Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

SZERDA, 1972. DECEMBER 13. 7 Még egyszer az ünnepi hetek kirakatairól Szeretném, ha az olvasó A másik, ugyancsak a het, és nem is szabad egy­soraimat nem a bizonyítvány Rómeó és Júlia motívumai- szerre minden árut ajánla­magyarázataként fogadná a ra épült Centrum női divat- nl, hanem a szezonóknak Kirakatlan kirakatok című áru kirakat, amelynek mű- legjobban megfelelő 'áruvá­augusztus 6-1 írásra, hanem vészi módon megoldott pa- lasztékkal, az új áruk, az mint a verseny zsürielnöké- pír plasztikája — a verseny egymást kiegészítő cikkek nek véleményét az ünnepi első helyezettje volt — han- bemutatásával kell a kira­kirakatokról. Miért ily ké- gulatilag szimbolizálta a katoknak készülniök. Álta­sőn? — tehetné fel bárki a veronai jelenetet. A kirakat lánosan elfogadott, hogy pél­jogos kérdést. Időtlen téma áruelhelyezése, a harmoni- dául a belvárosi szaküzletek ez, és kifejezetten hasznos, zAló színek tökéletes össz- kirakatai — már a helv és ha több oldalúan, gyakrab- hangban és arányban vol­ban foglalkoznak a vásárlók tak a dekorációval, tízezreit naponta érintő kl­Sok vagy kevés? rakatokkal. Tökéletesen egyetértek Szévay Istvánnal abban. az áru jellege miatt is — szellősebbek, mint például a külterületek napicikkeket árusító élelmiszer-kirakatai. Ugyanígy elfogadott, hogy Egyetértek a szerzővel ab- P,éldrtuA valamilyen megha­Magasabb színvonalon hogy a kirakat a fogyasztó- ban ho«V DéldáuTa Centrum Orozott cél érdekében ren­nak szól, sőt kívánja meg- baa- konfekcló kttakatába^ dezett kirak!»t. min* P'- egy nyerni, éppen ezért minden ele„endő ett votea a len- mórkát vagy azonos termé­„laikus", de tárgyilagos és gVef néDl moMvim-sor al ket népszerűsítő vagy az segítőszándékú kritikát a ki- ggjg te a kmelveze t- ünnepi- iI,etve versenykira­rakatrendezők és a hivatal- ka ™8a es a k'be\eze" katok, szintén levegősebbek, ból illetékesek ls köszönettel heettvo^LakirakatbaEz mint P1- az e«yes szezonok. Vesznek" f klrakat éppen emtáU ke! a leértékelések. illetve vásá­rült a versenyben az ötö- ™k alka mával rendezett dik helyre. Hasonlóan a te- k>™katok. Minden nin körúti Illatszerbolt le- Rakatra érvényes és kote­Egyetértek abban is, hogy fedett kirakata, amely a az aránvok betartása, a kirakat a szocialista rek- verseny 17. helyezettje volt. ™«*n ® e,suPán dekoráclórn lám egyik legfontosabb esz- Nem értek egyet a kép- ipm} kirakat, "en} A0.1]"*41 köze, a tájékoztatás és va- csarnok kirakatának értéke- ** kereskedelmi funkcióját sárlásra való ösztönzés mel- lésével, amely az idei ver- ame,ly ,az bemutatását lett feladata az ízlés befő- senyben a maximálisan el- ?? értékesítésének előmozdí­lyásolasa, sőt az esztétikus érhető 60 ponttal szemben tAsát tartja elsődlegesnek, városkép kialakításában ls 31 pontot kapott a zsűritől. Unl,,-- IhwJ.ihÍ.,,.,.. nagy szerepe lehet. A sze- Ebben a kirakatban évek VfciVcS KEZflülllOnyCZOS gedi versenyklrakatok, de az óta a legjobb versenykira­évközbeniek is e követeimé- katok készültek, az idei Végül, összefoglalásra én nyeknek évről évre maga- azonban egy kiállítás foly- sem vállalkozom, hiszen a sebb színvonalon tesznek tatásaként — a kis ablak- téma távolról sincs kimerít­. . ,T „ ban nemcsak színeiben, de ve és érdemes lenne olyan eleget Ugyanez vonatkozik formáival is komornak és kérdésekről is írni, amelyek általában a hazai kirakatok- öncélúnak ható dekorációs nehezítlk, sokszor gátolják a ra, amit olyan tények lg bi- elemekkel - került a kira- továbbfejl5dést) mint