Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

SZERDA, 1972. DECEMBER 13. 7 Msgkesdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka Fullai Érpáfi Isszéíe •MjBMt. * f 4 & •tv* * * i 2* i> • gs M m % * 'm >f» H É m > ff * * # X 4 Jr > - » «r|> / ö t •ynf - ÍÜ* • Hf.w. * mm* * >» i * * , i' t»( , 1L ! » * f * < y 4 P> ' • • rs » P U % > i f ^ ; 11' f 151 J A • íi * i 0- »\ A Z J, * * # ># t J A- ffr • % -át? (Folytatás az L' oldalról.) pontjából nagyon fontos a szabályozórendszer. A gazdaságirányítás alapelveinek tartós érvényesülése mellett természetesnek kell tekinteni, hogy a gazdasági helyzet, egyes gazdaságpolitikai célok változásával szükségképpen együtt jár egyes szabályozók módosítása. Vállalati jövedelmek gyarapítását azonban elsősorban nem a szabályozórendszer gyakori megváltoztatásától, hanem a vállalatok jobb munkájától, tartalékaik feltárásától, a termelési költségek csökkentésétől várhatjuk. A bérszabályozásnak a szükségletekhez igazodó termelésre, a hatékonyság ösztönzésére, az elosztási és az egyensúlyi szempontokra egyaránt figyelemmel kell lennie. A bérszabályozás korábbi és jelenlegi módszerei sem képesek ezeket a követelményeket ellentmondások nélkül kielégíteni. Az új, tartós átfogó megoldások kidolgozása még hosszabb időt követel, de kisebb módosítások addig is sokat segíthetnek. Kísérletképpen, tapasztalatok gyűjtése céljából néhány vállalatnál bevezetjük a bértömeg-szabályozást. Megszűnik az az előírás, amely a bérfejlesztési mutató romlása esetén többszöri befizetési kötelezettséggel terhelte a részesedési alapot. Megvalósul az életszínvonalpolitikai eél Ezután mezőgazdaságunkról és a külkereskedelemről szólott, majd beszédét így folytatta: Tisztelt országgyűlés! Társadalmunkban — a szocializmus építésének alapvető céljaival egyezően — az állam gazdaságszervező tevékenységének középpontjában az életkörülmények tervszerű és rendszeres javítása áll. A bérek és a személyi jövedelmek tekintetében ez általában meg is valósul. Ha azonban aránytalanság áll elő, különösképp a legfontosabb rétegek jövedelmei között idejében közbe kell lépni. Mivel az állami ipar — azon belül a nagyipar — munkásainak keresete az elmúlt években mérsékeltebben nőtt, 1973. március 1-én az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét — központi intézkedéssel — átlanosan 8 százalékkal eme'iük. Azonos bérintézkedésre kerül sor az állami kivitelező épitőioarben, átlagosan 6 százalékos mértékben. Ezt kiegészíti a vállalati nyereségből történő, átlagosan mintegy 4 százalékos béremelkedés. Ezek együttesen az ioarban és az épí'ö'nnrban több mint 4,5 milliárd forintos bérnövekedést tesznek ki. Tanácskozik as országgyűlés A parasztság bevételeit a gazdálkodás eredményeiből származó jövedelmeken kívül, növeli a szarvasmarha és a tej felvásárlási árának emelése. Az ebből származó jövedelemtöbbleteket ugyanis a földadó és a jövedelemadó emelés nem teljesen vonja el, e két alapvető termék előállításának az egész társadalom számára előnyös ösztönzése miatt. Mindezek hatására — öszszességében — megvalósul az az életszínvonal-politikai cél, hogy társadalmunk két alapvető osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak a jövedelemszínvonala párhuzamosan fejlődjön és kiegyenlített legyen. Életszínvonal-politikai céljaink teljesítésének alapvető feltétele a reáljövedelem elő. irányzatának betartása. Ez úgy érhető el, ha a központi árintézkedéseken túl a szabad árak emelkedése — ami az áruk egy részénél elkerülhetetlen lesz — nem haladja meg a tervezett mértéket. Ezúttal is alá kell húzni, hogy ennek biztosításában felelősségteljes szerep hárul árhatóságainkra. A hatásosabb árellenőrzés első jeleit az utóbbi időben már tapasztalhattuk, de az állami és a társadalmi szervek fellépése sem nélkülözhető a jogtalan áremelések teljes