Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

IO VASÁRNAP. 1973. JANUÁR X (Folytatás a 7. oldalrol.) csak találkoztam. Bukarestben, és persze magyarok között A Kriterion könyvkiadónál jártunk. Ez a kiadó hat nyelven jelentet meg könyveket, köztük — legnagyobb számban és példányban egyébként — magyarokat is. * Beszélgetünk a Kriterion két vezető szerkesztőjével. Ha már itt vagyunk, előhozakodok a Tiszatájjal. Hogy a szegedi folyóirat milyen nagy erőfeszítéseket tesz a romániai magyar irodalom és persze a Kriterion kiadványainak népszerűsítéséért is. s ezért itthon. Szegeden, még bizonyos vitákat is vállal. A Kriterion két vezető szerkesztője mosolyog, hogyne, tudnalk róla. De hát olvassák-e? Mi a véleményük? A válasz rövid. Nem olvassák. Tudnak ugyan arról, hogy a szegedi folyóirat jár a Kriterionhoz. De valahogyan elkeveredik. Qk nem jutnak hozzá. Ily módon rögtön napirendre is térnek a dolog felett. Viszont elmondják, milyen kedves levelet kaptak Münchenből, érdeklödnek kiadványaik iránt Ausztráliában is, valaki éppen most kért Svédországból egy példányt a Balladák könyvéből, de hát még ők sem tudtak szerezni, s hasonló kéréssel kereste fel őket valaki — hibátlan magyarságú levélben — Finnországból. Egy pillanatig, de csak-egy pillanatig értetlenkedek. Aztán gondolatban legyintve felismerem, hogy ez itt már hazai föld. én itt otthon vagyok, tudom miről van szó. Mert miért érdekes az, hogy Szegeden a Tiszatáj ügyében egymás haját tépik az emberek, többek közt a Kriterion miatt, amikor Svédországból is érdeklődnek? Nem olyan szép ez, mintha itthon, nálunk, éppen Szegeden történt volna? Karrier vidéken Természetesen másféle karakter nyomaival is találkoztam. Hogy Romániában szépein építkeznek, azt hiszem, senkinek sem kell magyarázni. A sok szép épület között is feltűnt azonban a suceavai művelődési ház. Egyszerre európai és népi, egyszerre monumentális és könnyed; olyan megállapodottan nyugodt, mint egy hegyóriás és olyan nyugtalan, mint egy fiatal szarvas. Szép épület Ki tervezte? — kérdezem a megyei újság főszerkesztőjét. Mondja a nevet. Az építész Bukarestből jött Jasiba, mert a román fővárosban nem tetszettek a tervei. Itt viszont kapva kaptak rajta — Suceava Jasi szomszédságában van —. kedve szerint építhetett. A kultúrház is így született. Azóta már persze Bukarestben is elismerték — mondja a főszerkesztő. — Románia egyik legnevesebb és legtekintélyesebb építésze lett. — És persze azóta már diadalmasan viszsza is tért Bukarestbe? — Dehogyis — nevet a főszerkesztő —, azóta is itt dolgozik. Igaz lélekre: így történt volna ez nálunk, Magyarországon is? Veronika szobra „Minden román költőnek született" — idézte egyik híres román író mondását a jasi színház fiatal igazgatója, aki maga is költő egyébként. A késő éjszakába belenyúló beszélgetés közben aztán az is kiderült, hogy a románok nemcsak költőnele születtek, hanem drámaírónak is. A jasi színházhoz minden héten két-három új dráma érkezik. Ennyi jó darab persze nincs, nem lehet, de az biztos hogy a román színházak meglepően nagy számban mutatnak be új, mai drámákat. Azonban, hogy a románok mennyire szeretik és becsülik íróikat, nem ezekből az adatokból, hanem egy köztéri szobor láttán értettem meg igazán. Nem ismerem a világ összes köztéri szobrait, de ezért nyugodtan kijelenthetem: ilyen szobor sehol a világon nincs. Jasi ban a nagy író, Creanga aprócska faházában jártunk, amely ma is olyan, mint az író idejében volt: falusi parasztház. Az egyik falon egy gyönyörű fiatal nő fényképe, egy elegáns, karcsú