pl: a zonyítanak, mint pl. az ez ka^a' eSatosan szép, de kirakatok rossz technikai évben Poznanban megren- árai miatt csak kevesekszá- adottságai (öreg portálok, dezett nemzetközi kirakat- mára elérhet6 művészi öt- párásodás), a karakatrende­verseny, ahol hazánk egy vöséks7er a Szegedre törne- zők személyi, anyagi, erköl­hatodik, egy harmadik és gével iátogató kispénzű em- csl elismerésének kérdései egy első díjas versenykira- berek ínyeit nem elég(t- és még számtalan tényező, kattal szerepelt. E tapaszta- hette ki, holott valameny- Érdemes lenne az olyan he­latot támasztja alá az or- nyi versenykirakatnál szel- lyen és ritka kezdeményezé­szágos kirakatversenyek jősebb rendezése ezt lehető- seket méltatni, mint pl. a evek óta növekvő színvona- vé tette volna Szeged városi takácsáé, ahol la, az európai reklámfolyó- És ha mór a ^ vagy ke- az Illetékesek felülemelked­iratokban a magyar kiraka- vés áru problematikájánál ve a helyi személyes érde­tok gyakorta megjelenő ér- tartunk — amire éppúgy keken — éppen a kirakatok tekelése, továbbá azok az nincg recept mint arr£li ho?y színvonalának, kulturáltsá­eliamerő vélemények, ame­mikor, hol, milyen áru ke- gának előmozdítására — ko­lyek mind a szocialista, mind rüljön a kirakatba _ alap. moly szervezőmunkával a tőkés országok reklám­szakemberei, kirakatrende­zői és nem utolsósorban tu­és követelményként mégis kell anyagi áldozattal, országos néhány szót ejteni. Nem le- jellegűvé kívánják tenni a het Jó kirakat az, ahol a versenyt, ösztökélve ezzel a ristát részéről elhangzanak. bolt te,jeg választékát egy- helyi kirakatrendezőket erő­Kirakataink saját tapaszta- szerre kívánják bemutatni, sebb helytállásra, az egész­latalnk szerint Is felveszik a Az ilyen kirakat sokat mar- ségesebb versenyszellem ki­versenyt bármely európai or- kol ég semmít nem fogi a bontakozásával. szág kirakataival. Ennyit ál talában a hazai, köztük a szegedi kirakatokról. Rész­leteiben nézve kétségtelen, hogy az ünnepi hetek idején nem az üdvözló szövegtől válnak ünnepivé a kiraka­tok, ezek elhelyezése nem ls feltétele a versenynek. Az előadások motívumait tükrö­ző díszítések — ha azokat mértéktartóan és változatos megoldásokkal alkalmazzák — nemcsak az ünnepi jel­leget fejezik kl, de egyben kultúrpolitikánk propagan­dáját is szolgálják, hiszen az előadások látogatására i& ösztönöznek, amire úgy hi­szem még sokáig szükség van. Ki ne emlékeznék az idei verseny egyik leghan­gulatosabb Rómeó és Júlia kirakatára, amely a legjobb példája volt annak, hogyan lehet érzelmi hatásokon ke­resztül kedvet ébreszteni a dráma megtekintésére. A reneszánsz kor hangulatát idézó faragott szék, a ráve­tett fekete kendő az „elszá­radt piros rózsa" és a dráma befejező sorainak a legszebb magyar nyelvű Arany idéze­te tökéletesen kifejezte a középkori zsarnokság nyo­mán keletkezett tragédiát. Ugyanakkor a stílusosan le­választott térben a légiesen rendezett áru ls kifogásta­lan volt. nézelődöt pedig a zsúfoltság Deutsch I.ajosné. inkább megzavarja, mint- a Belkereskedelmi Mi'niszté­sem tájékoztatja. Nem le- rium csoportvezetője Iskola élet' k őseiben Egy iskola, egy üzem Az állami oktatás to- torokat vetettek, vagy javít- nyújtani az iskola. Termé* vábbfeilesztésének feladatai- tattak, játszótereket, sportpá- szetes: a megoldás, a sesí­ról szóló írásokban, előadá- lyát építtettek és így tovább sokban gyakran találkozunk Természetesén az építési, ta ilyen, és hasonló mondatok- tarozást, szerelési stb. mun tés módja más és más volt. Még iskolatípusonként is