Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

VASÁRNAP, 1973. JANUÁR 29. Gépesített bánya Az Ózdvidéki Szénbányák farkaslyuki üzemében pén­teken megkezdték az üzem­szerű termelést a második, komplex gépesítésű frontfej­tésen. A több mint három­ezer-ötszáz kalória fűtőérté­kű, alacsony hamu- és víz­tartalmú szénmezőben, a két méter vastag telepen szovjet önjáró biztosítóbe­rendezést szereltek be. A szén fejtését ugyancsak szovjet gyártmányú gép végzi. (MTI) Az influenza­helyzet Az elmúlt napokban Ba­ranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod, Csongrád, Győr­Sopron, Komárom, Szabolcs, Szolnok, Tolna, Vas, Veszp­rém és Zala megyéből ér­kezett jelentés, többnyire szórványosan előforduló influenzamegbetegedések­ről, egyes településeken a megbetegedések halmozódá­sát észlelték. Budapesten és Pest megye területén a meg­betegedések száma jelentő­sen megnövekedett, és az influenza járványos mérete­ket öltött. Az eddigi tapasz­talatok szerint a megbetege­dések lefolyása általában enyhébb, mint az elmúlt években volt. A megbetege­dettek mintegy 0,6 százalé­kát utalták kórházba. A betegek orvosi és gyógyszerellátása mindenütt biztosított. A következő idő­szakban az influenzás meg­betegedések számának to­vábbi emelkedésére kell számítani. nagyközségi tanácsok működése Pénteken a Parlamentben együttes értekezletet tartot­tak a fővárosi és a megyei 1a aácselnökök. valamint a Hazafias Népfront fővárosi és megyei titkárai. A ta­nácskozáson részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány elnökhelyettese. Az értekezleten a tavasz­szal esedékes általános taná­csi választások előkészítésé­nek teendőiről tartott tájé­koztatót dr. Papp Lajos ál­lamtitkár. a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke és Bencsik István, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára. Ezt kö­vetően dr. Komócsin Mi­hálynak, a Csongrád megyei tanács einökének előterjesz­tésében „A nagyközségi ta­nácsok működésének Csong­rád megyei tapasztalatai" című téma került napi­rendre. Megyénkben — mint az előterjesztés rámutatott — II nagyközségi tanács mű­ködik, itt él a megye lakos­ságának százaléka. A nagyközségi tanácsi testüle­tek munkáját számottevő színvonal-emelkedés jellem­zi elenyésző a formális na­pirendek száma, s kielégítő a testületi döntések törvé­nyessége Az általában ked­vező helyzet mellett azon­ban még előfordult, hogy — különösen a kezdetkor — még jogalkalmazási bizony­talanság volt tapasztalható, s egy-két esetben jogsza­bálysértő döntést is hoztak. Kiforrott, módszereiben ki­Nyúlgyár alakult a nagyközségi taná­csok végrehajtó bizottsági titkárainak a különböző szakigazgatási szerveket irá­nyító tevékenysége. Nem mondható el ez azonban a tanácselnökök általános fel­ügyeleti jogával kapcsolatos tevékenység helyes módjai­nak kimunkálásáról. A tisztviselők iskolai, szak­mai felkészültsége jobb az országos átlagnál. (A veze­tők 55 százaléka felsőfokú iskolai végzettséggel, a vb­titkárok 70 százaléka pedig állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel ren­delkezik.) összegezve megállapítha­tó: a megyei tapasztalatok kedvezőek. Sikerült olyan szervezeti formát kialakítani, amely a közigazgatási szer­kezetben is elkülöníti az egységes község-kategóriák­'tól azokat a településeket, amelyeknek lélekszáma, a környező falvaikra való ha­tása és fejlődési távlata a városhoz hasonló jellegze­tességet mutat. Ezt követően Klaukó Má­tyásnak, a Békés megyei ta­nács elnökének jelentése a megyei, járási hivatalok te­vékenységének