Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

« CSÜTÖRTÖK, 1972. DECEMBER ZÜ. Hol terem és kinek terem a szatymazi őszibarack ? Manapság gyakori a mini fogalma. Egy ilyen minihelyzetből kiindulva — Szatymaz. Homokgyöngye Tsz — érdemes eltűnődni, tapogatni azokat az általános érvényű mozzanatokat, amelyeket már a másik két szatymazi termelőszövetkezetben, a szegedi járás több homokvidéki gazdaságában, és talán az ország más szőlő-gyümölcstermesztő tájain is megtalálhatnánk. A történet ott kezdődött, hogy a Homokgyöngye Tsz rendezni kezdte területét és szabályozta a szórvány gyümölcsösök nagyságát, ne forduljon elő, hogy aki a közös munkában rendszeresen nem vesz részt, horribilis haszonra tegyen szert, évente akár 160—200 ezer forint tiszta jövedelemre ls. Nem minden szövetkezeti tagnak tetszett ez, akadt, aki perre vitte a dolgot. Milyen általánosítható tapasztalatokkal szolgál a szatymazi ügy? A téeszben levő szőlő-gyümölcsről még a számok, a bűvös statisztikák is ellentmondásosak. A legutóbbi szanálási jegyzőkönyv szerint 201 hold az összes terület, amiből a közösé, nagyüzemileg művelhető 188 hold, a többi szórvány. A valóságban egészen más a helyzet. Más variációk szerint e téeszben összesen 341 hold a „szőlő- és gyümölcsös terület. Ebből 20 hold szőlő alkalmas nagyüzemi müvelésre és 73 hold gyümölcsös, a többi, tehát 248 hold szórványtelepítés, ami kisüzemi módon hasznosítható, részes művelési formában. ÜJabb variáns ls van, a földkönyv szerint 258 hold a szőlő és gyümölcsös öszszesen és ez osztódik. Ezek számok. A színtiszta valóságot tehát még a isten sem tudja. Akad olyan parcella, amelyik más termelőszövetkezeté, szatymazi, forráskút! gazdaságé. Az sem ritka, ahol nem lehet megkülönböztetni, micsoda lenne a jó homoki földben, mert gaz. térdigérő gyom veri. senki se törődik vele. olyan háztelek, tanyatelek is van, amit elborít a dzsungel. Sok a 400—500 négyszögöles parcella, 18 holdra tehető az a terület, amit a Homokgyöngye Tsz használ, de a tulajdonosok más termelőszövetkezetekben tagok. Másfél éve rendezgetik a földügyeket. Micsoda állapotok! Hol van már az átszervezés? Nagyüzemi táblákat alakítanak szántóföldi művelésre. Jónéhány szövetkezeti gazdától elveszik a megszokott szórván.vgyümölcsöst és kiszántják. Ez elkerülhetetlen. Elérik ezzel azt is, hogy a téesztörvény érvényesül; a téesztag részére megállapított munkát személyesen teljesítik. Nem alkalmaz majd tavasztól őszig napszámosokat Egy folyamat kezd kibontakozni, a gyümölcsös terület rekonstrukciójával, a távlati terveknek megfelelő táblásítással, ami elengedhetetlen nagyüzemekben, és máshol, mint adottságok körülmények között már régen végbement. Elengedhetetlen a kérdés: az átszervezést követően miért Ilyen későn kezdik erősíteni a közös vonásokat? A szatymazi termőtáj híres, módos. Már az átszervezés idején rengeteg probléma adódott, amiket azóta se rendeztek. Elég megemlítenünk, hogy a közös gazdaságban a tagok fele nyugdíjas. A közös gyümölcsös állaga rossz, kivétel a szőlő, ami valóban nagvüzemi telepítésű és gondozott. Hanem a nemzntközi műút mellett levő őszibarackosuk kriminális állapotú, elhanvagolt, víznyomott terület, kártevők bemutatója. A termést érdemes Wagadni, mert annyira szégyellnivaló, hogv ország-világ megnevetné. Rövidesen kitelepítik. Annak idején divatból telepítették, most divatból szántják ki? A háztáji és