Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

VASÁRNAP, 1972. DECEMBER 3. December 4-9 : Jövőre hatmillió Enge<me.)es sertést vár a húsipar A Triál kereskedelmi i Jövőre minden eddiginél nagyobb felvásárlásra, illet­ve feldolgozásra számítanak az állatforgalmi és húsipari vállalatok; hozzávetőleg hat­millió sertés „fogadására" készülnek fel. Mindez beru­házásokat és nagyarányú technológiai fejlesztést kí­ván. Erről tájékoztattak az Állatforgalmi és Húsipari Trösztnél. Az országban négy húsipa­ri nagyberuházás van kivite­lezés alatt: ezek évente egyenként több százezer ser­tést dolgozhatnak fél. 1975­re készül el a miskolci és a szegedi kombinát, az ezt kö­vető evekben adják majd át a gyulai és a szekszárdi üze­meket. Ezek még nem vehe­tik ki részüket a jövő évi állatkínálat feldolgozásából, ellenben jövőre több gyors­beruházást valósítanak meg. Nagyrészt hazai gépekkel korszerűsítik a húsipari mel­léktermékek feldolgozását. Egyebek között a folyamatos zsírgyártási technológiát al­kalmazzák majd az üzemek egy részében. Szovjet beren­dezésekkel húsliszt gyártásá­ra készülnek fel. (MTI) Ki fizet bérleti díjat a gázkészülékekért? Köztudott, hogy a DÉGÁZ folyamatosan áttér a városi gáz szolgáltatásáról a föld­gázéra. Ez természetesen a lakosság' nagy részét érinti, hiszen a .lakásokban ki kell cserélni a régi készülékeket a földgáz használatára alkal­mas berendezésekre. Ezzel kapcsolatba*! merült fel a kérdés: mi történik a régi készülékekké?, és mikor kell bérleti díjat fizetni a csere után? A DÉGÁZ igazgatójától, dr. Varga Jánostól a követ­kező felvilágosítást kaptuk: ha magántulajdonban levő berendezést szerel le a DÉ­GÁZ, erre a vállalat nem tart. igényt, otthagyja a la­kásban. A helyére beállított új berendezésiárt azonban bérleti díjat kér. Ezt az: ösz­szeget viszont nem kell fi­zetniük azoknal:- a csaladok­nak, akik eddig az IKV tu­lajdonában levő készüléke­ket használták. A jelenlegi gyakorlat — a magánkézen levő berende­zések cseréjénél — a jövő­ben valószínűleg változni fog. A Csongrád megyei fő­ügyészség hamarosan dönt arról, hogy a használhatat­lanná vált készülék ezután is a tulajdonosnál marad-e, aki bérleti dijat fizet az új berendezésért, uagy a DÉ­GÁZ a korábbit cseréli ki az új készülékre, s így a gáz­fogyasztó mentesül a pénz­kiadástól. Ennénk csak az lenne a hátránya, hogy mint magántulajdonban levő be­rendezést a DÉGÁZ nem köteles megjavítani, ha meghibásodik. Szerkesztőségünkbe érke­zett levelek tanúsága szerint előfordult, hogy néhány lakó fizetett a DÉGÁZ-nak havi 10 forintot, miután az ingat­lankezelő vállalat készülékét kicserélték földgáztüzelésű­re. Ez az eljárás valami té­vedésen alapulhatott. Ezért hasonló esetben a lakók je­lentkezzenek panaszukkal a DÉGÁZ-nál, a félreértést bi­zonyára sikerül tisztázniuk. Ch. A. A Triál kereskedelmi vál­lalat az iparcikk kiskereske­delemmel, valamint az álla­mi és a szövetkezeti áruhá­zakkal egyetértésben — egy­hetes engedményes „télapó­játékvásárt" rendez. Decem­ber 4—9. között a kijelölt üzletek — ötféle tőkés piac­ról behozott játék, a rodli és a szánkó kivételével — min­den forgalomban levő játé­kot 10 százalékos enged­ménnyel árusítanak. A megállapodás szerint a fővárosban kilenc játékbolt­ban, három Szivárvány-áru­házban és valamennyi játé­kot tartó Centrum-áruház­ban érvényes az egyhetes árengedmény. Vidéken mint­egy 60 iparcikkbolt és öt áruház kínálja egy hétig tíz százalékkal olcsóbban a já­tékokat. A Triál gondosko­dott arról, hogy az akció idejére