Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

2 SZERDA, Ifit JANUÁR HL Szovjet vezetők köszönő távirata Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója alkalmából küldött üdvözletekért és jó kívánságokért. Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere ugyancsak táviratban fejezte ki köszönetét Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének az évforduló alkalmából küldött jó kívánságokért. Hanoi közlemény Koreai hétköznapok Tárgyalóasztal a határon Kissinger e héten nem tér vissza Párizsba • Hanoi (VNA) A VNA, a demokratikus Vietnam hírügynöksége kedden közleményben ismertette Nixon elnöknek a VDK elleni összes katonai támadó hadmüveletek felfüggesztésére vonatkozó döntését ..A VDK bombázásának és kikötői elaknásitásának leállítása a vietnami nép jogos követelése — hangsúlyozza a közlemény —, amelyet a világ béke- és igazságszereti közvéleménye helyeselt és támogatott Az amerikai Imperializmus teljesen, vagy részben már több alkalommal beszüntette a VDK bombázását s később még intenzívebben felújította azt Amíg az Egyesült Államok Dél-Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában tovább fokozza agresszióját, addig a vietnami nép növeli éberségét, keszen áll a harcra, kitartóan folytatja a küzdelmet mindhárom fronton. a katonai, politikai és diplomáciai fronton, s követeli, hogy az Egyesült Államok vessen véget támadó háborújának és haladéktalanul frja alá a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást" — hangsúlvozza befejezésül a VNA által sugárzott közlemény. • Washington (UPI, Reuter) Ronnld Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kedden kijelentette, hogy Nixon elnök „nem készül nyilvánosan foglalkozni ezen a héten a vietnami rendezésről folytatott párizsi tárgyalások fejleményeivel". Az elnök sajtótitkára azt Is közölte, hogy — minden ellenkező értelmű „értesüléssel" ellentétben — dr. Kissinger nem utazik ezen a héten Párizsba. A szóvivő végül nem erősítette meg, de nem is cáfolta azt a hírt. hogy az elnök beiktatását megelőző napon, pénteken Washington és Saigon Dél-Vietnamra vonatkozó „egvoldalú tűzszünetet" készül bejelenteni. Mint hírügynökségek megállapítják, a Fehér Ház ezzel a bejelentéssel tulajdonképpen kizárta egy vietnami tűzszüneti egyezmény létrejöttének lehetőségét Nixon szombati, elnöki beiktatása előtt. 0 Párizs (UPI. AFP) Több mint hatórás tanácskozás után Párizs egyik külvárosában véget ért az észak-vietnami—amerikai szakértők keddi találkozója. A dlplomácai, jogi és nyelvi szakértők megállapodtak abban, hogy megbeszéléseiket szerdán délelőtt folytatják. • Saigon (AFP) Kedden Saigonba érkezett Alexander Haig tábornok, Nixon elnök személyes megbízottja. hogy tájékoztassa Thieu elnököt a Vietnammal kapcsolatos párizsi tárgyalások alakulásáróL Moszkva Hétfő óta a Vörös tér hagyományos képéből hiányzik a legfontosabb elemek egyike: a Lenin-mauzóleum előtt nem látni a sokszázméteres emberkígyót, amelyben naponta a szovjet főváros vendégeinek tízezrei várakoztak nagy türelemmel, hogy bejussanak a világ első szocialista állama alapitójának ravatalához. Mint a keddi Pravda közölte, a mauzóleumot három hónapra lezárták a nagyközönség elől, mert restaurációs munkákat végeznek az épületen. Berlin Szerdán Párizsban tárgyalások indultak a diplomáciai kapcsolatok felvételéről az NDK és Franciaország képviselői között Dzstbutl George*; Pompidou francia köztársasági elnök kedden Dzsibutiban az afárol: és isszák francia területének fővárosában (Francia-Szomálipart) politikusok előtt tartott beszédében kijelentette: Franciaország érdekelt abban, hogy megtartsa ezt az utolsó afrikai támaszpontját. Karachi Háromnapos pakisztáni