Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

TASARNAP, 1978. DECEMBER 24. mwx SZIKEN ÉS VADVÍZEN ". I: -ji f. t I • öregek mesélik egymásnak, hogy nagy Luca-szél járt erre valamikor. A homokvidék felől jött Kis tanyaföldeket kapott föl, leszaggatta az ólajtókat, fölforgatta a szalmakazlakat és elhajtotta a megrakott szekereket Még a templom öreg tornyát is lecsapta. S hogy mindig emlékeztessen: egész marhacsordát hajtott bele egy kis sziktóba — ott pusztultak el a barmok, és így lett Büdös-tó a neve. Sokat kellett itt küszködni a természettel. A föld csak sziksót meg sziki virágot adott ingyen. Jó! termő dűlőkben kevés embernek adatott föld. Dorozsma népe messze-messze járt kenyér után. Komáromi Gergelyt a nyolcvanon túl járó, köztiszteletben álló veteránt faggatom, aki hatvan éve él a faluban: miről Ismerni Dorozsmát? Szélmalomhore Dankó Pista muzsikálta a világ fülébe, hogy „Nem forog a, nem forog a dorozsmai szélmalom..." így bizony a malom lett Dorozsma „Eiffel-tornya". Valamikor állt belőle négy is a község peremén, ahol huzatosabb volt a táj. Ha nem is Luca-szelek, de vitorlát dagasztó légáramok bőven jártak erre mindig. Dolgozhatott a szélmolnár. Később aztán egyik-másik, csöndesen járó malmot is megrontotta a gép: a molnár nem leste, nem várta a szelet, hanem motort tett a kő alá. A gőzmalom azonban megirigyelte a faluszéli romantikát, és nemigen foltozták már a vitorlát a szélmolnárok. Egy maradt meg csak a szél és a régi szokás mellett, akinek malma még a felszabadulás után is duruzsolt, de mint efféle anakronizmusnak, annak is befellegzett. Valamikor, vagy tizenöt évvel ezelőtt én is megmásztam az utolsó dorozsmai szélmalmot. Hullott róla a tapasztás, korhadt rajta a vitorlafa, de a szerkezete, melynek minden darabját fából faragtak, ép volt és egészséges. Se a szú nem bántotta, se az idő meg nem rágta. Azért veszekedtünk, hogy műemlékként őrizzük meg a technikai forradalom generációi számára. Hanem a víz kikezdte a vályogfalat, és összeroggyantotta. Ügy tetszett, hogy ezzel vége is a dorozsmai szélmalomharcnak. Hanem tavaly felröppent a hír a tanácsházáról: újjáépítik Dorozsma leghíresebb jelképét — és olyan is akadt, aki kardot rántott az ötlet ellen, meg olyan is, aki távoli vidékről pénzsegítséget kínált hozzá. Az ellenkezők azt mondták, drága mulatság ez, meg amúgy sem az a malom lesz ez már. amelyikről Dankó Pista nótázott; a pártfogók meg sajnálnák pusztulásnak adni a népi építésű szerkezetet, és patrióta buzgalommal mondogatják, hogy Dorozsma nem lenne Dorozsma, szélmalom nélküL És nekik van igazuk. De most nincs szélmalma. Ám egy kis játék, egy kis dekoráció a falu főterén — azt is elbontották. Meglesz majd viszont ag eredeti, s tán csárda is lesz mellette. Egy falat skanzen... Örömére a bennszülöttnek, vigasztalására az elszármazottnak, csodálkozására az idegennek. A téglaverők Persze, ez a malom, ez csak afféle kis epizód a falu életében és múltjában. Komáromi Gergely azt mondja, ha bárhol az országban tudtak Dorozsmáról, azt azért mégse Dankó Pista tette. Maguk a dorozsmaiak vitték hírét a falunak, még a határon túlra is. A téglaverők meg a kubikosok, akik tavasszal elrajzottak. Mikor úgy kinyílt az idő, hogy bele lehetett menni