megszüntetése érdekében. Az L fél év folyamán sor kerül a textilfélék árának leszállítására is, néhány százmillió forintos keretben. Megvizsgáljuk, hogy milyen intézkedéssel lehet az állandó minőségű gyermek tömeg ruházati cikkek árstabilitását hosszabb időszakra biztosítani. Nagy erőfeszítéseket tesz az állam annak érdekében, hogy a családi jövedelmek minél kiegyenlítettebbé váljanak, hogy tehát a gyermeknevelés terheiből és az öregek eltartási költségeiből minél nagyobb részt vállaljon a közösség. A nyugdíjjárulék kulcsainak rendezése után, 1973. január 1-től kerül sor a tszjáradékok 100 forintos, a tsz özvegyi és házastársi járadékok 60 forintos emelésé. re. és még néhány intézkedésre. Ezek hatásaként a tsz-tagok és a munkaviszonyban állók nyugdíjrendszerben különbségei tovább csökkenek. A jövő évtől kedvezőbbek lesznek a nyugdíjmegállapítás feltételei, és javulnak a nehéz fizikai munkát végző dolgozók nyugdíjazási körülményei. A bérek és a jövedelmek tervezett növekedése, valamint az ár-, bér- és szociálpolitikai intézkedések együttes hatásaként 1973-ban az egy főre jutó reáljövedelem 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2—2,5 százalékkal emelkedik. A lakosság összes fogyasztása 5 —6 százalékkal lesz nagyobb, mint ebben az évben. A lakásprogram Az összes közületi kiadások több mint egynegyedével a tanácsok gazdálkodnak. A tanácsi gazdálkodás rugalmassá tétele érdekében megengedjük, hogy a megyei tanácsok a helyi tanácsokra vonatkozó szabályozókat, az eltelt időszak tapasztalatai alapján, szükség esetén módosíthassák. A lakásépítés finanszírozásából mind a központi költségvetés, mind a magánépítők kiveszik a részüket. 1973-ban a tervek szerint 81—82 ezer lakás épül. Az összes új lakásnak kereken egyharmada tanácsi építésű. Bár jövőre a hatósági árnövekedési összegét megtérítjük a tanácsoknak, a lakásépítés, a közművesítés és az intézményhálózat fejlesztésének összehangolása sok anyagi és műszaki gondot okoz. A lakásprogram megvalósítása érdekében a magánlakásépítés hitelfeltételeit a jövő évtől kedvezőbbé teszszük, egyszersmind mérsékeljük a lakásvásárlásoknál a lakosság egyszeri készpénzbefizetési terhét. Jobban segítjük a munkások vállalati lakásépítési akcióit, úgy alakítva ki ennek szabályait, hogy a feltételek itt legyenek a legkedvezőbbek. Pénzügyi politikánk erőfeszítéseit az is mutatja, hogy 1973-ban a lakosságnak több hitelt nyújtunk, mint amennyi betétet várunk tőle. S mivel a lakásépítési hitelek túlnyomó részét kedvezményes kamatfeltételekkel folyósítjuk, a költségvetés sok százmillió forint kamatkiadást vállal. Az adóztatási rendszerben változatlanul fenntartjuk a lakás- és lakóházépítés támogatását jelentő házadókedvezményeket. Újabb célok Tisztelt országgyűlés! A gazdasági haladás emelői nemcsak a tervek, a költségvetés és a szabályozók, hanem a közgondolkodás is. Nagy társadalmi célok, nagy felelősséget követelnek. Ez nemcsak a vezetőkre, az irányító szervekre vonatkozik. Minden vállalat, szövetkezet, országunk minden polgára tehet, és még többet tehet azért hogy fejlődésünk továbbra is töretlen legyen, hogy mai eredményeink megalapozzák az ország holnapi gyarapodását. A Magyar Népköztársaság 1973. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ilyen megfontolások között, gazdaságunk építésének újabb, magasabb céljaiért született, és a társadalmi összefogás jegyében kívánjuk azt végrehajtani. Kérem a tisztelt országgyűlést hogy a törvényjavaslatot fogadja el — fejezte be expozéját a pénzügyminiszter. Bevezetőjében megemlékeaett a szovjet párt- és kormányküldöttség közelmúltbeli látogatásáról, a KB novemberi üléséről, majd így folytatta: Tisztelt országgyűlés! A tények sokoldalú vizsgálata alapján pártunk Központi Bizottsága arra a következtetésre jutott hogy előbbre léptünk a szocializmus teljes