látogatásra Karachiba érkezett Mohammed Reza Pahlavl iráni sah. Bonn Három nyugatnémet tartományban — Bnden-Württembergben, Rajna-Pfalzban éa Bajorországban — néhány napja az NSZK történetének egyik legnagyobb NATOhadgyakorlata folyik. A Reforger-ív fedőnevű hadgyakorlaton való részvételre az Egyesült Államokból légihídon 10 000 katonát szállítottak át Nyugat-Nómetországbn. A hadgyakorlatokon összesen 40 000 amerikai, kanadai és nyugatnémet katona vesz részt és 2700 páncélos, valamint 8000 katonai gépkocsi árasztotta el a három tartományt Phenjani tartózkodásunk első napján délben felbúgtak a szirénák. S ugyanez -a hang reggel ö-kor és este 6kor is. Húsz esztendeje nyugszanak ugyan a fegyverek, de mégsincs béke, csak fegyverszünet — erre emlékeztetnek a szirénák. S ez a figyelmeztetés nem indokolatlan. A fegyverszüneti szerződés ellenére — mint az előző fejezetben utaltam rá — az amerikaiak szárazföldön, tengeren és levegőben egyaránt több százszor megsértették az egyez| ményt. Fényképek, okmányok, fotókópiák tömegének i tanúságtételét láthattuk ! mindezekről Panmindzsomban. Hadd idézzek jellemzőül három levelet: Az egyiket 1964 március 5-én Hamllton H. House amerikai tábornok írta alá. Elnézést kér, hogy repülőik behatoltak a KNDK légiterébe. ígérte: többet ilyen nem fordul elő. — A következő levél Cecil E. Combs vezérőrnagy aláírásával. 1964. május 16-én keJt. s Ismét ígéretet tartalmaz, hogy nem fordul újból elő, hogy megsértsék a KNDK légitere t. Mert ezek szerint újból előfordult. — A harmadik levél 1965. május 21. keltezéssel, William P. Yarborough tábornok aláírásával ismét bocsánatkérés, ismét ígéret. Az aláírók ugyan mindig mások, de az ígéretszegő ugyanaz az amerikai hadsereg. amely számtalanszor megsértette a demarkációs vonalat, sőt bombázta a népi Korea partjait, fegyveres incidenseket provokált, különféle kémtevékenységet folytat, amely közül a legismertebb az 1968-ban elfogott Pueblo kémhajó esete Mindehhez járul. hogy a megállapodás ellenére nagy mennyiségű tömegpusztító fegyvert szállít Dél-Koreába A panmindzsoni fegyvermentes övezetben beléptünk abba a narakkba ls, amelyben a fegyverszüneti bizottság tartja tárgyalásait Jellemző, hagy csupán a határincidensek Ogvében eddig 532 alkalommal kénvszerftetté-k a népi Korea képviselői a tárgyalóasztalhoz az ENSZ álarcában tárgyaló UÉA-képviselőket. Egv-egy alkalommal egvébként több Incidensről is tárgyaltak. A terem maga különben nagyon érdekesen jellemzi a viszonyokat. Közepén a tárgyalóasztal, amelvet hosszában éppen a demarkációs vonalra állítottak. Az asztalra helyezett két mikrofon zsinórja ielenti n határt. Illetve a fegyverszüneti vonalat az északi és a déli országrész között. A koreaiak mikrofonjának áramellátását a KNDK-ból, a másikét DélKoreából biztosítják. Az amerikai tárgyalófél a délre, a koreai az északra eső ajtón lép a terembe. Mellette a 4-es számú barakk a semleges katonai bizottságé. Az asztal itt is a demarkációs vonalon áll. Érdekesebb azonban az, hogy ennél az asztalnál az utóbbi Időben más jellegű és biztatóbb tárgyalások kezdődtek el. Az 1971. augusztus 6án Phenjanban elhangzott Kim ír Szen-beszédet követően itt találkoztak egymással 25 alkalommal az északi és a déli Vöröskereszt képviselői. A magasabb szintű megbeszéléseket készítették elő, amelyeken az egymástól elszakított két országrész kapcsolatainak módozatairól van szó. Munkájuk sikeres volt: magunk is láthattuk az egyik, ennek nyomán létrejött magas szintű találkozót ott-tartózkodásunk alkalmából. A különböző jellegű és szintű megbeszélések tovább folynak, s ez kétségtelenül nagyon kedvező jelenség, noha kilátásairól még aligha mondhatnánk bizonyosat. Annyi