a sárba, csak azok maradtak otthon, akiknek földjük volt. Egész családok keltek útra, s ki Nyíregyházának, ki Nagy becskereknek, ki Zsombolyának vagy Kiklndának fordította a talicska szarvát. Volt egy kis foglaló, meg előleg, és egész nyárra való téglavetés. Ment ember, asszony és gyerek, 8 mindenki magának dolgozott A férfiak csinálták a sarat, a nők a vetőasztalnál dolgoztak, a gyerekek forgatták, meg hordták a nyers téglát. Ha már hétéves elmúlt a gyerek, hasaiát tudták venni, hiszen egy-két téglát elbírt A nagyobbacska lány pedig meg is főzött. Kunyhókat raktak maguknak, vagy gyári szállást kaptak, és Szent Mihálykor vagy Kisaszszonykor zörgették haza a talicskát — De úgy volt az akkor is — mondja Gergely bácsi —, hogy aki mángolt acskóval ment az azzal is tért meg. Ez a szólás ma már némi magyarázatra szorul. És mondja is az öreg: — A , mángolt acskó — üres zacskó. Ha volt mit vinni — füstölt hús, szalonna, krumpli, zsír —, akkor bírta az ember a sarat, tudott keresni. Ha üres tarisznyával indult el, megette a család a keresményt Nagy reményekből csak újabb kapaszkodás lett. Beálltunk itthon a nyirkos őszben répát szedni, vagy valami közeli kubikmunkára, míg ebből is ki nem fagytunk. Aztán tavaszig vártunk. Kártyával ütötte agyon a tégla verő meg a kubikos a telet Elmeséli Gergő bácsi azt Is, hogy azelőtt a dorozsmai embernem igen járt be szegedi gyárba. De, hogy is járt volna, mikor a városon annyi volt a „fölösleges" ember. Ez már az új kor divatja. Szlík-soátf Én még emlékszem Ids maszatos dorozsmai gyerekekre, akik hátukon nehéz vászonzacskóval beballagtak Szegedre, és fölkiabálták a bérházak népét. A lépcsőházakban, a visszhangzó udvarokban gyakran felcsattantak az éfles gyerekhangok: „Sziíksoót! Sziík-soót!" Literrel mérték a háztartások kedvelt tisztítószerét amíg a kémikusok ki nem találták az új meg új csodaszereket. Hát ez a sziksó egy csöpp áldás volt abban a nagy bánatban, amit a természet okozott a dorozsmai embernek. A vadvizek, a szikes földek virága néhány családnak megélhetést adott, a többitől meg elvámolt mindent. Télre, mire a hó lehullott, a sziksosöprők beraktározták az áruinivalót, de nemcsak ők gyűjtötték az eső után langyos földön kivirágzó szódát hanem minden család söprött legalább annyit, amennyi a háztartásban kellett. — A szegedi úri asszonyok na' gyon szerették a sziksót — segít közbe Komáromi néni, aki szolgált a városban, úri helyen. — Gyönyörűen lehetett azzal súrolni, takarítani. Még a katonaság is vette a dorozsmaiaktól. De ma már nem söpri senki. A dorozsmai háztartásokba is bement a „Tip". Az ipar „megfúrt" hát egy másik ipart: a modern kémia megölte a szappanfőzés műhelyeit Mert az sem titok, hogy a Szegeden virágzott szappanfőzés — tán csak Debrecennek volt hasonlóan híres szappanipara — nem egyébből termett, mint a Kiskunság lenyúló szikeseiből. A szappanfőzés egyik fontos alapanyagát, a jóféle szódát ugyanis a „duruzmás" szikeseken söpörték a falu szegényei. — Nem volt az éppen rossz munka — emlékszik vissza Gergely bácsi. — Egy liter sziksóért lehetett kapni egy kiló kenyeret: egy kiló kenyér meg elég volt pár éhes szájnak. Jobb lett volna aratni a sziken, de akkor még nem futotta a tudományból. így azt vették