dámáé. Láthatólag nem e népi környezetből való. Hogy került ide? Ö, ez Veronika. Eminescu barátnője — magyarázzák (a nagy román költő, az elegáns világfi és a népi Creanga tudvalévőleg szívbéli barátok voltak. Később kiderült, kicsoda is tulajdonképpen ez a gyönyörű nő. Jasi nagy parkjában sétálgattunk, ahol Emineseu szobra és fája mellett több nagy művész szobra látható. A sétány főhelyén azonban nem festő vagy költő szobra áll, hanem egy nőé. a Creanga-házban látott nagyvilági dámáé. Alatta felírás: Veronika Micle. S a felírás mellett egy verssor Eminescutól. Az idézet arról beszél, mit jelentett a költőnek a szép Veronika. De hát Veronika Micle aszszonynév. Igen, a szép Veronika feleség volt, egy Micle nevű polgár hitvese. De szobrot azért kapott. mert szerette Eminescut. Mit szóltak ehhez a szoborhoz annak idején jasi derék polgárai? Mégiscsak különös: szobrot emelni egy házasságtörő nőnek? Ilyet sehol a világon nem mertek csinálni. Hogy mit szóltak a polgárok? Semmi rosszat. Eminescunak ezt is szabad volt, neki ezt is megbocsátották. Emineseu költő volt Mezei András Ez Magyarország közepe, i 11 ez a híd a láncokon, ahogy megtartva terheit a folyókon át ível a híd, mintha Budapest tengelye láthatatlanul függene vonalba pontba zárva, úgy rejti függőségeit: a szolgait az istenit asszonyi karcsúsága. Zelk LÁNCHÍD Mintha Hetéra lenne ő, világ előtt a vetkező, kigyúlhat sornyi lámpa — Takarja szökkenése még, milyen roppanté nyomaték fogódzik derekába. Feszül, feszít az egy-idom, sorsomban is hidam, húgom. Két part között és kétfelé, mégis megtartva terheit itt ez a híd a láncokon. zctán HANYAR, HA TEL... Dél van, becsukom a szemem, mert csak hunyt szemmel látom én lábhoz futó patakom, grundom, utcám, világom, u fénnyel fürtös éjszakát, a ki nem alvó lángot: ha lelakatolt téli ég, ha holdjasincsen nyár volt mi ablakunk alatt az ág, viselt lombot vagy zúzmarát mindig besütötte azt a szobát! Amikor kép-háromszáz esztendeje először vittek magyar legényeket a császár szolgálatába, erőszakos katona)ogdosással vagy a toborzás csibítaiJ-vxi (tn.i.k n_met nevéből, a Werbungból lett egyik jellegzetes zenei műfajunk, a verbunkos), a német katonai nyelv szavaival csak úgy tudott megbarátkozni a magyar parasztfiú, hogy ft maga nyelvéhez és észjárásához igazította őket. így lett a magyar katonák száján a Schildwache (őrszem) silbak, a Wachparade (díszőrségváltás) vakparádé, a takarodót jelző Zapfenstreich pedig ca ir&r. -. Ha szabadságra mentek, űrlapot kaptak Urlaub helyett, főtisztjüket, a Feldmarsallt pedig föimarsallnak tisztelték. Amint e példákból is látjuk, a nép egyszerű fia az ismeretlen, szokatlan, nyelvérzéke számára homályos, furcsa vagy nehezen kiejthető szót ösztönösen helyettesíti olyannal, amely hasonló az idegen szóhoz, és „van valami értelme". Az idegen, ismeretlen, szokatlan szavaknak ilyen naiv, ér telemkereső átalakítását, „meg magyarosítását" népetimológiának nevezzük, mivel főként a nép nyelvében fordul elő. A név nem szabatos, mert az etimológia a szó eredetének nyomozását jelenti, itt pedig arról van szó, hogy mestersegesen valami értelmet viszünk, ill. erőszakolunk a szóba. Voltaképpen az olyan tréfás szófpjtést kellene népetimológiának neveznünk, mint azt, hogy a káposzta azért kapta a nevét, mert egy bizonyos Káp hozta hazánkba. Hasonló u Főt község nevét magyarázó monda: Szent László a mogyoródi csatábry. lenézett a dombról, s megk dezte: „Mi az a folt a völgyben?" Sok helynévhez fűződik hasonló hagyomány. A népetimológia ma is eleven, s ha a művelődés