Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-14 / 294. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1972. DECEMBER 14. Adók és arányok Vajon miért kell adót fizetni, mi szükség van rá? A valasz kettős. Az egyik, amit nagyjából mindenki tud: az állam bevételeinek gyarapítására kell az adó. Amit viszont kevesebben tudnak: az adórendszer az állam polgárainak érdekeit is szolgálja. Azt, hogy a költségvetésnek szüksége van az adóbevételre, nemigen kell magyarázni senkinek. Akik Jártak már tökesorszagokban, azok gyakorlatból, akik pedig nem, azok hallomásból jól tudják, hogy az ott élők Jövedelmenek milyen tekintélyes hányada megy el adóra. A szocialista országokban viszont a közterhek nagy többségét az állami vállalatok bevételéből, tehát adójából fedezik. A bérek eleve ennek megfelelőek. A szocialista gazdálkodás kialakulásakor éppen ezért szinte teljesen megszűnt a magánudózás. De a gazdasági fejlődés olyan szituációt teremtett, melyben az adókra ismét fontos szerep vár. i obet is kapjanak. Tehát aki inkább kiveszi részét a közös terhek viseléséből, az a javakból is jobban részesül. 1 m m Számtalanszor elmondott alapigazság: csak uzl tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. A háború utáni evekben bizony kevés elosztani valónk volt Csak szűkösen álltak rendelkezésünkre a javak és ugyanilyen szűkösen osztogathattuk őket. Akkoriban — éppen a javak szűkössége következtében — lényegében mindenki egyenlően reezeeedett a javakból és a terhekből is. Később, ahogyan gazdagodott az ország, ahogyan növekedett a termeié?, egyre több állt a fogyasztás, az elosztás rendelkezésére. S ahogyan egyre bőségesebben álltak rendelkezésünkre a javak, úgy alakultak ki — néhány kirívó esettől eltekintve — hasznos különbségek az elosztásban, a javakból való részesedésben. Egyre inkább kialakulóban van ugyunis az igazságos differenciálás, megkülönböztetés. S erről a differenciálásról érdemes néhány szót szólni. Egy tőkésországban végletesen eltérőek a jövedelmek. Mégpedig nem elsősorban az ember társadalmi hasznossága szerint differenciálódnak, hanem tőkéjük nagysása, vagy akár a tőzsdei ügyeskedésük révén. Az viszont alapelv a fejlett tőkésországokban, hogy a sokat termelő, sok hasznot előállító jó szakmunkás bére skár a három-négyszeresét is eléri a kisebb hasznot produkáló segédmunkásénak. Ekkora különbségek nálunk a segédmunkás és az igazgató bére közt ha találhutóak. Pedig, ha ilyen végletesen nem is, de meg kell különböztetni a bérezéssel egy — esetleg lusta — segédmunkást egy kiváló, sokoldalú szakmunkástól. Hiszen különben mi késztetne arra bárkit is, hogy szakmát tanuljon, tudását állandóan fejlessze és kiválóan végezze munkáját? Szocialista viszonyok között természetesén nem ^gyszerű e megkülönböztetés. Már kialakult ugyan, de igazán hatékonyan akkor alkalmazhatjuk, ha gazdagabb lesz az ország, ha a kepzetlen, rossz segédmunkásnak is jobb megélhetést tudunk biztosítani, mint ma. Akkor viszont a kivájó szakmunkásnak jóval többet lehet már adni. Ez a folyamat már elkezdődött. Olyasféleképpen, hogy aki többet visel a közösség terheiből, tehát többet tesz le az ország asztalára, az valamivel többet kapjon vissza belőle, mint aki kevesebbet produkál. Amíg kicsiny volt ez az érték, addig — szinte teljesen függetlenül attól, mennyivel járultunk hozzá — lényegéhen egyenlően részesedtünk belőle. Amint nagyobbodik az érték, nő a nemzeti össztermék mennyisége és ertéke, ügy vélik egyre természetesebbé. hogy akik többet tesznek az asztalra. Természetes ez az alapelv, hiszen ha valaki magas szakképzettséggel többet dolgozik, az nyilván nagyobb értéket állít elő valamenynyiünk