felépítésének útján. Állásfoglalásában országunk fejlődését — fő vonásaiban — sikeresnek minősítette. Negyedik ötéves tervünk időarányos feladatai a legfontosabb területeken tervszerűen teljesültek. Népgazdaságunk alapvetően a X. kongresszus által megszabott követelmények szerint lendületesen fejlődik. Irányítási rendszerünk eredményesen szolgálja a szocialista építést. A kongresszusi határozatok, a IV. ötéves terv megvalósítása közben vannak gondjaink is. A gondok egy része objketív okokból ered, és ez a belátható jövőben is így lesz. Többféle ellentmondás születik például abból, hogy népgazdaságunk anyagi lehetőségei nem engedik meg egyszerre valamennyi ' jogosnak minősíthető igény kielégítését. Közöttük rangsorolnunk kell. A gondok másik csoportja a végrehajtás folyamataihoz kapcsolódik: ezekben munkánk fogyatékosságai, hibái és bizonyos következetlenségeinik tükröződnek. Alapvetően a fejlődés során keletkező ellentmondásokkal, a végrehajtás gondjaival állunk tehát szemben. Ezek — összességükben — azonban politikai kihatásúafe Ls. Ennek tudatában kell megítélni őket. és dolgoznunk megszüntetésükért. A lényeg a |ó végrehajtás A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása egyértelművé és nyilvánvalóvá teszi, hogy alaptalanok voltak azok a híresztelések, amelyek „súlyos problémákat", esetleges „gazdaságpolitikai fordulatot" jeleztek. Nyugati sajtókörökben a Központi Bizottság ülése előtt arról beszélteik, hogy a „magyar gazdasági reform válságnak néz elébe, összecsapnak a reformpártiak a reform ellenzőivel". Az ülés után pedig azt találgatták, hogy „ki győzött Budapesten?". A kérdés ilyen feltevése komolytalan. A Központi Bizottság üléseire nem „kormánypártiak" és nem „ellenzékiek" szoktak összeülni fejlődésünk kérdéseinek megvitatására, hanem olyan kommunisták, akik felelősek a kongresszus határozatának megvalósításáért. A Központi Bizottság ülésének fő mondanivalója mindenki számára: most a tetteken a sor! Olyan állomáshoz érkeztünk a kongresszusi határozatok megvalósításában, amikor a munkában tanúsított egységes, fegyelmezett, eredményes helytállás különösen politikai rangú cselekedet. A lényeg a jó végrehajtás! Jogosan bírálják az emberek, hogy a jó helyzetfelismeréstől, a helyes döntéstől a kivitelezésig aránylag hosszú idő telik el, s e folyamat közben előfordulnak nem kívánatos jelenségek is. Ezen változtatni kell. Ez kötelezően irányadó mindenkinek, legyed az illető miniszter, vállalati igazgató, művezető, párttitkár, gép mellett dolgozó munkás. A munkával, a végrehajtással együtt járó tanulságoknak időben kell birtokába jutnunk. Általános vélemény az országban, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása időben történt, pártunk jól ismeri az ország helyzetét, döntéseiben realizmus érvényesül, s azok összhangban állnak a tömegek mindennapos tapasztalatával. Méltányolják, hogy az emberek véleményét, jogos kritikai észrevételeit a Központi Bizottság figyelembe veszi és kellően épít rá. Ez szilárd, biztos alap a további munkához. Élelszinvonalpolitikánk folytatása Tisztelt képviselőtársaim! A Központi Bizottság novemberi ülésén megtárgyalta az 1973. évi népgazdasági terv irányelveit és kialakította álláspontját. Pártunk nevében kérem az országgyűlést, hogy a terv irányelveit a költségvetés érdemi elbírálásánál vegye figyelembe. Az új költségvetési esztendőben biztosítani kell: — a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztését, a hatékonyság emelését a termelési szerkezet korszerűsítése útján; — a gazdasági egyensúly további javítását; — a magyar gazdaság aktív részvételét a nemzetközi munkamegosztásban és külföldi kötelezettségünk teljesítését, miközben kielégítjük a hazai igényeket is; — életszínvonal-politikánk folytatását. Tisztelt országgyűlés! A nagyobb tervszerűségnek ma elsősorban