Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

VASÁRNAP, 1973. JANUÁR 21. (Folytatás a 7. oldalról.) felelő koncentrációját, vagyis amely viszonylag kis átmérőjű, de olyan energiájú fénysugarat lenne képes előállítuni, hogy egy aránylag nagy tömegű űrhajót gyorsítani legyen képes. Ráadásul a nagy — a fényét megközelítő — sebességeknél mindenféle elképzelhető reaktív hajtás hatékonysága katasztrofálisan csökken. Pontosan körülírt fizikai törvények szólnak tehát az ellen, hogy megvalósulhasson a csillagközi űrutazás. Kár lenne mélyebben belemenni a lehetőségek fejtegetesébe, elegendő talán tudásunk korlátozott voltára hivatkozni. Sántít a hasonlat, de az ősember aligha tudott volna elképzelni egy csavarral hajtott turbinagőzöst. Ez utóbbi ugyanis nemcsak méreteivel és gyorsaságával különbözik a vitorlás csónaktól, de a meghajtás minőségileg is más. S a jövő! Már csak fantáziánkra bízhatjuk magunkat. Lehet, hogy néhány évtized vagy évszázad múltán a reaktív hajtás, tehát a rakéta muzeális emlék lesz. Fantázia? Lehet, hogy minden valamire való fizikus, sőt, meg a gimnáziumi anyagot ismerő, racionálisan gondolkodó omber a fejét csóválja: micsoda badarság! Csakhogy az elemi részecskék fizikája, illetve a részecskék legújabban felfedezett sajátosságai is produkáltak „badarságokat", még a többszörösen revideált, legújabbnak tekintett fizikai álláspont szerint is. Sok minden amellett szól, hogy a fantázia nem is ragadott oly messze bennünket, sőt, az is könnyen bebizonyosodhat, hogy nagyon is alábecsültük a világegyetem és a törvényeit feltáró, azzal élni tudó ember lehetőségeit. Mert mi még a világegyetem csecsemői vagyunk, s ha valamire azt mondjuk: képtelenség, az úgy hat, mintha Beethoven újszülött korában arra gondolt volna — ha ugyan képes lett volna gondolkodni —, hogy ő képtelen lesz zenét szerezni. A fövendő képel De nem csupán a fantáziaszói amellett, hogy a csillagközi űrutazás megvalósítható. Nem, és nem is a Dániken-film építészeti és tudományos érvel. Mert azok végső soron nem bizonyítanak semmit, ebben vitatóiknak feltétlenül igazuk van. Mert a valószínűség még nem bizonyosság, csupán a lehetőségre figyelmeztet. S a film legtöbb érve ilyen, önmagukban szinte semmit, a film célzatos szerkezetében pedig a semminél alig bizonyítanak többet, legföljebb valószínűvé tesznek, felhívják a figyelmet egy lehetőségre. De a filmnek olyan érvei is vannak, melyeket cáfolóik nem idéznek, s melyeket akár bizonyítéknak is lehet tekinteni. Hármat érdemes Idézni közülük. A térképet, melyet mintha űrhajóból, a Kheopsz-piramis fölül fényképeztek volna. Melyen az Antarktisznak olyan hegylánca is szerepel, amit pár esztendeje fedeztek fel. Vagy a Szovjetunió ázsiai részén talált festményt, amely ürruhás alakjával, űrhajóival mintha Cape-Kennedy űrrepülőteréről készült volna, vagy annak modernebb kiadásáról. S félreértés nem is eshet, hiszen a festmény nem stilizál, nagyon is realista, másként nem értelmezhető. A Szovjetunióban találták. Ezt azért, érdemes megemlíteni, mert feltehetően valószínűtlenné teszi a hamisítást. Aligha szánták hírlapi kacsák indítékának, amint az már előfordult máshol. És a szerbiai kolostor freskója, ahol az égen — ez sem magyarázható másként — űrhajók röpködnek. A freskó különben a XV. század táján készülhetett. Lehettek a múlt emlékei az űrhajózás konkrét képei? Az emberiség saját múltjának emlékei? Aligha, ez szinte kizárt. Egyetlen magyarázata lehetséges, amire viszont semmi bizonyíték nincs, és ami valóban lehetetlennek tűnik: a Földön már létezett valaha a miénkkel legalább egyenértékű civilizáció, amely elpusztult. Vagy ha nem a Földön, akkor a Naprendszerben (Phaeton, a feltételezhetően elpusztult ötödik bolygó?). Ez utóbbinak talán van némi valószinűsége. De akárhogyan is nézzük, néhány tárgyi emlék amellett szól. már jártak idegen világból jött űrhajósok a Földön. S ha azok valóban aligha faragtak is szobrokat a Húsvét-szigeten, ha nem is hihető, hogy piramisokat építettek, de magyarázatul szolgál e hipotézis arra, hogy a fejlett tudomány, kultúra, egyszóval civilizáció hogyan jöhetett létre szinte átmenet nélkül. És emellett szól az