Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

/ SZERDA, 1973. JANUÁR 24. Küldöttség elutazása Kedden, tegnap elutazott Budapestről a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának pármunkás­küldöttsége, amely az MSZMP Központi Bizottsá­gának meghívására január 15. és 23. között Hermann Apeinak, az NSZEP KB osz­tályvezető-helyettesének ve­zetésével tanulmányozta a közoktatás pártirányításának tapasztalatait. A küldöttség tanulmányútja során megbe­széléseket folytatott a Köz­ponti Bizottságban, a Bács­Kiskun, a Baranyai megyei és Budapest. XXII. kerületi pártbizottságán, a Művelő­désügyi Minisztériumban, valamint több budapesti és vidéki oktatási intézmény­ben, iskolában. A küldöttsé­get fogadta Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. (MTI) Téli munka a folyók hullámterén Gyűjtik a rőzsét Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság körzetében a folyók hullámterén 2 ezer 640 hektár területet boríta­nak erdősávok. A téli hóna­pokban a vízügyi építkezé­sek dolgozóit nagyrészt itt foglalkoztatják az építkezési holtidényben. Most van a rőzsekitermelés ideje, amely nem kevésbé fontos munka. A tíz-tizenöt éves fűzfáknak két-három méter magasság­ban vágják le a koronaré­szét, majd arról a gallyakat. Ezt öt-hat évenként szokták megismételni. Ezenkívül közvetlenül a folyók partja­in az úgynevezett vadon ter­mő füzvesszőt termelik ki. Nyugdíjasok klubja 'Á földszinti, barátságosan berendezett helyiség koráb­ban is meg volt, a Roosevelt tér 10—11. számú ház lakói, idős kommunisták, veterá­nok, nyugdíjas házaspárok régen is lejártak ide estén­ként. Meghitt beszélgető­sarkok, televízió és könyvtár segített abban, hogy változa­tosabban teljenek a nyugdí­jas élet napjai. Mostanában azonban nagyon megélénkült itt az élet. Különböző intéz­mények összefogásával való­di nyugdíjasklub alakult: mindennap nyitva van, lehet olvasni és tévét nézni, he­tenként egyszer, a klubna­pon pedig változatos, érde­kes program várja a lakó­kat, A Majakovszkij kollé­gium diákjai állították ösz­sze a zenei rendezvények, programját, Tóth Gyuláné igazgató vezetésével Eddig volt már egy kiál­lítással egybekötött Erkel­est, legutóbb Verdi muzsi­kájáról hallgattak előadást. Az irodalmi estek összeállí­tói és közreműködői a Kál­lai Éva leányotthon lakói, az ismeretterjesztő előadáso­kat a TIT előadói tartják. Szabó Árpád amatőrfilmes érdekes filmeket mutat be a klub tagjainak, köztük saját alkotásait, és a Juhász Gyu­la Művelődési Központ klubjához tartozók filmjeit. A program szervezettségéről László Nándor, a 600 szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet nemrég nyugdíjba vonult igazgatója gondosko­dik, építi, bővíti a kapcsola­tokat. életre hívja a talál­kozókat a nyugdíjasok és a fiatalok között. Ezek, az egyre gyakoribb összejövete­lek pedig már „mindkét fél­nek" sok-sok örömet szerez­ték, ráadásul nagyon hasz­nosak is. Ebben az idényben körülbe­lül kétszázezer kéve rőzsét gyűjtenek, illetve kötnek össze, visznek tárolóhelyek­re. A Tisza és a Maros ter­melte vesszőket főleg a fo­lyamszabályozási, partbizto­sítási munkánál használják fel. A vízbe süllyesztett, terméskövekkel rögzített rő­zseszőnyegek a vízmosás romboló hatásától óvják az éles kanyarulatokban a me­derszakaszt. Árvíz idején pe­dig a különböző rőzseművek a hullámveréstől védik a gátakat. Ma már erre a célra speciális műanyag paplanokat is felhasználnak, de