szórványgyümölcsös Szatymazon nagy úr és jövedelmező. Ám addig a közösben nem megy munkára senki. Vitathatatlan; a részes művelés napjainkban a közös művelés része, ám mindenáron érdemes határt szabni ott, ahol a tisztességtelen jövedelmeket, a közösség elleni vonásokat erősíti. Mire vezetett ez a Homok gyöngyében? Még a vezetőségi tagok is egyre-másra fekete telepítéseket engedtek meg maguknak. Tanyájuk körül forgatott a lánctalpas, kis zsebpénz ellenében elhívták a sajátjukba. Aztán ha már olyan sok a munka, tennivaló, miért ne fogadhatna a vezetőségi tag is napszámost, megfizeti éppen úgy, mint akárki más. Az Ilyen vezetőknek, igazgatósági tagoknak nincsen erkölcsi alapjuk, helyük sem az „élenjárók" között. Nehezíti a kibontakozást, hogy állandó háztáji területük van a tagoknak, évről évre ugyanaz a föld, így aztán könnyebben telepíthetnek engedély nélkül is kényükre-kedvükre. A nagyüzem! szemléletnek csak a csíráit teremtették meg, sajnos nem valami fényes eredmény, mert az átszervezés már több mint egy évtizede megtörtént. Szatymazon aligha fejeződött be. Sokáig élt a tudat: Szatymazon nem lehet nagyüzemi gazdálkodást teremteni, előbb-títóbb szétosztják a földeket, a szőlőgyümölcstermelést sem oldották meg a téeszekben. Ennek a megállapításnak az utóbbi fele majdnem igaz, s ki gondolta volna átszervezés Idején, hogy 1972— 1973-ra csak ennyi kevés nagyüzemi művelésű gyümölcsössel rendelkeznek, s abból is kitelepítenek jónéhány holdat. Nagyüzem viszont teremthető. A Homokgyöngyében 30 személy van, fiatalabbak, akiknek a vállán a közös. Nélkülük összedőlne a szövetkezet. Rájuk kell és lehet építeni. Elsősorban úgy, hogy megszüntetik a kiegyensúlyozatlan, már-már politikai ellentéteket kavaró jövedelem-, kereseti lehetőségeket, ne nevessenek azok, akik szórványterületen napszámosokkal kerestetik meg a pénzt a maguk pénztárcájába. A nagyüzemi alap mára megteremtődött. Ezt senki sem vonhatja manapság kétségbe. Kenyérgabona-termelésük, a szántóföldi művelésük biztató, máshogyan fogalmazva; a nagyüzemi gazdálkodás más irányába haladva értek el tisztes eredményeket. Ez vonatkozik a hároméves telepítésű szőlőre is. Most határozottabban, perspektivikusabban építgetik a tsz jövőjét, nagyüzemi lehetőségeit, de nem szabad elfeledkezniök, egy-két nap alatt nem érnek el sikereket. Hosszútávú küzdelem ez, építkezés. Csak akkor vezethet a Homokgyöngyében eredményre, ha az új vezetés — rövidesen megválasztják — a sarkára áll és a párt politikáját következetesebben hirdeti, valósítja meg. A szatymazi táj mindig gyümölcskultúrájáról volt híres. Ezután is így kell, hogy maradjon. Ehheg viszont a szövetkezetek Intenzívebb gazdálkodása szükséges. A Homokgyöngyében a felmerült földügyek komplex, következetes rendezése amit tisztességesen kell végigcsinálniuk, egy percre se feledve, a népgazdasági érdek sohasem másodlagos, még náluk sem. A jogszabályoknak szerezzenek érvényt, a téesz vezetősége pedig nem tutylmutyiskodhat. Az Igazgatóság tagjainak fekete telepítéseit is rendezni kell, ami tisztességtelen — nemcsak ami törvénytelen és jogellenes. Ne a kiskapukat keressék és a felelősséget passzolgassák egymás asztalára. A gazdaságpolitikában az idő nem oldja meg a kérdéseket. Rövidesen megjelennek olyan új rendelkezések. Intézkedések, amelyekkel élve a termelés szerkezetét kedvezőbben alakíthatják Szatymazon ls, mindenképpen úgy, hogy a