megfelelő készletek­kel rendelkezzenek a kijelölt üzletek, a Csongrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Delta saját koc­kázati alapjából még meg ís toldotta a nagykereskedelmi engedményt azzal, hogy va­lamennyi üzletében megadja a tízszázalékos árkedvez­vezményt. Képernyő Egy tetszhalott föltámasztása Mrtomarin Béla fejvétele Akit elvettek: Várhegyi Teréz A mélytengeri búvárok el­szántságával, kitartásával nyomoz és nyomoztat Gyár­fás Miklós a könyvekben el­temetett magyar dráma után. Egyszer összeszámolta, csak a múlt században több ezer színpadi mű született, melyekről ma szinte semmit se tudunk, vagy alig vala­mit. Főiskolai felnőttosztá­lyával már évek óta kutat­ják a hazai színműirodalom temetőjének tetszhalottait: a BUDAPEST 1973-B\N ÜNNEPLI EGYESÍTÉSÉNEK 100. ÉVES ÉVFORDULÓJÁT. Pártunk és kormányunk útmutatása alapján mind a fővárosban, mind vidéken folynak az előkeszületek a 100 éves Budapest méltó köszöntésére. Vállalatunk Budapestre irányuló utazási akciót kezdeményez, amely igen fontos kultúrpolitikai feladat. Az alábbiakban ja­vasolt fővárosi programjaink nemcsal-: a 100 év fejlő­déséi. hanem a felszabadulás óta megtett utat is jelzik, egy modern világváros urbanizációs fejlődésével. 2 NAPOS TÚRA (teljes ellátással és komplett programmal) RÉSZVÉTELI DÍJ: 320,— Ft. 3 NAPOS TÚRA (teljes ellátással és komplett programmal) RÉSZVÉTELI DlJ: 482,— Ft. Mindkét útiprogram a megrendelő fél által megjelölt időpontban kerül lebonyolításra. Az utazáshoz 32 vagy 42 fő együttes jelentkezése szükséges. .4 megrendelő külön kívánságára más budapesti programot is össze­állítunk. * Jelentkezés és részletes felvilágosítás: IBUSZ SZEGED, Klauzál tér. 2. IBUSZ HOrv\/TT."7öVÁS*RHFLY. Lenin út 5—7. IBUSZ SZENTES, Kossuth tér 4. IBUSZ MAKÓ, Lenin tér 8. xDK 1687 nyomozások, dramaturgiai utómunkálatok egyik ered­ményét péntek este a televí­zió nyilvánossága előtt do­kumentálták. A fiatalon elhunyt Csató Pál majd másfél évszázada színpadi sikert aratott vígjá­tékából (Fiatal házasok avagy Megházasodtam) Ju­hász Ferenc István készített tévéjátékot — s a bevezetőt természetesen Gyárfás Mik­lós mondta. Túl azon, hogy drámáink megmentésének ügye támogatást, megbecsü­lést érdemel, a televízió na­gyon jól teszi, ha segítségül siet Egyszerűen azért, mert sajátos eszközeivel, lehetősé­geivel pillanatnyilag a leg­alkalmasabb fórumot ígéri; az élő színház — tapaszta­lataink szerint — nem mer ennyit kockáztatni. A Meg­házasodtam szellemes, fran­cia stílusú bohózat, figurái életszerűek, frissek, találó­ak, általános emberi tulaj­donságokat karikíroznak. Elég utalni csupán a házas­ságtól mozgási szabadságát féltő fiatalúr (Márton And­rás) pompás portréjára, a fineszes özvegyre (Lorán Lenke), az önmagát mindig feltaláló, fortélyosan alkal­mazkodó lányára (Várhegyi Teréz) vagy arra a szituá­cióra, amikor a nagyhangú aranyifjak távoznak lefor­rázva, hiszen párbajhöst jöt­tek köszönteni, és szoknya­hőst találtak. A kissé mac­kósan indult, ám később föl­gyorsult, pergő előadást Ne­mere László rendezte. N. L „Kísérletképpen néhány Ipari és építőipari vállalat­nál be kell vezetni az áf­lagbér-szabályozás helyett a létszám-megtakarításra Jobban ösztönző bértömeg­szabályozás rendszerét." (Az MSZMP KB 1972. novem­beri határozatból.) Nem mai keletű a címben jelzett téma: vezessük be az átlagbérek helyett a sokkal előnyösebb bértömeget. Az elméleti közgazdászok sere­ge esküdözik, hogy ezzel megoldhatnánk a munkaerő­hiányt, sőt a hatékonyság is jelentősen