a hagyományos anyagot, a rőzsét még hosszú Ideig nem mellőzhetik. A vesszők kitermelése nagyrészt kézi erővel történik. Az Országos Vízügyi Hivatal 9 közel­múltban rendelt kipróbálás­ra néhány külföldi kisgépet. Ugyancsak téli munka a tönkrement öreg fák tuskói­nak kiszedésé, és utána a tereprendezés, a gödrök fel­töltése. Kölcsey emlék­ünnepség Szatmárcsekén kedden megkezdődött a Himnusz megírásának 150. és a költő halálának 135. évfordulója alkalmából rendezett Köl­csey-emlékünnepség sorozat. A Himnusz hangjaival kezdődött ülésen dr. Gulyás Emiiné, a népfront Szabolcs­Szatmár megyei titkára méltatta Kölcsey életét, po­litikai, költői pályafutását. Az ünnepség második részé­ben az általános iskola iro­dalmi színpada adott műsort Kölcsey műveiből. Szegeden, 1974-ben . Mtadfálc a látékcsamokot A jelekből ítélve új for­dulathoz érkezett a régen várt szegedi Játékcsarnok építésének ügye. Abból kö­vetkeztetünk erre. hogy teg­nap részt vettünk azon a konzultációs tanácskozáson, amelyet Takács Jánosnak, Szeged megyei város Taná­csa elnökhelyettesének veze­tésével a kivitelezésben, be­ruházásban és tervezésben érdekelt vállalatok . felelős vezetői tartottak azzal a cél­lal, hogy meggyorsítsák az építési munka menetét. A konzultatív tanácskozá­son több témában is megál­lapodás született. Ezek közül a legfontosabb, hogy az 1971­es tanácsi állásfoglalásnak megfelelően 1974. november 36-án átadják rendeltetésé­nek a tornacsarnokot. S hogy ne kerüljön sor határidő mó­dosításra, arra az érdekeltek megfelelő biztosítéknak ' lát­ják a most elkészített, háló­diagrammos építési progra­mot. Ez részletesen megjelö­li, hogy az egyes építési fá­zisokkal mikor kell elkészül­ni, illetve lehetővé tenni, hogy a területen zavartalanul végezhessék munkájukat az alvállalkozók. Az ennek ér­dekében még szükséges terv­egyeztető megbeszélésre né­hány héten belül sor kerül a most megalakított konzulta­tív bizottság ülésére. Véglegesnek tekinthető döntés született tegnap a Já­tékcsarnok világításáról is. Az eredeti tervben szereplő lámpatestek helyett neonvi­lágítást kap a csarnok. En­nek szerelési költsége jelen­tősen olcsóbb. És ami talán még fontosabb: egyéves táv­latban üzemeltetése mintegy hatszázezer forinttal keve­sebbe kerüL Miután pedig a tervezet évi hatmillió forint­ban jelöli meg a fenntartási összeget, ez nagyon jelentős megtakarításnak Ígérkezik. Szó esett a Játékcsarnok más célú felhasználhatóságá­ról. A szakemberek garantál­ják, hogy elkészülte után olt tömegspprt akciókat, minő­ségi sportversenyeket, ezen túlmenően pedig nagygyű­léseket és hangversenyeket is lehet tartani. Ennek érdeké­ben megfelelő akusztikai berendezésekkel is felszere­lik az épületet Lényegében készen vannak •z újszegedi tornacsarnok majdani — az ötödik ötéves tervben sorra kerülő — bőví­tési tervei is. Erek szerint felépül mellette egy ötven­méteres versenyuszoda, ame­lyet téliesíteni is lehet. Ehhez szükséges öltözőhelyiségeket a tornacsarnok eredeti prog­ramja biztosít. A későbbiek­ben pedig minden bizonnyal megépül majd a műjégpálya is, amelynek klíma berende­zését máris kiválasztották. S noha ez még változhat, a műjégpálya megépül. Ügy tűnik tehát, hogy az összesen hetvenmillió forin­tos beruházás végre zöld utat.kapott A mostani, mint­egy negyvenszázalékos ké­szültségi fok, és nem utolsó­sorban az építkezésen dol­gozó fő- és alvállalkozó vál­lalatok készsége elégséges