homoki viszonyoknak megfelelően a gyümölcs és szőlő visszanyerje rangját, becsületét, a nagyüzem pedig gyorsabban emelkedjék. A szatymazi kibontakozás így lehet példa a szegedi járás gondjainak megoldásában. Sz. Lukács Imre Karácsonyi tudnivalók Buszok, villamosok közlekedése — Arudák Vasárnap, 24-én este korábban megáll az autóbuszforgalom, mint más napokon. A 10-es járatnak larjánból 19.30-kor, a vízműtől 19.10-kor, a 10/Y-nak Tarjánból 19.20-kor, a Központi Egyetemtől 19-kor, a 1 l-esnek Tarjánból 19.40-kor, a személypályaudvarról 19.20kor, a 20-asnak Petőfitelepről 19.30-kor, a Központi Egyetemtől 19.10 órakor, a 21-esnek Petőfitelepről 19kor, a Marx térről 18.20-kor indul az utolsó járata. Az utolsó 30-as — gyálaréti —• és a 32-es — mihályteleki — busz 18.30-kor Indul a Szent György térről, a ságváritelepi pedig 18.35-kor; Gyálarétről, Mihálytelekről és Ságváritelepről 19 órakor lehet ellenjárataikkal elindulni. Az újszegedi körjárat, a 40-es 19.10-kor indul utolszor a Széchenyi térről, a 41-es pedig 18 órakor. Az utóbbinak párja 18.15-kor hozza be az utolsó utasokat a Nyitra utcától. A Bartók Béla térről este hétkor indul az utolsó járat Szőregre (a 60-as), Baktóra (a 62-es), Hattyastelepre (a 65-ös) és Béketelepre (a 67es), Kiskundorozsmára 18.40kor az utolsó 63-as, Szőregre 19.30-kor az utolsó 61-es. A 63-as Kiskundorozsmáról 18 órakor, a 60-as Szőregről 19.30-kor, a 61-es ugyanonnan 19 órakor indul a városba utolszor, míg Baktóról, Hattyastelepről és Béketelepről 19.20-kor jön a városba az utolsó, 62, 65 és 67-es. A Marx térről négy járat indul este hétkor utolsónak: a 70-es Lövölde úthoz, a 71es az Erdélyi térre, a 73-as Tápéra és a 76-os Mihálytelekre, 18.28-kor a 72-es (az átrakó vasútállomásra), 19.30-kor a 75-ös (Kiskundorozsmára) egészíti ki sorú • kat. A 70-esnek a Lövölde úttól 19.20-kor, a 71-esnek az Erdélyi térről 19.20-kor, a 72-esnek az átrakó állomástól 18.40-kor, a 73-asnak Tápéról 18.50-kor, a 75-ösnek Kiskundorozsmáról 19 órakor, a 76-osnak Mihálytelekről 19.30-kor indul az utolsó járata. Karácsony estéjén a villamossal utazóknak is ügyelniük kell arra, hogy csak 19 óráig közlekednek a népszerű sárga jármüvek. Két kivétel van csupán: az l-es vonalon 23.40-tg közlekedik negyven nercenként egy villamos, néhány járat pedig elszállítja a 21.05-ös gyorsvonattal érkezőket. Az utasokat nemcsak a két állomás között járó villamos viszi el. hanem átszállási lehetőségük is lesz: a Somogyi Béla utcától Kiskundorozsma felé. az Anna-forrástól Fodortelep és Tarján, illetőleg Petőfltenyitvatartása lep irányába szállítják tovább az ügyeletes járatok. Az ünnepek előtti élelmiszer-vásárlási lehetőségek: pénteken az egyműszakos élelmiszer- és húsboltok a szokott nyitási és ebédidővel 18 óráig árusítanak, szombaton ugyancsak 18 óráig tartanak nyitva az egyműszakos élelmiszer-, hús-, kenyér- és süteményboltok a szokott nyitási Idővel és ebédidővel. Vasárnap (december 24-én) a kétműszakos és úgynevezett csúsztatott műszakos élelmiszer-, hús- és kenyérboltok 6-tól 14-lg, az egyműszakos élelmiszer-, hús- és kenyérboltok 7-től 13-ig, az édességboltok 8-tól 14-ig, a vasárnaponként is árusító virágboltok, valamint a piacok s vasárnap szokásos nyitvatartási rend szerint várják a vásárlókat. A vendéglátó üzletei — tekintettel a karácsony estére — 18 óráig tartanak nyitva, kivéve a Hungária és Tisza éttermet, amelyek 22 