Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

VASÁRNAP, 1972. DECEMBER lfl. Utazik a paprika A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalathoz az idén több mint nyolcezer holdról szállítottak paprikát feldolgozásra. A termény folyamatosan érkezik a vállalathoz, s ezidő alatt is jut a hazai és a külföldi piacra az őrleményből. Az év végéig mintegy 30 ezer mázsa őrölt paprikát küldenek exportra Szegedről. A legnagyobb mennyiséget az NSZK, Ausztria és Hollandia igényelte, de a híres szegedi termékből a Szovjetunióba, azNDK-ba, sőt az USA-ba és Japánba is szállítanak. Felvételünkön: szállításra vár a zsákokba csomagolt fűszer. Acs S. Sándor felvétele I Példák és összefüggések „ Traktort költünk" alkatrészre Számvetés a mezőgazdasági alkatrészellátásról A méltatást szövetkezeti vezetők adták a közeli napok egyik értekezletén: idén kitett magáért az AGROKER. Sok köze van ahhoz, hogy a termést ilyen nehéz esztendőben be tudtuk takarítani. Ha a korábbi évek tengernyi alkatrész-problémáinak most is csapkodtak volna a hullámai, katasztrófát jelentett volna. Semmit nem akarunk szépíteni azon, ami elmúlt, de régebben, ha nem tudott dolgozni a gép. kénytelen-kelletlen dolgozott helyette az ember. Annyira csökken a kétkezi munkások száma, hogy gép helyett ma csak gép állhat munkába. És ha a gép nem mozdulhat arafásban, mert sár van a földeken, esik az eső, vagy egyszerűen harmatos a búza, idén' szorított az idő aratáskor is, és újra szorított, a nyárinál is erősebb fogással, ősszel. Más lehetőség ilyenkor nincsen, azt az időt kell teljes gőzzel kihasználni, amit az időjárás enged. Ha romlik a gép — nagyon romlik — és nincs alkatrész, sírhatnánk sírámainkat vég nélkül. Ezért nagy dolog, ha a szövetkezeti vezetők mondják ki. biztatás nélkül, nyilvánosság előtt, hogy az alkatrész-ellátással most meg vannak elégedve. Körülbelül 25 ezer féle, mezőgazdasági géphez használatos alkatrészt forgalmaz az AGROKER és még 15 ezer fajtához hozzá tud jutni. Hivatalos nyilvántartások nem az eladott áruk darabszámát őrzik, hanem az értókét: november 30-ig 137 millió 626 ezer forintot jegyeznék. Az árváltozásokat a számításnál kiiktatva, 10 százalékkal több ez, mint a I tavalyi. Érdekes következtetéseicet lehet levonni az alkatrészkereskedelem számaiból. Az egyik és a legfontosabb tehát az, hogy enélkül még nehezebb lett volna az esztendő. Az is kiolvasható belőlük, hogy sok az olyan öreg gép a gazdaságokban, amelyik jzaláságga' eszi a pótalkatrészt. Inkább javítják őket, mert anyagi lehetőségeik csak eddig nyúlnak, pedig cserélniök kellene újra. Kiszámítottuk az AGROKER vezetőivel, hogy az említett 137 millió forintnak körülbelül 60 százaléka fogyott volna, ha legalább javakorabeli gépek szolgálnának a gazdaságokban. A maradék 40 százalékból éppen 300 új traktort lehetett volna vásárolni. Szükség törvényt bont, „traktort költünk" ugyan az alkatrészekre, de jobb megoldást egyelőre nem találtak a szövetkezetek. Közvetve az is kiolvasható ezekből a számokból, hogy egyre jobban szervezik a gépek munkáját. Betakarításnál a kiszolgáló gépiek sokaságán legalább annyi múlt, mint a csőtörő kombájnokon. Szőregen láttuk, hogy ebédszünetben minden gépiét szerelők vizsgáltak, és azonnal javítottak. Akkor a legdrágább az alkatrész, ha órákig, napjokig áll miattuk a gép. Ez viszont kereskedelmi mechanizmusunk