biz­tosítéknak tűnik arra. hogy 1974. november végén a sze­gedi sportegyesületek birto­kukba vehetik a csarnokot. Szokatlanul kezdődött az év a szegedi gumigyárban: a művezetőtől a főmérnökig minden felelős beosztásban dolgozó ember kinevezéséhez gondolatban odaírhatta az „ideiglenes" szócskát. Tíz na­pig tölti be hivatalát, utána vagy automatikusan elveszti intézkedési jogát — vagy nem... Ez bizony nem mindenna­pian érdekes dolog Tízna­pos státuszok? És miért vesztheti el egyszeriben va­laki a munkájához szüksé­ges jogát attól függetlenül, hogy akár egy hónapja még kitűnően dolgozott? Izgalmas kérdések, megér­demlik, hogy utánuk érdek­lődjünk. Részlet bizonyul, azt előbb-utóbb el­kerülik. De az EMERGÉ ezt semmiképpen sem engedheti meg mert nagyrészt export­ból él. Gyorsabban dolgozni — csupán az egyetlen ok, Mikes Sándor igazgató így fogalmaz: — Végre el akartunk jut­ni az olyan üzemszervezés­hez, amely pontosan elhatá­rolja mindenki feladatát a teljesítményeket pontosan mérhetővé teszi. Egyszóval mindenkit annak a munká­nak elvégzésében tesz érde­keltté; amire a munkaszer­ződés megkötésekor vállal­kozott. egy szo­cialista brigádve­zetői értekezletről: — A negyedév elején álta­lában langyos pihenőt tar­tunk, ezt meg kell monda­ni. A túl csendes első na­pokban, hetekben üres a rak­tár, nem lehet szállítani a megrendelőknek. — Jő, hogy nem tudunk időben elindulni. Minden va­sárnap és ünnepnap után órákba telik, míg a gépek újból „berázódak". Szala­dunk a villanyszerelőhöz, a lakatoshoz, szóval a karban­tartókhoz. Rajtuk múlik, mi­kor kezdhet az üzem. — Nem egészen. Mert az ünnep előtt is jelenthetnék, ha valamelyik motor meleg­szik, ha már előre látható, hogy valamelyik gép előbb­utóbb leáll. De a szaktársak a műszakok végén nem szí­vesen jönnek a karbantar­tókhoz, inkább elszívnak egy-két cigarettát a dudáig. Íme a nagyüzemek régi­régi gondja tömören megfo­galmazva: a lüktető terme­lés. A mai viszonyok között az ilyesmi nem jó sem az eladónak, sem a vevőnek; rendszerint azonnal kell az áru. Mert igy a legolcsóbb, nincs szükség raktározásra stb. Ha az éles konkuren­ciaharcban — az EMERGÉ esetében ez a világpiac — valamelyik vállalat lassúnak ÉS ESZKÖZÖK... Losónezi Pál Kaposváron „Somogyország fővárosa", Kaposvár várossá nyilvá­nításának századik évfordulója alkalmából kedden együt­tes ünnepi ülést tartott az MSZMP városi bizottsága és Kaposvár város tanácsa. A városi tanács nagytermében megrendezett centenáriumi ünnepségen — ahol az ország címere alatt már ott díszlett az új városi címer és az új címerű zászló — részt vett és beszédet mondott Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. vet. Nem negyedévet — hím­nem tíz napot értékelnek. Teljesítésnek csak a raktár­ba beadott, tehát MEO ál­tal megvizsgált jó minőségű termék számít. Amennyiben az üzemveze­tőknek nem sikerül elérni a kitűzött tervet, átmenetileg elvesztik üzemvezetői jogu­kat. Ez természetesen nem leváltással egyenlő, hiszen továbbra is a helyükön ma­radnak, viszont tevékenysé­gültről jobban számot kell adni. A rendelkezésükre bo­csátott pénzeszközök a fel­adattal együtt közvetlen fe­letteseikre szállnak, akiknek az lesz a dolguk, hogy a kí­vánt szintre „tornásszák" fel az üzemrész teljesítményét, s visszaadják beosztottjuknak a stafétabotot, azaz a veze­tői jogokat Különben az ő eszközeik és jogaik följetfc kerülnek egy lépcsővel — ugyanilyen következmények­kel