óráig, továbbá a Szeged pályaudvaron levő Utasellátó éttermet, amely 23-ig lesz nyitva. Karácsony első napján csak a vendéglátó üzletek tartanak nyitva a szombati üzleti órák szerint Karácsony másnapján, kedden csak a vasárnaponként dolgozó édesség-, dohány- és virágboltok, valamint a vendéglátó egységek tartanak nyitva a vasárnapi rend szerint. Fekete vezet fehéret Késő délután a busz párás, Inkább poros ablakából látom ezt a futó epizódot a szegedi hídfőnél. Zsúfolt a kocsi, az emberek fáradtak, de nem türelmetlenkednek, kevés a hangos beszéd, inkább kinézünk az ablakon, a Tisza sötétülő csíkján megjelentek már halványan a lámpák fényhídjai. Az Oskola utcai oldalon tűnik fel az imént, említett futó epizód. Kár, hogy csak néhány pillanatig gyönyörködhetek benne. Töpörödött, kis vak asszony igyekszik átjutni a kocsiúton, első pillantásra nagy biztonságban érzi magát: egy készséges néger fiatalember vezeti a karjánál fogva. Ennyi az egész. Nem tudnám megmondani, ki lehetett az öregasszony. A ruházata, mozgása csak annyit mond róla. hogy túl van az élet javán. Talán özvegy, talán egészen egyedülálló öreg lány, lehet, hogy voltak és vannak gyermekei, esetleg unokái, de itt, a kora esti utcán egyetlen fehér bot társaságában igyekszik a híd felé. Lehet, sót biztos, hogy mások is segítették már az utcai forgatagban, mások is megfogták már az öreg, reszkető karját, de egészen biztos, hogy néger sohasem érintette még segítő szándékkal. Talán azt se tudja — elmélkedem a Széchenyi tér felé gördülve —, hogy néger a segítője. Ha született vak, biztos, hogy sohase látott négert, ha az élet sodrában vesztette el szeme világát, esetleg csak kéoen találkozott a távoli földrészek sötétbőrű embereivel. Csak egy segítő kéz szorítását érzi a karján, a futó kocsiból nem tudom megállapítani, hogy beszélgetnek-e menet közben. Ha igen, esetleg annyit érezhet a fiú szavaiból, hogy idegenes az ejtésük, de ebből nem következtethet arr% hogy néger a vezetője. A másik, a néger is elgondolkozhat. Lehet, hogy ebben a pillanatban olyasfélét érezhet, hogy nagyon távot élő öreganyját vezeti át valami veszélyes útkereszteződésen, érzi fogásában az öreg test remegését, az aszszonyét, aki asszonyként dolgozott itt is, ott is, aki ezekben a karokban gyermeket dajkált itt is, ott is, aki ezzel az öreg kézzel simogatni tudott és gyógyítani, testi és lelki sérüléseket. Feltétlenül többet érezhet most ez a néger fiú — gondolom —, mint azt, hogy egy világtalan öregasszonyt átsegít a túlsó oldalra. Látom a tartósából, a kimért lépéseiből, hogy valami gyönyörű emberség vezeti a mozdulatalt, lehet, hogy azzal a gondolattal Indult haza az egyetemről, hogy levelet ír.az anyjának, apjának, testvéreinek, s Itt, a hídfő közelében szemébe világított a fehér bot, feltűnt neki a bizonytalanul tipegő öregasszony. Lehet, hogy együtt maradt vele a hídon is, hogy ebben a szép emberségben tovább melegedjék, lehet, hogy ha levelet ír haza, megemlíti az öregasszonnyal való találkozását. S ha mindez az írói esspongás nem is válik valóra, egy valami biztos. Az öregasszony és a néger fiatalember különböző töltésű, de azonos meleg áramokkal telített élményt vitt magával a híd felé... Ormos Oerf BERCZH.I A. K&0LY 148. Gábor azért mégis inkább Kopasz Matyit szerette volna sógorának tudni, bár ennek még sok akadálya volt, hosszú különélés, több tárgyalás és Tandari beleegyezése