számára, tehát az ország gazdasága és költségvetése számára is, mint szakképzetlenül és netán tesséklássék végzett munkával. E differenciálás hatása tízegynéhány éve kezdett valóban érezhetővé válni nálunk. Érezteti hatását abban is, hogy a korábbinál többen tanulnak szakmát, végeznek szakiskolát, szereznek valamilyen képzettséget. És ahogyan differenciálódnak a jövedelmek, úgy tudnak egyre többen autót venni, jobban és kényelmesebben élni. Természetesen mindez szorosan összefügg az ország gazdagodásával. Mert ahogyan gazdagodik az ország, úgy juthatnak egyre többen kényelmes, jó lakáshoz és így tovább. Csakhogy éppen az ország gazdagodása és többek közt a Jövedelmek differenciálódása részben megbontotta azt az egyensúlyt, ami korábban a terhekből és a javakból való részesedésben megvolt Amíg szegényebb volt az ország, lakást , bizony alig építettünk. Szegeden például az ötvenes években, vagy a hatvanas évek elején évente néháriy lakóház ha épült állami erőből. Ma már százával, ezrével épülnek országszerte a lakások az állami költségvetés terhére. Ennek, amellett, hogy a költségvetésből hatalmas összegeket emészt fel, volt még egy hatása. Az a munkás, aki saját pénzén épített családi házat, éppúgy hozzájárult a lakások építéséhez, mint az, aki lakást kapott bennük. Ez pedig már nyilvánvaló tarthatatlan állapot volt. Éppen ezért született meg a kormány lakásrendelete, amely többek közt intézkedett a lakás használatbavételi díjáról is. Ezzel sikerült elérni azt, hogy aki megkapja a lakást, az járuljon többel az építési költségekhez, mint az, aki saját erejéből épített magánák. A befizetett pénz valamivel csökkenti a költségvetés egy lakásra jutó terheit, ezáltal arányosabbá váltak az állam polgáraira Jutó terhek is. A másik oldal a differenciálás. Tény, hogy egy tudós vagy egy jó szakmunkás könnyebben tud autót venni, mint egy segédmunkás. És ez így helyes. De az autóhoz utak, szervizek, s számtalan drága dolog kell, melyekről ismét csak az állam gondoskodik. Az viszont már igazságtalan lenne, hogy akinek nincs autója, ugyanannyival járuljon hozzá ezekhez a költségekhez, mint az autótulajdonos. Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi határozata többek közt éppen ezért Intézkedik úgy. hogy a gépkocsik adóját fel kell emelni. Ezáltal arányosabbá válnak a terhek. A többletbevételből pedig évente mintegy 25 kilométer autóutát lehet építeni. Ez viszont jó az autósoknak és az ország közlekedésének is. Forog az idegen Az eredmény: 3,8 milliárd forint S Csak futó és sok tekintetben leegyszerűsített bepillantás mindez az állam gazdaságpolitikájába. Abba a politikába, amely a gazdasági tényezőkkel — adókkal, bérekkel, árakkal — társadalmi célokat kiván szolgálni. Nevezetesen azt, hogy a terhekből és a javakból a lehetőségek szerint mindenki arányosan — nem egyformán! — részesedjék, , De mire való ez? — kérdezhetnénk. Hiszen igy meglehetősen bonyolult és érzékeny rendszerrel kell dolgoznia az államnak. Talán egyszerűbb lenne csak a bérekkel differenciálni, a jövedelmeket tenni csak arányossá, s nem élni az aaók és árak adta lehetőségekkel? Valóban ^egyszerűbb lenne, de aligha célravezető. Mert a távolabbi cél az, hogy a termékek áru arányos legyen az előállításukra fordított költségekkel, hogy az adók arányosabbá tegyék a közös terheket, a jövedelmek pedig megfeleljenek a közösség számára előállított érték arányos részének. Igaz, bonyolult és érzékeny rendszer lesz ez. De csak így érhetjük el, hogy valamenynyien valóban szabadon gazdálkodhassunk jövedelmünkből, hogy keresetünket arra, és úgy költhessük el, amire és ahogyan akarjuk. Szávay István Gazdasági