egyik gondjára hívja föl a figyelmet. Az AGROKER-nél a készletek feltöltése folyamatosan történik, a kiürítés viszont robbanásszerű. Hogy ebből vagy abból az alkatrészből az egész megyében mennyi kell, amikor valamelyik munkának szezonja van, körülbelül is nehéz előre kitalálni. Pedig ilyen kitalálós játék folyik, mert a gazdaságok alig-alig jelzik, mennyire lesz szükségük, Néhéz persze nekik is előre jósolni, de sokkal könnyebb és a valószínűségszámítás is jobban beválik, ha ők végzik, mintha mindent egy helyen kalkulálnak. Azt is ki kell olvasni ezekből a számokból, és az elhangzott dicséretből, hogy az igényeknek megfelelően szervezte át munkarendjét az AGROKER. Megfeszített munkával dolgoztak a vállalat emberei, hogy minden igényt kielégíthessenek. Arra is volt gondjuk, hogy Dunántúlra indult aratógépek után elvigyék a szükséges alkatrészeket. Nem mondanánk igazat, ha le nem írnánk, néhány alkatrészből idén is volt hiány. Azért utóljára szólunk erről, mert arányait tekintve utolsónak kívánkozik és csak átmeneti hiányról volt szó. A harmonikás szimering, az olajszivattyú, a sebességváltók fogaskereke és néhány más tartozék került csak a hiánycikkek listájára, rövid időre. Tavaly történt határozott intézkedés az alkatrészgondok megoldására. Komolyan vette ezt a kereskedelem is, külföldi gépekhez több alkatrészt szerez be. de illesse dicséret a hazai üzemeket is. Az első év a próbák esztendeje volt. A bevált próbáké. H. D. N

incs dolgunk, mely ne láncszemként kapjcsolódna az előtte, meg a mögötte levőkhöz. Csak nem mindig I gondolunk erre. Nem töprengünk az öszszefüggéseken, holott azok szövik át. mindennapjainkat. Inkább arra hajlunk, hogy bizonyos tényeket kedvezőnek, vagy kedvezőtlennek ítéljünk, aszerint, hogy előnyösen, vagy hátrányosan érintenek bennünket. A Közpjonti Bizottság november 14—15-i ülésének határozata az összefüggések felismerésére és megértésére is ösztönöz. S mivel országos problémákról és teendőkről szól, indokolt kérdés: szabad-e országos ügyeket szubjektív személyünkön át nézni? Elkerülhetetlen, mert szinte ösztönösen tesszük ezt. Vannak, akik kapták, s vannak, akik csak adnak — hallottam a napjokban, utcai kommentárként. Ám tévútra terelne bennünket, ha csupán szokásaink, igényeink alapján mondanánk véleményt, s figyelmen kívül hagynánk az összefüggéseket. Mert nem arról volt szó, hogy a Közpjonti Bizottság döntsön népjszerű és nép>szerűtlen intézkedések kőzött, hanem arról, hogy a már ma szükséges és a még halasztható intézkedések között vonja meg a határt S úgy tegye ezt hogy az intézkedés hatásában érvényesüljön: ahol a keveset osztják be, ott lehetőleg ne növekedjék a teher, ahol több van, ott erőteljesebben mutatkozzék — árban, adóban — a tényleges társadalmi költségek megté rítése. Azaz, gazdasági és szociálpjolitikai intézkedések együttes végrehajtására hozott határozatokat a Központi Bizottság. Mi az az ötven forint, amit a tej és a tejtermékek fogyasztói árának részbeni ellensúlyozásaként havonta kapnak a nyugdíjasok, a járadékosok, a családi pótlékban részesülők, a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők, az ösztöndíjasok? Ne bízzuk magunkat érzelmeinkre. Fogjunk papírt, ceruzát; számoljunk. Több mint 1,5 millió nyugdíjas van, a munkás és alkalmazotti családok 1.3 millió gyermek után vesznek fel pótlékot. 