el tőle, amit adott: a sziksót, meg a szikvirágot. Városon kamillának mondják. A székfűt még ma is gyűjtögeti egy-két öreg, hogy megpótolja vele a nyugdijat, de nem sokáig lesz már ember erre sem. Mártírok emléke Ahol nagy volt a szegénység, ott jobban fogott az osztályharc szikrája is. így aztán, ha tovább faggatom Komáromi Gergelyt, hogy no még miről híres Dorozsma, eljutunk a mozgalomhoz is. Hogyne jutnánk el, hiszen Dorozsma mártírokat adott 1919-ért — emléktábla hirdeti életük hősi példáját a tanácsháza falán —, és emlékeznek itt csendőrsortúzre is. S ha valamiben történelmi a kapcsolat Szeged és Dorozsma között, hát a munkásmozgalom lapjain vannak közö6 bekezdések. Szegedi agitátorok, előadók nevét emlegetik a régi, illegális harcosok. Tőlük tanulták értelmezni az olyan fogalmakat, mint a kizsákmányolás, az osztályharc, a forradalom, a proletárdiktatúra... Be-bejártak a szegedi munkásotthonokba ís. — Csapatostul voltunk egy este a Hétvezér utcai munkásotthonban — idézi vissza Gergely bácsi. De mikor hazafelé ballagtunk, a zsilipnél már vártak bennünket a csendőrök. Vallatóra fogták az asszonyokat — mert mi, férfiakkerülővel tanácsosabbnak véltük hazamenni —, de azok kinevették őket. „Hol lettünk volna? Színházban!" így flancoltak a zsaruk előtt. „Mit láttak?" Az asszonyok fölkészültek a válaszra. Előre megnézték a plakáton a műsort. — A mozgalom azért volt itt erős, mert a téglaverők meg a kubikosok hajlottak az eszméhez, és mindig volt közöttük kommunista is. Én például a szegedi Takács Andrással jártam téglát vetni, aki azt mondta nekem 27ben: elviszlek munkára Vácra, de csak ha belépsz a pártba! Hogyne léptem volna be! Ez a múlt, a minden történelmi körülményben élő mozgalom azután hamar kiterebélyesedett a szabadság oxigénjében. A felszabadulás után rögtön együtt volt a legális kommunista pártszervezet; A több is kevés így vezetgetett el a múltból Komáromi Gergely. Valahogy úgy tett: a többi már látszik. Tessék bepillantani a statisztikákba; végigmenni a falun: benézni néhány családhoz — itt a megvalósult történelem. Nem kell a kenyérért Nagybecskerekig járni — itt van a gépjavító meg a textilüzem; az ÁFÉSZ meg az ipari szövetkezet, s karnyújtásnyira a szegedi ipar, ahonnan a lakosság jó része él. Itt van a termelőszövetkezet, melynek már 30 milliónál is több a közös vagyona. Huszonnyolc bolt... 11 vendéglátó üzlet... évi 60 millió forint. körüli forgalom ... Karácsonyi ajándéknak egy nagy, modern áruházat ígértek a falunak. Az ünnepre ugyan nem lett készen, de már nem tart sokáig kivárni. A tanácsházán meg lehet nézni a nagyközség központjának makettjét Az már nem faluközpont lesz! Azokban a tervekben városi igény és ízlés dominál. Ide is „megjött" az olaj. Nem olyan apparátussal, mlnt Algyőre. ahol még a táj is teljesen megváltozott a tornyok és a tartályok erdejétől, inkább csak szállást meg irodát raktak az olajosok a dorozsmai tájra. De aztán vallatni kezdték a földet is. A dorozsmai fúrások nem voltak ugyan túl ígéretesek, egy darabig rá is hagyták a kutatók — de ma már bizonyos, hogy valami itt is feszül a föld alatt, hiszen az egyik dorozsmai kút ösztökélte a geológusokat arra, hogy Szegednek is alánézzenek, mert úgy tetszik: erre halad a