bizonyos, hogy ako. reai nép sohasem mondott le hazája békés újraegyesítéséről. S ennek a nemzeti célkitűzésnek legfőbb ösztönzője a KNDK. Erre minden jogalapja ls megvan, hiszen az 1946 augusztusában tartott választásokon a szavazásra jogosultak északon csaknem teljes számban, délen pedig 77,52 százalékban vettek részt. így az egész országot átfogó választással tették meg legfőbb állami szervnek a Legfelsőbb Népi Gyűlést, a parlamentet Ez fogadta el 1948. szeptember 9-én az alkotmányt, kiáltotta ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot és Kim ír Szen marsallt választotta meg miniszterelnöknek. Most amikor az elszakított két országrész békés egyesítésének terve konkrétan is napirendre került jogosan támasztják a népi Korea képviselői azt a követelményt, hogy az egyesítés egyik elengedhetetlen feltétele az USA-katonák kltakarodása Dél-Koreából. Jelenleg ugvants az USA-hadsereg az ENSZ zászlaja alatt csend űrtevékenységet fejt ki Dél-Koreában, s gátja minden haladó szellemű, demokratikus kibontakozásnak. Jelenlétük az egyik legfőbb akadálya az újraegyesítésnek. arról nem ls szólva, hogy jogtalan ott-tartózkodásuk fáldalmas sebek százalt szakítja fel a koreaiakban. Ezzel is volt alkalmunk megismerkedni látogatásunk idején egy szomorú képekkel teli különös múzeumban. Ixfkös Zoltán (Következik: Képek a barátságról) Helsinki tanácskozás A helsinki tanácskozás rö- ketten támogatásukról bizton vid keddi munkaülésén csak sftolták a közös piaci orszáo • , gok hétfon Belgium által beNagy-Britannia és Kanada terjesztett napirendi java* nagykövete szólalt fel. Mind- latait. Helsinkiben as európai biztonsági értekezlet nagykAveti szintű tanácskozásain már az NDK- és az NSZK-küldOttségét is a két országnak a finn fővárosban akkreditált nagykövete vezeti Képünkön: balra az NDK, jobbra az \ döttségo Mi van velünk, emberek ? Egy tisztviselő leugrott a harmadik emeletről. Egy honvéd tiszt golyót eresztett önfejébe. Egy színésznő felmetszette az ereit. Egy földművelő kötéllel végzett magával. Iszonyú! Ez kinyitotta a gázcsapot, az a Tiszába vetette magát, amaz mérget nyelt. Alig néhány héten belül tucatnyi ilyen hír bombázza az élők tudatát, s hovatovább attól kell tartanunk, hogy a döbbenetet és a magától értetődő okkeresést fölváltja a közömbös és rezignált tudomásulvétel. Az ember szervezete ée pszichéje ugyanis védekezik az intenzív romboló hatások ellen, mintegy leblokkol, és elszigeteli mindazt, ami ártalmas lehet számára. A legutóbbi „érthetetlen" önpusztításra ekképpen hallottam reagálni: „Hát igen, ezen a téren világelsők vagyunk." Mi van velünk, emberek? Miért nyugodnánk bele, hogy a már-már titokzatosnak tűnő, demokratikus álarcú halál kénye-kedve szerint szedje áldozatait a társadalom minden rétegéből? Hazugság az olyan álszent sóhajtozás, miszerint „isten kezében vagyunk", s semmit sem tehetünk ellene. Arra van szükség, hogy az okok egész garmadáját föltáró írások, újságcikkek, tanulmányok ne legyenek hiábavaló szellemi erőfeszítések, hanem erejük, hatósuk határozott cselekvésben mutatkozzék. Különféle fölmérések, statisztikák szerint évente mintegy háromezer itthoni magyar lesz öngyilkos. Ezt olvasván, némelyek rögtön azzal állnak elö némi gúnnyal, hogy „lám, ez a szocializmus velejárója". Ugyan kérem! Svédországban vagy Nyugat-Németországban nincs szocializmus, mégis föltűnően sok az öngyilkosság. Az anyagi nyomorúsággal függ össze — halljuk a következő véleményt. De hiszen • szocialista Magyarország lakossága messze jobban él, mint a korábbi generáció. Különben is: a múlt században vagy a harmincas években szintén „élen járók" voltunk az öngyilkosok arányát tekintve, jóllehet akkor