is. Matyi megingathatatlanul kitartott szándéka mellett. Mikor a szánház elé ért, már sokan ácsorogtak jegyekért, mert a kiragasztott plakátok Prielle Kornélia asszonynak' szegedi vendégjátékát hirdették vastag betűkkel, feltűnően. Egy sereg új vígjáték volt műsoron, köztük Musset „Egy kis szeszély" című egyfelvonáscxsa, aztán a következő napon, mint külön szenzáció, Tóth Ede száz aranyat nyert eredeti népszínműve. „A tolonc". Gábor is odament, s nézegette a szereposztást. A színészek közül már többeket ismert, személyesen is, így Prielle Pétert, Bodroginét, s a kisvárosi zsidó legényeket játszó Rónaszékit és Németh Józsefet is. Persze, a főszerep: Ördög Sára, a híres vendégművésznő számára volt fenntartva, hiszen a közönség, ebben a válságos helyzetben is, az ő kedvéért tódult csak a színházba. Még Gábor ls megingott, hogy Jegyet váltson másnapra, vagyis március másodikára, mely éppen vasárnapra esett, de meggondolta. A Tisza ünnepnap sem pihen, nem nyugszik, hanem árad. nehezen tudná átadni magát a művésznő hódító alakításának, ha örökké arra kell gondolnia, hogy mi lesz holnap. Talán lesz még rá alkalma, esetleg Pesten. így tűnődött, még a helyárakat is méricskélte, amikor egy kellemesen csilingelő hang megszólította: — Nem Bite úrhoz van szerencsém? — kérdezte az illető behízelgő melódiával. Gábos megfordult, s Enyváry Sarolta állt előtte. — Persze, maga is meg akarja nézni a nagy művésznőt? — folytatta azután, nem leplezett epés iróniával. — Mintha az itteniek semmit sem tudnának. Csak a pesti vendégművészek. Ismer, ugye? — Ki ne ismerné magát, művésznő? — udvariaskodott Gábor kissé mesterkélten, mert Pista beszámolói alapján elég rossz véleménye volt a művésznő emberi minőségéről. De hogy így, közelről is csinos jelenség, azt ő sem tagadhatta. — Ez kedves volt. ez a bók. S higyje el, jól esik — kellemkedett tovább az énekesnő. — Itt mi mindent elkövetünk, hogy becsalogassuk a közönséget, s ez a nagy igyekvés, és talán produkció is, rögtön elhalványulj ha megjelenik egy pesti művésznő. — A „pesti"-t elbigygyedt szájjal, rosszindulatúan hangsúlyozta. — Hát, a főváros tekintélye.:" — próbálta elütni Gábor a művésznő keserű indulatát, de ez még csak jobban bőszítette. — Azért kell elmenni innen .. Mi itt a vidéken hősök és hősnők vagyunk, de ez nagyon hálátlan szerep. — Aztán hirtelen váltott, s mintha már rég túl lenne előbbi sérelmezett állapotán, ellágyultan, érzelmesen kérdezte meg— Ugye, maga a Pintér Pista barátja? Ne tagadja le, mert jól megfigyeltem a színnadról, mikor a negyedik sorban ültek, de az álarcosbálban is láttam, s határozottan sértett, hogy egyszer sem kért föl, pedig pompásan táncolt. — Szándékomban volt, de meggondoltam. S mért tagadnám le, hogy Pista a legjobb barátom ? — Biztosan elmondta magának, hogv egy kicsit komisz voltam hozzá, s most nyilván maga is haragszik rám. — Én megértem magát, művésznő, tehát nem haragszom, de az tény, hogy Pistát nagyon megviselte a dolog. Nagy rábeszéléssel tudtam csak megmenteni az öngyilkosságtól. — Jézus Mária! — szörnyülködött Sarolta. — Hát ennyire jutott? — Ennyire. — Nézze, én "megbántam az egészet. Pista nem érdemelte meg, s most írtam neki. Éppen máma. Tudja, egy kicsit bolondos vagyok én is. Talán ezért nem illünk össze. De meggondoltam magam, hiszen olyan szeretetreméltó fiú ő... Csak hát, túlzó egy kicsit... Nekem..; Ugye megért? (Folytatjuk.)