178 ezren gyérmekgondozási segélyt! Ez már 150 millió forint havonta. S akkor még hol vannak a járadékosok, az ösztöndíjasok, s hol van a gyermekgondozó intézményeknek, kórházaknak a költségvetés terhére adott támogatás! így vehetnénk sorra a többi intézkedést, elhatározást is. A dohányos nem örül a cigaretta áremelésének, ám hány doboz füstölnivalót kell eladni új áron ahhoz, hogy a többletből összejöjjön az a pjénz, amelyet a szövetkezeti lakásépítéshez az állam ad, az előtörlesztés 20 ezer forinttal való csökkentése, illetve többgyermekes munkáscsaládok esetében teljes elengedése fejében? A két dolognak semmi köze egymáshoz? De hiszen az összefüggések létét senki nem vitathatja, ahogy azt sem: csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. Persze, nehezebb ezt a hétkoznapjok sodrában, mindig kevésnek tűnő forintjaink beosztása közben elismerni, gyakorolni. Kapni jóval kellemesebb, mint adni, főként kiadni. Mégis, furcsa lenne, ha a tényleges, meg a képzeletbeli háztartási könyvecskékben csak a mínusz előjelű összegek szerepjelnének. Sőt, nemcsak furcsa. Hamis. Vajon azt sugallnánk. hogy sehol sincs gond, minden rendben lenne? Hisz' éppjen a Közpjonti Bizottság állapította meg határozatában, hogy az elmúlt két évben egyes dolgozó családok életszínvonala alig, vagy egyáltalán nem emelkedett. Ahogy szintén kimondta — az életszínvonal-, meg a szociálpolitikai elveit téve első helyre —, a hús fogyasztói áremelésének elhalasztását; az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árainak változatlanságát a negyedik ötéves terv végéig; a szabad áras cikkek körének rögzítését S megintcsak példákat említettük, ahogy .fölhózhatjuk más oldalról a személyi tulajdonban levő személygépkocsik adójának emelését, a nem munkából eredő jövedelmek, az ingó- és ingatlantulajdonok megfelelő adóztatásának kidolgozását, az igazságos közteherviselés érvényesítése érdekében. P

éldák, s összefüggések. Mert ha így, lépjésről lépésre haladva vesszük szemügyre az összefüggéseket, világossá válik az intézkedések rendszere, az adni és kapni igazságos arányainak szorgalmazása. Persze, csak laboratóriumokban léteznek ; eszményi körülmények, az életben nincse- / nek ilyenek. Feszültségek, ellentmondások, gondok, valóságos és vélt sérelmek kísérik a haladást, az eredményeket Nem könnyű ezt belátni. Szívesebben néznénk szembe a mindenkinek — érdemei szerint — csak többet, jobbat hozó összefüggésekkel. Törekvéseinknek ez a célja. S törekvéseink sikerének fedezete leghétköznapibb dolgunk, a több és jobb munka. M. O. JÓ SZÓVAL OKTASD... Küldöttségünk hazaérkezett Szófiából Szombaton reggel hazautazott Szófiából az MSZMP Közpjonti Ellenőrző Bizottságának küldöttsége, amely Brutyó Jánosnak, a bizottság elnökének vezetésével a BKP Központi Ellenőrző Revíziós Bizottságának meghívására látogatást tett a Bolgár Népköztársaságban. ötnapjos bulgáriai tartózkodása során küldöttségünk hasznos eszmecserét folytatott. A küldöttség rövid plovdivi látogatás során megismerkedett a BKP megyei szerveinek munkájával, s agráripari komplexumot tekintett meg. A magyar vendégek egész bulgáriai látogatását szívélyes barátság légköre jellemezte. Ismerik bizonyára azt az anekdotát, hogy a becsengető szomszédasszonynak Pistike azt mondja: Édesanyám üzeni, hogy nincs itthon! Van, aki nevetve feleli erre: Pistikét az életre nevelik. Lehet. De