Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

^ZJ VASÁRNAP, 1972. DECEMBER 24. ILLATOZÓ ROZSAKERT Szegedtől, pontosabban Újsze­gedtől, mindössze percekre van, időben jnérve azt a távolságot, melyet kilométerben mérni ba­jos lenne. Igaz, a térkép egyér­telműen 6,2 kilométert tüntet fel, de ez aligha fedi azt a való­ságot, amj nem a kilométermu­tató számaiban, hanem az ember altal látottakban létezik. Végig házakat látni ugyanis az út menten, azt sem tudja az úton jár i. hol végződik Szeged és hol kezdődik S/őrag. Tel ,it néhány kilométerre a varostól húzódik a község hatá­sé A vari közepétől, mert szé­lével szorosan összefügg. Igaz, e határtól még jócskán kell bal­lagm az úton, beszorulva néhány autóbusz mögé, mig az ember Szöreg kö/.pontjába ér. A köz­pontiba. ahol elágazik az út. A látvány harmóniája Közvetlenül utána egy Itts őomlx>n bukik át az út. még há­zak között Aztán a domb túl­oldalai! megszűnnek a házak, ( ik a szántóföldeket, réteket látni Deszkig. No, meg balra a Maros töltését, jobboldalt pedig a makói vasútvonal sziluettsze­rűen pöförésző kis vonatját — mintha a múzeumból került vol­na otő — csöppnyi gőzmozdony­nyal a vagonok sora előtt az őszi, alföldi táj végtelen-csöndes nyu­galma közepette. Szinte a me­sék vonata, elszakadva az őt lét­rehozó civilizáció zajától és nyüzsgésétől. Már-már önmagá­ban művészetnek tűnik, három­dimenzisós elevenségében, hiszen az útról arra néző számára meg­szűntek eredeti praktikus funk­ciói. csupán a látvány harmóniá­ja. hangulata marad meg. De ideje visszafordulni a köz­ségbe, a valós élet, a praktikus funkciók, az emberi létezés ak­tuális birodalmába. Ismét el­hagyni a dombot, balra térni az elágazásnál, s néhány száz mé­ter után megállni a tanácsháza földszintes épületénél, megkeres­ni Banda Menyhért tanácselnök dolgozószobáját. Ismerős a szoba, több olyan beszélgetés színhelye, melyek megmaradnak az újságíró emlé­kezeteben. Itt hallott először kö­zelebbit a szőregi víz problémá­járól, még a kezdet kezdetén, amikor vita vitát követett, ami­kor a szegedi magasnyomású vi­zet vezették ki a községbe. Az előzmények: kiszámították, a ki­merült, régi. alacsonynyomású kutak helyett újakat fúrni gaz­daságtalan lenne. Akkor döntöt­tek úgy. hogy Szegedről hozzák ki a vizet. Sokan ellenezték ak­korihan, féltek tőle, hogy drága lesz. Tavaly már senki nem el­lenezte sőt mindenki azért verte az asztalt, hogy miért nem hozzá vezetik be először a vizet. Ma már »enkinek nem okoz gondot a vfz. Mert van, mert belátható ideig megoldódtak a község viz­gondjai a 30 kilométeres vízve­zetékkel. Hiszen a 1450 portából 1200 telken már víz, magasnyo­mású víz van. Érdemes beszélgetni a tanács­elnökkel, aki — s ez úgy tűnik, szőregi vonás — szereti, érti és ismeri a falut, múltiát és jelenét egyaránt. Összefűzött iratokat tesz elém. Címük: A szőregi apát­ság történetének vázlata, Szöreg község története. A szőregi csa­ta története (1849. augusztus 5.), és végezetül egy, a tanács vég­rehajtó bizottsága által az idén targyalt anyagot, mely a nagy­községből máshová eljáró dolgo­zók helyzetét elemzi. Egy kis história Érdekes és izgalmas a szőregi bencés monostor históriája, amely a honfoglalást követő időkig, bi­zonyítottan legalább 1233-ig nyú­lik vissza az időben, amely túl­élte a tatárjárást is, s amely fel. tehetően az 1289-i kun lázadás idején pusztult el. Maga a köz­ség is többször elpusztult. A XVII. században, uralma vége feié a török dúlta fel, tette pusz­tává. Ezután betelepítették ugyan, de az első telepesek nagy részét a pestis pusztította el 1739—40­ben. De újra fejlődésnek indult. 