is, mármint a tudás átvétele mellett, hogy amíg e tudás tekintélyes része a kialakulását követő legkorábbi időkben élő tudás volt, mondhatni: tudomány, később rituális rekvizitummá, mágikusan rejtélyessé vált, s nemhogy továbbfejlesztették volna, a generációk során sokat el is vesztettek belőle, míg végül a temp.lomok titkaiként szinte csak a váza maradt meg e tudásnak. Űrhajósok voltak tehát az emberiség istenei? — kérdezi Danikén filmje. Bírálót pedig azt vetik szemére, hogy új isteneket keres a bizonyítottan nem létező, vagy legalábbis elképzelhetetlen istenek helyett. Istenkeresés. Danikén ideológiája szerint tehát a „primitív" ember képtelen volt önmagában tudást szerezni, civilizációkat, létrehozni. Istenektől, vagyis űrhajósoktól kapta a tudást az emberiség, anélkül állítja ezt Daniken — mondják bírálói —, hogy végiggondolná: vajon honnan kapták tudásukat az űrhajósok? Kár lenne fejtegetésekbe bocsátkozni, sőt, még a film ilyen indítékait is talán fölösleges vizsgálni. A két festmény, a térkép — legalább ezek — amellett szólnak: már jártak idegenek bolygónkon. Az is bizonyosra vehető, hogy esetleges segítségük nélkül is mindazt elérte volna az emberiség, amit elért, esetleg tíz- vagy százezer évvel később, ök csak meggyorsíthattak egy folyamatot. Aligha érdemes tehát az ideológiát vizsgálni, amikor elsősorban a praxis, a gyakorlat lehetőségeiről van szó a filmben. Egy lehetőségről, melyről ha bizonyosat nem is tudunk, ha talán sohasem fogjuk tudni, akkor is lehetőség. Egy gyakorlati lehetőség, melyet a múlt — vagy a jövő? — néhány konkrét emléke valószínűsít Talán valóban az emberiség első csillagközi kapcsolatának emlékeit, vagy azok néhányát mutatta be Döniken? ... Ügy látszik, hogy a sciencefiction korunk mitológiájának megszokott formája: olyan forma, mely nemcsak arra képes, hogy egészében új témákat vessen fel, hanem arra is. hogy magába gyűjtse a régi irodalom avult témáinak összességét. . A science-fiction éppen az elhihetőség sajátosságában különoözik más fantasztikus műfajoktól. Michaél Butnr ... Néhány ember által vezetett rakéta nem képes átszelni a világtér óceánját, az impulzus és energia megmaradásának törvénye lehetetleainé teszi az egyoldalú akciót, az erőszakos inváziót. Két egymást értő és egyet akaró civilizáció azonban még az interstelláris óceánon is elérheti egymást. Ha két értelmes nép önerejéből felépíti saját maga civilizációját, ha rádióval felkutatja társát, ha a fejlettebb a maga szintjére emeli a fejlődőt, megtanítja saját technikájára, akkor esetleg személyesen is átkelhetnek az egyetértésben épített hídon. Marx György A jövő legalábbis annyira furcsa. vagy talán még furcsább lenne számunkra — ha beletekinthetnénk —. mint a legcsodálatosabb történeteik, amelyeket képzeletünk teremt. Legalábbis eddig mindig ez volt a helyzet: képzeljük el. milyennek látszott volna világunk akár a tizenhetedik század embereinek, és VALÓSÁG ÉS KÉPZELET mindjárt megértjük, hogy nincs tokunk feltételezni, miszerint az emberiség már minden radikálisan új felfedezés birtokába jutott. Fred Hoylc A modern matematika azzal kezdődött, hogy Bolyai János, Lobacsevszkij, Gauss, majd később Riemann és mások, geometriai vizsgálataikban a hagyományos kérdésfeltevés helyett, amely úgy szólt: „írjuk le matematikai, lag annak a térnek a szerkezetét, amelyben élünk", a kérdést úgy tették fel: „írjuk le matematikailag az összes elképzelhető, logikailag lehetséges tereket". Ez az újszerű kérdésfeltevés forradalmasította az egész matematikát, és az új hozzáállás hihetetlenül termékenynek bizonyult. A fizika legújabb fejlődése (például Einstein relativitáselmélete) megmutatta, hogy a valóságos világ 1926 áprilisában Hugó Gernsback, egy kizárólag a tudomány népszerűsítésére alakult amerikai kiadó vezére, elindította az Amazing Stories magazint; ő nevezte el az új műfajt „scientifiction"-nak, amiből aztán hamarosan „science-fiction" lett Így datálja Gerard Diffloth a tisztán tudományos-fantasztikus folyóirat-irodalom kezdeteit. Üzleti sikereket azonban csak azokkal értek el — számuk gyorsan megsokszorozódott —, melyeket nem csupán az irodalmilag is értékes sci-fi