holnap esetleg nyakoncsapják, mert hazudik ... Hogy mi legyen a gyerekből, már pjólyáskorban tervezgetjük, de hogy milyen ember legyen? Az mindegy, pjedig. hogy mérnök, tévészerelő, kertész vagy munkás — de milyen ember? Ha könyvespjolcot akar valaki barkácsolni vagy egy akváriumot betelepíteni, beszerzi a szakirodalmat. De gyermeket nevelni — óh. azt fejből tudunk! Összecsukható fakanál... Az étteremben egy örökmozgó, négyév körüli kisfiú szaladgál. Az ebéd alig érdekli — annál inkább, hogy ki ül a másik asztalnál, mit hoz a pincér bácsi, mivel zörögnek a konyhában. A szép szó, úgy látszik, kifogyott, édesanyja rádörren: — Előkapom a fakanalat! Egy pillanat csend. Majd a csodálkozó hánglejtésű mondat: Az emberi fogok napja A Magyar ENSZ Társaság és a Magyar Nők Országos Tanácsa december 11-én, az emberi jogok napja alkalmából ünnepi ülést tart a Hazafias Népfront Országos fanácsánaik budapesti székházában. Az ülésen a nők jogairól hangzik el előadás, és ez alkalommal fogják bejelenteni, hogy az 1973-as esztendőt az emberi jogok évének nyilvánították. — Nincs is itt a fakanalad! — Dehogy nincs! Itt van a táskámban az összecsukható fakanál. A kisfiú ismer összecsukható babakocsit. esernyőt, meg ilyesmit. Elhiszi hát. csakugyan van ilyen fakanál is. Csendesen leül. Ö tudja, miért. Pawlikowska a testi fájdalomról írt verset. Éhség. Szomjúság, fázás. izzadás. Horzsolások a bőrön. És ? Szorongás. Lehangolás. Egy megvert generáció — tud-e verés nélkül újat nevelni. Érdekesek vagyunk. Idegesek, fáradtak. Alig látjuk gyermekeinket — óvoda, napközi vagy a pótmama —, egy-két óra a miénk. Amikor a legfáradtabbak vagyunk különben is. Megszelídülni — Van néhány nevelési könyvem. Időm alig van — de elő-előkapom és olvasgatok belőlük. Olyankor egy hétig megszelídülök. Szegény gyerekek — mindig csak felnézni!! Nemcsak mert még kicsik, de elvárjuk tőlük a lélekben-felnézést is. Hogy tiszteljenek, fensőbbségünket elfogadják — kesereg egy anya, aki kifejti azt is: szánnivaló, hogyan nevelik rabbá gyerekinket a betokosodott pjedagógiai elvek. Az iskolában sem diáknak, sem tanárnak nincs más lehetősége, mint beleszokni az évszázadok óta valtozatian függésbe. Hogyan legyen belőle önállóan gondolkodó ember? Otthon is az a gyerek kényelmes és — bizony! — jó, amelyik nem vitatkozik, nem akar —, hanem szótfogad! Az iskolában kevés az idő, hogy aktív részvétellel sajátítsák el a gyerekek a tananyagot. Áz otthoni „lázadások" csak arra jók, hogy felidegesítsék az anyát, apját. És jó, ha valaki addig eljutott, hogy a szakember könyvéből keressen választ, mit miért tesz vajon gyermeke. Ha azt meséli, hogy harmadikos létére földhözvágott egy hetedikest, felfortyanunk. ne hazudozz! Hogy mindössze jobbnak, erősebbnek szeretné mutatni magát, mert feltételezi, hogy mi olyannak szeretnénk látni? A megjátszott énünk — nem a mi énünk? Csak apa mesélheti, hogy beolvasott a főnökének? Megérteni őket — és megszelídülni. ? Megtanulni „Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, okos fiadat" Értük is szól a költő. Meg kell tanulnunk, nemcsak áhítozni, hogy nekik szebb és könnyebb legyen az életük. Egészséges lelkűvé, okos, magabiztos felnőtté — ki ne szertné nevelni gyermekét Nagyon szeretem a Gyermekünk című folyóiratot. Csak negyvenezres példányszámban jelenik meg. Több millióan vagyuníq mi, szülők. S*. M.