javulna. Ez az egyedüli gyógyír, — s ezt már nem csupán az elmélet szakemberei állítják, hanem a gyakorlat képviselői is. Nézzük meg a való életet, így igaz-e? Ipacs Mária szövőnő mind­össze tizenkilenc éves. Békés megyéből került a szegedi textilmúvekbe tanulónak. Két esztendeje szakmunkás, húsz szövőgépet kezel az üzemben. A vállalat szállo­dájában lakik, ahol havonta 140 forintot fizet az össz­komfortos otthonért. Meg­kérdeztem tőle, hogy a szak­mai ranglistán hova sorolja önmagát. Elfogulatlan kis­lány. „Közepes vagyok, aki inkább a jobban dolgozók csoportja felé orientálódik." Vajon mit JAVULT A FIZETÉS tud egy fiatal szö­vőnő a bér­tömeg-szabályozás rendszeré­ről? A tétel közgazdasági vonatkozásában nem sokat, de ez megbocsátható. A munkások sokkal gyakorla­tiasabbak. A kislány így ér­tékel: — Sokkal jobb most, mint régebben, mert több a fize­tésünk. Jelenleg a bányász batiszt anyagot szőjük, ami­vel havonta 2500 forintot ke­resünk. Amíg nem vezették be a bértömeg-gazdálkodást, addig én havonta 1700—1800 forintot kerestem. Irigylésre méltó ez a kis­lány, hiszen több mint két­ezer forint marad a kezében minden hónap elején. „Ha­za is adok belőle, s takaré­koskodunk, van már 10 ezer forintom." Bár megjegyzi, hogy sok minden drága, sőt még a tejet is igen szereti, amelynek az áremelkedése nála nem kompenzálódik havi ötven forinttal. Az igaz, hogy nem dohányzik és nem fogyaszt szeszes' italt, s autója sincs. A textilművek igazgatója, Juhász Géza statisztikai táb­lázatot terít elém. A tava­lyi és az idei októberi kere­seteket olvashatjuk le a ki­mutatásról. A szövődében 1971. októberében 2058 forin­tot, az idei októberben pe­dig 2298 forintot kerestek a dolgozók. A fizetésekben is volt alsó és felső határ, amely így alakult; tavaly a minimum 1687. a maximum 2754 forint volt, ebben az év­ben pedig a minimum 1908, a maximum pedig 2900 fo­rint volt. Nem szorul ma­gyarázatra a változás. A bértö­meg-sza­bályozás rendsze­textilművekben és a kelen­földi textilművekben vezet­ték be 1972. január elsején, kísérletképpen. Azért vállal­koztak erre, mert az előző esztendőkben vészesen visz­szaesett a termelés mennyi­sége, a dolgozók pedig me­nekültek a szövödékből. Ér­demes ezekre a tényekre is néhány adatot idézni. 1967­ben a szegedi textilművek­ben a dolgozók száma meg­felelt a 100 százaléknak és a termelés mennyisége is 100 százalékos volt. Egy évvel ezután a munkáslétszám 1,3 százalékkal növekedett, de a termelés mennyisége 3,7 szá­zalékkal visszaesett. Hatvan­kilencben még nőtt a mun­káslétszám, de a termelés egyre inkább romlott, már csak 91,8 százaléka volt a két évvel korábbinak. Ta­valyelőtt a munkáslétszám is csökkent 3 százalékkal, de a termelés már 87 százaléka volt a hatvanhetes évinek. Tavaly teljes mélypontra zu­hant a textilművek tevé­kenysége: a létszám 5.5 szá­zalékkal csökkent, a terme­lés viszont már csak 81,8 százaléka volt a négy évvel azelőttinek. A munkások egy része el­hagyta a gyárat, más része pedig a gyáron belül „laví­rozott", otthagyta a három­műszakos beosztást, s kedve­zőbb munkaalkalmat kere­sett. Mi lett a következ­mény? A drága szövőgépek 25 százaléka, összesen 450 darab masina némán állt a csarnokban. A dolog másik oldala: szaporodott a kisegí­tő állományban levő embe­rek száma. A gyár vezetői már látták, hogy ebből a zsákutcából csak úgy tudnak kikeveredni, ha az élőmun­ka hatékonyságát megjavít­ják. De hogyan? Legcélsze­rűbbnek valójában a bértö­meg-szabályozás bevezetése látszott, amely gyorsan