Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

v*sab var, wn. mmAg a. 7 m SCI-FI A

sei-fi, a scienee et fictáon közhasználatú rövidítése. Magyar jelentése: tudományos-fantasztikus. Többnyire az irodalom egyik ágát jelölik e kút szóval, jelzőként használva. Két szó: tudományos és fantasztikus. Mindkettőnek fontos szerepe van az irodalmi jelleg, illetve egyfajta gondolkodásmód megjelölésében. Nevezetesen arról van szó, hogy többé-kevésbé tudományos alapokon, és több-kevesebb fantáziával írják a sci-fi szerzők műveiket. A „többé-kevésbé tudományos", akár pejoratív értelmezést is kaphatna az előbbi mondatban, főképpen, ha egy tudományokban járatos ember vélekedik a tudományos-fantasztikus irodalomról. Pedig rengeteg példa kínálkozik arra is, hogy „komoly" tudósok írnak sci-fit. Csak néhány közülük: Asimov. Hoyle vagy az irodalmi néven író magyar szerzőpár: cfc\ Kulin György és Fábián Zoltán (Q. G. Lin és A. F. Bian). Játékos kedvüket föltételezve sem lehet elvitatni tőlük a tudományos • alapvetést. És nem csupán novellák, regények születnek a sci-fi keí belében. Üjabban már a „komoly" tudományok közé tartozik a futu; rológia is, amely, ha nem is hivatkozik a sci-fire, óhatatlanul a tudomány és a fantázia kettősségére, illetve egységére épül. Futurológia, vagy jövőkutatás. Magyarán arról van szó. hogy — figyelembe véve az emberiség eddigi fejlődését és jelenünk tendenciáit — a mostani tudományos eredményeket a futurológusok megkísérlik extrapolálni, kivetíteni a jövőbe, leírni a várható fejlődését a tudományoknak, s ennek alapján következtetni az emberiség jövőjére, gazdasági, tudományos, kulturális és társadalmi fejlődésére, elkövetkező lehetőségeire. A futurológia és a tudományos-fantasztikus irodalom óhatatlanul közei áll egymáshoz. Hiszen ezt is, azt is művelik komoly felkészültségű tudósok, s mindkettő — ha más jelleggel is — jövendő lehetőségeinkkel foglalkozik. Példák is bizonyítják a fútttrolőgia és a sci-fi gyakorlati hasznát. De fontosabb, nagyobb értéket is kap az emberiség a jó sci-fitől és a futurológiától. Méghozsá gondolkodásmódok E művek hozzászoktatnak bennünket ahhoz, hogy semmi sem lehetetlen, sok várható változásra felkészítenek bennünket, s azt sugallják, hogy nyitott aggyal vizsgáljuk lehetőségeinket, önmagunk múltját és jövőjét. S erre nagy szükség van. A tudományok fejlődésével, szakosodásával, mind bonyolultabbá válásával ugyanis sok tudománynak megnő a „tehetetlensége"'. Az ismeretek tömegéből született tudományos alapkoncepciók mind bonyolultabbak, egyre nehezebbé válik az új adatok, felfedezések beépítése a rendszerbe, az adott tudomány ismeretanyagának logikus szerkezetébe. S a tudományos felfogás ezért sokszor csak késve, nehézkesen követi az új felfedezéseket, mert ez a tudomány rendszerének változtatását is igényelné. Példaként kínálkozik az őstörténet. Mind több bizonyíték szól amellett, hogy az emberiség története hosszabb múltra tekinthet vissza, mint jelenleg hisszük, hogy a kora egyiptomi kultúrái, meg kellett előznie egy — sőt, alighanem több — igen fejlett kultúrának. Es az ókort megelőző tudományok? Bizonytalan eredettel, és időben fejlett csillagászati ismeretek birtokába került például az emberiség. Háromtizedes pontossággal ismerték a napév hosszát, a naprendszer jó néhány fontos adatát. Bizonyítékként értelmezhető tények szólnak arról, hogy már a történelmi korok hajnalán ismerte az emberiség a Föld Naptól számított közepes távolságát. De a korai mitológiák világképe — legalábbis az ismereteké — nem tud arról, hogy a Föld a Nap körül kering. Márpedig egy kezdetleges, geocentrikus világkép alapján, mely szerint a Nap keleten kel és a nyugati óceánban (Atlanti-óceán) nyugszik le, tüzes szekéren járva be pályáját, nehezen vagy sehogysem magyarázható, hogy az emberi civilizáció hajnalán az emberiség pontos, tudományos ismeretek birtokába jutott. Sőt. a korai tudományos anyagban is inkább bizonyos visszafejlődés figyelhető meg, mintha egy korábbi, élő, tudatosan fejlesztett, gyarapított és felhasznált tudomány valamiféle katasztrófa hatására csak kevesek birtokában maradt volna meg, elszakítva a létrehozó és fejlesztő társadalmi közegtől. Mintha ekkor rakódott volna rá a rituális, mitikus máz. S mivel megszűnt élőnek lenni e tudomány, megszűnt fejlesztése, s