alkotásoknak tartottak fenn. A háború után, 1951-ben Amerikában, majd 1953-ban Franciaországban két-két új magazin indult: a Galaxy és a Fantasy and S. F„ illetve a Gataxie és a Fiction. Hasonló kezdeményezések történtek Angliában, Ausztráliában, Japánban és Olaszországban. Némi késéssel: hazánkban is. Galaktika címmel új sorozatot indított a Kozmosz: A kiadó ígérete az, hogy eligazítja az olvasót a science-fiction labirintusaiban, tanulmányokat, kisregényeket, verseket, filmismertetéseket egyaránt közölve. A Galaktika 1. a múlt év utolsó napjaiban jelent meg, nagy örömére azoknak, akik az irodalmilag is értékes sci-fit kedvelik. Gérard Diffoth tanulmánya mellett Charles Dobzynski, Edward Luci-Smith és Weöres Sándor versei, W. Hilton Young, Isaac Asimov, Andrej Dmitriuk, D. A. Bilenkin novellái hívják fel magukra az érdeklődést A magyar olvasónak meglehetősen ismeretlen tájra kalauzol Szentmihályi Szabó Péter, ki a science-fictionnak filmvászonra vitt változatait ismerteti — vázlatosan. Ám, így is azt példázva, hogy a gazdag sci-fi filmművészetnek még töredékeit is alig ismerheti a honi néző. Róbert Sheckley 45 éves amerikai írót négy elbeszélése mutatja be, no meg Julij Kagarlickij rendkívül alapos, érdekes tanulmánya. A Nugent Miller és a lányok című novellát a televízióból is ismerheti már a magyar közönség, fogalmat alkotva arról, hogy az író a jövő különböző lehetőségeinek felvillantásaiban is társadalmi problémákra figyel és figyelmeztet. Úgy tűnik, a férfi és nő kapcsolatának ironikus ábrázolásában némileg rokonítható Karinthy Frigyes utópiáival. A magazin formájú kiadvány majd negyvenezer példányban jelent meg. S a Könyvvilág jelzése szerint már útban van a megjelenéshez második kötete is. Bár a magyar sci-fit ezúttal csak egy Weöres-vers reprezentálja, feltételezhető, hogy éppen a Galaktika megjelenése nyomán rohamos fejlődésnek indul. leírására nagyszerűen felhasználhatók azok az elképzelt geometriák (elsősorban a Riemann-geometria), amelyéket a matematikusok az összes logikai lehetőségek konzekvens végiggondolása sarán létrehoztak. Bényi Alfréd A holdjáró tervezése során mindenekelőtt a funkcionális célszerűség volt az elv. Ezt az elvet a földi technika fejlettsége is nagy mértékben meghatározta, s következésképpen befolyásolja a technikai-esztétikai elképzeléseket is. De más dolog a célszerűség a Földön, és más a Holdon. Gondoljon például a gravitációbell különbségre. Csupán ez az egy különbség meghatározhatja a sajátos „holdbeli technikai esztétika" kialakulását. Egyelőre senki se tudja, mit jelent a „szép" holdjáró, vagy marsjáró. Mi tanúi lehetünk a kozmikus esztétika megszületésének. Az automatikus Őrállomás helyettes főtervezője Sherí S. Eberhort TRIALÓGUS Három léaiy, Mars-por-bóbiták ülnek — az első ős nvivák, «!ib-dab sípos a második. Mars-árok-daluk hallaták, csillagot néz a harmadik, por lep egy trombitát. Sípját a sípos leteszi, a harmadik rihit neki (mert fél): figyeld a lobogó fátylas bolygót, ott pirinyó folt bár a lét, de szőr, haj, sző, én ebben mergeli. Az első táncba kezdene, sújt a második négy szeme, ské aztán bré: te Jól vigyázz, ez istcnellenes viiiánc, bogy lét van ott: ne mondja táae, ne vedd ajkadra se. Tanuld a nagy tudósokat, kik fáradoznak oly sokat, s állítják dőnthetetlenül, hogy nincs lét alul, se felül, csak itt — majd fényben földerül az ok és okozat! S ím: tekintetük fönnakad a planétán, mert szétszakad a pára-fátyol, s tűz virul, máglyák csatáznak, nem csitul dühük, s a glóbus ím kimúl, izlkje sem marad. Morraul az első: Megkövess, mert igazam tündökletes, e tűzijáték arra Int, vont vissza hamis szavaid. De közbeszól a harmadik: Minek? Fölösleges. A porban hajlonganak tovább, egy ős-dal dlb-dáb taktusát sfp-sápolja a sípoló, nyügl a kötetlen trohó, hallgat a cstllag-bámuló, por lep egy trombitát. Fordította: Nagy László Mohendiso-daro városának művészi rekonstrukciója. \ A kozmikus esztétika születése: a jól ismert amerikai hold- Egy másik ismerős a Holdról: a szovjet Lunohod inkább négyezer eves Indus-völgyi kultúra emlékeit a só pusztítja autó kutatoútra indul a vernei, mint a mai képzelet szerint nevezhető szépnek