1778-ban már 71 házból állott 1910-ben pedig 780-ból. Ekkor már 4056-an laktak a községben. 1944-ben pedig 5600-an. A gyarapodás folyamata az­után megállt. Vagy pontosabban­ellentmondásossá vált a fölsza­badulás után. Megalakultak a termelőszövetkezetek, a gépesítés révén mind több kéz szabadult föl a mezőgazdaságban, s ezek az emberek máshol találtak mun. kát. megélhetést, máshol tele­pedtek le. A népszámlálás adatai szinte valamennyi alföldi köz­ség népességének csökkenéséről szólnak 1945 után. Szőregen pél­dául az 1944-es 5600 helyett 1960­ban már csak 4446-an éltek. Igaz, közben gyarapodott a falu. Az ötvenes évek elején többek közt 1800 méter új villanyvezetékkel, három napközi otthonos bölcső­dével, sütödével. Erről az időről így szól az akkoriban írt króni­ka: „Az életszínvonal emelkedé­sének csalhatatlan bizonyítéka, hogy a kerékpárok száma két és félszeresére nőtt. A múltban 700 kerékpár volt, most 2200 van. A múltban egy-két motorkerékpár volt a községben, most 37 darab van." Nevetségesnek hatnak a számok? Lehet. De emlékezzünk a mostani 205 személyautóra, az ezer televízióra! Ezek ugye nem mosolyogtatóak? De mi lesz húsz év múlva? Akkor már azon is mosolyogni fognak, hogy a tele­víziókészülékek számát az élet­színvonalat demonstráló adat­nak használták valamikor. Tehát jó komolyan venni a kerék­párt is. Szeged szívóhatása Megfogyatkozott ugyan a köz­ség lakóinak száma, de gazdago­dott — ha lassacskán is — más­képpen. Mígnem váratlanul es szinte észrevétlenül beköszöntött a fordulat. Az 1960-as népszám­lálás adatai szerint ugyanis 4446­an éltek Szőregen, az 1970-es adatok szerint viszont már 5151­en. Első pillantásra megleoőnek hat a növekedés, hiszen Csong­rád és Békés megye legtöbb köz­ségénél visszafordíthatatlannak látszik a népesség csökkenésének tendenciája. Legyen a legilletékesebbé, Ban­da Menyhért tanácselnöké aszó: — A község lakosságának növe­kedése Szeged szívóhatásának tu­lajdonítható. Jönnek Makó felől, Békésből is. Szegeden találnak munkát, s itt építkeznek. Olcsó házhelyet, telket biztositott szá­mukra a tanács. A 60-as évek­ben, és jelenleg is. szinte gomba módra nőttek és nőnek a házak. 1950-ben 130 házhelyet osztottak ki a községben. A 60-as években kezdték beépíteni e házhelvek javát. Ma már egyetlenegy sem szabad közülük. Az utóbbi öt év­ben mintegy kétszer annyi ház épül évente, mint korábban. 1970-ben 50. 1971-ben harminc­valahány úi házra adott ki épí­tési engedélyt a tanács. Most 50 új házhelyet jelölnek ki. a téesz is felosztott a belterületen 38 házhelvet. Főleg más községekből érdeklődnek. Kisszállásról. Kü­bekházáról, de jönnek Szeged­ről is. Szeged közelsége, vonzó hatá­sa magyarázza e gyarapodást. Mert jó a közlekedés is, alig több az út, mint Tarjánba. Meggyor­sult az idő az itt élő emberek számára. Szemléletes példát mond erre is a tanácselnök. Az­előtt Szegedre bemenni út volt időt kellett szánni rá. Ma más a helyzet. Két busz jár a község­be. egv