lehetőségeinek bővülésével és a falu zártságínak megszűnése folytán a népnyelvben erősen visszaszorult is, a köznyelvben és a szaknyelvekben NÉPIES SZÓMAGYARÍTÁS gyakran felbukkan, újabb példákkal szaporítva a, népetimológiák sorát, amelyből viszont kikopnak a régebbiek, s a szó helyes alakja váltja fel őket. A filoxérát aligha mondják, már valahol is szilokféregnek, sem a mappát makkfának. A chirurgussal együtt kihalt a kirorvos, a marcipán sem olyan kedvelt édesség már, hogy marcifánkra áhítozzunk. A Cuba és Portorico szivar sem olyan közkeletű, hogy guba vagy portorigó szivart kérjen valaki a trafikban. Viszont megszületett a yorkshire sertés magyar párja, a józsír sertés (holott éppen hússertésfajta), a piacon kandallódinnyét (cantaloup) és sugár bébit kínálnak (kicsiny, édes dinnyefajta, az angol sugár—cukor szóból). A tövises iglice gilicetövissé változott, s megjelent a burgonya veszedelme, a kórórágóbogár (kolorádóbogár). Ha pedig a jóból is megárt valakinek a sok, szódabikát vesz be. megrövidítve a szódabikarbóna vegytani nevét. De egyes szakmák és a technika nyelvében is találunk népetimológiás szókat. A kohászatban használatos kúpolókemence nem kúp alakja miatt kapta nevét, hanem a német Kupelofen „magyaritásával". Autósok réme a kerékabroncs kilyukadása vagy kiszakadása (németül Durchdefekt), amely természetesen nagy durranással jár, ezért a magyarban durrdefekt lett. Az autó kocsiszekrényét sokan karosszériának értik és ejtik, holott a francia carosserie egyszerű szó. A nyelvi tudat fejlődésének jele, hogy a szorosan vett, népi népetimológiák száma erősen megcsappant, helyettük viszont egyre gyakoribbak a humoros szándékú, játékos szócsavarintások, mint pl. az ugrómókus, a díszpancser, a televíziló és a majomméz. Ezek persze csak tréfás beszédbe illenék. A népetimológiás szóalkotásnak azonban van komoly szerepe is a szókincs eletében. A nyelv története folyamán több így keletkezett szó meggyökerezett a használatban, és szótározott eleme lett a nyelvnek. Jellegzetes példája ennek a tubarózsa, amelynek vonzó, szinte népköltészeti hangulata éppen nem árulja el a szó eredetét. A virág latin neve ugyanis Polyantes tuberosa,; a második tag jelentése: gümős (innen a tuberkulóeis=gümőkor elnevezés). A nép a hangzásbeli hasonlóság alapján alkotta meg a költői virágnevet, amely aztán általánossá lett. A temető latin nevéből, a coemeteriumból alakult a magyar cinterem, amely a templom körüli, rendszerint bekerített sírkertet jelentette. A nép néhol, ma s így használja, de a századvégi irodalomban a két ..értelmes" tagra bontott szó (cin + terem) új jelentést vett föl: lovagterem — ezt érezhette bele a szóba a képzelet — fémcsörrenésű fegyverekkel, páncélokkal, ónkupákkal. De vannak mindennapos szavaink, amelyekről nem is sejtjük, hogy népetimológia szülöttei. A szláv ulicá-ból először ucca lett, de a szó annyira összekapcsolódott az út fogalmával, hogy végül a helyesírási szabályzat az utca alakot fogadta el. Hasonlóképpen lett az olasz tazza szóból a tálca — táca helyett — mintha a tál kicsinyítő képzős alakja volna. E régi példák mellett akad egészen új is, a pufajka; az orosz fufajkánál nyilván azért érezték kifejezőbbnek, mert viselőjét testesebbnek, puffadtnak mutatja. Természetesen a személy- és helynevek körében is gyakori a népetimológia, s ahogy a köznyelv is befogadja és szentesíti az így keletkezett szókat, a hivatalosan rögzített, törzskönyvezett helységnevek közt is bőven akad barsonld, K. ÜL EGY MAGYAR FORDÍTÓ PETŐFI-ARCHÍVUMA Alekszandr Gerskovics, a