az eredményesebb gazdálkodásban kell testet öltenie. Az eredményesebb gazdálkodás pedig mindenekelőtt a javuló hatékonysággal azonos. Mivel nemzeti jövedelmünk — az országot 1970-ben ért ismert természeti károk, a rendkívüli kiadások és egyéb kedvezőtlen tényezők tartós hatásai miatt — egy százalékkal még mindig elmarad az ötéves tervben mostanra tervezett szinttől, a termelésben rejlő összes tartalékainkat fokozott gonddal kell feltárnunk és hasznosítanunk. Az árintézkedésekről Tisztelt országgyűlés! Az emberek az állami költségvetésben azokra a tételekre figyelnek fel elsősorban, amelyek a legérzékelhetőbben érintik őket, a saját családi költségvetésükben. Az 1973. évi költségvetés számol a jövő évre tervezett — és most első ízben meghirdetett — árintézkedésekkel. Az égetett szesz és a cigaretta árával úgy vannak az emberek, hogy jobb lenne, ha nem emelkedne, de tudomásul veszik, ebben nincs különösebb vita. A tej azonban más; a tej és tejtermékek hozzátartoznak a napi, korszerű táplálkozáshoz. Januártól a tejet az állam 5,30—5.40-ért fogja felvásárolni. Mindenki megértheti, hogy ugyanakkor nem lehet 3 forintért, illetve 3,60-ért árusítani. Ez gazdasági lehetetlenség. Az intézkedés lényege: a tejtermelés általános, ezen belül a saját fogyasztásra való termelés ösztönzése. Ha ez nem így történne, melyik termelő lenne olyan „öntudatos", hogy ne az állami boltban vásárolja vissza 3 forintért azt a tejet, amelyet 5,30—5,40-ért eladott. Ugyanez áll a tejtermékekre is. A tej és tejtermékek árának emelése tehát azért vált szükségessé, mert a zavartalan ellátást tejből és tejtermékekből a jövőben csak növekvő termelés mellett lehet biztosítani. Az elhatározott fogyasztói áremelés után sem szüntethető meg az állami ártámogatás, az to• vábbra is jelentős marad. A tej és tejtermékek fogyasztói áremelését a fogyasztásban legjobban érintett gyermekek, többgyermekes családok és öregek részére kompenzáljuk. — A tapasztalatok alapján reálisan megállapítható, hogy a fix-, a limitált és a szabadárak rendszere alapvetően betölti rendeltetését. így van ez akkor is, ha még mindig van egy sor problémája árrendszerünknek. Ez a rendszer is állandó ellenőrzést és fejlesztést igényel. A Központi Bizottság ezért úgy foglalt állást, hogy gazdaságpolitikai céljaink elérése érdekében a jelenlegi árpolitikát tovább kell folytatni. Ezzel összhangban — a realitások és a lehetőségek határain belül — törekedni kell az értékarányos árak kialakítására. Ugyanakkor törekedni kell az árak lehető legnagyobb stabilitására. Most elsősorban arra van szükség, hogy a kormány és az illetékes állami, gazdasági szervek minden szinten szigorítsák, javítsák az árellenőrzést. Személyes érdekeltség Tisztelt országgyűlés! A Központi Bizottság ülését követően minden munkahelyen ki kell alakítani a konkrét következtetéseket, a gyakorlati teendőket. Oly módon kell a tevékenységet folytatni, hogy a végrehajtás érezhetően javuljon. Azokon a helyeken, ahol e feladattal nem képesek megbirkózni — megfelelő türelmi idő után —, egyes, jól megfontolt és szükséges káderintézkedésektől sem szabad visszariadni. A végrehajtásban nem lehet engedményeket tenni! Ezen politikánk hatékonysága múlik. Minden dolgozónak legjobb tudása szerint, maximális teljesítményre kell törekednie. Ez találkozik a személyes érdekeltséggel. Ahhoz, hogy bárki is többet kereshessen, jobban élhessen — társadalmi normáink szerint —, többet és jobban kell dolgoznia. Pártunk a kongresszusi határozatok megvalósitásár ban a legszélesebb társadalmi ellenőrzésre tart igényt. Ezt, azért teheti meg, mert a X. kongresszus irányvonala találkozik munkásosztályunk, népünk cselekvő támogatásával. A dolgozók magukénak vallják és végrehajtják a X. kongresszus határozatait. Erre épül a mi szilárd egységünk — mondottá végezetül Pullai Árpád. ?