változott. Más az igénye kai: a kommunisták az álla- kákban az iskolai tanulók — például a textilipari szakkö­mi szervekben, a szakszer- sót sokszor a szülők — ma- zépiskoláknak — noha sok vezetekben, a Hazafias Nép- guk is rószt vettek, azaz oz közö* dolog van tenne a frontban, a KISZ-ben, a iskola is adott — ahol kel- másikkal — mint például termelőszövetkezetekben, a lett — munkaerőt. egy gimnáziumnak (Űgy nőbizottságokban és az élet S mit adott cserébe az látszik, az iskola „profilja" minden területén segítsék és Iskola? A Dózsa György is- itt sem közömbös.) Sok függ támogassák az oktatási in- kola például azt vállalta, tézetek munkáját, járulja- hogy az üzemi dolgozók • nak hozzá az oktatás félté- gyermekeit felveszik a bio- vállalt feladatot, vagy teleinek a javításához. Fej- lógiai—kémiai előkészítő azért teszik, mert ilyen ta leszteni kell a termelő he- tanfolyamra. Kultúrműsort lyek és az iskolák kapcsol a- szerveztek. Más Iskolákból a vezetők hozzáállásától ls, hogy komolyan veszlk-e a van. A fővárosban, úgy lát­szik, nagyon sok üzem ko­tát stb. A mondatok tar- a tanárok és a rátermett molvan veszi patronáló sze­repét. S ez így nagyon jó, mert végső soron az Iskolai munka feltételeinek javí­tását, s az oktató-nevelő munka politikai és tartalmi az színvonalának az emelését mu­tat... Bánfalvi József Áll a gyalu Csütörtököt Szatymazon egy lu. Augusztusban vették, nem sokat húzta az Időt, még abban a hónapban el is romlott. A hozzávaló mondott hogy ők ezt a gépet nem földgya- állani vették, dolgozni akartak vele. Augusztustól mostanáig majdnem öt Jó hónap. Naponta két mű­szakban, jó erős traktorral csörlővel együtt 276 ezer meghúzatva nagyot halad­forintot adtak érte. Au- tak volna. gusztus óta állva fekszik benne a pénz. Jól meggondolta pedig a vásárt a Finn—Magyar Volna nélkül ts halad­tak, mert — kelletlenül ugyan, de — szeptember végén vettek helyette egy Barátság Tsz. Kétmillió fo- máslkat. Használtat, körül­talmának mind-mind az a fiatalok ismeretterjesztó elő­kérés a lényege, hogy a adásokat tartottak. Közös társadalom ne hagyja magá- KISZ-szervezeti összejöve­ra az iskolákat teleket, vitadélutánokat ál­Hazánkban ezen a téren »tottak a programba De a . lényeg azért mindig az mában naavon sok ió kW- volt< hogy az üzem mi,yen 8zolgálÍa- vég(il pedig' más ternényezte történt Hol kl Vitaié váro»°knak is példát sebb, hol nagyobb jelentő- ada vá1'aH"a &JZZ8™ ségű de mégis volt valami- *udla az 1jJfalAÍ; J lyen mozgás az iskolák se- nem az- hogy ^ tud még gítése, támogatása érdeké­ben. Az utóbbi hetekben azonban elég gyakran lehe­tett hallani ezzel kapcsola­tosan ezt a kifejezést: „Egy iskola,- egv üzem". A moz­galom — a legjobb tudomá­sunk szerint — a főváros­ban kezdődött, s ahogy a különféle beszámolókból kiderül, szép sikerrel halad az útján. Miről van szó tulajdon­képpen ? Arról, hogy az üzemek és az iskolák szerződés útján szoros kaocsolatot teremte­nek egymással, s a kapcso­lat keretében a saját profil­juknak megfelelően megál­lapodnak a kölcsönös segí­tés formálóról, módjáról, határidejéről és felelőséről. Például a Budapesti Dózsa Györgv Gimnázium a Bu­dapesti Kötöttárugvár II. sz. üzeme»vségével kötött meg­állapodást. A legjelentősebb feladat az üzem részéről néldául a nyári tatarozás le­bonyolítása volt. A meg­állapodás értelmében védő­hálót csináltak a tornate­rem ablakára, vállalták a sportnálva kerítésének ma­gasítását. Az üzem az isko­la KlSZ-szervezetánek fel­ajánlotta, hogy a KlSZ-szer­vezet a salát hasznára na­ponta elviheti az üzem