egység, a népgazdaság fontos része, terve van, amelyet teljesíteni kell, mérik hatékonyságát, korszerűsítik szervezetét, mint minden más vállalatát, s devizát hoz az országnak. Gazdasági egység az IBUSZ Rt., s idén a tavalyinál 20—22 százalékkal többet tesz a közös kasszába, forgalma meghaladja a 3,8 milliárd forintot. Vállalat, amely idén csaknem négymilliárd forintot mutat fel mérlegén, munkát, szervezést, szolgáltatást, amely ennyit ér. Hogyan jön a forint, a dollár, a rubel, a márka? Közös munkával. Egyre többen érdeklődnek hazánk iránt — a szocialista és a kapitalista világ túristái szívesen látogatnak országunkba. Sokan érkeznek Ausztráliából, az NSZK-ból, de i egyre több svájci, francia, olasz, USA, spanyol, svéd állampolgár előtt nyílik fel a határállomás sorompója. Forog az idegen, így szoktuk ezt mondani, azért, mert országunkban van látnivaló bőven, s kényelmet, kulturált körülményt is tudunk teremteni. És mit ér nekünk a sok hazánkba érkező turista? Azt, hogy az IBUSZ konvertibilis devizabevétele idén várhatóan 11 százalékkal haladja meg az elmúlt évit. Sokan érkeznek a baráti országokból is, idén legtöbben Lengyelországból jöttek hozzánk, de a romániai érdeklődés is fokozódott. Szállodáink, éttermeink árai emelkedtek, s ez valamelyest csökkentette a szocialista országokból induló turistaforgalmat: de minél több megfelelő magánszállással és diákotthoni szobával igyekeznek kulturált körülményeket teremteni a vendégeknek. Népszerűsíteni kell a magyar tájat, a magyaros vendéglátást, jövőre az IBUSZprogramokat milliós példányszámú prospektusokon népszerűsítik külföldön. Különösen a sajátosságok vonzzák az idegent, szívesebben megnyitja bukszáját, ha ilyen eseményekre hívják: mezőkövesdi matyó lakodalmas, kalocsai folklór, hortobágyi lovasbemutató. De nemcsak az idegen forog nálunk, ml ls forgunk külföldön: az IBUSZ szervezésében idén több mint 110 ezer magyar látogatott idegen országokba. Inkább az olcsóbb utak iránt érdeklődtek a hazai turisták, legtöbben Csehszlovákiát, Bulgáriát. Lengyelországot választották úticélul. Változatlanul az érdeklődés homlokterében áll a Szovjetunió. Igazolásul elegendő egyetlen adat: 1972ben 29 különvonatot indítottak, és csak a szovjetóllamba 19 ezer magyar utazott. A nyugati országokba irányuló hazai turistaforgalom idén valamelyest csökkent, legnagyobb kereslet a spanyol és az olasz utak Iránt volt. Az utazási szakemberek felfigyeltek arra, hogy a nemzetközi turistaforgalomban egyre nagyobb teret hódít az egyéni utazási forma a csoportossal szemben — erre már figyelemmel voltak a jövő évi programok összeállításánál. ' Sok magyar hamarabb ismeri' meg távoli tájak szépségeit, mint a hazai értékeket. A belföldi turizmus problémái idén sem oldódtak meg: továbbra is gondot okoz a drága és kevés közlekedési eszköz, valamint a szallodaárak emelkedése. Mégis néhány utazási formát megkedveltek az embtjEek. az olcsóbb elő- és utószezoni üdülések sokakat vonzottak. A „Randevú Budapesttel" akcióban a vidékiek ismerkedhetnek a centenáriumát ünneplő fővárossal, s az üdülést a kedvezményes, olcsóbb szállodai elhelyezés teheti vonzóbbá. A TIT-tel közösen meghirdetett „Ismerd meg hazáda" mozgalom keretében 1972 november végéig 3497 túrát indítottak, amelyen 164 ezer 400-an vettek részt — jövőre továbbfejlesztik az IBUSZ—TIT országjárást A következő évben, 1073ban 123 útvonal között lehet választani, huszonnyolc országba juthatnak el a magyar turisták. Arában ugyan meghökkentő néhány útiprogram, például egy 17 napos kubai út 22 500 forintba kerül, egy Japán végcélú kirándulás pedig 33 ezer forintba, de vékonypénzű turistákra is gondoltak, így égy ötnapos opátijai társasutazás 1690 forintba, hétnapos zakopániai üdülés 1306 forintba kerül. 