moszkvai művészettörténeti intézet főmunkatársa, a művészettudományok kandidátusa. Lakása falán magyar festők művei: reprodukciók. Dolgozószobájának könyvespolcain magyar írók alkotásai. — Első élményem Magyarországról — háborús élmény. Tizenkilenc éves voltam, tiszt a szovjet hadseregben, részt vettem Magyarország felszabadításában. Hadosztályunk Szolnokon harcolt a gyalogság, amelynek tagja voltam kelt át először a Tiszán. Másfél évig tartózkodtam Magyarországon. Kél évig a hadműveletekben vettem részt maid egy évig a hadtest lapjának voltam a munkatársa. Másfél év alatt módom volt rá, hogy a magyar nyelvvel ismerkedjem, de bevallom, akkor még nem gondoltam arra, hogy magvar drámák, prózai művek fordítója leszek. Amikor visszakerültem Moszkvába, azzal a gondolattal foglalkoztam, hogv angolt tanulok. Az idegennyelvű főiskolán mégis a magyar szakra kerültem, úgv éreztem, a magvar nyelvet már valamelyest, ismerem, ezért határoztam fgv. Itt kezdtem rendszeresen foglalkozni a magyar irodalommal, és ugvanakkor befeleztem a háború ideié alatt félheszakítoi-t tanulmánvaireint is. a rtor'Hiról e'nevezett irodalmi intézetben. Négy éven keresztül ismerkedtem a magyar nyelvvel, a magyar irodalommal. Diplomamunkámat 1949-ben védtem meg, a dolgozat témája ez volt: Puskin művei Magyarországon. A Novij Mir című irodalmi folyóiratban jelent meg. Ez volt az első munkám, amit publikáltak. — Az elmúlt 23 év alatt lefordítottam sok magyar regényt, színdarabot, novellát Első munkáim a magyar klasszikusok vol- , tak. Vörösmarty Csongor és Tündéje, Móricz Zsigmond Űri muri című munkája, Jókai A kőszívű ember fiai című alkotása. Én írtam az első külföldi monográfiát Katonáról, a nagy drámaköltőről. Végül is mintegy 50 magyar drámát fordítottam orosz nyelvre, a többi között Petőfi egyetlen színpadi művét, a Tigris és hiénát is. Az évek során sűrűn ellátogattam Magyarországra. „Budapest színházi élete" címmel jelent meg munkám, majd Fábri Zoltán filmrendezőről írtam könyvet S nemrég Petőfi Sándorról. Alekszandr Gerskovics dolgozószobájának egyik sarka Petőfiarchivum. — Húsz éve gyűjtöm a Petőfi-archívum anyagát. Petőfi verseit, költeményeit jól ismerik a Szovjetunióban, de nem ismerik a költőt, az embert. Hiszem, hogy nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a világirodalomnak is kevés olyan alakja van, mint Petőfi, akinél a költői és emberi magatartás teljesen azonos. Húsz éve járom az antikváriumokat, levelezek magyar barátaimmal, s ma már azt hiszem, kijelenthetem, minden Petőfi-munka, minden kiadásban, az elmúlt századtól kezdődően, birtokomban van, és archívumomban feltalálható a világ minden részén megjelent Petőfire vonatkozó monográfia, visszaemlékezés, adat és fényképmásolat is. Egyébként, ha már Petőfiről van szó, Petőfi Sándor kitűnő drámaíró is volt, nemcsak költő. Amikor Tigris és Hiéna cimű színdarabját fordítottam, akkor éreztem ezt. Ha mi Puskint nemcsak mint költőt értékeljük, hanem mint az Anyegin, vagy mint a Borisz Godunov és más dráma szerzőjét, akkor Petőfi írói arcképe is csak úgy válhat teljessé, ha megismerkedünk vele, mint színpadi szerzővel is. Egyébként nemrég jelent meg a moszkvai Isskusztvo kiadó gondozásában erről a témáról egy könyvem, Petőfi drámai színháza címmel. — Jelenleg min dolgozik? — Petőfi születésének 150. évfordulójára készültünk, illetve a Petőfi-évre a Szovjetunióban. Reprezentatív kiállítást rendezünk és megjelentetjük Petőfi válogatott költeményeit. Én írtam a kötet előszavát, és részt veszek a kiállítás előkészítésében is. I Í