műfajhoz tehát, amely, a mi fogalmaink szerint, a legnagyobb lehetőséget adja a rögtönzéshez, ,a mindennapos variációhoz, valamiféle bohém könnyedséghez. Ezzel szemben a román előadásokat körzővel. vonalzóval szerkesztik. Rögtönzésnek nyoma sincs: az előadás milliméterről milliméterre halad előre. Mintha nem is színházban lennénk, hanem egy automatizált nagyüzemben. Ahogyan ott a fogaskerekek, itt a színpadi megoldások, a szavak, hangsúlyok, mozdulatok kapcsolódtak precízen egymásba és egymáshoz, anélkül, hogy ez a szigorú építkezés egv pillanatra is kínos pedantériává válna. Nem gépi automatizmus, hanem művészetről van itt szó. Megint be kell vallanom: ez sem volt számomra ellenszenves. Szobrok a hegyoldalban Néhány esztendeje átszervezték Romániában a nagy területű tartományokat, s az új rendben az országnak harminckilenc megyéje és megyeszékhelye lett. Olyan városok is természetesen, amelyeknek azelőtt nem volt meg ez a rangjuk. Az új megyeszékhelyek azonnal munkához láttak, hogy bizonyítsák, mennyire méltók a megyeszékhely címre. Produkálni akartak, azaz, ahogyan nálunk mondják, „le akartak tenni valamit az asztalra". Ennek, ezer módja és lehetősége van. Mutatóba csak egyet, Buzauét. Ennek, a még ma is porosnak látszó kisvárosnak, miután megyeszékhely lett, az jutott eszébe, hogy Tábort alapít. Azóta Romániában mindenki tud erről. Előttünk Románia svéd nagykövete járt a Táborban, önmagában is dokumentálva, hogy Buzau polgárai helyesen gondolkodtak és cselekedtek. A városka környékén egy szobrászi megmunkálásra kiválóan alkalmas puha kőfajta, a magura található. Ennek következtében Buzauban a hagyományos népművészeti ágak már évszázadokkal ezelőtt a kőfaragással bővültek ki. A városka szorgalmas népművészei, amit csak lehetett, még a használati tárgyakat is — nem kanalat persze, hanem kapuoszlopot — magurából faragták ki. — Itt ez a kitűnő k» — mondták. 1968 után az új megyeszékhely vezetői — mi lenne, ha nyaranta fiatal szobrászokat hívnánk magunkhoz? Dolgozzanak itt a magurával. Kővel, étellel, szállással mi ellátjuk őket. s mindezért csak egyet kérünk. Hogy amit faragnak, a szobrot, hagyják itt nálunk. A szót tett követte, s a Tábor megvalósult. A megyeközponttól 30 kilométernyire, fenn a hegyek közt, egy évszázados kolostor szomszédságában 1968 óta minden nyáron összesereglik 16 végzős szobrásznövendék, és az ideális környezetben munkához lát. A szobrok azután ott maradnak a hegyoldalban. Ma már háromszor 16. azez 48 hatalmas fehér szobor áll festői rendezetlenségben, de mégis monumentális hatással a hegyoldalon. Modern szobrok, fiatal művészek alkotásai, nem is feltétlenül remekművek. De mégis különleges élmény ez az áliandó, télen-nyáron nyitva tartó szabadtéri szoborkiállítás, az erdő sötétzöld hátteréből kiemelkedő sok fehér kődokumentum: minimum egy óra, amíg körül lehet járni. 1968-ban, amikor a tábor létesült, a kolostorhoz gyalog lehetett csak felmenni, keskeny ösvényeken. Ma kiépített, jórészt aszfaltos út vezet hozzá. Azelőtt villany se volt. Ma már, mielőtt a látogató belépne a kolostor templomaiba, az idegenvezető szerzetes a begyakorlottság természetességével gyújtja fel a villanyt. A kék kolostor Nekem ez a kolostor is nagyon tetszett. De csak azért, mert még nem láttam a voronetit. Ez, a páratlan szépségű bukovinai kolostor Bukaresttől jó 700 kilométer távolságra északra fekszik, egy hangulatos völgy gyengéd hajlatában. Vagy 500 esztendővel ezelőtt a nagy moldovai fejedelem, Stefan cel Mare alapította, egyik hadjárata emlékére. A fejedelem ugyanis minden háborúja után létesített egy kolostort. A voroneti tehát — mivel a fejedelem nemcsak, harcos természetű, de hosszú életű is volt — csak egy a sok közül. Azonban vitathatatlanul a legszebb. A kolostor különössége nem abban van, mint a laikus szemlélődő vélné, hogy ennek a templomnak külső falára festették a legszebb freskókat. A kolostorvidék többi temploma is ilyen. Nem is abban, hogy jó ötszáz éve áll alapítási helyén, minden restaurálás nélkül, és tulajdon-* képpen sértetlenül. A freskók művészi szépsége teszi ezt a kolostort páratlanná. A voroneti kék, a templom külső falára festett alapszín, amelyet annyian próbáltak már utánozni — eredménytelenül. A templom északi oldalán a szigorú időjárás — amikor ott jártunk, nálunk tavaszforma tél volt, ott mínusz 13 fok — 500 év alatt az összes színeket lemosta már a falról. De a kék, a voroneti kék ottmaradt, és diadalmas kontúrral veszi körül ma is a feher foltú figurák körvonalait A legszebb és legmonumentálisabb freskót a templom déli oldalára festették az ismeretlen művészek. A rettenetes és diadalmas utolsó ítélet képe ez, tele a naiv népi képzelet gyengéd elemeivel, román havasi kürtöt fújó angyalokkal, ördögi szörnyetegekkel, szép férfifejekkel. A keleti és déli oldal épen maradt freskóinaik színei, mint a drágakövek, ma is élénken ragyognak. Láttam a hasonló korú olasz freskókat Firenzéiéi Szi. rakuzáig. Azok a freskók templomok belsejében vannak. De a voroneti kolostor külső falára festett képek legalább úgy állják az idő próbáját, mint azok, ha nem jobban. Hogyan lehet ez? Nem tudják. Még azt se, hogy tulajdonképpen milyen festékkel dolgoztak Voronet ismeretlen művészei. Magyar karakter Bármennyire is távol voltam hazámtól, az igazi, a hamisítatlan magyar karakterrel mégisif oly tatás a 8. oldalon.) > { %