tapasztalatait summázta. A tanácselnöki értekezlet dr. Papp Lajos zárszavával ért véget. FOGYASZTÓI TÁRSADALOM A külföldről, a fejlett tőkés országokból visszatérő turisták gyakorta áradoznak a csillo­gó-villogó kirakatokról, me­sélnek, mi minden kapható arrafelé, méghozzá milyen olcsón. A fogyasztói társa­dalom teoretikusai is azt magyarázzák, hogy ez az egyetlen lehetséges útja a fejlődésnek, az övék. Erre épít többek közt a konver­gencia elmélete, mely szerint a szocialista és tőkés orszá­gok mindenképpen közeled­ni fognak egymáshoz. Vagy­is az ipari fejlődésnek, a szocialista országok gazda­godásának szükségszerű fo­lyománya lesz szerintük a fogyasztói társadalom kiala­kulása. S valóban, a mi boltjainkban is egyre több az áru, egyre nagyobb a vá­laszték, a kínálat. Sokan úgy vélik, ezek az első lépések a fogyasztói társadalom felé vezető úton. Ezzel szemben a párt vezetői, országunk gazdasági és társadalmi éle­tének irányítói többször is kijelentették: Magyarország­nak nem volt és nem lesz célja a fogyasztói társada­lom. Nincs Rt valamiféle el­lentmondás'' Hiszen az or­szág mindent megtesz, hogy lakói egyre jobban éljenek, hogy minél többen lakhas­sanak összkomfortos lakás­ban, hogy minél többen ve­hessenek iparcikkeket, minél jobban ruházkodhassanak az emberek és így tovább. Lát­va az ország gazdagodását, egyes nyugati teoretikusok azt hangoztatják, hogy ez már a fogyasztói társada­lomhoz vezető út kezdete. Miért mondjuk tehát, hogy nálunk ilyesmi soha sem lesz, ha az ország gazdagsá­ga, s lakóinak jóléte a cé­lunk? Érdemes erről néhány szót szólni. Tízegynéhány éve, amikor már nemcsak az ipart vol­tunk képesek fejleszteni, ha­nem a fogyasztást is, akkor sokat emlegették a frizsider­szocializmust, mondván: a jólét idegen a szocialista társadalomtól, negatív embe­ri jellemvonásokat szül. Ne­vetséges vádak voltak ezek. Hiszen a szocialista társada­lom felépítése csak igen fej­lett gazdasági alapokon le­hetséges és az elsőrendű társadalmi cél az emberek jólétének megteremtése, fel­szabadításuk a gazdasági és természeti kényszerek alól. A cél: teljes emberré tenni az embert, ehhez pedig az eszközök bőségére van szük­ség. De hát — állítják a nyu­gati teoretikusok — ebben ők előbb járnak. Náluk a fejlett ipar bázisán valóban az eszközök, az árucikkek meglehetős bőségét képesek biztosítani polgáraiknak. Emberi célokat szolgálnak tehát — mondják. Csakhogy ezek az emberi célok elvá­laszthatatlanok a profiból, s éppen ezért csak felemásan érvényesülhetnek, s az otta­ni társadalmi körülmények között a civilizációnak egy­fajta öngyilkos, emberelle­nes modelljét alkotják meg. Öngyilkos, emberellenes modell? Nem túlzás ez? Nem, csak a híreket kell böngészni hozzá, a csodás iparcikk-kínálat reklámjait. Eldobható villanyborotva — kiválóan alkalmas utazók­nak. Nagyon olcsó, tíz bo­rotválkozásra alkalmas. Nem kell az otthonit cioelni, ha­zautazás előtt el lehet dobni. Ugyanilyen az egyszeri al­kalomra használható vasaló, a százórás használatra alkal­mas cipő és még számtalan csodabogár. Csakhogy veszé­lyes csodabogarak ezek. A világ iparilag fejlett ré­szét így is szeméthegyek ön­tik el. Alig-alig képesek már megbirkózni a mindent elárasztó, a levegőt, a vizet és a földet egyaránt mérge­ző szeméttel. S ezek az el­dobható apróságok növelik a szeméthegyeket, de profi­tot hoznak a vállalkozónak. S ez a fontos. Hogy mind­ez túlhajtott ipari termelés­hez vezet? — ki bánja Pe­dig az eldobható vasaló üze­mébe beruházott összeggel meg lehetne oldani, hogy a gyár