1973-ban néhány évi szünet után ismót indítanak társasutazást Indiába, megismétlik a görögországi utakat. Érdekesnek ígérkezik az a program is, amelyben hét európai országot — köztük Luxemburgot, Franciaországot, Olaszországot — ismerhetnek meg a turisták. Idén nagy sikere volt a Szovjet Közép-Ázsiába szervezett körutazásoknak, ezért jövőre a korábbi hal helyett kilenc csoportot indítanak. Leírtuk már, hogy az egyéni utazási forma nagyobb teret hódít a csoportossal szemben, e felismeréstől sarkúivá jövőre 19 országba — köztük Csehszlovákiába, Görögországba, Spanyolországba — hatvan útvonalon ajánlanak programot, az egyéni utazóknak szervezik a szállást, az étkezést. De kedvébe akarnak járni a csoportosan utazóknak is: 1073. január 1-től a szocialista országokba indított társasutakat kollektív útlevél helyett egyénivel bonyolítják le — kivéve a Szovjetunióba, Jugoszláviába és a Jugoszlávián át szocialista országokba induló tórsasutakat. E változtatás az utasok kényelmét, a mozgás könynyebbséget: eredményezi. Az IBUSZ Rt. gazdasági vállalat, eredményei a népgazdaságot gazdagítják, jövőre az idei 3,8 milliárd forintos forgalom növelésére törekednek az utazási szaloemberek. Reklám szervezés Mi SZÁLLÍTTASSON boy szolgálattal /I BERCmt A. KXROW Hullámsír 142. Bakay azonban, aki a kendertermesztés legnagyobb szakértője volt az országban, s járta a vidéket, hogy a népet megtanítsa mindenre, ami ez értékes növény művelésével összefügg, sajnálatos módon még Kremminger préposttal ls szívesen vitába szállt vallási kérdésekről, s eltökélt szándéka volt, hogy a túlvilági életről egy kis fejtegetést is ír. Ű elsősorban gyakorlati ember volt. tudta, hogy a kender a keletről nyugatra futó barázdákat szereti, hogy a déli nap ereje érje, azt is, hogy megfelelő állati vegyi trágyával fölerősítve az ármentesített területek is megfelelnek neki. kivéve persze a vadsziket verő részeket, mindent tudott a vetésforgásról, a sűrű és mély szántásról, a helytelen kendernyűvésről, a helyes sarlózásról, s végül az áztatásról is, de ugyanakkor egy kis pletista hajlandóság is szorult belé, s ha a munkások mellé állt szívvel-lélekkel, akikor ebbe egy kis keresztényi küldetésféle is vegyült, valami „örök igazságok" fellé kacsintó vallási elfogultság is, ami persze nem mindig eredményezett meggyőző és ésszerű érveket, s néha ese'teg legbuzgóbb híveit is megmosolyogtatta. Gábor ezt mind tudta róla, g mégis megvédte minden támadás ellen, s mélvségesen Msztette az iparos képviselőt hogy a sajtó piszkálódá«aira nem reagált, a személyeskedő otrombaságokra üsyet sem vetett, hanem megszállottan, fanatikus hittel haladt a maga útián, mert előtte egy Ausztriától független gazdag Ipari állam képe lebegett, s e nagy cél egvik úttörőjének érezte magát, s nem is alaptalanul. — De mi újság van a te tudományodban, Vili? — kérdezte meg hirtelen az optikust, aki már kezdte egy kissé unni ezt a sok beszédet. -— A legnagyobb újdonság, Nándi — felelt az öregúr rögtön fölélénkülve. s megnyugodva, hogy véget ért a meddő politikai szócséplés —. a csillagászati fényképezés. Ennek majdnem olyan nagy jelentősége van, mint a színképelemzésnek, mely rohamosan fejlődik a hatvanas évek óta. — S máris fölpattant, hogy egy szcp prizmát mutasson meg a vendégeinelc. melyet ő csiszolt, s most azon mesterkedik, hogy megfelelő műszert konstruáljon a spektrálanafízis számára. — Ó, csoda dolgok ezek — lelkesült őszinlén, s gyér szakállát dörzsölgette, mint mindig, "mikor nagyobb dikcióba kezdett. — Megismerjük lassan az egész naprendszert, s talán még