perc különbség ha van közöttük. De ma az emberek ki­állnak a sarokra, ahonnan jól látszik mind a két megálló. Le­sik, melyik járat jön előbb, ah­hoz futnak. Pedig egy percet, ha nyernek. Felgyorsult tempó Sző sincs errefelé holmi álmos falusi életről. S e tempóban szá­mos érdekes tényező figyelhető meg. Valami olyasmi, ami arra utal, hogy a község kezdi ismét megtalálni önmagát, mintegy új virágkorra készülve. Érdemes beszélgetni Kasza La­jossal, a téesz elnökhelyettesével. Olyan témáról, ami régen fúrja az ember oldalát, amiről sokat hallott, de keveset tud: a szőregi rózsáról. Mert története van en­nek is, méghozzá érdekes. A ha­gyományai az 1800-as évek vé­gén, az 1900-as évek elején ala­kultak ki. Akkoriban sokan jár­tak Sitóregröl az újszegedi ker­tészekhez. napszámba. Közülük az ügyesebbek megtanulták csín­ját-bínját, és meghonosították otthon is a rózsát. Igaz, ehhez nemcsak ügyesség kellett, hanem a munka szeretete is. Mert a ró­zsával akad munka bőven. És aki rózsával foglalkozik, a saját bőrén tapasztalja: nincsen rózsa tövis nélkül. A hagyományt annak idején mint fölös terhet vették át a téeszek, Mondja is az elnökhe­lyettes: — A régi elnök elsor­vasztotta a rózsát, nem kellet,t neki. Most kezdtük újból. Az Öbuda Mgtsz az exporttársunk. Egy' tő előállitasia mintegy 4 fo­rintba van, 15-ért lehet eladni. Itt volt az olasz kereskedő, csak ámult az új telep láttán. Egyszóval fejlesztik az ágaza­tot, a tagokat is arra biztatják: foglalkozzanak a háztájiban is a rózsával. Segít ebben a közös is. Mert nem tudnak annyit ter­meszteni, amennyinek ne lenne piaca Az idén százezer tövet ad­tak el, 1974-ben már 350 ezret szeretnének eladni. A külföldi piac annyit vesz, amennyi csak ran. Ez pedig ió a szövetkezet­nek, és kemény valutát hoz az országnak. De nem a rózsából él elsősor­ban a szövetkezet „Tojásgyáruk" az iden tízmillió tojást produkált Ebből mintegy 13 millió volt a bevétel. Kapósak bárányaik is, az idén majdnem kétezret adtak el exportra, Olaszországba, Görögor­szágba Az élő bárány kilója 45 forint és egy bárány 15—20 kilós. Évente 70—80 mázsa gyap­jú is kerüL Csak hát valóban nincsen ró­zsa tövis nélkül. Példa a tojóház. Az asszonyok napi 8 órát dol­goznak, fekete-fehér öltözőt, für­dőt épített nekik a szövetkezet, keresetük eléri vagy meg is ha­ladja a havi 3 ezret mégis, né­hányan inkább elmennek üzembe dolgozni. Kevés az ember. Nem­csak a tojóházban, hanem a ró­zsára is, és szinte mindenre. Élelmes emberek Ettől függetlenül jól áll a szö­vetkezet termékeik kapósak a piacon. Bódi Jánostól, az elnök­től tudom meg — aki különben figyelemreméltóan energikus, Szakmáját jól értő ember —, hogy faiskolájukat száz-egynéhány kilométerről is sokan felkeresik. Jövőre például 15 ezer gömb­akác-csemetét szállítanak Békés­be, utcai fásításokhoz. De egyik legfontosabb céljuk: jó gyümölcs­fa- és diszfaválasztékot biztosíta­ni a kiskertek tulajdonosainak. Eddig rájuk nemigen gondoltak sehol. Pedig nekik hiába ajánl valaki jonatánt fca netán "ér­almát vagy tavaszi almát Keres­nek. Éppen ezért La L>s meny­nyiséggel is, de nagy választék­kal dolgoznak, s mi több, hagy­ják válogatni a vevőt És azok jönnek is, mind nagyobb szám­ban. Egyszóval igyekvő emberek a szőregiek, élelmesek. Érdemes er­re még egy példát mondani. Az idén 2900 méter járdát építettek. Olcsórí vették a csanádpalotai téesztől a sódert, vett a község egy betonkeverő gépet, alkalma­zott hozzá egy gépkezelőt és egy kőművest a munka irányításához. A többit megcsinálták a lakók, társadalmi munkában. A 2,9 kilo­méteres járda így 300 ezer forint­tal került kevesebbe, mintha egy vállalattól rendelték volna meg. Az idei társadalmi munka értéke Szőregen — leszámítva az utolsó két hónapra, a Szovjetunió meg­alakulásának 50. évfordulójára hirdetett akció eredményeit, me­lyet még nem ismernek —: 1,7 millió forint. A község lakói az idén tehát majdnem kétmillió forint értékű munkát végeztek a maguk számára. Nyüzsgő, mozgó világ van Sző­regen. Gyorsul a tempó, igyekvő­ek és élelmesek az emberek. Nyoma sincs itt a környező táj meseszerű nyugalmának, a szinte absztrakt vonatlátvány szimboli­zálta alföldi csöndességnek, amit végső soron elmaradottságnak is lehetne tekinteni. Nem, a község­ben, az emberek fejében merőben más világ van már. Pedig ezen a földön, az Alföld talaján állnak ők is, két lábbal. Abból élnek, és sokat csiholnak ki belőle. Már aki helyben dolgozik. De a 2980 munkaképes korú szőregiből 1622-en máshová, legtöbben Sze­gedre járnak dolgozni. Tőlük is származik a városi tempó és élet­mód, mely által várossá válhat Szöreg is. SZAVAY ISTVÁN SZÓREG Szöreg legkorábbi törtenetéről nincsenek írásos emlékek. Annyi bizonyos, bogy mar a honfoglalás előtti korokban ls lakott hely volt. Erről beszédesen vallanak a regi téglagyár és a mai homok­bánya területén talált népvándorlás-korabeli leletek. A XIV. szá­zadban keletkezett Gellért-legenda arról emlékezik meg, hogy L István király uralkodása időjén, 1028 táján, amikor Csanad serege Ajtonytól vereséget szenvedett a Tiszánál, a szórtig! náda­sokba vonult vissza. A település monostora 1233 előtt épülhetett, mert II. Endre király 1233-ban ezer kősót ígért a Szent Fülöp bencés monostornak az augusztus 20-án kiadott úgynevezett be­regi egyezség-levélben- Mindezek az adatok valószínűsítik, hogy Szöreg a honfoglalástól kezdve lakott terület volt. Mai lakossága — a legutóbbi, 1970-es népszámlálás adat-i alapján —: 5151 fő. A község 4218 hektáron terül el, Újszeged tő­szomszédságában, azzal már szorosan egybeépülve. A munkaképes­korú lakosság száma 2980, a fiataloké — 0-tól 18 éves korig — 1255. a nyugdíjas korúak szama pedig 916. A községben dolgozó emberek összesen 21 lielyeu találhatnak munkát. A legtöbb la­kost az Egyetértés Mgtsz foglalkoztatja, összesen 224-et, az ÁFÉSZ pedig 147-et. Szoreg sajátos helyzetérc utal az is, hogy a téesz dolgozóinak csupán 70,3 százaléka helyi lakos; s méginkább igy van ez a palackozó üzem — a község második legnagyobb üze­me 213 dolgozojával — esetében, melyben a dolgozóknak csupán 42,7 százaléka szőregi, összesen 91-en. A községben ezer háztartásban van már palackos gáz, ugyan­ennyi a televíziókészülékek száma is. A lakóházak száma össze­sen 1450, ebből 1200 telken már bent van a magasnyomású víz. Az utóbbi 3 évben már 15 emeletes ház ls épült a községben, közülük csak egy középület, a rendelő. A személyautók száma 205. A magasnyomású vízvezetékek hossza 30 kilométer, a járdái hossza 9 ezer 200 méter. öreg házak Szőregen A szőregi Jegenyesor

Next

/
Thumbnails
Contents