többi részlege ne szennyezze a levegőt, a vi­zet. Csakhogy az nem hoz profitot. Hírek a vftágból. Velence Porto Marghera nevű ipar­negyedében olyan mérete­ket öltött a levegő szennye­ződése, hogy az egészségügyi hatóságok gázálarc viselésé­re kötelezték az ott dolgozó mintegy 50 ezer munkást, akik közül korábban sokan megbetegedtek. S minden­nek oka elsősorban a pro­fitért túlhajszolt termelés, Nemzetiségi tanácskozás Rendszeresen ellenőrzik a hízásra fogott tapsifülesek súlyát Van néhány, lassan már hagyományosnak mondható exportcikkünk, melyek az ínyencek asztalainak válasz­tékát bővítik: a békacomb, az éticsiga, a galambhús stb. Az utóbbi időben ezekhez egy újabb járul: a házinyúl húsa. A külföldi vásárlók, főként a franciák, a sváj­ciak és az olaszok csaknem minden mennyiség átvételé­re vállalkoznak. A házinyulak húsának fo­gyasztása az utóbbi évtized­ben vált „divattá". Azaz pontosabban nem is divatról van szó, hanem aunuk fefe ismeréséről, hogy a házi nyúlnak kalóriában szegény, nagy biológiai értékű fehér­jékben gazdag, könnyen emészthető húsa van. Ha zánk legnagyobb nyúlgyárá­ban, a Bikali Állami Gaz­daságban — sokan Európa, sőt a világ legnagyobb nyúl­telepének tartják — a fehér­gyöngy hibrid házinyúllal értek el jó eredményeket. Az anyaállatok évenként 35 —38 utódot hoznak világra — egyszerre 7—8 kisnyúl születik —, de remény van rá, hogy 50-re sikerül emel ni »é»á JwzamatS. Több nemzetiség, a Csong­rád megyében élő szlovákok, románok, délszlávok képvi­selői tanácskoztak tegnap Szegeden, a Hazafias Nép­front Csopgrád megyei el­nöksége, a Csongrád megyei tanács vb, valamint a Ma­gyarországi Nemzetiségi Szö­vetségek által rendezett ak­tíván. Hantos Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese mondott elnöki megnyitót. Köszöntötte a résztvevőket, közöttük Herczeg Ferencet, az MSZMP KB alosztály­vezetőjét, dr. Ágoston Józse­fet. a megyei pártbizottság titkárát, Ognyenovics Milánt, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkárát, Szilágyi Pétert, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkárát, Such Jánost, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkárát, Jáhni Lászlót, a szegedi járási pártbizottság titkárát és dr. Ábrahám An­talt, a megyei tanács járási hivatalának elnökét. Nagy István, a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöke tartott előadást. Szólt arról, hogy a tanácskozás az idén ősszel sorra kerülő oc­«zág06 nemzetiségi kongresz­szus előkészületeinek része. Ismertette továbbá a Csong­rád megyében élő nemzeti­ségiek helyzetét. Mint mon­dotta, a megye összlakossá­gának egy százaléka, mint­egy 3 ezer ember szlovák, délszláv vagy román ajkú. Helyzetüket, ugyanúgy, mint a magyar ajkúakét, a szo­cializmus építése, a közös munkában való tevékeny részvétel határozza meg. Al­kotmányba foglalt jogaikkal élnek, részt vesznek a köz­életben. a vezetésben is. Szép számmal tevékenyked­nek a népfrontmozgalomban. Beszélt többek között a nemzetiségiek kulturális életéről, arról, hogyan igye­keznek ápolni sajátos ha­gyományaikat, szokásaikat. Ebből a szempontból igen fontos az anyanyelv ápolá­sa, oktatása. Több helyen megszervezték a megfelelő nyelvi oktatást. Deszken szerb-horvát nyelvű iskolai csoport működik, 10 tanuló­val. Csanádalbertin ugyan­csak 16 tanuló ismerkedik a szlovák nyelvvel. Pitvaroson 40-en tanulnak szlovákul, három csoportban. Magyar­csanádon ugyancsak három csoportban 32-en román nyelvű, hatan szerb-horvát nyelvű tanfolyamra járnak. Pitvaroson, Deszken és Ma­gyarcsanádon a