csupán a tudás továbbadására szorítkoztak, zárt, szűk körben, nem csoda hát, ha sok minden elveszhetett belőle, ám, még e tudás morzsáit is megcsodáljuk. Titkok akadnak hát bőségesen az emberiség nMfttjában. jövőjében pedig olyan lehetőségek, melyeket tudományos precizitással és a tudományok mai rendszeréből megjósolni nem is az emberiség múltja, jelene és jövője szorosan összetartozik. A sci-fi és a futurológia egyik legnagyobb érdeme tatán az, hogy ébren tartja és éleszti a fantáziát, hogy az új felfedezések új szintézisét képes adni, rugalmasabban és gyorsabban reagálva, mmt a szaktudományok. Mindezek által hatast gyakorolhat jövőnkre, gyorsíthatja fejlődésünket, elősegítheti aiz emberi gondolkodás új útjainak kijelölését. Szávay Istráa ÉPÍTÉSZEK AZ ŰRBŐL? D

anikén pár hónapja bemutatott filmje, A jövő emlékei, alighanem azon művek közé tartozik, amelyek a legtöbb port kavarták az utóbbi években bemutatottak közül. Méghozzá nem elsősorban filmi jellemzői miatt — bár ezen erényei sem lebecsülendők —, hanem témája okán. Danikén ugyanis olyan emlékeket mutat be az emberiség kultúrájából filmjében, melyek elemzése valószínűsíti, hogy bolygónkat már felkeresték valamikor a múltban idegen földről jött űrhajósok. Tehát a múlt emlékei voltaképpen a jövendő emlékei, a Föld és az emberiség csillagközi kapcsolatainak első tényei. Emlékek, vagyis monumentális épületek Dél-Amerikától Afrikáig, furcsa eszközök, tárgyak — feltalálását évezredekkel megelőző galvánelem —, ábrák és térképek. De vajon valóban a jövő emlékeit mutatta-e be a film? Talán érdemes elmondani egyfajta véleményt, hiszen annyian vitatták Danikén igazát a bemutató óta, de azt, hogy netán igaza is lehet, nemigen ismerték el. Hozzászólunk tehát a vitához, ba nem is a szakember precizitásával, de az emberi fantázia lehetőségeket fölmérő szándékával. A ktHtúrhistórfa kőfaragói Aki látta a filmet, emlékezhet a csodálatos képsorokra. A Kheopsz-piramis hatalmas gúlájára, a Machu Picchu monumentális építményeire. Fontos érvei voltak a filmnek magukban is. S a hozzájuk fűzött magyarázat: a Kheopsz építése több száz évig tartott volna a korabeli technikával, ha több tízezer rabszolga dolgozott volna raja, akkor is; az inka korszak építményein több száz mázsás kőtömböket illesztettek egymásra oly pontossággal, hogy a zsebkés pengéje sem fér a tömbök közé. Köztük akkora súlyú is akad, hogy a mai portáldaruk is kénytelenek lennének „fejet hajtani" előttük. S tovább peregnek az érvek, a hatalmas, csodálatosan megmunkált kőtömbök érvei. Szinte kínálkoznak az ellenérvek. melyeket fel is soroltak a vitában, Ponori-Thewrewk Aurél éppúgy, mint Ortutay Gyula vagy dr. Boglár Lajos. A természeti népek valóban hatalmas építkezésekre voltak képesek. A tapasztalat, a kitartás és a többnyire rituális céloktól indíttatott szándék képessé tette őket a számunkra hihetetlennek tűnő munkára. A Húsvét-sziget lakói a gyakorlatban bizonyították be Thor Heyerdahlnak, hogy még mindig emlékeznek őseik tudására, amint szeme láttára felállítottak egy több száz mázsás szobrot. S mint köztudott, egyszerű fahengereken több száz mázsás kőtömböket aránylag kevés ember is „könnyedén" képes továbbítani sima talajon. Ezekről a tényekről, ellenbizonyítékokról hallgat a film. Vajon miért? Ismerjük el, Danikén hibázott! Elhallgatott tényeket, hogy meggyőzhessen. De most érdemes idézni dr. Boglár Lajosnak, a néprajztudományok kandidátusának szavait, aki kiválóan ismeri a közép- és dél-amerikai indiánok életét. „Számomra talányos: — írja Danikén „emlékei", avagy képesek-e követ emelni az indiánok? címmel az Élet és Tudományban (1972/51.) — miért éppen a monumentális építkezésen akad meg Daniken, amikor az indián kultúráknak — a fent említett építkezéseknél — sokkal bonyolultabb, komplexebb vívmányai is voltak?" S következik a felsorolás: a kultúrnövények hosszú sora. a keresű maniok méregtelenítésének „feltalálása" és így tovább, egészen mienkével egy szinten állott, a római rendszernél sokkal jobb" maya időszámításig. Érdemes itt megállni egy lanatra. A tudás emlékei sokkal meggyőzőbben látszanak azt bizonyítani, hogy e tudást kapta az emberiség, mint a monumentális ókori építkezések. Hiszen csodálatos pontosságú csillagászati számításokat kellett végeznie a kor emberének, szinte eszközök