nyom, a város épült rá az újonnan lelt mezőre. így Dorozsma valószínűleg „lecsúszott" az olajos jelzőről — igaz, nem is volt nagy reménye hozzá. Panasz is van, egész kévével. A mai ember mar nehezen szívleli, ha gyereke zsúfolt iskolába jár. Pedig Dorozsma majdnem „listavezető" a megyében. Hatvan gyerek jut egy tanteremre; a központi iskolában nem is két, hanem „három" műszakban kell tanítani. Mint mindenütt, Itt is szúk a napközi; kevés és korszerűtlen az óvoda; egyetlen csöpp bölcsőde van. Kinőtte a falu a művelődési házat, mint gyerek a nadrágot; a mozi meg teljesen elaggott... Az igények három-négy lépéssel a lehetőségek előtt járnak. Épült ugyan tíz év alatt ötszáz új családi ház — Dorozsma ís szövetkezeti, társas- és állami lakásépítkezések után nyúL Jönnek-mennek ugyan a buszok, és a faluközpontig csilingel a-szegedi villamos, a községet nem tudják behálózni, hiszen egyetlen jó útja van. A városias építkezés meg csatornáért kiélt. Ilyenformán van Dorozsma a jobb móddal, a fejlődéssel. Sok mindenhez közelebb juttatja a szegedi szomszédság, de hát itt is úgy vannak vele az emberek: a közigazgatási határt meg lehet húzni itt is, ott is — az még nem új minőség. Kétségtelenül gyorsabb fejlődést kínál a várossal való „rokoni" kapcsolat, de azért ók teremtik majd meg a további városiasodás eszközeit. Az idő megelőzött bennünket. Dorozsma már jórészt itt él a városban, Szegeden. Az egykori téglaverőkből fonónők, szövőnők, olajmunkások, esztergályosok, sofőrök, öntők lettek. Szegediek meg kis portákat vettek a tó mellett, a fenyők tövében, s kis víkendházakat raktak. így keveredünk ebben a kis földrajzi egységben. \mit most már majd egészen egynek fogunk tekinteni. SZ. SIMON ISTVÁN KKDOROZSMA n Történelmű folyamén egyszer már Itapou városi rangot, a vele együtt évent- négy vásárra szóló jogot, ám U7Z-bea nagyközséggé ..degradálták". Közigazgatási karrierje mégsem rejezódött be ezzel: egy Időben Járási székhely volt — Ülléa, Bordány. Forráskút és Zsombó önállósulásáig — és a 32 ezer holdat meghaladta a területe. Ma 6300 kh-hól 4 ezer a szántó. Lakossága 1965-ös adatok szórtat még csak 9347 volt, ma 19 ezer fölött van; 6 százaléka tanyai. \ lakóházak száma 2370. Népsűrűsége Szeged után a legnagyobb n megyében: I négyzetkilométerén közel 300 ember éL. 1960 óta erőteljes bevándorlással növekszik a lélekszáma. A nagyközség kereső lakosságának 41 százaléka az Iparban. 3 százaléka az építőiparban, 4.6 a közlekedésben dolgozik, a mezőgazdaságban mindössze 27,3 százalék él mezőgazdaságból. A községbe települt ipar 73» személynek ad kenyeret, az ipari munkások nagyobb része szegedi gyárakban talált munkát. t§49 óta dolgozik a nagyközségben termelőszövetkezet, melynek mintegy 700 tagja 4000 kh-on gazdálkodik. Egyetlen község, amelynek villamosa van. Ezen kívül 57 hetvt és távolsági autóbuszjárat kapesolja az ország vérkeringésébe. Nevének szófejtésében a táj arculatát ismerhetjük fel. Aa értelmező szótár a dorozma. dorozsma szót érdes felületnek fogja —. natat a gyógyult seb heges helyét. A szikesekkel, vadvíz. járásokkal szabdalt terület rögös külsejéről kaphatta nevét, mely nek előtagja a több helységnévbél ismert bevándorlással függ össze. Városiasod* ITiMoiiill fc3n» ontja