nemzetiségi óvodában anyanyelvet be­szélő gondozó- és óvónő dol­gozik. Ezekhez a kérdésekhez kapcsolódtak a hozzászólá­sok is. Először a nemzetiségi szövetségek főtitkárai fejtet­ték ki véleményüket, majd a megyénkben élő nemzetisé­giek képviselői kértek szót. Elek Pál (Magyarcsanád), Jesits Lázár (Magyarcsanád), Garai György, Komár Pál és Juhász Imre (Pitvaros). Dovalovszki János és Dégi György (Csanádalberti), Rusz Márk (Deszk), Ruzsin Milán (Üjszentiván) és Tus­ka György (Ambrózfalva) mindenekelőtt arról beszél­tek, hogy milyen sokat vál­tozott hazánkban a nemze­tiségiek élete, kapcsolata a felszabadulás óta. Ennek legfőbb oka a szocialista építésben való összefogás, a párt lenini nemzetiségi poli­tikája alapján. Felszólalt a tanácskozáson a Központi Bizottság alosz­tályvezetője, Herczeg Ferenc is. A tanácskozás Hantos Mihály zárszavával fejező­dött bo. amikor a fogyasztás fokozá­sa érdekében mindenáron való termelést, de az orszá­got és lakóit nem gazdagító beruházásokat erőltetnek a cégek, piacot pedig felfoko­zott reklámhadjárattal te­remtenek a végsősoron ha­szontalan portékának. E zek és ehhez hasonlók a fogyasztói társada­lom olyan vadhajtá­sai, melyek az adott társa­dalmi szerkezet lényegéből következnek. S mivel e tár­sadalom a bioszféra, s ezál­tal az ember számára is öngyilkos gazdasági modellt hoz létre, sohasem lehet cél­ja egy egészséges társadal­mi fejlődésnek. Hiszen nem csupán a környezetet mér­gezik feleslegesen, de pusz­títják és elfogyasztják a föld pótolhatatlan, nélkülözhetet­len ásványi kincseit. Mert ezeket is megvásárolható árúként kezelik, nem pedig mint az emberiség takaré­kosságot, megfontolt gazdál­kodást igénylő kincseit Való igaz, hogy mi lm csak keveset költünk még a környezet védelmére, de ez érthető. Közel sincs meg ugyanis nálunk az a techni­kai bázis, melynek haszná­ból bőségesen telne a véde­kezésre. Nálunk egyelőre csak szűkösen telik erre, ha nem akarjuk felborítani a népgazdaság egyensúlyát De máris összehasonlíthatatla­nul szervezettebben védjük, gondozzuk tájainkat, műem­lékeinket — ha olykor ke­vesebb pénzből is —, mint sok fejlett tőkés ország. S ha majd több telik a nem­zetgazdaságtól. azt a töb­bet nem a fölösleges mütyü­rök és a mindenáron való fogyasztás oltárán fogjuk föláldozni, hanem értelmes, kollektív célokra költjük majd. N em, nem lesz nálunk fogyasztói társada­lom. Az a célunk, hogy a jövőben minden em­bernek biztosítani tudjuk az adott kor technikai-gazdasá­gi helyzetéből következő ma­ximális lehetőségeket, esz­közöket. Kényelmes és jó lakást, a művelődés eszkö­zeit, s autót is, egyszóval a teljesebb emberi életet szol­gáló javákat. Nem szükség­szerűség a fogyasztói társa­dalom, pusztán a történelem zsákutcája. Vele szemben egyetlen választható alterna­tíva áll: a termelés és a gazdaság emberközpontúan, okosan megszervezett és ter­vezett fejlesztése, amely tud disztingválni, hogy mi a fol­tosabb: értelmetlen gyárt­mányok előállítása, vagy a környezet és az ember vé­delme. Olyan társadalom létrehozása, amely az ember javát nemcsak az üzletek kirakataiban látja megvaló­síthatónak, hanem az embe­ri létezés teljes szféráját felöleli. Szávay István Benke Valéria a finn fővárosban Helsinkibe érkezett az MSZMP Központi Bizottsá­gának küldöttsége, Benke Valériának, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjá­nak vezetésével. A küldött­ség a Finn Szociáldemokrata Párt meghívására tesz láto­gatást Finnországban, s ta­nulmányozni fogja a párt tevékenységiét.

Next

/
Thumbnails
Contents