nélkül. S a múlt — vagy talán a jövő? — emlékei szerint a számításokat el is végezte az ember. A Kheopsz-piramis alapterületének kerülete például három tizedes pontosságig megadja a napév hosszát. (Amint ismeretes, a Napot 365,242 nap alatt kerüli meg a Föld.) Es ha a piramis belső előszobájának a hosszát megszorozzuk pí-vel (3.14). akkor szintén 365,242 hüvelyk lesz az eredmény! (Alapul véve az évszázadokon át használt úgynevezett piramismétert, amely 0,635 mai méternek felel meg. s amelynek 25-öd része a hüvelyk, 0,02539 méter.) S a gúla magában foglalja Püthagorasz jóval későbbi tételét is; a pí-t, a Föld egyenlítőjének hosszát, a Naptól való távolságát és így tovább. (Mindezt részletesen kifejti Várkonyi Nándor Szíriát oszlopai cimű könyve — Magvető, 1972 — 85—102. lapján.) Mindez véletlen lenne? Ennyi véletlen egyetlen építményben aligha valószínű. S az sem látszik valószínűnek, hogy az egészen korai egyiptomi, vagy esetleg az azt megelőző kultúrák ily pontos eredményék re juthattak volna, megfelelő eszközök híján. Tehát mégis jártak a Földön űrhajósok? Vagy van más lehetőség is? Valóban, más lehetőség is akad Az például, hogy az általunk ismert ókori kultúráknak nagyon fejlett ősei voltak, melyekben fokozatosan, évezredek alatt alakult ki az ismert ókoréval egyenértékű vagy még fejlettebb civilizáció, de e kultúrák, s velük együtt a fokozatos fejlődés tárgyi emlékei megsemmisültek (például az Atlantisz-legenda). Mert az egyiptomi vagy más fejlett kora-ókori kultúrák szinte egyik napról a másikra bukkantak föl, magas rendű tudás birtokosaiként. Lehet, hogy e kultúrák közös bölcsői felett most óceánok hullámzanak. De az is lehet — sőt, ezzel együtt lehet —, hogy idegen bolygók űrhajósaitól származik e váratlanul jött, szinte átmenet nélkül született hatalmas tudás. Vajon járhattak-e idegen világok lakói a Földön? A Főid tömege sem etég ? Minden valószínűség szerttftt igen. Általános iskolai tananyag: a világegyetem végtelen, abban végtelen számú bolygórendszer lehetséges, s ha csak minden tízezredik csillag környezetében alakult ki élet, akkor is végtelen számú civilizáció létezhet a világegyetemben. De ba azt vizsgáljuk, felkereshették-e idegenek a Földet, bonyolódik a dolog. Naprendszerünk bolygóin értelmes élet csak a Földön található. Idegen csillagrendszerből pedig már nehezebb elképzelni, hogy fölkerestek volna bennünket. Csak néhány a fölvetődő kérdések közül: miért éppen bennünket? Ha néhány tucat fényéven belül kl is alakult valahol értelmes élet, nem bizonyos, hogy az időben is egybeesik a miénkkel. Lehet, hogy a legközelebbi civilizáció akkor pusztul el, amikor nálunk még az egysejtűek is ritkaságszámba mentek. Tehát nem csupán a tér okoz problémát, hanem az idő is. De leginkább mégis a tér tűnik áthidalhatatlannak. Elképzelhetetlenül nagyok a távolságok és az utazás sebességének fizikai korlátja van: a fény sebessége. Ennél gyorsabban fizikai test, anyag, de annak egyetlen atomja sem mozoghat A gyakorlatban a fénysebességet sem érheti el egy űrhajó, csak megközelítheti. Ennek következtében egy néhány száz fényévre — nem nagy távolság a világegyetem méreteit tekintve — inditott utazás generációkon át tartana, legalábbis az anyabolygó idejével mérve. Igaz, de vannak 5—10 fényévnyire is olyan csillagok, melyek feltehetően rendelkeznek bolygórendszerrel. Igen, csakhogy ezek is elérhetetlenek a fizika szerint. Egy elképzelt, a fénysebességet megközelítő gyorsasággal haladó űrhajó reaktív hajtóművei egy néhány tucat fényévnyi távolságra levő bolygórendszerhez utazva alighanem annyi hajtóanyagot használnának fel, hogy ehhez a Föld egész tömege kevésnek bizonyulna. Nem is beszélve az energiaproblémáról, vagy még inkább, a hatékonyságáról. Hiszen a rakéták rossz hatásfokkal dolgoznak. Ráadásul a fény-közeli sebesség eléréséhez fotonmeghajtásra, vagyis fényhajtóműre — lenne szükség. De egyelőre elképzelhetetlennek látják olyan rakétahajtóművet alkotni, amely képes lenne megteremteni a reaktív sugár meg(Foiytatas a 8. oldalon.) flrlioo tüzes szekere és Archimedes geometriája egyaránt Huszonöt évszázadot vészelt át Persepolis monumentális belefért az úbou gondolkodásmódba . .. „ lépcsősora „ Stonehenge kőkolosszusai az angolföld hajdani — három es fél ezer evvel ezelőtti — esillagászaU idézik