te­rületéről a felevütemlő pa­pír- és egvéb. a MÉH-nek el­adható hulladékot. Ezzel a KISZ-szervezet folyamato­san egy kis pénzhez jutott. Más üzemekben még több is történt ennél. Például a „gazdagabb" üzemek külön­böző audiovizuális felszere­léseket, televíziót, vetítőgé­peket és egyéb felszerelést adtak. Volt olyan iskola is, amely fontos, régen húzódó szakipari munkát végeztetett el a vállalattal. Másutt bú­rintot fölemésztő talajjaví­tás tervét dolgozták kl, ahhoz kellett volna eg a gép. Körülállták a hirtelen betegedett nagy jószágot, de nem segítettek rajta. Garancia tiltja, hogy bár­ki emberfia gyógyító szán­dékkal közelítsen feléje. Ahová franciakulcs vagy íiuuva LiaiiLiaiKuika . ­hegesztőpisztoly szükségei- pei. belül fele áron. Azóta azon spekulálnak, mi lesz velük, ha egyszercsak mégis megjavítják az újat. Lesz nekik akkor kettő. De csak egyre van szüksé­gük. Kezdjék árulni? Az újat adnák el szívesen, mert az már becsapta őket, de ki vesz egy öt hónapig alig használt gé­tetlk, ott a ráolvasás nem használ sokat, ráírtak hát a szolgálati út betartásával a gyártó vállalatra, jöjjön ide, és csinálja meg. Ahogy az egyezség kívánja. Külföldön született a Forráskúton ugyanilyen földgyalut vettek. Egy bor­dában szőtték a szatyma­zival, elromlott az is. Most úgy tűnik, ők jártak jól mégis. Első sóhajtásra rá­találtak a bajára, nekies­tek, kijavították. Igaz, gyalu, külföldről jöttek az hopV elkockázták vele a igazlátók. Augusztustól garanciális jogot, de dol­mostanálg három deputá ció járt már Itt, mindhá­rom szakértől szavakkal goznl tudnak. Szeme közé kellene néz­ni a külföldről hozott gé­nyítátkoztatta kb hogy or- bek jótállási ügyének. Mert ha az csak arra ló. hogv árnyékában jót álljon a gép, ahelyett, hogv a föl­det gvalulná, akkor ml ráfizetünk a boltra. Nem 276 ezer forintot, öt hóna­pot is, ráadásnak. vosa csak az lehet, aki megcsinálta. Hisznek a szatymaziak az igazlátók szavának, biztosak is benne, hogy gépbéli kárukat megtérí­tik. A baj csak annyi. BERCZELI A. KÁROLY 141. ö, mint egyszerű kötélverő legény ismerke­dett meg Németországban a munkásmozga­lommal, s mint a hazai ipar fejlesztésének buzgó híve és megvalósítója is, erósen foglalkoz­tatta a munkás és munkaadó viszonyának he­lyes elrendezése. Hitt az iparosság küldetésében, s mikor Kossuth nehezményezte tanainak szo­cialista tendenciáit, mert a nagy száműzött sze­rint Magyarországon nyomát sem látni az osz­tályharcnak, Bakáy még 75-ben így válaszolt bálványozott mesterének: „Ama társadalmi kér­kések, de a munkások soraiból ls sok élősdi, haszonleső, renitens egyén kerül kl, s ezek egy­más ellen ingerlik az osztályokat. S ez nem szű­nik meg, amíg az ellentéteket ki nem egyenlítik. Különösen az uralkodó osztály a makacs, s az erősebb jogán valósággal garázdálkodik. De ezt éppen ma vetettem papirosra! — S ezzel egv kis cédulát húzott ki a zsebéből, s olvasni kezdte: — „A tőke uralma annyira erős és túlnyomó a munka fölött, hogy éppen nem csodálkozhatunk azon, ha a munkásosztály tömeges nyilatkoza­tokban adja jelét e nyomás elviselhetetlenségé­nek; mert hol van az megírva, hogy a munkás csak annyit keressen, amennyiből magát és övé­it nyomorultul eltarthassa? A cél tehát a tőkét visszaverni eredeti szülő kútfejéhez, amelytől el­szakadt, a munkához." Richter nem sokat törődött politikai és tár­sadalmi kérdésekkel, de mint affajla szenvedé­lyes újító és föltaláló, e téren is elfogadott min­den reformot, s szervileg « irtózott a szabadság bármiféle korlátozásától. Annyira azonban ő sem