az ls bebizonyosodik, amit Fiammarion állít, hogy a földön kívül is élnek emberek, vagy hasonló élőlények. Nem lehetetlen, hiszen az elemek azonosak. Ez a nagv vívmány és a szenzáqió! Nem a politika! — Mindezeket persze meg-megállva, s németes akcentussal mondta, de mégis érthetően: a végén szinte beleizzadt a nagy igyekvésbe, hogy elismerést arasson nyelvi tudásúval. — Na was sagst du dazu? Ich sprecheschon gunz gut ungarisch. — S az egyik polcról lerántott egy füzetet, melyben a különösen nehéz szavakat írta föl, s üres óráiban szívósan tanulgatta őket. — Schau, hier sind die schwersten Wörter: színképelemzés, gyújtótávolság, sugárnyomás, az üstökös feje, üstöke és csóvája'... Schreklich, aber doch schön! Gábor, arra való hivatkozással, hogy nagyon fáradt, s holnap újra kimegy dolgozni a gátra, elbúcsúzott a házigazdától és Bakaytól, aki még egyszer megnyugtatta a Pista ügyét illetően, s buzdította öt, hogy diplomája megszerzése után lépjen löl valahol ellenzéki képviselőjelöltként, ő ebben is támogatni fogja. — Neked az Országházban van a helyed — veregette meg szeretettel a vállát, s annyit mondott, hogy mindössze egy-két napot tölt el Szegeden, ügyelnie kell a gyárára is. de meg tárgyalnia kell a vízügyi bizottság tagjaival is, aztán siet vissza Pestre, mert értesülése szerint a makai képviselő, Széli György, határozati javaslatot kivan benyújtani a Házban a Tisza-szabályozás és a -szabályozassal eddig elkövetett visszaélésekről. Ez fontos dolog, s ő ls el akarja mondani erről a véleményét, most már egészep nyíltan, az ország színe előtt. Gábor csüggedten fűzte hozzá: — Félek, hogy késő. A percsorai kereszt "át alig menthető, bár lassan ott kínlódunk valamennyien. A főügyész tegnap minket is odarendelt, de hol az eső, hol :i hó hullik, térdig csúszkálunk a pocsolyában. Közben a víz egyre emelkedik. Lefelé menet még becsöngetett a lakásba, hogy Etelkától elbúcsúzzék. A leány, aki egyre szépült, talán a mélyen átélt szerelemtől, várt rá, s az előszobában kiéhezve csókolts meg. — Anya már lefeküdt, de jó, hogy becsöngettél. Mert valamit mondanom kell. Tudod — s jelentősen megsimogatta a hasát. — Most már biztos. Olyan boldog vagyok, hogy egy kicsit te is bennem vagy, Itt, mélyen. Hidd el. senkinek nem lesz olyan gyereke, mint nekünk — s még egyszer összecsókolta. Gábor ellágyult a tudattól, s bár a feje tele volt sötét gondokkal, Veron, Pista, az apja, s a közelgő árvízi veszély szeszélyesen kavargott benne, most mégis valami ünnepi érzés szánta meg, az élet továbbadásának, saját maga folytatásának, újjáteremtésének büszke, s mégis megalázó érzése, mert fölemelő az olyan képesség birtoklása, amely létrehoz valamit, sőt valakit, de épp oly lesújtó Is. hogy ebben a rejtelmes műveletben az alkotókészségnek, az öntudatnak. a műveltségnek, s egész valója elbízott magasabbrendűségének parányi része sincs, mert minden szinte tőle függetlenül, valami kéjjel fűszerezett mechanizmus hatása alatt történik. Ö csak azt tudja, hogy szereti ezt a lányt, s a többi a lét rejtett vegykonyhájában játszódik le, .melynek eredménye az ő, vagy Etelka, vagy mindkettőjük elvegyült hasonmása. Gyereke lesz — gondolta úíból és újból. S ettől a különös Ieánvtól, aki merész, de mégis óvatos, okos, de szélsőségesen érzelmes, szigorúan erkölcsös, de teljesen fe'szabadult, aki mindenre jó és alkalmas, barátin, cinkosa, húga, társa, ösztönzője és védelmezője, s közben lőrró vérű asszony, tüzes szerető, nedig magas homloka, mélykék szeme, s pirulós bőre úgy hat, mintha zárdaszűz lenne. Ö az ellentmondások kiteljesült harmóniáin, s ugy érzi, hogy. csak vele lesz érdemes leélni az életet. (Folytatjuk.)