könnyebb volt a magyarázat. Akkor tűrést és szenvedést prédikáltak hárommillió koldusnak, tehát az ő boldogságuk csak a másvilágon jöhetett egyáltalán szóba, a mainál többen mégsem dobták el az életet. Ahol az élet veszélyben volt — mindig erősebb volt az élet utáni kapaszkodás. Hazafiak, kommunisták tízezrei sínylődtek az ellenforradalom börtöneiben, szerencsétlen katonák tömegeit zsúfolták össze messzi fogolytáborokban. Megalázás, ltínzás, éhezés, didergés volt a végtelen köznapok „normális rendje", méris alig akadt közöttük, aki kezet emelt volna önmagára. Élni, fáradozni, küzdeni akartak, foggal-körömmel kapaszkodtak a létezésbe, a puszta megmaradás reménye ls fütöttc-táplálta őket És akik túléltek minden poklokat. a gálád és rémes háborút, azok egyszerre megváltoztak volna? Sokan éppen a szocializmus korlátlan lehetőségei közepette nem látnék értelmét a szüntelen jobbra törésnek, a kétségtelen bajok elleni föllépésnek? Nyilvánvaló, nem ilyen egyszerű a probléma. Az újjáépítés idején, amikor éhségtől szédelegve, lyukas bakancsban, széllel bélelt gúnyában egymás kezébe adogattuk a téglát, nem nézve a fizetséget se, vagy a nadrágszfjmeghúzós ötvenes évekb«n, amikor kölcsönt jegyeztünk és beszolgáltattunk és autóvásárlás helyett egymást győzködtük, hogy lesz Itt még jobb is az élet — nos, akkor ls sokkal kevesebben unták meg végképp a legdrágábbat, az életüket. Jogosnak érzem azt a föltételezést, hogy történelmünk, hagyományaink bizonyos mértókig befolyásolják egyéniségünket. Hamar lelkesedünk, s ha az elképzelések nem válnak valóra máról holnapra, könnyen pánikba esünk. Ezért nagyon meg kell gondolnunk a tervezést ls: csak olyan célokat állíthatunk magunk elé, amelyeknek elérése lehetséges a kitűzött határidőre. Gyakori eset, hogy az egykori szegényember manapság jómódú mérnök, villanyszerelő vagy szövetkezeti gazda. Jellemző: 1967-től 1971-ig megháromszorozódott az olyan családoknak a száma, ahol az egy családtagra eső jövedelem hajazza a kétezer forintot. A legutóbbi öt év alatt 17,1 százalékkal növekedtek a reálbérek. Egyesek ráadásul — noha a lakosság 57 százaléka még mindig igen gondos beosztással kénytelen élni — föltűnő rongyrázással úgynevezett szerzési versengésbe fognak, és ha nem győzik az iramot, néha csupán presztízsből is elpusztítják magukat. Mert gondolhatunk-e másra, amikor olyanok öngyilkosságáról hallunk, akiknek — úgymond — megvolt mindene: átlagon felüli magas fizetése, príma állása, kitűnő egészsége. Ezen a problémán aligha lehet egyelőre segíteni. A párt változatlan erővel küzd a fokozatos Jobb életért, a munka szerinti elosztás szocialista elvének megvalósulásáért, de keveset álmatlankodik amiatt, hogy egyesek azért érzik magukat szerencsétlennek, mert másoknak több pénzük van a takarékban. Igazi társadalmi gondnak az alapszükségletek kielégítését tartjuk. Hanem a munka nélkül szerzett kirívó jövedelmek, illetve ezeknek irritáló hatása az átlagos keresetű, rendes honpolgárokra, igenis súlvos gondot okoz. Ki tudja, hányan keserednek el végzetesen amiatt, mert saját tapasztalataik alanián úgy érzik, hogy csak szavakban érvényesül a javak igazságos elosztása. Sokan amúgv ls hatlamosak az úgynevezett egyeniősdire s mivel a társadalom, a politika nem ért egyet velük, esetleg tragikus lépésre szániák el mamikat. A ..neki is csak egy hasa van, mint nekem" nézet bizony eléseé téried manapság is. Lehet tiltakozni, hogy nem szabad így eltúlozni ezt a Jelenséget. Szerintem az okok, illetve megszüntetésük lehetősévoinek számbavétele egyenesen igénvli a problémák élesebb fölvetését. Meri-e valaki azt állítani, hogy a különféle lelkf sérülések, a meghasonlás, a régi megszokott életből való