meg­változtathatja a negatív gaz­dálkodást. VISSZA A GÉPEKHEZ START ELŐTT rét a Pamutnyomóipari Vál­lalat két gyárában, a szegedi A gyár vezetősé­ge részle­tes hadi­tervet dolgozott ki. Az elsőd­leges cél az volt, hogy az álló szövőgépek mielőbb ter­meljenek, a termelés meny­nyisége ne zuhanjon tovább. Bevezették az úgynevezett „szövőcsaládokat", vagyis 100 darab szövőgéphez szer­veztek egy csoportot, akik a gépeket is kezelték és a ki­szolgálást is elvégezték. Ez­zel az intézkedéssel megfog­ták annak az ollónak a szá­rát, amely tágra nyílt a lét­szám és a termelés mennyi­ségének arányaiban. Fátyol Jánosné ugyancsak fiatal szövőnő, szakmai pá­lyafutása pontosan meg­egyezik Ipacs Máriáéval, csak az a különbség, hogy Fátyolné „szövőcsaládban" dolgozik. „Sokat kell járkál­ni, mivel mi a tárakat is töltjük, mindenkinek körül­belül 12 gépet kell kezelnie, s a nyolc fős társaság egy­formán keres, egymásra van utalva, tehát ha valaki gyen­gébben dolgozik, azt ki kell segíteni a többieknek." Mi ennek a szervezésnek a hasz­na? — kérdeztem. — A keresetek szépen ja­vultak, én például 400—500 forinttal többet keresek, mint tavaly, amíg nem vezették be a bértömeget. A gyár igazgatója így fo­galmaz: — A tavalyi 450 álló szö­vőgépből az idén „megmoz­dult" 400, előfordul néha, hogy 50—80 darab gép még áll, de ezt már ki lehet bír­ni. — Hogyan sikerült? — Struktúrát változtat­tunk. A termelésben két ka­tegóriát csoportosítottunk, I­es és Il-es minőségben. Nem csináltunk normarendezést hanem azt mondtuk, hogy minden felszabaduló munka­bér 65 százaléka az l-es ka­tegóriának jut, ahol pedig csökken a létszám, ott a megmaradó 35 százalékot fel­oszthatják, persze a megfe­lelő differenciával. Az áltö­lános bérfejlesztésnél is azt a megoldást választottuk, hogy a Il-es kategória csak 1,5 százalékos javítást kap, az l-es pedig kiemelten ré­szesedik. A három műszak­ban dolgozóknak speciális éjszakai pótlékot szabtunk meg 800—1200 forint havi té­telben. Egyetlen adat: gyorsan visszaáramlott a gépekhez közel 100 ember, s ami a legszebb eredmény; az a száz ember nem is hiányzott a Il­es kategória státuszaiból! A dolgozók maguk intézkedtek! Rácz Sándor huszonegy éve dolgozik a textilművek­ben, a verőgépeknél tisztító. Hogyan volt régebben? — érdeklődtem. — Tavaly hat verőgépes és egy csoportvezető dolgozott együtt. Azt mondtuk, hogy öten is elengedőek vagyunk. A „leadott" dolgozó bérét 100 százalékosan közöttünk osztottuk fel, nekem körül­belül 200 forinttal javult a keresetem ezzel. — S a munka tempója? — Kidolgozzuk a nyolc órát Elbírjuk a tempót. Hajlamo­sak va­gyunk a túlzások­TAPASZTA­LATOK ra. Mindent megold a bértö­meg? Lássuk: a textilművek­ben elindultak az álló szö­vőgépek, a vállalat dolgozói­nak átlagbére 6,5 százalék­kal, a szövőnők bére pedig körülbelül 15 százalékkal ja­vult ebben az esztendőben. Szépen emelkedett a terme­lés mennyisége és a termelé­kenység 8,5 százalékkal ma­gasabb a tavalyinál. Csak el ne felejtsük, hogy ez a javu­lási tempó, nem lehet folya­matos. Ez csak kiemelte a textilműveket a mélypontról, tehát csakis e sajátos adott­ságoknál ért el ilyen hirte­len jónak mondható ered­ményt. A bértömeg nem minden­ható orvosság, amely a gyen­ge gazdálkodáson is segít A bértömeg-gazdálkodás sokkal szigorúbb munka- és vezeté­si fegyelmet követel, mint a bérszínvonal. az átlagbér metódikája. Egy azonban biztos, a bértömeg jobban elősegíti a munka szerinti el­osztás elvének valóraválását. Gazdagh István I i i T »

Next

/
Thumbnails
Contents