dés, melytől ön oly szent aggodalommal irtózik,' volt liberális, hogy ezt a szabadságot a féktelen már megvan hazánkban." A liberális államot is keményen bírálta, mert éppen a nagytömegek számára nem nyújt kellő védelmet. Bakay egy kissé virágos, romantikus nyelven tárta föl elgondolását a társadalomról, de lehámozva né­zeteiről a költőinek tetsző nagyon is dilettáns ízű kifejezéseket, nem nehéz megállapítani ró­luk. hogy a tőke és a munka kapcsolatának hely­telenségét szeretné megjavítani vagy legalábbis enyhíteni. — A polgári társadalomban „népemésztő" harc folyik — mondta okoskodva —, mely a legjobb erőket „zsibbasztja". Az emésztő, vagy kizsákmányoló osztály a termelőkkel szemben ellenséges magatartást tanúsít, pedig a tőke és a munka, mint két pólus, egyenlő jelentőségű, s ha nem sikerül kettejük viszonyát szabályozni, a polgári társadalom veres forradalom áldozata lesz. Ez persze egyelőre a jövő, bár Párizsban láttuk már ehhez hasonlót. A baj az, hogy a tő­szabadosságig támogassa, s ő is. akár a vaskan­cellár, az államot ilyen fékező intézménynek te­kintette, s feladatát is javarészt ebben látta. Kis töprengés után ő is megszólalt. — A baj csak az, Nándi, hogy a hatalom, a Macht, mindenkit megbolondít, s ahogy az „emésztők", die Kapitalisten, most visszaélnek előnyös helyzetükkel, hatalomra jutva a terme­lők is ilyen igazságtalanok lehetnek. Nem? S akkor mit csinálsz? Vissza már nem fordíthatod a dolgot. Jobb: „nicht anrühren", a tudomány egyszer úgyis rendet teremt mindenben. — S megint jóízűen nevetett. — Tudod, Goethe mondja valahol, hogy Inkább igazságtalanság, mint rendetlenség. S ez igaz. Semmisem rosz­szabb, mint mikor minden a fejetetején álL Bakay elhárította a termelők felülkerekedé. sének lehetőségét, mert ő szigorúan a parla­ment híve, s bár egyetért munkaadó létére a munkásokkal, nem helyesli bármely osztálynak kizárólagos paralemti képviseletét, egyedural­mát meg teljesen elveti. Így társalogtak még egy darabig, össze­egyeztetve nézeteiket, bár Gábor egy kissé szó­rakozott volt, s míg Bakay társadalmi reform­jainak esetleges megvalósítását fejtegette, több ízben elkalandozott, s vagy Etelkára gondolt, vagy Pintér Pistára, de meg ő maga is naivnak tartotta a képviselő több lelkes kijelentését, s néha már csak udvariasságból helyeselt neld. Tulajdonképpen nagyon becsülte őt, de kissé kapkodó mohósága, amellyel rávetette magát minden új ismeretre, gvnkran zavarosnak, ki­egyensúlyozatlannak, s talán tudálékosnak ls tet­szett, s ezt erősen meg kellett bírálnia, anél­kül persze, hogy beállt volna ő is azok kóru­sába. akik Bakavban az alulról feltört auto­didaktát sokszor kifigurázták, s mert őszinte tó­szándékát nehéz volt kétségbe vonni, néha te­hetetlenségükben a gúny céltáblájává alacsonyí­tották. M'kszátb minden alkalmat megragadott, hogy belemarjon, mert határozoH~" bőszítette ez a lelkes tezaf). aki nem csak v-Hoel kérdé­seken lovagol, melvek persze a dualizmus e szakaszában nem voltak éopen közömbösek, ha­nem ipart, kereskedelmet, vagyis gazdaságot akar teremteni nemzete számára. Fz úi jelen­ség volt, s Mikszáth sehogvan sem tudta meg­emészteni, őt még mindig a nemes! kúriák ápo­rodott illata lengte körül, pedig éppen Szege­den volt ez majdnem nevetséges, ahol az auto­nómia megszületéséig a kutyabőr semmit sem számított, a nemesnek éppen úgy meg kellelt kérvényeznie a polgárjogok elnyerését. mint bárkinek, mert itt a legfelsőbb rang a „privi­legiatus polgár" volt, s „nömös" csak maga a város. (Folytatjuk.) f

Next

/
Thumbnails
Contents