egészen a főmérnökig! Izgalmas, mindenesett* rendkívül hatásos további ösztönző, hogy amennyiben mindenki „hatályban marad" — tehát az üzemvezetők nem vesztik el jogukat —, min­denki automatikusan meg­kapja a havi prémiumát — a gyárrészlegveretők 800, az üzemvezetők 500, a műveze­tők 250 forintot — méghoz­zá részletekben. Az első tíz nap után a legnagyobb, a befejező dekádban pedig a legkisebb részletet. - A ki. vé teles vezetési módszer­nek az a lényege, hogy csak a kirívóan rossz, haladékta­lan beavatkozást követelő vagy a különlegesen kiemel­kedő eredményről kell azon­nal beszámolni a fölöttes­nek. Tehát nem lehet az al­sóbb hatáskörbe tartozó, de kényelmetlen tennivalót fel­jebb passzolni, minden veze­tőnek vállalni kell a felelős­séget. Az új módszer további jellemzője, hogy az eddig is meglevő ösztönzésre fordít­ható összeget előre szétosztja a termelés közvetlen pa­rancsnokai között, s ezzel együtt megjelöli a pontos fel­adatot is. s amennyiben a cél nem teljesül — automa­tikusan változik az intézke­dési jog, a prémiumban ré­szesíthetők köre stb. — min­den fontos körülmény. Mivel kizárólag a kézzel fogható munka mérhető — $ ez a rendszer nagy érdeme! — egyszerűen ellenőrizhető. To­vábbá minden vezetőt arra ösztökél, hogy lehetőleg el­érje a meghatározott szin­tet, sőt arra ösztönzi a köz­vetlen felettest is, hogy ide­jében működjön közre, mert a közvetlen részvétel számá­ra előnytelen. Veszélybe ke­rül a prémium, a jutalom, s minden anyagi eszköze. jobbnak látják — csupán azt De mit szólnak ehhez az kérik számon tőlük, hogy az emberek? — erről a követ­üzemvezetők legalább 97 kező részben, .százalékra teljesítsék a ter- Matkú István — Tu­dom, el­vileg a hagyomá­nyos munkarendben is meg­követelhető mindez — a gya­korlatban azonban jól tud­juk, mire jutottunk. Elég tá­vol a kedvezőnek nevezhető állapottól, pedig a gyárban a dolgozó emberek tudásá­ban sokkal nagyobb tartalé­kok vannak... — Hogy minden feladatot élesen elhatárolnak, növelik a felelősséget, még semmit se rá oldunk meg. Ehhez esz­közök kellenek... — Nem vitás, valódi, kéz­zel fogható eszközök nélkül új érdekeltségi módszerünk nem sokat érne. A dolgot megfordítom. Még 1972 vé­gén, amikor hozzáláttunk a részletes szabályok kidolgo­zásához, a legfontosabb cé­lunk az volt hogy a műve­zetőtől kezdve a főmérnökig mindenki gyakorlati hatal­mat kapjon a kötelezettsé­geihez. Azaz hogy megfelelő pénzt, túlórát, jutalmat, pré­miumot, amivel szabadon garázdálkodhat, intézkedhet. — Hát ez eddig nem volt meg? — Elvileg megvolt, csak ki kellett „járni" az illető fe­lettestől, esetenként tőlem. Igaz, a gyakorlatban nem mindig annak adtuk, akinek legjobban kellett volna, ha­nem akinek a legjobb be­szélője volt, ezt mutatják a tények... Jagellovich Györgyné, az EMERGÉ fiatal főkönyvelője összefűzött papírlapokat tesz elém — talán az érthetőség kedvéért —, ezt olvasom raj­ta: „A kivételes vezetés programjának megvalósítá­sára összesen 460 ezer forin­tot fordít a gyár. Ebből 200 ezer a munkaversenyre. Az összeget — előre (!) — fel­osztva minden verető meg­kapja. Mégpedig az üzemve­zetők összesen 68, a gyár­részlegveretők 76, a terme­lési osztályvezető 95, a fő­mérnök 130 ezer forint érté­kű részjegy, jutalom, túlóra formájában ezzel szabadon rendelkezik. Munkájuk során tetszés szerint ott és akkor használják fel, ahol a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents