Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

TASARNAF, 15U DBCEMBER 2-1 Kapcsok, szálak, sugarak N., nevelőtanár ismerősöm valamikor maga is árva volt; intezetben nevelkedett Ismeri a „sokak közt egyedül" keserves érzését, ismeri a csaladbol való kirekesztettseg leírhatatlan gyermekszomorúságat De talan legelesebben mégis azokra a nyomasztó intézeti karácsonyokra emlékezik vissza, amikor is — a szeretet ünnepién — legfájóbb volt a szülők, testvérek hiánya, legérzékelhetőbb a kapcsok, szálak, öszszetartozas-sugarak elvesztése. Nos, a derék pedagógus éppen ezért utóbb a maga karacsonyait áldozta föl, saját gyerekeitől, feleségétől szakadt el a karácsonyest meghitt óráiban. Csakhogy a mindig új állami gondozott gyerekeknek segítsen e napokat elviselni. Szénási László, a Csongrád megyei tanács Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetének igazgatója szerint minden azon múlik, hogy akik a családon kívül rekedtek, azokat hogyan fogadja magába a nagy család. Hátrányos különbségtevés helyett igyekszik-e segíteni a beilleszkedést, teremt-e szálakat, létesít-e kapcsolatokat az elszakadtak, a hiányzók helyett? Szénási László elmondja, hogy Csongrád megyében evek óta igyekeznek olyan kapcsolatokat teremteni kívülállók és intézeti gyerekek között, amelyek a társadalmi adaptálást megkönnyítik. Megint ez a szó; társadalom; társadalmi. Hol van benne az, ami jó ezeknek az „árvácskáknak" ? Patronálás és SZMK Kecskés Antalnét keresem, • Londoni körúti fiúotthon igazgatóját Szíves beszédű, derűs asszony az igazgatónő. Derűt is kell sugározni ezekre a kicsinyekre. Az itteniek 90 százaléka után se a pia, se anya nem érdeklődik, ki árva, ki leányanya gyermeke. Nagycsoportos óvodáskortól a negyedik osztályt végzőkig terjed az életkorskála. — Nem elég, hogy nagy ünnepeken — mondjuk karácsonykor — valaki kivisz magához egy árvát, akinek nincs senkije —, de jó tanuló és lehetőleg szép gyerek legyen! — s azt babusgatja, eteti, esetleg gyomorrontásig —, jegyzi meg az igazgatónő elöljáróban. — Egy idő után rájöttünk, hogy szervezettebbé lehetne tenni a gyerekek patronálását, hogy többnek és több jusson a szeretetből, a jó emberek jóságából, az ajándékokból. Ügy gondoltuk, szülői munkaközösséget alakítunk. Az olajosok egyik szocialista brigádjából került ki a vezetője, más-más üzemek más-más szocialista munkacsapataiból a tagjai. S az első dolog az volt, hogy tisztázzák: melyik brigád melyik gyerekcsoportot patronálja. Télapótól gyermeknapig „A gyermekotthon rendezvényein részt veszünk és a szülőket jelenlétünkkel igyekszünk pótolni" — olvasom a DÉMÁSZ Egyetértés szocialista brigád szocialista szerződésének egyik passzusát De a gyerekek névnapjáról is megemlékeznek, s még seregnyi más alkalmat találnak a brigádok, hogy szeretetüket, együvétartozásukat kimutassák. A szerződések pontjai rendre bizonyítják ezt. Hol cukrot, hol játékot kap például a névnapi ünnepelt — édességből mindenképpen annyit, hogy valamennyi társát megkínálhassa. — A szocialista brigádoka télapóünnepségre az üzembe is elvitték a „gyerekeiket". A gyári télapó felolvasta a mi szövegünket, s kapták a csomagokat, éppúgy, mint a többiek. Ez is nagy öröm volt. — Saját tulajdonuk lesz-e egy-egy ajándék? — Legtöbb a csoporté. De kell személyi tulajdon is. A ruhagyáriaktól piéldául 6 ezer forint értékű ajándékot kaptunk. Aki valamiben kitűnik — tanulásban, jó magaviseletben — az futballt kaphat, egy kis kerékpárt, rollert. És miért ne legyen játéktermük? — kérdezték a szülők —, és egy játékszobát alakítottak ki: asztalifocitól a legkülönfélébb társasjátékokig van itt minden. És miért ne menne gyári beutalóval üdülni némelyik ki6 emberpalánta? Ezt is kimódolták a szülők — olyan brigádtagok, akik lemondtak a családjuknak járó beutalóról, helyet szorítva a szakszervezeti keretben egy-egy nevelőotthoni apróságnak. Körbejárjuk az épületet. „Szép" és „jó"; ezt a két jelzőt ismételgethetném a leírásban. S mennyi új, ami az utóbbi évek vívmánya! A konyhabővítésre a tanács adott pénzt — közel egymilliót. De az ágyaktól a falidíszekig, a labdáktól, mackóktól az udvari mászok áig, hintákig megint a brigádsegítség nyomai. A kábelgyáriak például — amellett hogy az udvari játékok jó részét megcsinálták — a karbantartást le vállalták. Textilesek, olajosok, katonák, DEFAG-beliek, szőrmegyáriak, vendéglátóipariak, postások, a Fémtex és az Elektromos Ksz tagjai, paprikafeldolgozó brigádok, a gabonatermesztési kutató intézet dolgozói, vagy a kiszombori keltetőállomás, vagy éppen a Lurkó bolt kiszolgálói — ki győzné felsorolni mindazokat, akik „kényeztetik" ezeket az állami gondozott gyerekeket? S hogy a KISZfiatalok is ilyen szép számmal vesznek részt ebben?! Fekete szemű, barna arcú kisfiú Mixike. Csak így hívja mindenki — itt sok a becenev. Minden kerdesre mosolyogva felel, ilyenkor kis gödröcskék az arcocskáján. — Voltál-e Etelka néninél, Mixike? — Nem, anyukámnál voltam. Az igazgatónő már előtte megmondta: őt nem lehet megingatni abban a meggyőződésében, hogy Etelka néni — az egyik szocialista brigád tagja —, az anyukája. Ebben a mederben folyik tehát a beszélgetés. Martélyi nyaralások Mártélyról még írni kefl. Ez is a segítőkészség jelképe, megtestesülése. Dióhéjban annyit, hogy a mártélyi Fürst Tsz-től egy épületet kaptak tíz évre, a szerződés szerint ingyenes használatra. Körül gyümölcsös, nem messze az élő Tisza. A téesz nemcsak adta az épületet, de továbbra is segített n eleik: ebédhordástól egyéb szállításokig. A nyáron is minduntalan „odatévedt" az elnök, az agronómus vagy a párttitkár: segíthetnének-e valamiben? A jól szervezett, igényes nevelő hálózat mellé, íme, egyre láthatóbb szálakat sző a szocialista brigádok patronáló szeretete is. A gyermekvédelem kiteljesedését láthatjuk benne már most S azt is, hogy a szocialista módon dolgozni és tanulni mellett a „szocialista módon élni" is valósuló jelszó. Egy magasabbrendű emberség jelszava. SIMÁI MIHÁLY Papírruha Nagy álmodóink azt álmodták, eljön majd az idő, amikor a homo szapiensz papirosból ölti magára ruháját. Egyszer viseli, mondjuk a gólyák bálján, aztán eldobja. Azt is megálmodták, hogy a jövő tányérja is papírból lesz. A bürgepaprikást megeszik, a tányért eldobják. Sört isznak rá, papirospohárból, azt is eldobják. Kalapot nyomnak a fejükbe, egyszer köszönnek vele, azt is eldobják. Csupa eldobáló eldorádó lesz a földgolyó. Ezek az álmok hol megmelegítik a szívem táját, hol meg megdermeszfik. Ha aktaruha is készül, akkor nagyon jó lesz. Ha aktakukacok varrják a ruhát, az is jó lesz. És bürokraták laposítják a sikértányér mélyedését az apácabürgéhez, az még jobb lesz. Másik fordulatra a Föld kihűlésének madáchi távlata nem rémiszt meg úgy. mint ez a papirosból hajtogatott jövendő. Mi lesz velünk, ha inget, gallért éppen nem lehet majd kapni. Se kalapot, se tányért. Nagy kínban lesz akkor az emberiség. Nem hiszik el? Gondolják meg jól! Most még csak ott tartunk, hogy egy tenyérnyi papiros kellene, annyi időre csak, hogy éppen eldobhassuk. És az sincs. Széles az országban sehol sincs. Fölrobbant a gyára? Elírták aktának? Finom lelkek vagyunk, ml erről nem beszélünk. Csak sanda szemmel lessük a pultok alját. Hoppá! Megvan. Melegebb szél támadt, szenzációsnak látom a jövendőt Mégiscsak a papírruha lesz az emberi boldogság legnagyobb csúcsa. Kit izgat majd akkor egy tenyérnyi papiros. Magunkon hordjuk az egészet. És a tányér másik fele is tiszta. H. D. Arcvonások Több évtizedes és sok esztendős talál, kozások emlékei kavarognak bennem. EOV-PQV ember teljes arcvonasát nehéz megrajzolni, ezért most csak elnagyolt tollrajzra vállalkozhatom. * Dübörögnek, zihálnak az autók. Olajpettyes ruhában napbarnított, őszülő hajú férji füleli a „betegek" panaszát. Pillanatra úgy tűnik, mint az orvos, aki a sztetoszkópot tartja a mellkashoz, hogy meghallgassa az ember tüdejét, rendben van-e minden. Aztán szól: — Tessék a munkalapot kiíratni, aztán megcsináljuk az autót. A „diagnoszta" Mihalecz András — Bandi bácsi —, a Szegedi Autójavító Vállalat szervizének motorszerelője. Azt mond. ják, hogy professzor a szakmában, s ebben tulajdonképpen nincs semmi túlzás. Ta núja voltam. amikor joggal zsörtölődött a szerviz vezetőjével: — A bajt megszüntethetjük, a munkát el kell végeznünk. Igaza volt, el tudták végezni! Bandi bácsi olyan zsörtölődő munkásember, aki a szakma minden csínját-bínját ismeti. Hallgattam egy munkásgyülésen is. Fölállt, s munkatársai érzéseit fejezte ki. .,Tiltakozunk az amerikai imperializmus vietnami agressziója ellen." * A klinikák levegője mindig tiszteletet ébreszt. A „napirend" itt mindenkor az ember élete. A műtő steril, a világítás a legtökéletesebb. Operálnak. Aztán hosszabb idő után amikor vége a szíirműtétnek, kilép a professzor. Vékony arcéle komoly, mint általában mindig. Annyiszor figyeltem már arcvonásait. Talán nem neheztel érte, hogy leírom, mindig az jutott eszembe, nagyon töprenkedő típus, mindig izgatja a jelen, a jövő. Ű maga mondta egyszer, pár éve, hogy a sebész — realitás is és humanitás is ez egyszerre — az emberi szívet tartja a ke zében. Azt a szívet, amelyről a lírai költök annyi verset írtak. A fenti sorok dr. Petri Gábor profeszszorról szólnak, az Elnöki Tanács tagjáról, Szeged országgyűlési képviselőjéről. S hogy mi minden érdekli, még azt is „elárulhatom": gyorsírással írt jegyzeteimhez is volt megjegyzése. * A sajtóhási portán Mihály bácsi — Földi Mihály nyugdíjévében levő öreg — volt szolgálatban. Nagy beszélgetésben találtam egy katonatiszttel. A csupaősz öreg — pár méterről figyeltem beszélgetésüket — egyszerre csak azt mondta a katonaruhás erribernek: — Ertem én, hogy mit mond az elvtárs ... igazad van neked, fiam ... Aztán még beszélgettek kicsit, majd kézszorítással váltak el egymástól. Kis idő múltán azt mondja Mihály bácsi, hogy „nagyon rendes fiú volt ez a katona". Mondom az öregnek, hogy es a „rendes fiú" dr. Ábel László ezredes volt, a határőrség politikai főcsoportfőnöke. — Igazán nem vettem észre, hogy ilyen nagy ember — hökkent meg az öreg. Az ötlött eszembe: Mihály bácsi igazán jól kaderezett. » Betűk és betútengerek. Ez a nyomda vilaga napról napra. Min len este dolgoznak, csak a vasárnapjuk szabad. Lemondás is ez. de — mert ahogy berkeinkben annyiszor mondjuk — ez az újságcsinálás. Nyomdászok. Lapunk kéziratait siedik esztendőről esztendőre. A laprészleg vezetője, Gajdacsi Sándor hosszú termetű, az ólomgőztől barnára-sapadtra faltült arcú nyomdász, örök barát és örök „ellenség". Tréfásan úgy szoktuk mondani: „Se velük se nélkülük ..." Á lapmunka nemegyszer nehéz helyzetet ád. Éjfél után is munkát a nyomdászkollégaknak. A meggyőzés számukra is a legfőbb. Ha kell. „ráhúznak", mert közös érdekről van szó. Gajdacsi Sanyi szokta mondani: „Megcsináljuk, mert várják az újságot": Hadd jegyezzük meg: „Utasításra ez már nem menne ..." Es a hobbija a földieper-termesztés. Arról is ugy beszél, mini Gutenbergről. * Elete ott kezdődött a zsivajgó szövőgépeknél. Most a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pártbizottságának titkára. Neve: Kónya Sándorné. A munkásosztály soraiból emelkedett vezetővé. Amikor szól és beszél, mindig a munkások érdekeit képviseli. Asszonyok nők gondja — őt is nagyon izgatja. Ervei, vitatkozik, veszekszik. Egyszerűen,. tisztességgel teszi — jó ügy érdekében. A munkásosztályt, a hatalom birtokosat képviseli — de erre soha nem hi • vatkozik. * Halászok ladikja siklik a vízen. „Vallatják'' a Tiszát, aztán annak holtágai*, a röszkei tájon is. Partra húzzák a nagy hálót osztályozzák a halakat. Hang hallatszik: „Ez még gyerek, tegyük vissza a rézbe, hogy erősödjön". Egy akaraton a halászok, életet kap újból a méreten aluli ponty, meg a többi nemeshal. A szószóló, ott a parton, az öreg halász Rózsa József, aki becsüli a nagy zsákmányt, de mindig csak úgy. hogy a „böcsület" — igy őzve, szegediesen — megmaradjon. Szereti a vizet, amely a sorsa, élete, de úgy tartja: „Adni is kell neki, hogy aztán adhasson." * Hollófekete hajában csak néhány ezüstös szál. Még nincs ötvenéves. A keze reszket, s ebben — akt életútját ismeri —, a volt zsellérsorsot véli fölfedezni. Immár több mint huszonöt esztendeje választotta a szövetkezők útját, ami akkor, a kezdéskor, forradalmi tett volt Érelmeszesedés gyötri. Lábára nem tud cipőt húzni, csak olyan fonott szandált, „krisztusbocskort". Mégis, sántikálva járja a mezőket, reggel is, meg este is. Fáradhatatlan. A legfőbb a közös ügye. Neve: Kéri Márton, s a röszkei Kossuth Tsz párttitkára. MORVAY SÁNDOR Intézkedések a Icskfeérrendelet kiegészítéséről Megjelent az építésügyi és Az engedmény természe- lami lakásba. Ebben az esetvárosfejlesztési miniszter tesen legfeljebb a régi és az ben ugyanazt a kedvezmérendelete a múlt évben ki- új lakás lakbérének külön- nyes lakbért lehet megállaadott lakbérrendelet kiegé- bözetéig terjedhet. Nem jár pítani, mint amennyit a szításéról. A módosítás sze- engedmény akkor, ha a bér- nyugdíjrendelet szabályai rint azok a nyugdíjasok, il- lő a korábbi lakás helyett szerint vesznek figyelembea letőleg rendszeres ellátásban saját kérelmére kapott ma- nyugdíjnál, a munkaköri részesülő csökkent munkáké- gasabb komfortfokozatú la- szolgálati lakás lakbérének pességűek, vagy keresőképte- kást, vagy otthonában olyan pénzbeni egyenértékeként, lenek, akiknek a lakásbérle- keres6vel lakik együtt, aki a Az új intézkedés már köti jogviszonya — szanálás es . , , . , egyéb hasonló okok miatt - bér16 haláLa Jogosult lonbseget tesz a lakáskorhatósági határozat alapján lenne a lakásbérleti jogvi- szerűsítés és az emeletráépíszűnt meg, a régi helyett szony folytatására. Megszű- téssel vagy tetőtér-beépítéssel kapott másik állami lakás nik az engedmény, ha a létesített lakás bérének meglakbérére kedvezményt kér- nyugdíjas bérlő munkába áll. állapítása között. Kimondja hetnek a bérbeadótól, az in- s így keresővé válik, vagy a ugyanis, hogy emeletráépígatlankezelő vállalattól. Csonttollú madarak A madárvilág közép-európai menedékhelyén, a Balatonon csapatosan tűntek fel az elmúlt napokban a már évek óta rendszeres téli vendégek, a csonttollú madarak. A hidegebb vidékekről megérkeztek a magyar tengerhez a legújabb jövevények. A patakok balatoni torkolatánál, a nádasokban és a Keszthelyi-öböl környékén tanyáznak. (MTI) Az új metrószakasz premierje A vártnál jobban sikerült ság vonzotta őket. A metróaz új metrószakasz premier- személyzet megfigyelése szeje: érdeklődők ezrei keresték rint az utasok elsősorban a föl szombaton az új állo- mélyállomásokat és a felszímásokat, ahol a forgalom ni fogadócsarnokokat vették zavartalan lebonyolításáért szemügyre. A legtöbben a valamennyi mozgólépcsőt Moszkva téren időztek. A , . . ,, „ , rendkívül impozáns mély- és üzemben tartottak. Sokan feIszfni áUot^E a Morakva persze nem annyira utazni tér egyik látványossága, lakartak, inkább a látványos- (MTI) lakásba olyan kereső költő- tésnél és tetőtér-beépítésnél zik, aki a nyugdíjas bérlő mindaddig, amíg a bérlő lai halála esetén jogosult lenne kásépítési kölcsöntartozása a lakásbérleti jogviszony az Országos Takarékpénztárfolytatására. nál fennáll, az új lakbért A lakbérengedményre vo- csökkenteni kell a korábbi natkozó jogszabályokat kell lakbérből beszámítás címén alkalmazni abban az esetben havonta visszatartható öszis, ha a nyugdíjas bérlő ál- szeggel, továbbá a lakbérlami lakása átalakítás vagy emelésnek a bérlő részére korszerűsítés következtében lakbér-hozzájárulás címén magasabb komforfokozatú havonta vissza nem térülő lett, és ezért növekedett a összegével, tgy a bérlőt — lakbér. Jogosult a kedvez- amíg a tartozása fennáll — ményre az a nyugdíjas, aki a lakbéremelés gyakorlatilag a természetbeni juttatásként nem érinti, kapott munkaköri szolgálati Az új rendelet 1973. jmrolakásból költözik másik ál- ár l-éo lép hatályba.